Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-12-27 / 139. szám

2. oldal. December 27. Badeni tervezete az irányt adó. Annál olcsóbban nem adjuk. Helyes és kívánatos volna, ha az országnak ez az elhatározása az újévi beszédek során ünnepélyes és komoly manifestatióban jutna kifejezésre. Nem mint alkalmi tün­tetés, amely a maga görögtüzes felvonulásában csak a gyengébbek megfélemlítésére való, hanem a legkomolyabb intés kifelé és mint el nem alkudható programm azok számára, akik minket kifelé kép­viselnek. Szirmay István. — dec. 27. Közgyűlés előtt. Holnap után tartja Zemplénvármegye alispán-vá­lasztó közgyűlését. Sokszor irtunk már erről a themáról és foglalkoztunk különösen a főjegyzői állás betölté­sének esélyeiről. A helyzet, amelyet eddig ösmertettünk, miben sem vál­tozott. Dókus Gyulának ma sincs ellenjelöltje, a főjegyzői pennáért pe­dig két gladiator maradt a választás küzdő homokján : Thuránszky László és Barthos József. Az esetleg ürese­désbe jövő aljegyzői állásokra már nagyobb számú a jelentkezők csapata. Thuránszky László helyére Dókus László, az' ő helyére pedig Prihoda Etel és Bernáth Aladár pályáznak. Bernáth pedig Görgey Gézának csi­nálna esetleg helyet. Az V. aljegyzői és az üresedésbe jövő szolgabirói ál­lásokra Hericz Márton, dr. Bajusz Zoltán, dr. Bessenyey Zenó és Szent- Györgyi Zoltán dr. törekednek. A „fiatal óriások“ közül Hericz Már­ton szolgálja legrégebben a várme­gyét. * Ma volt különben az állandó vá­lasztmány és számonkérő-szék ülése. Mind a két választmány törvény sze­rint összeül minden közgyűlés előtt. Úgy történt ma is. Az állandó választ­mányban a közgyűlés fontosabb tár­gyait vitatták meg és látták el a köz­gyűlés elé terjesztendő javaslatokkal. A számon-kérő szék pedig az utolsó hivatali vizsgálatok eredményét vizs­gálta felül. Hála Istennek nem volt semmi baj, sőt még olyan szabályta­— Sajnos, igen, de pénzem van és még sem vesz el senki. Uram add vissza nevem tisztaságát, apám be­csületét. — Adjátok inkább ti a pénzt vissza a banknak. Te pedig lányom légy hivatalnoknő valami takarékpénz­tárnál és kövesd apád példáját. így, ha nem is lesz urad, de pénzed bőven lesz, s ez „mindent pótol“ mondjátok ti oda lent 1 Mind haragosabb lett a király arca. — Tovább! Sápadt, elegáns leány állott a biborszék előtt. — Egy ifjú feleségül kért meg engem. Azt feleltem neki, beléegyezem, ha azt az ifjút, kit,sze­retek, házibarátjának kinevezi. 0 el­lenkezik. Uram, old meg e kényes problémát, vágd ketté e gordiusi cso­mót ! — A gordiusi csomót vágjam ? Nem 1 inkább azt a te túlmodern szi­vedet és eszedet. Mehetsz 1 S jöttek ismét mások, mindég mások. Mindég mások. Midőn a kérvényezők hosszú sora elvonult a király előtt, ez szomorú szemekkel nézett a sok, bús leány után. Fájdalmas mosolylyal támaszko­dott arany trónusának bíbor vánkosára. A manó odakuporodott a trón­lépcsőhöz : — Uram! hívd össze a minisztertanácsot. Talán lehetne mó­dot találni, hogy azok a szegény le­ányok ismét mosolyogjanak? A király fáradtan intett fejével: — Nem bánom 1 Nemsokára tizenkét államférfi te­lepedett a zöld posztós asztal köré. Előállott a hadügynruiszter: — Uraim! Sok a leány, kevés a legény! Szün­tessük be egy-két századra a háborút lanság sem k a számonkérő torló intézk-süSsi mcoyeznl. Mind a két hely ­kellett volna elnökölni, u így i- gélkedő állapota miatt nem hagyhatta, el szobáit és igy a mostani és a le­endő alispán felváltva elnököltek. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Közpénztárak havi megvizsgá­lása. Az alispán elnöklete alatt a vár­megyei közpénztár és gyámpénztár vizsgálatának teljesítésével az 1886. XXI. t.-c. 68. §-ának q) pontjával meg­bízott küldöttség legutóbb dec. hó 26-án teljesítette közpénztáraink vizs­gálatát és pedig ez alkalommal most már legutóljára is ; mert a közigazga­tás egyszerűsítéséről szóló s már az 1903. évi jan. hó 1-ével életbelépő 1901. évi XX. t.-c.-nek 37. §.-a a vár­megyei pénztárvizsgáló küldöttségek hatáskörét megszüntette. Ezen a mi vármegyénkben legeslegutóljára telje­sített pénztárvizsgálaton jelen voltak : Matolai Etele alispán elnöklete mel­lett Dongó Gy. Géza vármegyei fő- számvevő, Somogyi Bertalan vm. tiszti alügyész, mint a küldöttség tagjai, to­vábbá a pénztári tisztség részéről: Arnótfalvy Tivadar főpénztáros — ki az 1878! jan. 1-ével történt hivatalba lépésétől számítva a jelen alkalommal most épp a háromszázadik vizsgála­tot állotta ki dicséretesen — Schön Miksa alpénztáros-ellenőr és Guzeó Fe­renc gyámpénztári ellenőr. Az ekként 300-ik alkalommal és most is, mint mindig teljesen megnyugtató eredmény­nyel végződött vizsgálat után a vár­megyének nyugalomba induló érdemes főpénztárosától, mint a küldöttség tag­jai is egymástól elbúcsúztak. — Most már következik a vármegyei közpénz­táraknak az állampénztárba történő bekebelezése, mi is az átadásnak és átvételnek nagy részletességgel kö­rülirt formái szerint nálunk az 1903. évi január hó 2-ának délutánján kezdődik, akkor már a »vegyes kül­döttség« előtt, hol a vármegye újonnan megválasztott alispánja és a kir. pénz- ügyigazgató lesznek a főszemélyek. És azutan — előreláthatóan az 1903- évi jan. hó 15-én — a törvény igéje abban a délibábos országban s lesz legény elég! A király megrázta fehér fejét: — Nem lehet öreg! Ott a muszka, az oláh, a pánszláv, az mindég fészkelő­dig s csak akkor lesz bókén, ha puska­port érez! — Adót az agglegényekre ! szó­lalt meg a fináncminiszter. Nevetett a felség. — Öreg! akkor te fizetnéd az első adót! — Kaució nélkül nősüljenek a katonatisztek! javasolta egy miniszter. — Igen ? pattant fel a király. Hogy én fizessem privát zsebemből a sok katonatiszti adósságot ? — Hátha törvénybe hoznánk, hogy a kínaiak módjára az újszülött leánygyermekeket a rizsföldre, vagy mondjuk a búzatáblákra kitennék, hogy éhen haljanak? morogta a kul­tuszminiszter, kinek sok baja volt a tündérországi felsőbb leányiskolák­kal. — Ez sem jó — felelte szelíden az agg király. Van abban a furcsa országban egy még furcsább intézet: a lelencház. Oda gyűjtik össze az ilyen „rizsföldre“ kitett csecsemőket! — Hátha soknejüséget lehetne ott életbe léptetni? — javasolta egy ifjú minister. — Te szerencsétlen! Hát nem a soknál is több, egy asszony egy szegény férj nyakán ? — ellenkezett a vasútminister, ki már négy asszony­tól vált el s most az ötödiknek udvarolt. Egy bájos, édes hang hallatszott most a szoba sarkából. — Apámuram ! — S a király előtt ott állott a rózsa- szirmos ruhájában a legifjabb király­leány. válik a vármegyei számvitel és ^kezelés uj, egységes elveken ala- aló rendszerében. )( Nyugdíjintézetek vagyoni álla­pota. A vármegyei közpénztáraknak legutóbb tartott megvizsgálása alkal­mával volt a vármegyei tisztviselők és alkalmazottak nyugdíjintézetének va gyonkészle 243,978 K. 19 f., a köz­ségi és körjv 'zői nyugdíjintézeté pe­dig: 48,071 K. 36 f. X A vármegye pénztári készlete — ide nem számítva a gyámpénztár vagyoni állapotát — harminchat ága­zat szerint és a legutóbb tartott pénz­tárvizsgálatkor 1,439,401 K. 59 f.-t érő volt. JEGYZETEK a hétről. * A karácsonyi papiros-halmaz, amit a magyar újságok zúdítanak a közön­ség fejére, elhódított egészen. Kezembe vettem a fővárosi s vidéki lapokat. Mig valamennyit végiglapoztam, ne­hány óra időmbe került. S aztán sorra vettem a gazdag tartalmat. Megnéz­tem 2000 novellát, 6329 verset, 56 dráma-részletet s 93 középfaju érte­kezést, eltekintve a gazdaság politi­kai közlemények óriási halmazától. S zúgott a fejem s forgott velem a világ s nem tudtam elolvasni egyet­lenegy sort sem a temérdek irás közül. Azaz, hogy egyet elolvastam, nem is egyszer, de többször s igen nagy gyönyörűsége telt benne az én szivemnek. Mert ennél okosabb, ked­vesebb és jobb tendenciájú cikket már régen olvastam. Ez pedig a „Zemplén“ pályadíjnyertes értekezése volt a Czagány Magda kisasszony tollából. Nem lehet célom, hogy a pálya­bírók érdemei ítéletén túllicitáljak, — de engedtessék meg nekem, hogy ki­fejezést adjak a magam elragadtatá­sának s a felett érzett örömömnek, hogy egy vidéki lap pályázata ily jelentős eredménynyel járt. Mert igen nagy eredmény ez, tisztelt uraim és hölgyeim. Nagy kérdéshez nyúltunk itt hozzá, olyanhoz, amely körülbe­lül fontosabb az összes szőnyegen levő politikai kérdések és másféle lap- thémák háromnegyedrészénél. Olyan kérdés ez, amelyet nem tud se elin­— Nos, Darling ? kérdezte büszke apai mosolylyal az ősz király. — Én tudok módot, hogy azok a szegény magyar leányok mentül hamarább férjhez mehessenek! — Evvivá! zúgtak fel kórusban a miniszterek. A kis tündér hamiskásan kaca­gott s a lorgnettejével játszadozott. — Engedje meg apámuram, hogy nehány percre lerepüljek a magyar fő- és székvárosba. Mindjárt itt le­szek, már elkértem Mercur cousintől a szárnyakat! II. Szin: Budapest. Egy régi szürke ház, melynek kapuja fölött ez áll: M. kir. statisztikai hivatal. Iroda­helyiség. Személyek: a tündérkirály- leány. Tündér: (izgatottan keres nagy könyvek között.) Istenem! csak meg találnám azt a könyvet. Ahá, megvan. Most egy-kettő, tollat, kést, tintát s készen leszek! Egy nagy könyvben számokat korrigál, majd diadalmas mosolylyal vissza teszi a könyvpolcra azt a nehéz könyvet, melynek cimtábláján rond- irással oda van Írva: „Magyarország népességi statisztikája“. * * * * A királyleány visszarepült a tün­dérbirodalomba. Nos, nos? faggatták a kis leányt. A tündérke kacagva simogatta meg az igazságügyminiszter divatos szakállát. — Most bátyám, egyenest be­zárhat engem a birodalmi főbörtönbe, legalább is tiz esztendőcskére, kivéve tézni, se jó megoldásra vezetni sem­miféle kormányzó hatalom. S imejön egy gyengéd női kéz s útmutatást ad nekünk arra nézve, hogy melyik utón kell a megoldás felé eveznünk. Amely megoldás nem kevesebb eredmény­hez vezetne, mint a magyar nemzeti állam becsületes kiépítésére, a ma­gyar faj szaporodása és a tiszta ala­pon álló családi élet által. Azt a kis munkát tehát ki kellene nyomatni sok ezer példányban s ol­vastatni mindenfelé, valahol csak meg van a nagy betegség: a családi élet szentségének veszendőbe menése s valamelyes megfoghatatlan borzalom az ifjú urak részéről a házasság iránt, amely csak úgy kedves nekik, ha nagy a hozomány. Pedig a hozomány­vadászat nagy bűne a mai társadalmi rendnek. * Még emlékünkbe zsonganak az imént múlt ünnepek kedves képei, de ismét szóllit a munka, — újra fel kell vennünk a hétköznapi küzdelmeket. Bármely küzdelem ime nehány nap múlva az újév forgatagába folytatódik. Múlnak az évek, szállnak az évek, el­suhan felettünk az idő s minden nap­pal közeledünk a sír felé, melynek nyitott torka már vár reánk. Szilvesz­ter éjjelén pazarul mulató emberek — gondoljatok erre! HÍREK. Lapunk mai száma a szokásos nyolc oldalnyi terjedelem helyett a közbeesett ünnepek miatt négy ol­dalnyi terjedelemben jelenik meg. — Kinevezések. A fóldmivelésügyi miniszter Chotvács-Herényi József helybeli segédmérnököt kultúrmér­nökké kinevezte. — Ugyancsak ae itteni kultúrmérnöki hivatalhoz beosz­tott Grosch Dezső segédmérnököt a X-ik fizetési osztály Vl-ik fokozatá­ból ugyanazon fizetési osztály Il-ik fokozatába léptette elő. — Újévi gratulációk megváltása. Körülbelől tizenöt hosszú éve van an­nak, hogy igy utolsó napjaiban a hal­dokló évnek és még csupán sejtelmé­vel az újnak, e cim alatt teret nyitunk mindazoknak, akik az újév alkalmával ismerőseiket, jóbarátjaikat óhajtják üd­persze, ha ügyes védőügyvédet ren­delnek mellém, akkor még esetleg önök kérnek pardont tőlem. Nos hát, hamisító vagyok. Lent Pesten, a sta­tisztikai hivatalban felcseréltem a női létszám adatot a férfi létszámmal. Csak egy kis radír és tinta kellett hozzá. Most tehát kétszer annyi férfi van Magyarországon mint nő. — A miniszterek kacagtak, csak úgy rengtek a drágaköves falak. Az öreg király büszkén ölelte szivére kedvencét. — Táviratok! jelentette most a szolgálattevő palota manó. — Mi a manóba! Honnan ? riad­tak fel a miniszterek. — A földről, spéciéi Magyaror­szágról — válaszolta a manó. Az öreg fenség egymásután bon­togatta fel a sürgönyöket s mind vi­dámabb lett az arca. — Azok a kedves, édes magyar leányok üdvözlő, köszönő telegrammo- kat küldöttek nekem, hogy sorsukat oly hamar elintéztem. Mind boldogak, mindnek van párja, hűséges szerel­mes párja! Az öreg ur odatippegett secessiós ízlésű secrétairejéhez egy titkos fiókba nyúlt, majd a manónak adva át a pénzdarabot, igy szólt: Vidd ki ezt a I ist annak a 6 Pgramrh­hord . lUil'IC irleáuy iorgnettején át kai ett egy agglegény mi­nis '..er arcáb s így súgta: Lássa, jót S Ui 1 mi az a maga nyugta­lan kis bolyé tó fénye. Kérem a kar­jál vezeí le a parkba. Mok Ferencné,

Next

/
Thumbnails
Contents