Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-12-27 / 139. szám
2. oldal. December 27. Badeni tervezete az irányt adó. Annál olcsóbban nem adjuk. Helyes és kívánatos volna, ha az országnak ez az elhatározása az újévi beszédek során ünnepélyes és komoly manifestatióban jutna kifejezésre. Nem mint alkalmi tüntetés, amely a maga görögtüzes felvonulásában csak a gyengébbek megfélemlítésére való, hanem a legkomolyabb intés kifelé és mint el nem alkudható programm azok számára, akik minket kifelé képviselnek. Szirmay István. — dec. 27. Közgyűlés előtt. Holnap után tartja Zemplénvármegye alispán-választó közgyűlését. Sokszor irtunk már erről a themáról és foglalkoztunk különösen a főjegyzői állás betöltésének esélyeiről. A helyzet, amelyet eddig ösmertettünk, miben sem változott. Dókus Gyulának ma sincs ellenjelöltje, a főjegyzői pennáért pedig két gladiator maradt a választás küzdő homokján : Thuránszky László és Barthos József. Az esetleg üresedésbe jövő aljegyzői állásokra már nagyobb számú a jelentkezők csapata. Thuránszky László helyére Dókus László, az' ő helyére pedig Prihoda Etel és Bernáth Aladár pályáznak. Bernáth pedig Görgey Gézának csinálna esetleg helyet. Az V. aljegyzői és az üresedésbe jövő szolgabirói állásokra Hericz Márton, dr. Bajusz Zoltán, dr. Bessenyey Zenó és Szent- Györgyi Zoltán dr. törekednek. A „fiatal óriások“ közül Hericz Márton szolgálja legrégebben a vármegyét. * Ma volt különben az állandó választmány és számonkérő-szék ülése. Mind a két választmány törvény szerint összeül minden közgyűlés előtt. Úgy történt ma is. Az állandó választmányban a közgyűlés fontosabb tárgyait vitatták meg és látták el a közgyűlés elé terjesztendő javaslatokkal. A számon-kérő szék pedig az utolsó hivatali vizsgálatok eredményét vizsgálta felül. Hála Istennek nem volt semmi baj, sőt még olyan szabályta— Sajnos, igen, de pénzem van és még sem vesz el senki. Uram add vissza nevem tisztaságát, apám becsületét. — Adjátok inkább ti a pénzt vissza a banknak. Te pedig lányom légy hivatalnoknő valami takarékpénztárnál és kövesd apád példáját. így, ha nem is lesz urad, de pénzed bőven lesz, s ez „mindent pótol“ mondjátok ti oda lent 1 Mind haragosabb lett a király arca. — Tovább! Sápadt, elegáns leány állott a biborszék előtt. — Egy ifjú feleségül kért meg engem. Azt feleltem neki, beléegyezem, ha azt az ifjút, kit,szeretek, házibarátjának kinevezi. 0 ellenkezik. Uram, old meg e kényes problémát, vágd ketté e gordiusi csomót ! — A gordiusi csomót vágjam ? Nem 1 inkább azt a te túlmodern szivedet és eszedet. Mehetsz 1 S jöttek ismét mások, mindég mások. Mindég mások. Midőn a kérvényezők hosszú sora elvonult a király előtt, ez szomorú szemekkel nézett a sok, bús leány után. Fájdalmas mosolylyal támaszkodott arany trónusának bíbor vánkosára. A manó odakuporodott a trónlépcsőhöz : — Uram! hívd össze a minisztertanácsot. Talán lehetne módot találni, hogy azok a szegény leányok ismét mosolyogjanak? A király fáradtan intett fejével: — Nem bánom 1 Nemsokára tizenkét államférfi telepedett a zöld posztós asztal köré. Előállott a hadügynruiszter: — Uraim! Sok a leány, kevés a legény! Szüntessük be egy-két századra a háborút lanság sem k a számonkérő torló intézk-süSsi mcoyeznl. Mind a két hely kellett volna elnökölni, u így i- gélkedő állapota miatt nem hagyhatta, el szobáit és igy a mostani és a leendő alispán felváltva elnököltek. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Közpénztárak havi megvizsgálása. Az alispán elnöklete alatt a vármegyei közpénztár és gyámpénztár vizsgálatának teljesítésével az 1886. XXI. t.-c. 68. §-ának q) pontjával megbízott küldöttség legutóbb dec. hó 26-án teljesítette közpénztáraink vizsgálatát és pedig ez alkalommal most már legutóljára is ; mert a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló s már az 1903. évi jan. hó 1-ével életbelépő 1901. évi XX. t.-c.-nek 37. §.-a a vármegyei pénztárvizsgáló küldöttségek hatáskörét megszüntette. Ezen a mi vármegyénkben legeslegutóljára teljesített pénztárvizsgálaton jelen voltak : Matolai Etele alispán elnöklete mellett Dongó Gy. Géza vármegyei fő- számvevő, Somogyi Bertalan vm. tiszti alügyész, mint a küldöttség tagjai, továbbá a pénztári tisztség részéről: Arnótfalvy Tivadar főpénztáros — ki az 1878! jan. 1-ével történt hivatalba lépésétől számítva a jelen alkalommal most épp a háromszázadik vizsgálatot állotta ki dicséretesen — Schön Miksa alpénztáros-ellenőr és Guzeó Ferenc gyámpénztári ellenőr. Az ekként 300-ik alkalommal és most is, mint mindig teljesen megnyugtató eredménynyel végződött vizsgálat után a vármegyének nyugalomba induló érdemes főpénztárosától, mint a küldöttség tagjai is egymástól elbúcsúztak. — Most már következik a vármegyei közpénztáraknak az állampénztárba történő bekebelezése, mi is az átadásnak és átvételnek nagy részletességgel körülirt formái szerint nálunk az 1903. évi január hó 2-ának délutánján kezdődik, akkor már a »vegyes küldöttség« előtt, hol a vármegye újonnan megválasztott alispánja és a kir. pénz- ügyigazgató lesznek a főszemélyek. És azutan — előreláthatóan az 1903- évi jan. hó 15-én — a törvény igéje abban a délibábos országban s lesz legény elég! A király megrázta fehér fejét: — Nem lehet öreg! Ott a muszka, az oláh, a pánszláv, az mindég fészkelődig s csak akkor lesz bókén, ha puskaport érez! — Adót az agglegényekre ! szólalt meg a fináncminiszter. Nevetett a felség. — Öreg! akkor te fizetnéd az első adót! — Kaució nélkül nősüljenek a katonatisztek! javasolta egy miniszter. — Igen ? pattant fel a király. Hogy én fizessem privát zsebemből a sok katonatiszti adósságot ? — Hátha törvénybe hoznánk, hogy a kínaiak módjára az újszülött leánygyermekeket a rizsföldre, vagy mondjuk a búzatáblákra kitennék, hogy éhen haljanak? morogta a kultuszminiszter, kinek sok baja volt a tündérországi felsőbb leányiskolákkal. — Ez sem jó — felelte szelíden az agg király. Van abban a furcsa országban egy még furcsább intézet: a lelencház. Oda gyűjtik össze az ilyen „rizsföldre“ kitett csecsemőket! — Hátha soknejüséget lehetne ott életbe léptetni? — javasolta egy ifjú minister. — Te szerencsétlen! Hát nem a soknál is több, egy asszony egy szegény férj nyakán ? — ellenkezett a vasútminister, ki már négy asszonytól vált el s most az ötödiknek udvarolt. Egy bájos, édes hang hallatszott most a szoba sarkából. — Apámuram ! — S a király előtt ott állott a rózsa- szirmos ruhájában a legifjabb királyleány. válik a vármegyei számvitel és ^kezelés uj, egységes elveken ala- aló rendszerében. )( Nyugdíjintézetek vagyoni állapota. A vármegyei közpénztáraknak legutóbb tartott megvizsgálása alkalmával volt a vármegyei tisztviselők és alkalmazottak nyugdíjintézetének va gyonkészle 243,978 K. 19 f., a községi és körjv 'zői nyugdíjintézeté pedig: 48,071 K. 36 f. X A vármegye pénztári készlete — ide nem számítva a gyámpénztár vagyoni állapotát — harminchat ágazat szerint és a legutóbb tartott pénztárvizsgálatkor 1,439,401 K. 59 f.-t érő volt. JEGYZETEK a hétről. * A karácsonyi papiros-halmaz, amit a magyar újságok zúdítanak a közönség fejére, elhódított egészen. Kezembe vettem a fővárosi s vidéki lapokat. Mig valamennyit végiglapoztam, nehány óra időmbe került. S aztán sorra vettem a gazdag tartalmat. Megnéztem 2000 novellát, 6329 verset, 56 dráma-részletet s 93 középfaju értekezést, eltekintve a gazdaság politikai közlemények óriási halmazától. S zúgott a fejem s forgott velem a világ s nem tudtam elolvasni egyetlenegy sort sem a temérdek irás közül. Azaz, hogy egyet elolvastam, nem is egyszer, de többször s igen nagy gyönyörűsége telt benne az én szivemnek. Mert ennél okosabb, kedvesebb és jobb tendenciájú cikket már régen olvastam. Ez pedig a „Zemplén“ pályadíjnyertes értekezése volt a Czagány Magda kisasszony tollából. Nem lehet célom, hogy a pályabírók érdemei ítéletén túllicitáljak, — de engedtessék meg nekem, hogy kifejezést adjak a magam elragadtatásának s a felett érzett örömömnek, hogy egy vidéki lap pályázata ily jelentős eredménynyel járt. Mert igen nagy eredmény ez, tisztelt uraim és hölgyeim. Nagy kérdéshez nyúltunk itt hozzá, olyanhoz, amely körülbelül fontosabb az összes szőnyegen levő politikai kérdések és másféle lap- thémák háromnegyedrészénél. Olyan kérdés ez, amelyet nem tud se elin— Nos, Darling ? kérdezte büszke apai mosolylyal az ősz király. — Én tudok módot, hogy azok a szegény magyar leányok mentül hamarább férjhez mehessenek! — Evvivá! zúgtak fel kórusban a miniszterek. A kis tündér hamiskásan kacagott s a lorgnettejével játszadozott. — Engedje meg apámuram, hogy nehány percre lerepüljek a magyar fő- és székvárosba. Mindjárt itt leszek, már elkértem Mercur cousintől a szárnyakat! II. Szin: Budapest. Egy régi szürke ház, melynek kapuja fölött ez áll: M. kir. statisztikai hivatal. Irodahelyiség. Személyek: a tündérkirály- leány. Tündér: (izgatottan keres nagy könyvek között.) Istenem! csak meg találnám azt a könyvet. Ahá, megvan. Most egy-kettő, tollat, kést, tintát s készen leszek! Egy nagy könyvben számokat korrigál, majd diadalmas mosolylyal vissza teszi a könyvpolcra azt a nehéz könyvet, melynek cimtábláján rond- irással oda van Írva: „Magyarország népességi statisztikája“. * * * * A királyleány visszarepült a tündérbirodalomba. Nos, nos? faggatták a kis leányt. A tündérke kacagva simogatta meg az igazságügyminiszter divatos szakállát. — Most bátyám, egyenest bezárhat engem a birodalmi főbörtönbe, legalább is tiz esztendőcskére, kivéve tézni, se jó megoldásra vezetni semmiféle kormányzó hatalom. S imejön egy gyengéd női kéz s útmutatást ad nekünk arra nézve, hogy melyik utón kell a megoldás felé eveznünk. Amely megoldás nem kevesebb eredményhez vezetne, mint a magyar nemzeti állam becsületes kiépítésére, a magyar faj szaporodása és a tiszta alapon álló családi élet által. Azt a kis munkát tehát ki kellene nyomatni sok ezer példányban s olvastatni mindenfelé, valahol csak meg van a nagy betegség: a családi élet szentségének veszendőbe menése s valamelyes megfoghatatlan borzalom az ifjú urak részéről a házasság iránt, amely csak úgy kedves nekik, ha nagy a hozomány. Pedig a hozományvadászat nagy bűne a mai társadalmi rendnek. * Még emlékünkbe zsonganak az imént múlt ünnepek kedves képei, de ismét szóllit a munka, — újra fel kell vennünk a hétköznapi küzdelmeket. Bármely küzdelem ime nehány nap múlva az újév forgatagába folytatódik. Múlnak az évek, szállnak az évek, elsuhan felettünk az idő s minden nappal közeledünk a sír felé, melynek nyitott torka már vár reánk. Szilveszter éjjelén pazarul mulató emberek — gondoljatok erre! HÍREK. Lapunk mai száma a szokásos nyolc oldalnyi terjedelem helyett a közbeesett ünnepek miatt négy oldalnyi terjedelemben jelenik meg. — Kinevezések. A fóldmivelésügyi miniszter Chotvács-Herényi József helybeli segédmérnököt kultúrmérnökké kinevezte. — Ugyancsak ae itteni kultúrmérnöki hivatalhoz beosztott Grosch Dezső segédmérnököt a X-ik fizetési osztály Vl-ik fokozatából ugyanazon fizetési osztály Il-ik fokozatába léptette elő. — Újévi gratulációk megváltása. Körülbelől tizenöt hosszú éve van annak, hogy igy utolsó napjaiban a haldokló évnek és még csupán sejtelmével az újnak, e cim alatt teret nyitunk mindazoknak, akik az újév alkalmával ismerőseiket, jóbarátjaikat óhajtják üdpersze, ha ügyes védőügyvédet rendelnek mellém, akkor még esetleg önök kérnek pardont tőlem. Nos hát, hamisító vagyok. Lent Pesten, a statisztikai hivatalban felcseréltem a női létszám adatot a férfi létszámmal. Csak egy kis radír és tinta kellett hozzá. Most tehát kétszer annyi férfi van Magyarországon mint nő. — A miniszterek kacagtak, csak úgy rengtek a drágaköves falak. Az öreg király büszkén ölelte szivére kedvencét. — Táviratok! jelentette most a szolgálattevő palota manó. — Mi a manóba! Honnan ? riadtak fel a miniszterek. — A földről, spéciéi Magyarországról — válaszolta a manó. Az öreg fenség egymásután bontogatta fel a sürgönyöket s mind vidámabb lett az arca. — Azok a kedves, édes magyar leányok üdvözlő, köszönő telegrammo- kat küldöttek nekem, hogy sorsukat oly hamar elintéztem. Mind boldogak, mindnek van párja, hűséges szerelmes párja! Az öreg ur odatippegett secessiós ízlésű secrétairejéhez egy titkos fiókba nyúlt, majd a manónak adva át a pénzdarabot, igy szólt: Vidd ki ezt a I ist annak a 6 Pgramrhhord . lUil'IC irleáuy iorgnettején át kai ett egy agglegény minis '..er arcáb s így súgta: Lássa, jót S Ui 1 mi az a maga nyugtalan kis bolyé tó fénye. Kérem a karjál vezeí le a parkba. Mok Ferencné,
