Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-12-20 / 137. szám

Deea ember 20. ZEMPLÉ N. 3. oldal. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Doktor jurisz. [Szent-Györgyi Zoltán, vármegyei közig, gyakornok, Szent-Györgyi Vilmos t. barátunknak jeles készültségi! fi3, a kolozsvári Fe- renc-Józseí-egyetem államtudományi ka­ra előtt ma d. u. »doctor iuris«-szá habilitáltatott. Sátoraljaújhely legfiata­labb doktora, kedves tiszttársunk, fo­gadja tőlünk előre is legszivesebb gra­tulációnkat. Reméljük, hogy Szent- Györgyi Zoltán dr. ifjú barátunknak f. hó 29-én végbemenő szolgabirói vá­lasztatása alkalmával is lelkes örömmel fogja kiáltani győztes pártja, hogy éljen ! )( Fizetések megszüntetése és folyó­sítása. A vármegyei közigazgatásnak az 1903. évi jan. hó 1-ével életbe lépő uj rendszere hozza magával, és pedig az 1902. évi III. t.-c. alapján, hogy a vármegyei pénztárakra utalt minden­nemű fizetendők, ezek sorában az úgynevezett fizetések, lakáspénzek, tisz­teletdijak és a többi hasonló szolgál­tatások is, a f. hó 31-ével megszüntet- tessenek, illetve a kir. állampénztárak­ból az 1903. évi jan. 1-étől kezdve folyósittassanak. Vármegyénk alispánja, az ide vonatkozó kimutatások alapjan, ma irta alá a t. vármegye közpénz-- táraival szemben megszüntető, a kir. ál­lampénztárakkal szemben pedig folyó­sító intézkedésit. Ezeknek az alis- páni utalványoknak alapján tehát az 1903. évi jan. hó 1-től kezdve már a kir. állampénztárak (mint eddig ne­veztük : az adóhivatalok) fogják kiszol­gáltatni uj esztendő napjára a fizeté­seket és mellékjárandóságokat a »vár­megyeiek« részére is, — éspedig vár­megyénkben a központiaknak és a sátoraljaújhelyi járásbelieknek az új­helyi kir. állampénztár, a többi járásbeli­eknek pedig — ide trtve a kir. anya- könyvvezetőket is — a vidéki hét, névszerint a szerencsi, tokaji, király- helmeczi, gálszécsi, nagymihályi, va- rannai és a homonnai kir. állampénz tárak. — Hogy a vármegyei közigaz­gatásnak ez az uj rendszere a fizetmé- nyék kiszolgáltatásának mennyi döc- cenése után fog átmenni a gyakorlatba, élénken jelzi már előre is az, hogy akadt olyan kir. anyakönyvvezető (s nem is csak egy vagy kettő) aki ja­nuár havi tiszteletdijának nyugtatóit már most — hogy valamikékk le ne kés­sék — kezdi beszolgáltatni a várme­gyei pénztárba, ahonnan azok a nyug- tatók, természetesen, visszautasittatnak a beküldőhöz »megfelelő további hiva­talos használatra.« )( Hajdúból hivatalszolga. A vár- megyei pénztárnál és a közigazgatási irodában alkalmazott két vármegyei hajdút hivatalszolgai minőségben a kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt szám­vevőséghez osztotta Jbe a pénzügymi­niszter. Az ekként megüresedett két hajdúi állás uj alkalmazottal nem fog betöltetni, legalább ezidőszerint nem. )( Sátoraljaújhely r. t. város 1903. évi háztartásának költségvetési előirányzatát 33°/o-es községi adókulcs­csal a képviselőtestület megállapítván, törvényhatósági megerősítés végett be­nyújtotta a polgármester. )( A vármegyei gyámpénztár 1902. évi jan.—nov. havi naplószámadásai felülvizsgáltatván, kifogás nélkül telje­sen megnyugtató rendben találtattak. )( Ebvédöjegyek. A vármegye te­rületén lévő ebek, habár ujesztendei ajándékul vadonat uj fényes bárcát szoktak kapni prezentbe az ebadó­alapból, s habár az ő legújabb eszten- dejök már az 1092. évi jul. hó 1-ével megkezdődött: közbejött akadály miatt most jutnak fényes nyakékességcikhez a községekben, hová a posta már széjjel küldözgette az 1902. jul. 1-től az 1903. jun. 30-ig teljes, még a csendőr ellen is védelmet biztositó kutyabárcá- kat. Ha egyik, vagy másik községbe a bárcák meg meg nem érkeztek volna: legyenek türelemmel, mert mindenüvé útban vannak. )( Hivatalos hirdetmény. Á város az államkincstártól a borital-adó be­szerzési jogát 1902—1904. évekre meg­váltván, ezzel a város a kincstár jo­gaiba lépett. Joga van a városnak az összes termelőktől, magán fogyasz­tóktól, borkereskedőktől, kimérők, ven­déglősök, kávésok és korcsmárosok- tól követelni, hogy borkészletüket jelentsék be. Ennek alapján felhívom a most. nevezetteket, hogy borkészle­tüket a fogyasztási adó kezelő-iroda (Rákóczi-utca 755.) 1902. évi decem­ber hó SÍ. napjáig jelentsék be, mert e mulasztások által jövedéki kihágást követnek el s a fölvétel ellenük a legszigorúbban fog foganatosittatni. Egyben értesittetnek a termelők, hogy 1903. évre biztosított kedvezményüket igénybe vehetik, vagy a borfogyasz­tásra nézve egyezségi ajánlatot tehet­nek, kötelesek lévén ez irányban aján­lataikat a polgármesteri hivatalra cí­mezve 1902. évi december hó 28. napjáig benyújtani, mert az azon túl beérkezendő ajánlat figyelembe vé­tetni nem fog és a hatósági felvétel ellenükben is foganatosittatik. Sátor­aljaújhely, 1902. december 15-én tar­tott tanácsülésből. Székely Elek pol- . gármester. Hlavathy Elek, közig, jegyző. JEGYZETEK a hétről. * Ama legöregebb emberek, akikre minden alkalommal oly hűségesen hivatkozni szoktak, azt állítják, hogy már évtizedek óta nem volt olyan kemény tél, mint ez a mostani. Ret- tenes is ez. Mintha csak Szibéria jég-világa zudult volna ránk. Pedig a magyar nem igen szenvedheti a hideget. Déli ég kellene nekünk, — pompázó vidék, ahol örökké süt a meleg nap, ahol narancsfák árnyéká­ban pihenve nézhetnők az azúrkék eget, hallgatnék a tenger hullámveré­sét; be jó is ilyen időben olyan helyről álmodozni, amig álmodozásunkból fel nem riaszt a vészes hir; mely meg­fagyott emberekről, a zord idő által elpusztított életről szól. Rettenetes elgondolni is, hogy mennyi emberélet esett áldozatul en­nek a hirtelen jött hidegnek. Ha összeszámoljuk csak úgy hevenyén, — kitesz 100-at. Amennyi régebb időkben egy-egy kis csatában elpusz­tult. Reá tört ez az alattomos hideg a havas országúton kóborló szegény emberekre s irgalmatlanul erőt vett rajtuk. Szinte látja az ember az ólet küz­delmét a természettel. Allegorikus kép. Az élet, a benne lobogó tűz, mint hamvad el a hideg dermesztő hatása alatt. Mint küzd még benne az életösztön, mig dermedtségbe esik s ráborul az örök setétség ... A hideg tetemet pedig beborítja a hó, melyet söpör a szél a pusztákon ke­resztül s a kis tragédiához a farkasok vonítása adja meg a komor gyászdalt. Mindez igy meleg szobában el­gondolva is borzasztó, — hát még milyen a valóság! Nem tudunk sza­badulni e képtől. S kisért a nyomor, mely a földi téreken kering, valamed­dig szegénység lesz e világon, — az pedig lesz mindig. * Jöjj hát szeretet édes ünnepe, karácsony s űzd el tőlünk e sötét gondolatokat. Lázadó érzéseinket al­tasd el szépen, bájos estéiden költé­szeted édes varázsa fonja be a lel­künket s térjen meg a mi gondola­tunk, mely a földi lét ezen kínos kér­désével vesződött, az isteni hatalom irgalmasságába vetett hitet. Oh, mi­iyen szükség van az ilyen ünnepekre ebben a zordon világban. Mily jóté­temény a küzdő lélekre, ha megpi­henhet, ha a szeretet varázsos ha­talma ki')gadja — hr csak rövid időre ds — a .-üzdeiem sivár forgatagából. * Persze most, — ünnepek előtt — főképen az izgatja a kis- és nagy emberek fantáziáját, hogy micsoda ajándék jogja megédesiteni az ünnep örömét. Oh, ha ez az ajándék, ezek az apró tárgyak, csak jelképei volnának annak a nagy emberi érzéseknek, me­lyek sugara még talán képes volna eloszlatni az egész év folyamán felsza­porodott gyülölséget, melyet ember táplál ember ellen. Karácsony szent hetében ajándékozzuk meg egymást szeretetünkkel kedves felebarátaim. Mert az emberi szeretet a legszebb kincs a világon. Ragyog, mint a drága kő s értéke soha nem megy veszen­dőbe. De elkelne nálunk, a mi zava­ros közéletünkbe, pártszenvedélyek által folytonosan felzavart heccek kö­zepette egy kis felebaráti szeretet! * Az a kriszkindli, amit. a „Zem­plén“ nyújt olvasóközönségének, bi­zonyosan kedves lesz különösen a nőkre nézve. Értjük ama felvetett kérdésünket a szent házasság ügyére nézve, melyre a legjobb feleleteket karácsonyi számunk fogja közölni. Vajba ennek a kísérletnek csak egy kis haszna is volna s a sok hideg aggle- gényi kebel felmelegedne s örömmel hajtaná fejét a rózsás láncok alá. Lehetetlen az, hogy különösen most az ünnep előtt és alatt, mikor a csa­ládi kötelékek úgyis szorosabbak, ne únnák meg szeretetreméltó lumpjaink a magános életet s ne vágyódnának ama rév után, melyet elérve, a nyu­godt boldogság várakozik reájuk. Za­jos életű ifjak, — ne késsetek, mert az idő elszárnyal felettetek és az élet telén egyedül maradtok ! HÍREK. A cylinder. Deákcsiny. IV. Az eperjesi kir. kath. főgymnásium fegyelmi szabályait szigorúságra nézve alig múlja felül más társintézet. A de­ákoknak kiadott szabályok betartását akkoriban a tanári kar egyes tagjai ellenőrizték, mert a főpedelus sokkal komótusabb egyén volt, mintsem hogy az iskola falain kívül is »veszekednyi« akart volna az »urakokkal,« a vice pe- dig egy-két pohár bor fejében szívesen hunyt szemet. A tanárok azonban soh’- sem tudtak a »banda« turpisságainak végrehajtóira törvényesen, t. i. minden kétséget kizárólag rábizonyítani sem­mit, s igy — bár úgyszólván nap-nap mellett folyt az inquisitió — kisülni ugyan semmisem derült ki. így pl. egy napon elhatározta a »banda,« hogy valami, eddig még nem létezett >oc- cásió«-t fogunk megcselekedni. Először beosztottak vezetőink minket, 6 —6-ot egy vezér rendelkezése alá, s végigcsen­gettük az összes főutcai lakások utcai ház­mesteri villany- és nem vilíanycsengőket. Én reám éppen a »Vadászkürt« szálló jutott. Azt hivém, hogy egy normális csengővel lesz dolgom, s amúgy Isten igazában megrántottam a drótot.Mintha egy toronyban függő »Urbán« szólalt volna meg, irtózatos zúgás keletkezett működésem nyomában. »Ulapce ho,« volt a harsányan kiadott ukáz, s miután a háziszolga, magyarul »lohndiener« már rohant ki az utcára, a síkos járdán pedig fájós lábammal menekülni úgy se tudtam volna, »többet észszel, mint erővel,« botomra támaszkodva, lassan bandukoltam tova. A »lohndiener« utóiért, de látva komoly viselkedésemet, nem fülelt le, hanem tisztességesen megkérdezte, nem-e láttam, ki csenge­tett be a szállóba ? A véletlen okozta, hogy egy suszterinas a közeli házból rohant át az utca másik oldalára; a szolga nekirugtatott, s a mitsem sejtő >csiszlik‘-et lefülelvén, helyettem tisz­tességesen elpáholta. Egy más alkalommal a sétatéri lakások nyitva levő ablakaiból az ösz- szes virágcserepeket elcseréltük, kinek- kinek más, messzebb lakónak virágait adtuk cserébe. Ez a »stikli« már any- nyira forrongásba hozta a kedélyeket, hogy a rendőrség segítségét vették igénybe; de a »deák-banda« detektivjei sem voltak tökkelütöttek, s mi bizony a megszállott területeket addig, mig a levegő puskaporos volt, meg se köze­lítettük. A régi gymnásiumi épület föld­alatti részében nagy pincék voltak, melyeket házigazdám, a főpedelus, gyü­mölcsárus kofáknak adott bérbe. A szebbnél-szebb, finomabbnál-íinomabb alma, körte ott hevert mázsaszámra a pincékben, de az ablakokon kereszt­vasak lévén, bizony csak néztük őket. Abból a gyümölcsből pedig enni kel­lett ! Hosszú töprengés után kisütöttük a módját. A Tarcza-parti füzesben 4—5 méter hosszú botokat vágtunk, azok végébe hosszú zsindelyszögeket vertünk s a szögeket meghajlítva — mikor a pedelus elment egy pohár borra a vá­rosba — elkezdtük dézsmálni a gyü­mölcsöt. A horogra sokszor 30—40-szeri turkálás után sem akadt gyümölcs, de végre annyira gyakoroltuk a mestersé­get, hogy egy vasárnap délután — mi­dőn házigazdám családjával a közeli »Magyar Ischla« fürdőbe kirándult, hatan majd két zsák alma és körte »jogos és kellemes« birtokába jutottunk. A deák-lelkiismeret köztudomás szerint igen tág lévén, nem is éreztünk lelki­furdalást. Hanem egy ízben úgy a nyakamra szorúlt a hurok, hogy egy vékony női hajszálon függött a kicsapatásom. Egyik tanárom, L . . . y István, jelenleg b ..........................i gymnási­umi igazgató a magyar dolgozatokat átadta nekem, vinném lakására, hogy otthon kijavíthassa. A tanár ur előre ment, én később indultam, s mire la­kására értem, már várt engem, családja körében, uzsonálva. Az előszobában, a fogason három cylinder függött, — mert tanárom mindig cylinderben járt — s azok egyike meglehetős ro ssz volt már . . . Kéjes pillantásokat lő* veltem a kalpagokra, mit tanárom ész­revett. Talán egy cylinder kellene ? kérdé nevetve?! Hát bizony nem ár­tana! felelém bátran, közben nagyokat sandítva. A jóságos tanár oda lép a fogashoz, a kopott kalpagot leveszi s nevetve fejembe nyomja 1 S mintha rámszabták volna, éppen jó volt 1 Hát ha oda adom, mit fog vele csinálni ? kérdé nevetve ?! Hazaviszem vakációra, s otthon grassálni fogok benne! Itt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a tanár úr a VII. osztály — s igy nekem is — főnöke volt, s én voltam kedvence. Csintalan tréiáimon sokszor jóizüeket kacagott. A cylindert alapo­san összelapitva, őszi felsőm alá rejtve, hazavittem, s ládámban óvatosan elrej­tettem. Múltak a napok ...............Egy­szer eszembe jutott, hogy a cylindert fel kellene vinni az osztályba. A gondolatot tett követte s én a dél­utáni előadásra a cylindert rokom alatt bevittem az osztályba, az ajtó előtt feltettem fejemre, 3 az ajtót büszkén feltárva, grandezzával párosult méltósággal sétáltam be a tanterembe. Óriási hahota támadt, társaim majd széttéptek; a hogy kissé lecsendesed­tek, valamelyikük azt indítványozta, menjek be vele a vis-á-vis levő 8-ik osztályba. Úgy lett. A cylindert fe­jemre téve, a 8. osztály tantermének ajtaját büszkén kitárom, s ép be aka­rok lépni, amint észrevettem, hogy a deákok a padokban állnak, s összetett kézzel hangosan imádkoznak. Retirálni, a cyliudert tantermem vaskályhájának felső fed-lapja alá dugni s a padba beülni egy pillanat műve volt. A 8-ik osztályban ugyanis már K . . . . y hit- tanár megkezdte az előadást, s a deá­£cgolcsóbb karácsonyi és újévi ajándék. *1H! Fénykép nagyítások életnagyságig, avagy eredeti felvételek után. Darabja remek platin kivitelben 20 kor. Párja 32 kor. passepartouval együtt. Igasolványokka szükséges visit meliképek Platin (matt) kivitelben, a mely nem karezolódik, 2 nap alatt készít el a rendes fénykép árban MAGAZINER ANTALr™Fte8T1”-™-iS.-,,A.-n ,t ft i? t v

Next

/
Thumbnails
Contents