Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-12-06 / 131. szám

De CíKT

ZEMPLÉN.

ét ér: ate a nagy gyorsad meleg ni- Mvp.l látjuk, el a nélkülözőket, segítik a szegényt, &z elnagyoltat, védik a üi* deg tél okozta nélkülözések ellen.

Városunköan akár napról-napra

xábxxaij uív jJCiUcli l ct iltJLLitJööZd V U UIH“

berszeretetnek úgy egyesek, mint testületek részéről, mily megható látvány is az, mikor szegény nélkülöző gyermeket öltöztetnek meleg ruhába. Ilyenkor az emberi szív nemes érzései ünnepet ülnek, — és csak áldani tudjuk azokat, akik jótékony szivükkel enyhítik a nyomort.

*

S — csodálatos! — a költészet, irodalom virágai is télen nyitnak. A karácsonyi könyvpiacról sok nevezetes irodalmi újdonság kerül ki, ám ez megint felszínre hozza az örökké aktuális kérdést: az irodalom decentralizálását. A főváros egyedirodalma e téren igazán káros s megölöje a vidéki irodalmi életnek. Pedig ahogy a vidéki sajtó, a hirlapirás tudott magának tért nyerni s immár nélkülözhetetlen szellemi tényezővé alakulni, akké- pen kellene életre kelni a vidéki irodalmi életének is, melynek most csak halvány nyomai láthatók. Pedig kísérlet történt több irányban. De nem tudtunk tovább jutni az első lépésnél. Nehéz dolog ez az uttörés és csak úgy sikerülne, ha a vidéki egyesületek s főleg irodalmi körök hathatós támogatásban részesítenék a vidéki irodalom ügyét. Akkor talán megérhetnék, hogy Zemplénmegye karácsonyi irodalmi produktuma nem csupán a „Zemplén“ tartalmas naptára lenne, — mely minden elismerésünkre érdemes, — hanem ennek a földnek, ennek az itteni életnek, ennek a levegőnek sok becses, művészi hajtása gyanánt szórakoztató és szép könyvek jelenhetnének meg itt is. Hiszen iró talentum van, az bizonyos; de az irók olyan élhetetlenek, hogy az őket legjobban érdeklő ügyet: a vidéki irodalmi élet fellendítését is csak valami ügyes és agilis vállalkozó tudná megcsinálni. S nem is olyan rossz üzlet volna ez, mint amilyennek látszik.

*

Lapunk legutóbbi számának hire, mely Matolay Etele alispán nyugalomba lépéséről szólott, általános feltűnést keltett. Szinte nem is tudjuk elhinni, hogy közéletünk e tiszteletreméltó alakja, akinek működését még érdemlegesen méltatjuk, visszalép a közélet teréről. De az az agilitás, mely benne buzog, bizonyára nem éri be a nyugalommal és ha vissza is lép a közügyek intézésétől, társadalmi téren még sok jót és szépet várhatunk tőle.

*

Á heti események rövid áttekintése nem volna teljes, ha újból meg nem emlékeznénk arról a nagyszerű mozgalomról, mely a Rákóczy-kultusz zászlaját két helyen is fennen lobogtatja : Kassán és Tokajban. Sikerült országos érdekűvé tenni ezt a mozgalmat, mely kedves minden magyar ember szivének. S rég múlt idők le- hellete suhan el felettünk s emlékezvén a hősökről, a bujdosó magyarokról, mintha fülünkbe csapódna tenger mormolása a messze török földről, s a magyar szabadság hősének hantja felől a kegyelet sóhaja reszketne át a haza felett. . .

HÍREK.

Krónika.

— dec. 5.

A hónak esését Már megénekeltem,

Megírtam már róla Kgy pár rímemet.

A hidegről Írni? Ezzel is beteltem, Feldolgoztam párszor már a hideget.

így hát a szezonról Alig vón' mit Írni:

Korcsolya, rórátó

Elkopott dolog,

Am mert a szezonba nem lehet ma bízni, Más témát halász ki krónikás-horog.

lm ■ egy lap bar h mos»

Kijön a homályból,

Fogja magát s gyorsan Szüzl cikket ir,

Nem vKtrtom én azi mo.t holnapra, mától, Hogy milyen a stylja, az irálya mily?!

Rokon-harcot kezd’nl Ember gyengesége ;

Móg ha joggal volna Még akkor se szép,

Nem von bár az árnyat ember jellemére, — Ámde Ilyet tenni mégse kellenók.

Ámbár nem osndálom ;

Hosszú téli estén Mit csinál az ember Ha unatkozik:

Leül asztalához s töprengésbe esvén Órát tóivá Írhat, bármit hajnalig.

—th.

Julis szerelme.

(Népies elbeszélés.)

Irta : Ilma.

A Tisza mentén, egyik népes íaluban Petri Julis volt a leghelyesebb leány. — Mintegy két évvel ezelőtt, mikor erre a vidékre került, kósza hírek jöttek róla forgalomba: s ezek szerint a Julis eddigi élete kissé viharos volt. Es ezt látszott bizonyítani a a leány külseje is: szép arcán időelőtti hervadás nyomai látszottak.

Ennek persze az lett a következménye, hogy a falubeli lányok visszahúzódjak tőle. Megvetették és nagy mérvben bosszankodtak reá: a legényeket mind elcsábította tőlük.

Nagy feltűnést keltett tehát egyik bálban Julis szokatlan kedvetlensége. Csak úgy immel-ámmal táncolt, s amikor szerét tehette, félre vonult. A kacér mosoly eltűnt szeméből és ajkairól, s álmodozó tekintetével folyton az egyik csinos legényt, Kovács Jóskát kisérte.

Petri Julis szerelmes lett. Pedig ez szerencsétlenséget jelentett reá nézve; mert az efajta lányoknak minden legény csapja a szelet; de elvenni — egyiknek sincs eszében.

A szünet alatt Julis egyik legénynek, aki nem engedte magát semmi áron visszautasítani; megígérte, hogy a következő táncot vele járja.

Mikor aztán ráhúzta a cigány a ropogós csárdásra, a legény valahol késett. A másik legény pedig talán megérezte a meleg tekintet simogatását, egyszerre csak ott termett a leány előtt s a dereka köré fonta a karját.

Julis szólni akart, de a szó elhalt ajkán, ellenkezni pedig éppen nem volt ideje, engedte magát vinni, vezetni a cigány elé, s ott aztán önkénytelenül meg-megingott gyönyörű termete a zene ütemeire.

De alig pár pillanat múlva előkerült az igazi táncos. Egy pillanatra visszahökkent, mikor Julist táncolni látta, s aztán a különben is boros fiúnak vörös lett az arca az ingerültségtől, fölébredt benne a legény-virtus : ezt a sértést nem hagyja magán száradni.

Odament, és követelte Kovács Jóskától a leányt. Az nem engedett. Szó szót követett, s verekedés lett a vége.

Hiába vetette magát közbe Julis, hiába a törvény szolga, még annak is eltörték a kardját . . .

Törvény elé került a dolog s szigorúan lettek büntetve. Fejenkint nyolc havi fogház.

. . . Bár még csak február vége felé járt, az idő erősen tavaszodott. A hó már elolvadt. S a nap olyan vidáman ragyogta be a földet, hogy az ember minden baját elfeledte.

Annál szomorúbb volt a legényeknek a börtönre gondolni. Hiába volt minden íelebbezés, nem volt szabadulás, a megszabott időt ki kellett tölteni.

Velük egyszerre mondott búcsút a falunak Julis. Ment ő is és beszegődött a megye székvárosában. Csak nem hagyja szegény fiút rabkoszton sinvlődni ninec ci« c( testvére,

aki most megsegítené. A rokon pedig ilyenkor rosszabb az idegennél.

S azrán az első héttől kezdve minden vasarnap reggel megjelent JuI «is ä nic^ycházj udvarán, sho* ilyenkor I a rabokkal találkozik colt.

És megpakolva mert mindéi*, j Vitt kenyeret és szalonát, amit frissiben kellett elfogyasztani.

Vájjon miért logadja el mindezeket attól a leánytól ? Reá költi az egész bérét s még azon felül megtakarított pénzecskéjét is. Vájjon nem arra számit-e, hogy feleségül fogja venni? S nem kötelezi-e ő magát erre azzal, hogy elfogadja tőle ezt az áldozatot ...? így okoskodott a hét elején mindég, de a hét végén elaltatta lelkiismeretét és sóvárogva várta a vasárnap reggelt Kovács Józska.

Ezerszer elhatározta, hogy megmondja Julisnak, kogy ne jöjjön többet, hogy nem szereti, hogy nem fogja elvenni, s megint ezerszer okoskodott igy: hát nem Julis-e a legderekabb leány a faluban 1 — igaz, hogy egy évvel idősebb nálam, de hát én leszek e az első, aki fiatalabb a feleségénél?

Lassan telt az idő, s lassan megszokta ő is azt a gondolatot, hogy Julist el fogja venni. — De nem igy volt vele a rokonság, mikor letelt a rabság ideje s hazamentek. Hallani sem akart a dologról.

Minden tehetségüket felhasználták, hogy lebeszéljek erről a házasságról Jóskát. De a fiú kemény szitokban tört ki: erre még amarra, hát ki törődött velem, mikor rab voltam, mikor segítségre^ volt szükségem ?

És Julist boldoggá tette ez a káromkodás. De a legerősebb várat is meggyengiti a folytonos ostrom, s Jóskát is megingatta különben is gyönge elhatározásában a sok beszéd.

Halogatta az esküvő kitűzését, egyre ritkábban ment a lányhoz és egyre hidegebb lett. De mivel félt a Julis szemrehányásaitól, nem mert végképen szakítani.

Julis pedig ezalatt mondhatatlan sokat szenvedett. Látta, hogy Jóskát mind jobban befolyásolják a rokonai. Agyában egymást kergették a gondolatok. Mit tegyen ? Talán vissza kellene menni a városba, de ezt az eszmét csakhamar elvetette. Hogy soha ne lássa többé Jóskát ? az nem lehet, itt marad a közelében, történjék bármi. De egyszer még próbára teszi.

S elindult hozzá. Éppen találkozott a fiúval.

»Hová mégy Jóska* ?

»András bátyámhoz indultam.« Aztán egy ideig hallgattak A fiúnak nem volt mondanivalója; a leány szólalt meg újra:

»Én meg hozzád akartam menni, hogy beszéljek veled. Hogy megkérdezzem, mire határoztad magad? Ha úgy gondolod, hogy nem tarthatjuk meg most az esküvőt, vissza megyek a városba. Beláthatod, hogy igy tétlenül nem vesztegethetem áz időt. A nagyságos asszony irt . . .visszafogad.«

Jó, hogy végére ért a mondoká- jának, mert a hangja már csaknem zokogásba fűlt el. A szive hevesen dobogott, érezte, hogy amit most Jóska mondani fog, az dönteni fog a sorsa felett.

A fiú nem válaszolt mindjárt. Látszott, hogy küzd magában. Megszólalt mégegyszer a lelkiismerete, idejébe került, mig elcsitította. De végre is győzött az önzés. Még az öröm is megcsillant a szemében, hogy ilyen könnyen megszabadulhat.

»Hát eregy vissza Julis.«

És Julis visszament . . . s soha se látta többé senki . . .

— A bíróság köréből...Sztolarik Ferenc helyébe Lavota Ödön miskolci kir. törvényszéki joggyakornok osztatott be szolgálattételre a nagy- mihályi kir. járásbírósághoz.

— Temetés. Folyó hó 2-án délután temettetett el az áldott emlékezetű özv. Baczony Mátyásnó szül. Bessenyey Erzsébet úrnő számos, előkelő úri rokonság és nagy gyülekezet részvéte mellett. Az egyház? szertartást nagytiszt. Sütő Kálmán és Huttka József bánóczi ev. ref. lelkészek végezték. Sütő Kálmán lelkész lendületes beszédében fejtette ki a

megboiüigmt

: erdemen, Jh

tében a" e »v

családi k.-réc

É..:áa í a tótajku

ek evőivé a (

e nyelvb'

rodalmi ,

sitó, nag.

étfu beszédbe n érez.

a község

ü?'s£g&7al9 hvgj kit r. *s;

tettek el.

t^D10té88Q £ r^TC^üai ?&

főiskolai

»3 funkcionált

— B u ál

ozás. Géczv Jái.os Iifiíy*

beli vasú

cember 1

1 j HOjf’hx ctb F'Zv 0 ’■ í Oí '.

után élte

évében

ben elhu

Halálát aejo, halott?

Irma és út

kiskora gyermeke dmtyx

— 3. ‘ •

hullt a I- az ablak jét*vjrá■ —

Beállt a

— s erőre >ap — férik;

dider’g a 1,

os. — Ohl de mi s/óp

— emez a ér): telünk

— A Mi

.’t — s karácsony • t

hány szi

lödve Várta- - S m : t

megjelen

csak jót jelent hwr

ha hava

arca: — így nyugtat

meg: —

jó leszek £? ie.*

szék kitt

— Szép lesi. a tél —

szűzi fet- nem lesz sáros az uttN.

— Előtted

utad hó 1

a. — Oh 1 de mi szén

emez a kér— a tél rom: .* íí&

és tester >e- bár didereg ám tCv

hevíti, ji- Oh! de üld jó — In

hullt a !io,

— az ablak jégvirágnak

— lm il a

s nem s

rr;f v á 'V S —If.

— I

i úalllUc} »b Lli.'Iya' »Hj «

rátáim é

ikaróimtóK— Ko.óz ^

történt t;ö*ífőzésem alkn» dtu*

külön-ki

személyesen bu*

alkalmai

idő rövidsége mu.

lehetett,

ez utón

szives ke.-.

ígük 8 bará*.- Ír. euíi

igaz kös

tét s eg; ital ; iá

alkalm*4

S-JÁ QS»f'T»r . * <N*'

ot. Kél nak m

indulat -an tóvá

ujhely, 2 dec. honvéc

senye a

heny-jf el lett fi

igérkez

helybő! ; ;

későub fog meglartatiu

Éliás é folyó h körben zaspárt mából nagy s is fölke

A"t?ix ttinuu

irány lakodalm az 50 éves ( kiterjedt csali

—A„Zempléi kör“ 1

órakor "i j

estélyéi

nők eg . • • ;

Thomá

dalok,“

Gabriel

olvassa

ügyetle ember" >. ; ’og - Novak /ui ■ ”[•

Öngyilkosság, ffnjduczki zsef szil falusi sz 8 1 *

cipészsc rád folyó hó 4- magát. ' »yilkos Schwaiczbart Lipót hely állott munkába < r.t

műhelyl öl és 4 sárolt 1 udvar e lántékál tanulója sietett, j dr. Nyc és dr. részesíti Sebének

folyamán kórházba a kihal1 r jtíat c(*i Pilissy Béla nt ’őrkap j , C aev. tudta kihallgat mert *. í-rulvr nem eszméli. Reggel 3 o- ■ ar. a né! kül, bog) magáho? ér.. ' 1