Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-12-06 / 131. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902. december 6. 131 (2261) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., Vastagabb betűkkel 8 üli. Nyílttérijén minden garmond sor 80 fill. Zemplén ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Szirmay István felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. —- Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centin, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. JKatolay €tdc. — dec. 5. A „Zemplén“ előző száma egészen meglepetésszerűen közölte a hirt, hogy Matolay Etele, az utolsó táblabiró abból a nemes fajtájából a közélet embereinek, akik a magyar karaktert a legpregnánsabb módon juttatták érvényre, tettekben gazdag életének alkonyán az igazán jól megérdemelt nyugalmat áhitva, visszavonul szereplésének szinteréről. A letűnő esztendőnek ezen, — vármegyénkre kétségtelenül legnagyobb —• eseménye a visszaemlékezések gazdag kutforrását nyitja meg, elmélkedésre ösztönöz és a következmények levonásában a méltatás babérját nyújtja a távozónak. Matolay Etelét szellemi és et- hicai értékes kvalitásai országos emberré tették. Mint közigazgatási szakember, mint képviselő, mint iró, mint szónok, mint nagymü- veltségű ember egyaránt kiemelkedett a helyi nagyságok közül s hogy mindvégig a mienk maradt, azt részint vármegyéje iránt érzett hálából, részint szinte példátlan szerénységből tette. Mert ha nagyobb életcélokra tör akár fiatalságában, akár férfikorának delén, A ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Sarkantyú pengés. Irta : Rosenthal Gjuláné. A szép júliusi hajnalok egyike virradt a városkára. Olyan, amikor a nap bíbor palástját nem homályositja egy parányi felhőfolt sem. Gyönyörű reggel volt. Felvár lakóit a kaszárnya trombitái költögetik, az éles hang a hajnali harangszóval vegyül egybe s egy ébresztő akkordban végződik, melynek lágy visszhangja — reggeli imádság. Kis városban már ez igy szokás. Az emberek korán kelnek, ki-ki dolga után lát. Egészséges népség: a hajnali órák ózondús levegőjét szívja. A délceg huszárcsapat harsány trombitaszóval vonult a gyakorlótérre. Bertalan hadnagy ur baritonos vezényszava messze hallatszik a csendben. A doktor Mártháját is felébreszti a trombitaszó. Hóbortos álma megszakad, kiváncsi, kis fürtös fejét oda tartja a keskeny nyílást engedő redőnyökhöz, álmos szemén dörzsöl egyet, — kinéz. Aztán gyorsan elbújik a takaró alá . . . álmodik tovább. Dr. Telepes, a körorvos, még csak javabeli férfi s már tisztességes vagyont gyűjtött. Jó járása volt: mocsár terült el a közepén, melynek közegészségi szempontból való lecsa- polását sohasem sürgette. Aztán meg a kisvárosi szokások nem kerülnek sok pénzbe; a koránkelés, az időben lelkének szárnyai az emelkedést biztosították volna részére. Hangsúlyozzuk, hogy az emelkedést és nem a kapaszkodást. Azok közül való észben, jellemben, szivben, akiket a nagy század szelleme ihletetett meg. Mint zsenge ifjú mohón szivta magába a nagy nemzet-eszméket a nemzeti újjászületés ama kohójában, melynek gigászi munkásai Széchényi, Wesselényi, Kossuth, Eötvös és Deák voltak. Eszményeit a legragyogóbb történet lángoszlopai gyújtották föl, lelkét a klasz- szikus műveltség emlőin növelte nagygyá, jellemét a nagy nemzeti küzdelem, a fájdalmas leveretés mély bánata, a meghiúsult alkotmányos harcok acélozták meg. Mindenütt ott volt, részét kivette a küzdelemből, karddal, tollal kezében, igével ajkain, nemes példával, értékes munkában. Mily gazdag élet!_ És nem fáradt bele. Egy küzdelmes, munkás élet a nyolcvan év küszöbén a legtöbb embernél a testi és szellemi rokkantság előidézője szokott lenni. Matolai Etelét az öregség megkímélte annak bajaitól és részesíti minden áldásában. Derült, napsugaras alkonyából tekinthet vissza mozgalmas, való lefekvés nem okoznak anyagi gondot. Költséges passziói nem igen voltak; ha estefelé benézett a kaszinóba s ott el-eltarokozott a hét órai harangszóig, még ez nem nevezhető könnyelműségnek, de úgy tavaszszal, meg ősszel a saisonban — még ezt is elhagyta. Gyűjtött, egyre gyűjtött egyetlen gyermekének, a lányának, Márthának. Nagy gondot fordított neveltetésére. Alig volt 6 éves a kis Mártha, már német nevelőnőt kapott s mikor ez megtanult tőle magyarul, már ott volt helyette a francia mademoiselle. Csak éppen, hogy gymnasiumba nem járt, mert a többi leányiskolát mind elvégezte. Közbe még zongorázni is tanult, s a dilettáns játékon jóval túl vitte. Micsoda gondos nevelés! Eljött az idő, mikor Márthából nagy leány lett; olyan, aki már ne- velőné nélkül maga osztja be napi teendőit. Bizony nem sokat törődött a háztartás titkainak elsajátításával, nem sokat a kézimunkával; a könyveket bújta továbbra is. Sokat olvasott, sokat tanult. Őt is tartották aztán az egész nagy faluban a legokosabb és ... (hallgattok lányos mamák 1 ti sem tagadhatjátok!) legszebb lánynak. A szellem nála a szépséggel párosult. Gyönyörű alakja, kreol arc sziue, finom hajlású hősnői orra, lágy szőke haja, sötétkék szeme méltóvá tették hírére. Azonkívül még érdekes is volt. Otthon ő kormányozta a szemüveges, komoly papát, és az engedékeny mamát. Ellentmondást sehol sem tűrt. Nézenagy eseményekkel kapcsolatos, történelmi pillanatokról tanúskodó életére, amelyben lerótta minden kötelességét híven és igazán, amely igaz ember ambícióját képezhette. A nagy század generációja is nagy volt. A Matolai Etele korabeli embereket a korszak a saját szükségeihez mérten teremtette meg, tanúságául annak a történelmi igazságnak, hogy nagy események magukhoz méltó nemzedéket nevelnek. Innét van, hogy annyi testben lélekben ép öreg embert ösmerünk még ma is a nagy korszakból. Az emberi élethivatás lényege eszmékért küzdeni, a küzdelem jutalma a lélek örök ifjúsága és azt a felséges jutalmat nyerte Matolay Etele tetézve a köztisztelettel és igaz szeretettel, amelylyel osztatlanul környezzük. Mert kevés embert szerettek jobban, mint a közpályától búcsúzó Matolay Etelét, cs abban a szere- tetben osztozott rang külömbség nélkül mindenki, aki csak ösmerte. Nevének varázsa csudás lángokat fakasztott lethargikus napjainkban is, biztató jeléül a valódi erkölcsi érték iránti érzék épségének, amelyet a köznapiasság posványa soha einem nyelhet. teit, melyekről tudták, hogy nem az alkalom, nem a divat szerint változók, hanem meggyőződésből eredők, általános igazságnak tüntette fel. Hitte is, hogy ismeri az életet. Hogy haragudott a sárosbeli fiatalsága! Léhának, nagyzónak, minden komoly dologtól irtozónak tartotta. Aki any- nyit tudott az élet nemes és magasztos céljairól, az egyén s a társadalom kötelességeiről, csak dorbézolni tudó tömeget látott maga előtt. Oh hányszor képzelte el a férfit úgy, amilyennek lennie kell: nagynak, nemesnek, munkásnak, kiben teremtő erő lakik, akit bámulnak, akit elismernek. Ilyen volt az ideálja, a kinek lelki tulajdonai előtt ő is meghódolna. Bálba vitték Márthát. Ment, mert ez igy szokás. Legkisebb izgalom, minden lázas készülődés nélkül. Toilette, a szalag, frizura nem okozott neki fejtörést, mindig gyorsan túlesett mindannyin. Elveszett estéjének tartotta a bálestét, amikor el kell hagyni kedvenc foglalkozását és eszközévé lenni egy, csak mulatni tudó seregnek. A leányok irigy szempillantással s titokban ellenséges indulattal fogadták szellemes vetélytársukat, ugyanakkor a férfiak egy érdekesebbnek ígérkező estét üdvözöltek benne. Felvenni a harcot egy képzett, komoly, a tudákosságig bölcselkedő leánynyal, a kit az élet divatos hibái oly szigorú kritikussá tettek, nem mindennapi élvezet. Érvelt, támadott, védett ott mindegyik, mintha jbetanult szerepe lett És amikor az alispántól búcsú- zunk, még nem búcsúzunk Matolay Etelétől, a nagy tudásu, sokat tapasztalt, klasszikus műveltségű, antik jellemű férfiútól. Közéletünk nem nélkülözheti a nemes veteránt. Sőt munkaképes öregségére vár az a szép feladat, ami a patriar- cháké volt, akiket bizalommal, szeretettel környékeztek övéi, hogy bölcsességük forrásából meríthessenek. A terhes foglalkozások nyűgéből fölszabadult szelleme hadd sugározza ki nyugodtan gazdag életének értékes tanulságait. Egyik műve már forrás munkája lett a nagy idők történelmének és akinek annyi elmondani valója van, mint neki, missiót tölt be, ha korát és életét tükör gyanánt mutatja föl a következő nemzedéknek. Oktató, lelkesítő, gondolatébresztő hatása elmaradhatatlan. De társadalmi életünk is szom- juhozza az ö szellemét, amelynek sokoldalúsága valóságos kincses bánya, ráadásul ajkának érces csengésével, amely alkalmas a szép és igaz igéit a lélekbe oltani. Matolay Etelét a vármegye az értékes köz- szolgálatnak adja vissza. És bizonyára visszaadja nekünk, tisztelőinek, barátainak, akiket megjelenésével mindig ünnepi érzésekre hangolt. volna minden egyesnek. A vitából Mártha került ki győztesen. Táncba kezdtek. Mindenkihez szives volt, mindenki számára volt egy lekötelező mosolya: sőt Gyárfás vendégművész urat különös tisztelő kegyével tüntette ki. A tánc közötti szünetekben szívesen hallgatta a zene művészetéről mondott nézeteit, a zenei nagyságokról szóló kritikáját. Kivételesen sokat táncolt. — De hogy is lehetett ez, mikor ezt csak kelletlenül végzett munkának tekintette. Csak nem változott ily hamar meg? Az elvek szerencsétlenségére Bertalan hadnagy uram, sokkal stratae- gos volt, semhogy ostromközben gondolkozási időt hagyott volna neki: hiszen ha számot kellett volna adni most önmagának arról, hogy azok az „elvek“ hogyan állják meg helyüket, — tudja Isten — meg lett-e volna elégedve önmagával ? Bertalan folyton támadott. 0 bátor katona volt, ki ezúttal önérzetének is hízelegni kívánt, mikor a zongorázás mellett quási a múzsával veszi fel a harcot, aztán meg az ágyú tüzelés közben maga is átszokott melegedni. Mártha taktikájának becsületére vált, hogy az ostromot ügyesen megállta. Önmagával azonban nem volt megelégedve. Mikor a hadnagygyal keringőzött, sötétebb pir borította rózsás arcát, mintha hangosabban vert volna szivecskéje . . . mintha azok az „elvek“ ezúttal ingadoztak volna. Bosszús volt magára. Hát a zongoraiST legolcsóbb karácsonyi és újévi ajándék. "Ül Fénykép nagyítások életnagyságig, avagy eredeti felvételek után. Darabja remek platin kivitelben 20 kor. Párja 32 kor. passepartouval együtt. Igasolvá&yokhez szükséges vizit mellképek Platin (matt) kivitelben, a mely nem karczolódik, 2 nap alatt készít el a rendes fénykép árban MAGAZINER ANTAL Ffamt*rtflMn mCtebmeS.-A.-U J H E LY.
