Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-12-02 / 129. szám

Deczamber 2. ZEMPLÉN. 8. oldal. dicsekedhetnek. Névszerinti Szladek József Nagymihály község bírája 38, Hancsin János isztáncsi biró 31, Le- bovics Bernát 31, Kun Mihály bottyáni biró 30, Géczy György zétényi biró 28, Bilecz János smugóczi biró 23, Molnár János mihalyi, Bakura Ferenc ág-csernyei és Popik János laborcz- volyai birák pedig a 21-ik éve, hogy helységeik közönségeinek bizalmából bírják a helyhatósági hatalom jelvényét, vagyis a bírói pálcát, mely az ő keze­ikben apai örökség. Mennél később azármaztas-ák át firól-fira ! )(Képviselőtestületi ülés. Székely Elek polgármester a következő meg­hívót bocsátottá ki a legközelebb tar­tandó képviselőtestületi ülésre : A kép­viselőtestület t. tagjait van szerencsém 1902. évi de cernber hó 3-án délután 2Vä órakor a városháza közgyűlési ter­mében tartandó rendes képviselőtestü­leti ülésre meghívni. Hazafiui üdvözlet­tel : Székely Elek polgármester. H IREK. — Személyi hir. Andrássy Sán­dor gróf országgy. képviselő — mint részvéttel értesülünk — hosszabb idő óta velejtei kastélyában betegen fek­szik. A gróf baja meghűlésből eredt. —, Halálozások. Mély részvéttel vettük a következő gyászjelentést: Nagy-bessenyői Bessenyey István úgy a maga, mint felesége született Kor- láth Sarolta, valamint az összes kiter­jedt rokonság nevében is fájdalomtól megtört szivvel jelenti, hogy a legjobb testvér, szerető sógornő és rokon : kis- baczonyi özv. Baczony Mátyásáé szül. nagy-bessenyői Bessenyey Erzsébet életének 39-ik, özvegységének 19-ik évében, rövid, de kínos szenvedés után 1902. november hó 30-án délután V2Ö órakor elhunyt. A megboldogult drága halott hült tetemei december hó 2-án kedden délutáni 2 órakor fognak Mig- lészen a református egyház szertartásai szerint a családi sirkertben örök nyu­galomra tétetni. Áldás és béke leng­jen a kedves halott porai felett. — Csipkés János leleszi nyug. tanító 74 éves korában f. hó 27-én elhunyt. — líucsuestély. Abból az alka­lomból, hogy Barthos István honvéd­százados, — ki nemcsak a tisztikar, de városunk előkelő társadalmi körei­nek is általánosan tisztelt tagja — Kolozsvárra lett áthelyezve: fényes bucsúestét rendeztek tiszteletére baj­hajlékunkat megkeresni! . . . Kegyel­med túlboldoggá tesz bennünket! . . . rebegte az özvegy örömkönnyekkel szemében. A dicső Hunyady azonban széles keblére ölelve a két gyönge, reszkető asszonyt, többször homlokon csókolta őket. — Boldog anya, kinek ilyen fia van s a hazáért feláldozta magát. S elmondta Titus hősies halálát. — Büszke légy leányom 1 férjed neve aranyos fénynyel fog ragyogni az örökkévalóság végtelen könyvé­ben 1 — szólt ajfiatal nőhöz. — Tudtam én ! ő méltó gyerme­kem 1 Tudtam én, hogy hősiesen fog harcolni, — rebegte az anya és köny- nyei omlottak szemeiből: „Hiszen meghalt az a drága, egyetlen gyer­mek is 1“ — Nem siratom, mert emlékét gyaláznám vele 1 szólt büszkén az ifjú hölgy s titkon morzsolta el azt a gyáva könyet: hiszen nagyon sze­rette . k . — Ti most már egészen egyedül álltok a világon — szólt tovább a fővezér — jertek váramba, én fogok rólatok gondoskodni. Az anya tagadólag rázta meg fejét. — Nem, dicső vezér! férjem és fiam tettei igy megfizetve lennének s mire volnánk mi akkor büszkék ? Ne nyújts nekünk segélyt, jobban felhasz­nálhatod azt, ha rajta csak egy zsol­dost is szerzesz a haza védelmére.- Megélünk mi magunk is. Me­társai, barátai és tisztelői f. hó 1-én a Bock éttermében. Körülbelül százan jöttek össze a bucsuestén Barthos István tisztelői közül, hogy megjele- nésökkel is dokumentálják azt az igaz vonzalmat, mely Barthos Istvánt az újhelyi társadalom szine-javával össze­kötötte. A vacsora folyamán elhang­zott toasztok bizonyították be legin­kább, hogy milyen általánosan sze­retett tagja volt a társaságnak Barthos István. A bucsuestén több toaszt hang­zott el, melynek sorait Matolay Etele alispán, mint a legöregebb bajtás nyi­totta meg, éltetvén keresetlen, szívből jövő szép szavakkal a búcsúzó derék bajtársat, a társaság kedvelt tagját és jó barátot. Utána id. Meezner Gyula a szivünkhöz nőtt m. kir. honvédség és polgárság közös, minden ha fenn­álló zavartalan egyetértés és jóvi­szonyát hangoztatva az itt állomásozó kitűnő honvéd tisztikarért ürített zajos tetszés és taps között áldomás pohárt. Staut József szép vissza emlékezé­sekkel a boldog ifjú korra Barthost, volt iskola társát, az önzetlen barátot éltette. A búcsúzó mindazt megille- tődve köszönte meg, éltetvén elöljáróit, bajtársait, tisztelőit, barátait. Dókus Gyula szintén a búcsúzéra és család­jára mondott szép felköszöntőt. A vidám hangulatú estének különben egyik kimagasló momentuma volt. Dr. Kossuth János remek számba menő dikciója, mit az ünnepekre és a ha­zafias honvédségre mondott. A lel­kes éljenzést és tapsot keltett beszéd után id. Meezner Gyula a tőle meg­szokott szép fel köszöntőben Kossuth Jánost mint a törhetetlen meggyőző­désű hazafit éltette. Juhász Jenő, Arnótfulvy István ezredest, viszont az ezredes a honvédség és polgárság között való egyetértést hangoztatva, a város közönségét, s a jelenlevőket éltette. Barthos ismételt toasztjában Arnótfalvy ezredest. Benárd őrna­gyot mint elöljáróit éltette, mire az őrnagy szellemes jellemzéssel, Barthos, a kiváló század parancsnokról, emlé­kezett meg. Desseffy Aurél és Tátray Dezső szintén a búcsúzó jó barátot, majd Barthos József Maío/ay alis­pánt éltette és még több dikció hang­zott el a kedves alkalmon, ami fé­nyes bizonysága volt a honvédség és polgárság között való jó egyetértés­nek és a baráti érzés őszinteségének, amely itt oly inpozáns módon megnyi­latkozott. A társaságot különben a bucsúpohár a hajnali órákig együtt tartotta. nyemnek ép karjai vannak, bírja a munkát, azután meg bátyja is haza jöhet még. (szegények 1 ők nem sej­tették, mi történt azzal.) Ha azonban igazán jót akar tenni kegyelmed: itt fekszik a szomszédunkban egy sze­gény asszony halva, kinek férjét meg­ölték a törökök, fia pogány lett és ez a bánat, párosulva a nyomorúság­gal, sírba vitte őt. Ezt az asszonyt el kellene temettetni, mi szegények vagyunk hozzá, tegye meg kegyelmed. Hunyady szemeiben a meghatott­ság könnye ragyogott. Ott hagyta, le sem is törülte ezt az előtte ösmeretlen len sós vizet, hanem lelkesülten fel­kiáltott : — Nem, nem féltem nemzetemet. Mig hazám ilyen asszonyokkal és ilyen fiákkal bír, addig jöhet a török hordák megmérhetlen sokasága; addig e ma­roknyi nép megdönthetetlen gránit- szirt lesz, aminek sem vész, sem vihar nem árthat meg soha. * A szép Fatima nemcsak vőlegé­nyét, hanem apját is hiába várta visz- sza. Az is fűbe harapott Nándorfehér­várnál. Valami bolond golyó épen ak­kor találta homlokon, mikor a vakmerő Ferhádot kézzel-lábbal biztatta alul­ról, hogy: „Csak rajta, rajta Ferhád fiam! a tied lesz Fatima!“ * Dugovics Titus nevét pedig el nem homályosulhatő dicsfény övezi örökkön-örökké. (Vége.) — Egy főszolgabíró ünneplése. Iíaraszthy Miklós homonnai járási főszolgabíró 25 éves szolgálati műkö­désének évfordulóját a homonnai járás intelligenciája fényesen készül megün­nepelni. Az e tárgyban összehívott ér­tekezlet megállapította, hogy az évfor­dulót hálaadó istentisztelettel, a jubi­láns üdvözlésével és közebéddel fogja megünnepelni. A kaszinó az ünnep napján diszgyűlést tart. Az ünneplés napját egy közelebb tartandó értekez­leten állapítják meg. — A „Halálos csönd“ premierjé­nek színi referádáját, egyéb közlen­dőink csütörtöki számunkra szorí­tották. — Rectilicatió. A Szerencsen meg­jelenő, „Tokaj Hegyalja“ november 27-iki 48. számában „Valóban kalan­dor lenne?“ címmel egy hir jelent meg. A hirt lapunk is átvette, csupán a „Tokaj Hegyaljá“-nak a tartalékos testőr hadnagyokat illető véleményét hagytuk el, mely alapos tévedésről telt tanulságot. És ime: kisül, hogy a „T. H.“ a dolog alapjában is téve­dett. Lapunkat ugyanis felkereste a kérdéses úri ember, bebizonyította előttünk kétségtelen bizonyítékokkal, hogy az egyenruhát nem jogtalanul használta és a cs. és kir. testőr gya­logszázadnak tényleg tartalékos had­nagya, legfelsőbb elismerésképen egy­úttal a „signum laudis“ éremnek is birtokában van. Ily értelemben recti- fikáljuk az átvett hirt, midőn kijelent­jük, hogy annak azon hiszemben ad­tunk helyet, mivel feltettük, hogy ily hírek eredeti, első közlője alapos információkat szerez be ily kényes dolgokról magának. — Országos vásár. A folyó évi karácsonyi országos vásár folyó hó 15—16-án fog Sátoraljaújhelyben meg­tartatni. — A Sátoraljaújhelyi Kölcsönös Önsegélyző Hitelszövetkezet f. é. no­vember hó 30-án id. Meezner Gyula elnöklete mellett népes közgyűlést tartott, mely alkalommal az igazga­tóság által javaslatba hozott alapsza­bály módosítását a részvényesek el­fogadták. — Kérelem. Beregszászy István tanfelügyelő a következők közlésére kérte fel lapunkat: „A főlisztelendő lel­kész- és iskolaszéki elnök urak figyel­mébe. Fölkérem a Zemplénvármegye területén levő iskolák iskolaszéki el­nöki tisztét viselő lelkész urakat, hogy azon iskolák részéről, melyeknek ta­nítói fizetéskiegészitési vagy korpótléki államsegélyt élveznek, — az államse­gélyek felvehetéséhez szükséges nyug­tákat láttamozás végett hivatalomhoz (1903. január 1. kelettel kiállítva) még december hó 15-éig szíveskedjenek be­küldeni ; mert az év utolsó napjain érkező nyugtákat nem lesz képes hi­vatalom oly időben expediái ni, hogy azok a kívánt időre visszaérkezhesse­nek. Egyben szives figyelmükbe aján­lom a főtisztelendő lelkész uraknak, hogy amennyiben a folyó évi állam­segélyek felvételét, illetve a tanítók kezeihez történt kifizetését igazoló bé­lyeges nyugtákat hivatalomhoz eddig be nem küldötték volna, azt e hó első felében szintén szíveskedjenek bekül­deni, mert ezek kézhez vétele nélkül az újabb államsegély-nyugtákat nem láthatnám el a kellő záradékolással. Beregszászy István kir. tanfelügyelő. — Betörések a vidéken. Már nem is megy ujdonságszámba, ha betöré­sekről értesítik lapunkat. És ez igy megy nap-nap után. Nincs mentség, nincs segedelem. A csend és rend őrei tehetetlenül fáradnak éjjel-nappal egy­aránt, úgyszólván minden igyekezetük eredmény nélküli. Tegnapelőtt Szerda­helyen és Szőllőskén, tegnap Berecz- kiben, ma Legényén s holnap isten tudja melyik községet fosztja ki az éhes rabló-had. Alsó-Bereczkiben Bo- ronkay Farkas földbirtokos házának udvarán levő kézi pincét törték fel s az ott talált borokat, valamint más élelmi szereket nyaláboltak el. A tet­tesek mindezideig sehol sem kerül­tek meg. NYÍLT TÉR.*) A fogadatlan prókátorjelölt. Dr. Bánóczy Kálmán hosszú és híg lére eresztett cikkében meg akarja reparálni gazdájának egy hírlapi bot­lását, a mely abból állott, hogy a gazda azt állította lapjában, hogy ná­lam honvédtisztek Lukács Károlylyal a Gotterhaltét huzatták. Én ezt a kö­zönség elébe tálalt valótlanságot ne­hány sorban a »Zemplén*-ben kellő értékére leszállítottam, mert nem volt igaz, hogy a Gotterhaltét nálam hu­zatták és valótlan volt az is, hogy a Gotterhaltét Lukács Károly húzta. Bá­nóczy, az uj cikkíró ur irói zseniálitá- sának tárházából előszedve egy szó­halmazt, hamisítatlan ellenzéki fordu lattal oda módosítja egyik előbbeni cikkét, hogy a Gotterhaltét húzták ugyan, de nem Bocknál és nem Lu­kács Károly húzta és a jövendőmondó előrelátásával a többek között ezeket írja: »Hogy nem a Bock éttermében huzatták, az csak véletlenség, ha ott lett volna cigány, ott huzatták volna.« No hát én nem vagyok olyan tálenumos legény, mint ifjabb Bánóczy Kálmán dr. ügyvédjelölt ur, de van annyi ép eszem, hogy ha már cikkezni akarok és egy hazugságról, melyben személyem is érintve volt, azt akarom kisütni, hogy az igazság, ilyen esethez hasonló zöldséget az olvasóközönség­nek föl nem tálalnék, mert elvégre nincs mindenkinek egészséges, jó gyomra, hogy az oda nem való dol­gokat megemészsze. Arra, hogy vendéglős létemre tollat veszek a kezembe, az indít, hogy a jelzett cikknek reám vonatkozó része teljesen valótlan. C'kkiró ur azt mondja, hogy a „Zemplén“ engem strohmannak rán­tott e ő, hogy én védjem meg a m. kir. honvéd tisztikart. Hát nem látja-e be mindenki, hogy a strohman Bá­nóczy ur, mert mi jusson szépitgeti és kél védelmére egy másik cikkíró­nak, a ki valami illetékes és megbíz­ható forrásból merített hir alapján olyat irt vendéglőmről és Lukácsról a mi nálam és Lukácscsal egyáltalán meg nem történt. Azt minden okos em­ber tudja (B. ur nem akarja tudni), hogy tiszt urak nem szorultak az én védel­memre és hogy semmi értelme (akár csak a Bánóczy cikkének) nem volna, hogy én mint vendéglős beleártván a tiszt urak privát dolgába. Ahhoz mind­kettőnknek semmi beleszólása nincsen. Én is remélem, hogy Bánóczy úr hebel hurgyaságait csakugyan megbotránko­zással utasítják vissza a tiszt urak s a hívatlan prókátorságával is tisztában vannak. A tiszt urak dolgáról arra hivatottak mondhatnak véleményt, de semmi esetre sem lehetnek rájuk semmi hatással B. ur kotnyelekedései És én sem tartozom eltűrni olyan valakitől a leckéztetést, aki még maga is leckére szorul. Várjon még nehány esztendőt B. ur és akkor kritizáljon és leckéz­tessen. (Feltéve ha akkorára tudni fog.) Szájaskodását ma nem veszi senki komolyan. Ha arról ir, hogy Ujhelyben a tiszüirak a Gotterhaltét huzatták, nincs jogom szólani, de ha azt állítják, hogy azt a hymnuszt nálam húzták, köteles­ségem felszólalni, mert rólam van szó. Hát ezek után. én csak azt mon­dom a B. ur idézett szavajárásával, hogy az csak véletlen, hogy a B. ur cikke olyan gyarló, írattak volna más strohmannal, a kinek állításai, logikái megemészthetők. ____ Bock Imre. *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelőséget a Szerk. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. — Z. Szerencs. Volna benne tartalmas­ság, de azt is émelygéssé teszi a sok eről­tetett díszítő jelző. Hanem a rlthmus, avers főkellóke az kimaradt belőle. D. G. Helyben. Majd át adjuk alkalom adtán. Vera. Egy kis türelmet, mikor a beér­kezés sorrendjében rá kerül a sor jönni fog. Nem közölhető: Tüzek. (Vers.) Kiadótulajdonos: Ebiért Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents