Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-11-25 / 126. szám
Sátor alj a-Uj hely, 1902. november 25, 126. <2256.) Harmincharmadik évfolyam Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat tste. Szerkosztősóg és kiadóhivatal: Sátoralja-tTjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Fjilttérben minden garmond sor 80 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula dr. Szirmay István ár. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. $ patrull. — nov. 24. Először is azon kezdem, hogy tudom én a patrull szónak megfelelő magyar kifejezést is, de a pennám sehogy se akarja leirni. Azután meg köszönettel tudomásul veszem, hogy a Felsőmagyarországi Hirlap az én kedvemért most már komolyan fog foglalkozni a Zemplénnel. Helyes. Egész komolyan mondom, hogy nagyra veszem a kitüntetést s ha t. laptársunknak úgy tetszik, hát a magam részéről is felhívom rá olvasóink figyelmét, hogy a F. H. eddigi polémiái a Zemplénnel nem voltak komolyak. A komoly foglalkozás a F. H. szerint most kezdődik s miután újságok között a komoly foglalkozás háborút jelent, hacsak papiros háborút is, hát constatálom azt is, hogy annak rendje-módja szerint megjelent a láthatáron az első pattull is. (Most veszem észre, hogy ha már a „láthatárt“ le tudom Írni, akkora erővel a patrull hivatalos nevét, a „járőrt“ is leírhatom.) Áll pedig a láthatáron megjelent patrull néhány rövid mondatból és ütközni akar a Zemplén múlt csütörtöki számából kiszakított másik mondattal, nem is egy egész mondattal, csak egy mondatnak a befejező részével. Az üldözőbe venni kivánt mondatrésznek én vagyok a komman- dánsa és Így most kötelességemben állana, vagy a visszavonulást elrenA ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Lemondás. Irta: Mok Ferencnó. IV. Hónapok teltek el. Klára szorgalmasan, kitartással tanult. Merészröptü fantáziájának szárnyait megnyirta s a tanulás, a gyakorlat terén maradt. A nagy gondolatok, a nagy eszmék keresztülvitelét a jövendőre hagyta. Tornyay tanácscsal, oktatással támogatta az asszony művészi kifejlődését. Ritkán fordult meg Domb- rádyék házában, de ezek a napok képezték az asszony legszebb, legboldogabb idejét. Férjét mulattatták a művészi viták s igy Klára legtöbbször egyedül volt a festővel abban a barátságos sarokszobában. De nemcsak az asszonyra nézve voltak ezek az órák oly boldogítók, a férfi is érezte, hogy itt ebben a kis műteremben, e mellett a mély gondolkozásu, rajongó asszony mellett csendes nyugalom lopódik szivébe, járja át a lelkét. Most is, amint elgondolkozva nézte Klárát, a mint a tea asztal körül foglalatoskodik, úgy érezte, hogy delni, vagy uj csapatokkal, — egyszerű és körmondatokkal — segítségére jönni a megtámadott patrullnak. Egyiket sem teszem és bizom benne, hogy a patrull, az én pat- rullom megfogja állani a helyét. Meg, mert a támadó járőrök szemmel láthatólag nagyon gyengécskék. Annyit azonban még is megteszek a patrullomért, hogy a küzdőteret, a terepet egy kicsit megtisztogatom körülte. Azt tetszik mondani, hogy az a közjogi alap, amelynek a sértetlen fentartását mi most jónak láttuk programmunk kiegészítő részeként hangoztatni, már 3 éve nem áll fenn, hanem fekszik, s nincs az a Bosco, aki még egyszer talpra állitsa? No ezt igazán nem tudtam. Őszintén bevallom, hogy én abban a naiv hitben voltam, hogy Magyarországnak még mindég I. Ferencz József a királya; hogy még ma is érvényben van a pragmatica sanctio, meg az 1790: X. t.-c. de independentia; továbbá az 1848: III. IV. V. t. c. (persze a későbbi módosításokkal) nem tudtam az 1867: XII. t.-c. eltörléséről, szóval hittem és vallottam, hogy Magyarország közjogi berendezése ugyanaz, mint például 1899-ben volt. Egy szóval, hogy Magyarországnak most is van egy fennálló közjogi alapja, mint ahogy bizonyos közjogi alap nélkül még eddig egyetlen egy ország sem volt soha. ez az ifjú nő, magányos, csendes életébe derült napsugárt hozott. Önkéntelen mozdulattal az asszony keze után nyúlt s megcsókolta azt me'e- gen, hálásan. Klára elpirult, de nem vonta el kezét és kérdően nézett Tornyay ra. Az ifjú halk hangon mentegette magát: — Azért asszonyom, mert hálát érzek kegyed iránt, mert boldog vagyok, hogy ilyen szép, harmonikus óráim is lehetnek ebben az én üres, rideg életemben 1 Klára mosolygott. — Tornyay! barátom ön nekem ? — Az vagyok asszonyom, szívvel, lélekkel hűséges barátja. — Nos akkor kockáztathatok egy kérdést. Szeretném a múltját ismerni. Nem a művészéletét, mert hiszen ezt ismerem, de szeretném tudni, oly gyakran miért borult el a homloka, miért oly szomorú sokszor? Fáj valami emlék, mely a múltból kisérti önt ? Csak meleg érdeklődés, rokonszenv beszél belőlem és nem asszonyos kíváncsiság. Lássa, ha elmondja nékem hűségesen a múltját, talán megkönnyebbül a szive! Tornyay mély komolysággal nézett Klárára. — Ön asszonyom regényesnek hiszi múltamat, úgy véli csalódás, keserűség ért az elmúlt időkben. Ne Azt én is tudtam, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség 1887-ben ujitatott meg utoljára Ausztriával és amikor ez a szövetség lejárt, hát az 1898. I. törvénycikkben először, az 1899. IV. t.-cikkben pedig másodszor a magyar törvényhozás egyoldalulag fentartotta az addig fenállott megállapodásokat és azt is tudtam, hogy az 1899. IV. t.-cikkben az is kimondatott, hogy miután a vám- és kereskedelmi szövetség az 1867. XII. t.-cikkben megszabott módon létre nem jött, a magyar korona országaira nézve az önálló vámterület jogállapota állott elő. Ebből azonban én sehogysem tudom kimagyarázní, hogy Magyar- ország fennálló közjogi alapja lefeküdt, vagy ledőlt volna, mert először is a vámügynek mikénti kezelése a közjogi berendezésnek nem integráns része, másodszor pedig, mert az 1899. IV. t.-cikk semmi újat sem decratált, hanem csak kifejezésre juttatta egy beállott tényleges állapottal szemben azt, amit az 1867. évi XII. te. 58. §-a mint Magyarország kétségtelen jogát iktatott törvénytárunkba, hogy t. i. „a kereskedelmi ügyek közössége sem foly a pragmatica sandioból, mert annak értelmében a magyar korona országai, mint a fejedelem többi országaitól jogilag különálló országok saját felelős kormányuk és törvényhozásuk által intézkedhetnének s vámvonalak által szabályozhatnák kereskedelmi ügyeiket. az önálló vámterület jogállapotának törvényhozásilag történt dechigyje ezt asszonyom! Oly hétköznapi életet éltem, oly kevés szép emlék köt a múlthoz. Nincs mi után sóhajtanék — nincs ami keserítene. Egyszerű, mindennapi ember vagyok ! Az asszony kissé zavart lett, de legyőzve elfogultságát halkan jegyezte meg: — Szeretném, ha önnek felesége, vagy menyasszonya lenne, ki azt az örökös borút elűzni tudná homlokáról ! — Asszonyom! én nem vagyok az a szerencsés ember, kit könnyen szeretnek meg a nők. Belső, lelki életemet nem tudja megérteni egy asszony sem, s igy csak sivár magányban fog eltelni az életem. — Magányban kedves barátom? Nem! Önnek találnia kell még egy nőt, ki szeretni fogja. Kinek lelke az ön leikébe olvad s a szivüket közös eszmék, közös érzelmek dobbantják meg. Ez a szerelem kölcsönösen nemesítő, boldogító lesz. Kell lenni nőnek, ki rajongó alázattal hajtja meg büszkeségét, akaratát az ön nemes, szép lelke előtt s teljesen öné lesz a a szive. Lehetetlen, hogy meg ne szeresse önt, midőn gazdag, belső életét, értékét megismeri, mikor megérti, hogy szép homlokának nincs vétkes titka, csak jóság, idealizmus, rajongás tölti be lelkét . . . Klára zavartan szakította félbe a retálása tehát éppen arra mutat, hogy az a közjogi alap, melyet mi fennállónak neveztünk, csakugyan fennálló és irányadó a vám- és kereskedelmi szövetség megkötésénél, vagy e helyett egy más megoldás keresésénél. Aligha sikerül tehát t. laptársunknak valakivel elhitetni, hogy a Zemplén erős meggyőződésén már is csorba esett, hanem ha esett valamin csorba, hát sokkal inkább a Felsőmagyarországi Hirlap logikáján. Miután pedig a Zemplén szerint valamely államban és igy Magyarországon is megváltozhat annak közjogi berendezése, anélkül, hogy a vám- és kereskedelmi politika változást szenvedne, viszont ugyanazon közjogi alapon követhet az ország más és más vámpolitikát, olyat, mely a mindenkori con- juncturáknak megfelel, nagyon eről- tetettnek kell tartanom azt a következtetést, hogy a Zemplén gazdasági kérdésekben sem akarja gyengíteni a közjogi állapotot, vagyis nem akarja a külön vámterületet. A nyílt kérdésre pedig szívesen válaszolok. A Felsőmagyarországi Hirlap úgy tudja, hogy a Zemplén eddig akarta a külön vámterületet és most nem szólt semmit. Tessék levonni a consequenciát. Azt még se lehet kivánni, hogy az ellenfél patrulljai helyett mi teljesítjük a „felderítő szolgálatot.“ Szirmay István. mondatot. Arcán a pirosságnak helyet adott a mély sápadtság. Az ifjú érezte mint fut vére mind a szivéhez s mélységes vágy fogta el, hogy úgy szeressék őt, oly nagyon, határtalanul egész lélekkel, egész szívvel, mint a hogy ezt Klára neki kívánja. Percekig csend volt köztük. Mindkettő lelkére különös érzés nehezedett. Az óra tizet ütött. A férfi feleszmélt gondolataiból s búcsúzni készült. Klára keze pillanatig a festő keskeny, meleg kezében pihen. Zavartan, kérve nézett az ifjú szemébe. És Tornyay megértette a szemek beszédét, mert az asszony kezét ajkaihoz vonva, halkan felelte: — Nem jövök többet asszonyom. A tanítvány már tud annyit, hogy nélkülözheti mesterét! Klára sokáig nézte az ajtót, melyen a férfi elsietett és halk sóhajjal két kezébe temetve arcát az asztalra borult. S mintha az a kin, az a gyötrelem, mely az asszony szivében most összegyűlt — megkönnyebbülést keresett volna, hangosan felzokogott: „Szeretem őt, szeretem!“ De mintha maga is megijedt volna a hangjától, oly rekedt lett az egyszerre. Úgy érezte, mintha feke- tedne körülötte a szoba, a bútorok, r Lapnak mai ssiraa 4 oldal Hü
