Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-07-17 / 70. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902. julius 17. 70. (2210.) ggs r’—,"1”■' Harmincharmadik évfolyam. UTegjoIen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóliiyatal: Sitoralja-XJjhely, fötór 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden gairaond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérbon minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Msczner Gyula Bíró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betfikkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Szociális Dolgokról. — julius 10. (bp.) A szövetkezeti akciókról, ha nem is az újságokban, de sok eszmecsere folyik mostan erre mifelénk is. Van az újságoknak úgy látszik egyéb dolguk. Ez eszmecserékben nem tudják megtalálni a világos ítélkezés útját: egyrészt elitélő, másrészt dicsérő, vakon hevülő hangon szólalnak úgy ellene, mint mellette. Az eszmecserékben a tételt igy lehetne felállítani: A merkantilisták ellene, a szélső agráriusok mellette szólanak. Mindkettő végletet képvisel és igy mindkettőnek rugója az elfogultság, tehát mint vélemény: megbízhatatlan. A józan ítélkezés igy kezdhetne az eszmecsere gordiusi csomójának megoldásához: mielőtt vak és elfogult hevülettel kettévágnók a fonalat kezdjük meg a kibogozást. Szövetkezés ? Ez mindenesetre erőgyűjtést jelent. Ha pedig az erőgyűjtés hasznos dolgok érdekében történik, akkor okosan tesszük, ha a támogatására sietünk. Ellenben vétkezünk, ha ez erőgyűjtést más erők gyengítésére irányítjuk. Most pedig vizsgáljuk csak, hogy nálunk mi körül forog a szövetkezés akciója? A hitel és fogyasztási szövetkezetek propagálása körül. Az elsőnél állapodjunk meg. A hitelszövetkezetek minden legapróbb szerve és szála összefüggésben van a magyar közélet és gazdasági fejlődés mai helyzetével. Tehát időszerű és figyelmet érdemlő. Mint ilyenről pedig elmondhatjuk, hogy a létalapja már eddig erős plántákat vert a magyar társadalomban. Hogy világosabban lássuk e kérdés körül a magyar társadalom és kormányzat óhajait és törekvéseit, térjünk el kissé a felvetett tárgytól. Tudjuk, hogy a belügyminisztériumban és a szaktanácskozmány bizalmasainak asztalán lázas munka folyik. A nép baján, egyik legemi- nensebb baján akarnak segíteni: hát dolgoznak a közigazgatás egyszerűsítésén. Hogy a mai költséges, hosszadalmas eljárás helyett a jogkereső gyorsabban, olcsóbban, közvetlenebbül és bizonyosabban jusson igazaihoz. És vizsgáljuk csak, hogy las- san-lassan hogyan érvényesül ez az elv, az államgépezet minden részében? A törvénykezés terén is ujitást látunk, készül az uj polgári törvénykönyv, az uj magánjog. Olcsóbb lesz a fiskális. Az avult végrehajtási törvény helyébe uj novella lép. Olyan, hogy a hitelező is megkapja a pénzét, de az adós se jusson teljesen — tönkre. Ámde mit érne mindez a sok jó változás, ha a gazdasági élet ben is nem remélhetnénk üdvös reformációt. Ha a jogélet átalakul, modernizálódik, de az alap marad a régi. Mit ér a közigazgatás egyszerűsítése, ha nem volna aki hasznát vegye? Mit ér a végrehajtási eljárás olcsósága, ha már nincs mit lefoglalni, ha a nép nem birva a terheket, eladósodva más hazába bujdosik s vagyonát dobra vereti a bank? Mert mondjuk ki őszintén, egyenesen, a sivár való ez: a magyar kisbirtokos földje meg van terhelve 10 százalékos adóssággal. A kölcsön százalék ugyan 8. De azután a 2 százalékos kezelési dij. Nem is említve egyéb költségeket: becslés, külömböző bizonyítványok és az ügyvédi bekebelezések. A létért küzd, dolgozik szegény éjjelnappal, de hiába, mert a föld nem hoz 10 százalék hasznot s igy a termelő, küzdelmes, verejtékes munkája mellett, a családjával együtt nagyon gyakran — éhezik is. Ha e sivár helyzet mellett, amelyet nagyrészt a pénz drágasága okoz, szövetkezés történik azért, hogy a pénzt a magyar kisgazda számára olcsóbbá tegyük, akkor egy nagy és életbevágó nemzeti misz- sziót teljesítettünk és már e szempontból is helyeselni kell a hitelszövetkezeti mozgalmakat. Nem tudunk azonban semmiféle érvet felhozni a fogyasztási szövetkezetek mellett. És azért léteznek a szövetkezeti mozgalmak körül zavaros fogalmak, mert ezt a kettőt: a hitel és fogyasztási szövetkezeti propagandát nem tudják különválasztani. Mert mire építik a fogyasztási szövetkezetek erősségét? Árra talán, hogy az életet olcsóbbá tegyék? Ä célt ez utón el nem érhetjük. Hisz a tapasztalat is bizonyítja már: a fogyasztási szövetkezeteknek, mint ilyeneknek nincs létalapjuk. Az élelmi cikkek igy még drágábbak lesznek, mint amilyen áron azokat a kiskereskedelem nyújtja. Drágábbak, mert a szövetkezet nem ösmeri az olcsó és jó beszerzési forrást, mert verseny nélkül áll és igy nem törekszik az árak leszorítására. A kiskereskedelem szabad versenye majdnem lehetetlenné teszi az árak túlcsapongását. Ellenben ha a fogyasztási szövetkezetek képesek lennének a kiskereskedelmet ki- pusztitaní, vájjon üdvös lehetne-e majd, ha minden faluban az egyetlen szövetkezeti bolt teljhatalommal diktálná az árakat. Igenis van létalapjuk a fogyasztási szövetkezeteknek, ott a nagy gyárvárosok kéményei alatt, ahol egy-egy hatalmas munkás kolónia összeáll hogy tömeges bevásárlással olcsóbbá és könnyebbé tehesse az élelmezést. De nálunk. Szétszórt messze eső falvakban, minden határban egy-két kis szatócs alig képes eltengődni. Hát hogy lehessen itt szövetkezéssel a fogyasztás és élelmezés kérdését megoldani. Tisztán pedig azért, hogy egy üdvös cél nélkül való szövetkezésbe az állam erősítésére és kereskedelmi irányban tisztességesen működő kis osztály tönkremenjen nem szabad akciót vezetni. Igen a pálinka-üzérkedés üldözendő, de a tisztességes kis kereskedelem ellen szövetkezésbe lépni, mikor ez a szövetkezés semmiféle irányban sem bizonyul üdvösnek, nem helyes dolog már csak állam- fentartásí szempontból sem azért, mert a kisgazda egzisztenciája mellett meg kell védeni a kiskereskedelem egzisztenciáját is. Mindkettő a maga tisztes utján éltető eleme az állami életnek, tehát megóvandó. Egyébként is tekintsünk csak nyugotra, ahonnan a szövetkezeti eszmét hozzánk átplántálták: a hitelszövetkezetek úgy Angliában, mint Németországban virágzásnak indultak, mig ellenben a fogyasztási szövetkezetek sorra buktak. Pedig ottan az iparmunkások gócpontjain, mint már említettük sokkalta jobb erőforrásuk lehetett volna. De éppen igy nálunk is. íme a délvidéken és a dunántulon, ahol már egy-két községi takarék- pénztár is derekasan bevállt, a fogyasztási szövetkezeteket be kellett szüntetni. A szegény népnek egy jó rétege pedig alaposan megsinylette ezt a — kísérletezést. Helyes hát, ha a szövetkezéssel meg akarjuk védeni a kisgazda egzisztenciáját. Csak hogy ezt reális módon kell csinálnunk. Es ha kormányzás úgy a közigazgatás, mint a jogszolgáltatás terén a magyar zsebeket megvédeni akarja, a hitelszövetkezettel pedig módot akarunk nyújtani az anyagi megerősítéshez, ne akarjuk viszont a fogyasztási boltok irreális kísérletezésével ezeknek a még nagyon szegény zsebeknek sovány tartalmát — megdézsmálni. — júl 17. Lelkiismeretesség. A Felsőmagyarországi Hírlap utolsó száma ismét a régi szokásos fegyverével él. Hogy t. i. leplezgesse azon körülményt, hogy a városi képviselőtestületi választásoknak ügye egyedül a vele érdekközösségben levő csoportnak folytonos fel- lebbezgetése folytán búzódikoly régóta, „Lelkiismeretesség“ cim alatt hosszú támadó cikket közöl ezúttal már a köz- igazgatási bizottság ellen is. Ugyanakkor — persze — saját lelkiismeretességének példás tanujelét adja, amikor azt írja, bogy a főispán fel nem olvastatta az ügyészi véleményt, mi a valóságnak természetesen meg nem felel. Az ügyészi vélemény ugyanis felolvastatott és ebez szólt idősb Meczner Gyula is, ki épen e véleménynek a törvényre vonatkozó értelmezése ellen nyilatkozott. A közigazgatási bizottság e felszólalás után egyhangúlag elfogadta azon jogi álláspontot, melyet a Matolai Etele alispán elnöklete alatt működött igazoló-vá- lasztmány megáévá tett. Láng Lajos ellenőrzése. Láng Lajos kereskedelmi miniszter még mindig a felgyülemlett restanciák feldolgozásán fáradozik, mindazon által minden egyes fontosabb ügydarabot maga tanulmányoz és intéz el. A napokban a miniszter Beregvármegye felterjesztését intézte el, melybe a megyei útalap terhére felveendő milliós kölcsönre nézve egy fővárosi pénzintézettel kötött szerződés jóváhagyását kérte. A miniszter azonban o jóváhagyást megtagadta, mert azóta az európai pénzpiac helyzete lényegesen javult és igy kedvezőbb feltételek mellett vehető föl kölcsön. Színházunkról. — julius 15. (y.) Vész kiáltás hangzik szerte a Magas-, Kopasz- és Sátorhegy tövében. Véres kardot hordanak körül a Rongyva-parti országban: — rossz az újhelyi színház! Soha ember nem látott még ilyen világra szóló csapást! Midőn egy-egy dologban a szabadelvüséget kéne erősen dokumentálni és nem elbújni előle hangzatos és szenzációs attrakciók köpenyében, akkor í hallgat a nagy dob. Ám, hogy az újhelyi átalakított színház épületéről helyenként lehullt a vakolat, 3—4 ablaka nem jól záródik, eső csatornáit a szél tele hordta szeméttel, — ez oly irtózatos esemény, melyhez képest a mórok betörése Spanyolbonba csak szelíd kirándulás volt. Pedig dacára a harangon kongatott rémhíreknek, ez az építkezés az adott viszonyokhoz képest jobb nem lehetett, mint a milyen. Mert városunk építési viszonyai tudvalévőén nem a legkellemesebbek. Nézzük meg bármelyik jó hírű építőmesterünknek a saját részére emelj, házát, ahol pedig már nem lehet kétség az iránt, hogy az illető, mint szakember saját részére csak jót akart produkálni, — még sem találunk Sátoraljaújhelyben olyan épületet, melynek falazata gyakori javítást nem igényelne. És ez igen trmészetes. A talaj, mely felett városunk épült, laza, viz-erekkel átszőtt. Téglánk elsőrendűnek nem mondható, kövünk pl. csak a keresztúri épület-kőhöz is hasonlítva rossz — a homok pedig kritikán aluli. Két-három éves épületeken a sáros, iszapos homokból készült vakolat elválik, vagy legalább is össze reped. A laza talajon az épület gyarlón áll, a falak összehasaMPÜ I**pwik mai ssdwa 4 oldal.
