Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-07-15 / 69. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Julius 15. rüen kivonatolva és lényegére redu­kálva hangzik a hallgatóság felé. És szakképzett profeszorok, akik maguk is jórészben a gyakorlat emberei, pél­dákkal, tényekkel illusztrálva vezetik be a docenst a szaktudományok té­teleibe. Tetőtől talpig igy átgyurva, lel­kében meg finomodva kerül ki a mai kor jegyzője a tanfolyamok padsorai­ból. Hogy ez az uj anyag mekora kontingensét adja ma a közigazgatási faktoroknak, arról a tanfolyamok sta­tisztikája nyújthat felvilágosítást. A szaktanfolyamok rövid fennállása óta kibocsájtott statisztikákból minden­esetre az a nevezetes tény ötlik min­denekelőtt szembe, hogy a hallgatók száma évről-évre növekszik. Ez a nö­vekedés első pillanatra szinte aggo­dalmasnak tetszik, mert tultengéssel látszik fenyegetni a községi jegyzők ma már úgyis impozáns nagyságú testületét. A kvalifikációhoz kötött feltételek azonban némi megnyugta­tással szolgálnak az aggodalmasko­dóknak. Ha tekintetbe vesszük ezen­kívül azokat a törekvéseket, amelyek a kvalifikációt illetőleg nagyobb meg­szorításokat, követeléseket óhajtanak már a közel jövőben életbe léptetni, hosszú időre nyugodtan szemlélhetjük ezt a tömeges érdeklődést a jegyzői hivatás iránt. Sok intelligens jegyző került már ki a közigazgatási tanfolyamokból. Legnagyobb részük helyettesképen működik még az öregebb jegyzők ol­dalán s ami tudományt a tanfolya­mon elsajátítottak, öreg mestereik ok­tatása alapján közvetlen tapasztala­tokkal bővítik ki. A városi élet vál­tozatossága sok mély impressziót ha­gyott meg bennük, a leereszkedő hu­manizmus érzéseit éppen úgy, mint az úri modor imponáló természetessé­gét. Á néppel való bánásmód tehát már a tanfolyam alatt fejlődik ki ben­nük. Ha azután ez a személyes tu­lajdonság a tudással párosul, már ez a két kritérium önmaga is megálla­pítja a jövő jegyzőjének a jellemraj­zát. Hogy pedig ez az uj jegyzői kar a beléje helyezett nagy várakozások­nak majd Zemplénvármegye minél több községében is minden tekintet­ben megfelelni tudjon, azt őszintén óhajtjuk mindnyájan, akik a megye népének békés együtt működését, jól megérdemelt nyugalmát és szerencse csillagának kiragyogását napról-napra türelmesen, reménységekkel várjuk. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( A vármegye székhazának külső és belső kitataroztatása céljából e hó huszonnyolcadikán délelőtt 9 órakor a főszámvevői hivatalos helyiségben versenytárgyalás lesz. hírek. A szakái. — julius 14. Kissé romantikus és pikáns eset­ről suttognak most olyan nyelvecskék, melyek szívesen és különös előszere­tettel peregnek olyankor, mikor gyors szárnyakon füleikhez ér az a kedves hir, hogy egy férj és feleség boldog családi életét megzavarta — a házi­barát. Ilyen, ma már nem ritka esetek részletezésével különben a férfiak is szívesen foglalkoznak. A nős férfi örül, hogy nem ő volt az, aki elébe az a bizonyos házibarát furakodott, — a fiatal ember pedig inkább azon boszankodik, miért is nem lehetett ő az a szerencsés halandó, aki egy szép asszony puha, ölelő karjai közt fele­dett bút-bánatot és szerelmet suttogó pici ajkairól lopkodta a legódesebb csókokat. Most, hogy az eset megtörtént a szereplők neveinek érintése nélkül mi is foglalkozunk a pikáns esettel. A férj egy csinos, daliás férfi, akit hivatása gyakran távol tartott a családi tűzhelytől, Nejét, kivel nehány évvel ezelőtt ismerkedett meg és vett el, a legboldogabb családi életet élte. Szerette nejét és ezt a szeretetet neje is viszonozta. A feleség szép asszony és alig lépte át a XX-et. A női gyöngédség mintaképe volt. Urához úgy vonzó­dott, mint a turbékoló gerle párjához. A férj gyakori távolléte azonban a fiatal asszonyt untatta és később arra is késztette, hogy veszedelmes gondo­latokkal foglalkozzék. A férjnek volt egy legbensőbb barátja, aki gyakran eljárt a fiatal pár házához; sokszor — és talán nem véletlenül — akkor is ott volt, mikor a férj nem volt otthon. Mivel ez gyak­ran megtörtént, a fiatal ember — ne­hogy a szép asszonyhoz való gyakori járással magára vonja a háziurak fi­gyelmét — néha-néha álszakállal ál­lított be a menyecskéhez. Ez a fiatal házi barát volt a szép asszony gondolatainak tárgya akkor, mikor a férj hazulról távol volt. Men­tői gyakrabban találkoztak, annál mélyebb vonzalom vert gyökeret az asszony és a fiatal ember szivében. Ettől kezdve, amikor csak lehetett, mindig együtt voltak a szalmaözvegy- feleség és a jóbarát s szivükben mind­inkább erősbödött a bűnös szerelem, melyet már nem tudtak leküzdeni. Egyszer azután a férj olyankor talált a hosszú útról visszatérni, ami­kor sem a feleség, sem a jóbarát nem várta. Az asszony és a fiatal ember vá­ratlan egyedülléte kissé megzavarta a hazatérő férjet. Hirtelen gonosz sej­telmek furakodtak agyába, — de nem volt veszedelem: a jóbarát találékony­sága és a szép asszony édes csókja elnémította a férj-uramat — egyelőre. Mikor a férj egy másik alkalommal Pest felé ismét utón volt, már egy levél várta az állomáson. Valamelyik házon kívüli barátja megírta neki, hogy (mint mondani szokás) — kutya jár a kertben . . . Még azt is meg­írta, hogy a feleségének a kedvese, a hányszor nála van, ál-szakált visel. Erre azután a férj már tisztában volt a helyzettel. Másnap már itthon termett, szin­tén váratlanul, de legnagyobb megle­petésére az asszonyt egyedül találta ott­hon. De ő gyanakodott és kutatni kez­dett, nincs e valahová elrejtve a há­zibarát, de nem találta; a helyett azonban az egyik szoba pamlagán ráakadt az árulóra — a szakáira, a melyet az imént távozott házibarát ott felejtett. Hogy milyen jelenetek játszódtak le ezután, az képzelhető. A követ­kezmények annyit igazolnak, hogy a szép asszony már nem tudta édes csókjaival elnémítani férjét. Az asszonyt férje vidéken lakó anyjához küldte, a férj és boldogsága rombadőlésének okozója, a jóbarát között megszakadt a barátság és most a megcsalt férj válópört készül in­dítani, amelynek tárgyalására való­színűleg magával viszi az árulót — a szakáit. (iá.) H§|§r* Felkérjük t. előfizető­inket és mindazokat, kik az elő­fizetéssel hátrálékban vannak, hogy úgy a hátrálékoa összege­ket, valamint az uj előfizetést a már küldött utalványon bekül­deni méltóztassanak. A kiadóhivatah — Személyi hírek. Bernáth Béla orsz. képviselő és Molnár Béla sző­lészeti és borászati felügyelő ma Sá­toraljaújhelybe érkeztek és részt vesz­nek azon az értekezleten, mely a vendéglős kongresszus fogadásának programmját állapítja meg. — Juhász Jenő a Sátoraljaújhelyi Takarékpénz­tár ügyésze Thurzó-Füredre utazott. — Rosenthal Sándor dr. a Központi Takarékpénztár vezérigazgatója hosz- szabb nyári tartózkodásra Marien- badba utazott. — Mezei Ernő az országos füg­getlenségi és 48-as párt kiváló pub­licista tagja tegnap Sátoraljaújhelyből már visszautazott Budapestre. Itt idő- zése alatt meglátogatta régi jó barát­ját idősb. Meczner Gyulát, aki már három nap óta fekvő beteg. — Kinevezés. Az igazságügymi­niszter Wanka Dezső királyhelmeci járásbirósági segédtelek könyvest a mezőcsáthi járásbírósághoz telekköny­vessé kinevezte. — Esküvő. Dezső Lajos, a sá­rospataki állami tanítóképző intézet igazgatója folyó hó 7-én esküdött örök hűséget Vass Sámuel nagykő­rösi tanár özvegyének, báró Hagen Teréz úrnőnek. — Eljegyzés. Dr. Kérészy Sán­dor budapesti ügyvéd, Kérészy István nyugalmazott sárospataki gimnáziumi tanár fia eljegyezte Szalay Mariskát Duna-Tassról. — A városi kaszinó julius 12-ére hirdetett nyári táncmulatságát az eső, a nyári mulatságoknak ez a rettegett ellensége ismét „elmosta.“ Egész nap zuhogott az eső és csak estefelé ál­lott el, a mikorra annyira lehűlt a levegő, hogy táncolni legfeljebb téli kabátban lehetett volna. — Iskolatársak találkozója. A sárospataki állami tanítóképző-intézet­nek 25 évvel ezelőtt végzett növen­dékei folyó hó 10-ére 25 éves talál­kozóra gyűltek össze Sárospatakon. A 17 végzett növendék közül heten jelentek meg a találkozóra. Ott vol­tak: Gável Ferenc Szepsiből, Osváth Bertalan Szendrő-Ládról, Koncs Sán­dor Körmendről, Fejes Sámuel fele­ségével Bujról, Órás Károly Mánd- ról, Kerekes Imre Diósgyőrből és Ilubay Bertalan Sárospatakról. A ta­lálkozás július 10-én reggel 7 órakor kezdődött, amikor az iskolatársak hálaadó istentiszteletre mentek a róm. kath. templomba, onnan az ev. ref. majd pedig a gör. kath. templomba. Délelőtt 10 órakor a tanítóképzőben diszgyűlést tartottak, melyen a város intelligens közönsége nevében Gável Ferenc beszélt és üdvözölte a régi tanárok közül az egyedül élő és je­lenvolt Iíodinka Ágostont, aki meg­hatva köszönte meg a megemlékezést. Utána Púza Sándor üdvözölte a ta­lálkozókat, majd Osváth Bertalan záróbeszéde következett és végül a szózatot énekelték el. Délben lako­mára gyűltek egybe a találkozók a vendégekkel együtt, ahol számos pohárköszöntő hangzott el. — Az erdőbényei fürdőrészvény­társaság. A br. Waldbott Frigyes tu­lajdonát képező erdőbényei gyógyfürdő egy nagy részben orvosokból álló rész­vénytársaság tulajdonába megy. A ki­bocsátott részjegyek névértéke 200 korona. A részvények száma ezer. Az uj társaság a fürdőt. teljesen házilag szándékozik kezelni, ami nagyon üd­vös dolog lesz, mert a fürdőközönség nem lesz kitéve a vendéglősök sze­szélyének s rettenetes magas árainak. — Sok a tanítónő. A vallás és közoktatásügyi minisztérium valósá­gos ostromnak van kitéve okleveles tanítónők és óvónők részéről, akik évek óta hiába folyamodnak állásért, és szülők részéről, akik leányaikat valamely hazai preparandiába ingye­nes helyre óhajtják juttatni. E téren a túltengés oly nagy, hogy a mi­nisztérium a folyamodóknak tizedré- szét sem képes elhelyezni, minek következtében a reményeikben csaló­dott nők száma évről-évre ijesztő módon szaporodik. Szolgálatot vélünk tenni a szüléknek és a magyar társa­dalomnak, midőn az illetőket túlter­melésből eredő bajokra komolyan figyelmeztetjük. E hir azonban úgy látszik, nem mindenütt nyer megerősítést. íme ép az ellenkezőjéről tudatnak minket Szegedről, ahol úgy látszik nagy a tanitónő-hiány. E példát a megye és a város házasulandó ifjainak követésre ajánljuk, mert ezáltal a leggyorsab­ban segíthetnénk az állásnélküli taní­tónők helyzetén. A példa itt van; — Nagyon kapósak most a szegedi tanítónők. Az ottani városi tanítónői kar négy fiatal és szép tagja egyszerre lett menyasszony. Nemcsak Szegeden vezetik őket az oltárhoz, hanem az ország más ré­széből is jönnek a kérők és elvi­szik őket Szegedről. A vőlegények egy községi körjegyző, egy vezér­kari százados, és két mérnök. En­nek következtében Szegeden az ősz­szel négy tanítónői állás üresedik meg, melyekre már jóelőre megin­dult a versengés. Egy sereg szép szegedi leány jár most kortesuton a tanítónői állás után, melyek ha már másért nem, de azért is kapó­sak, hogy a szegedi tanítónőkből egy-kettőre válik menyasszony. — Egy lengyel festő érdekében kértek fel bennünket a következő nyílt levél közlésére : Tekintetes szerkesztő úr I Amint bizonyára tudni fogja a szerkesztő ur, a városunkban időző, hontalan lengyel festő, But- kiewicz Tivadar, nem tudott sehogy sem munkához jutni! Hiába tétette ki a kirakatokba néhány képét, me­lyek valóban ügyes kézre vallanak, alig-alig volt képes belőlük potom áron is egy-kettőt eladni, hogy azok árából napjait tengethesse. Több he­lyen kopogtatott munkáért, de min­denütt ridegen utasították el az aka­démiai festőt; ezen közönyösség foly­tán már-már abba a szorult helyzetbe jutott, hogy ennie sem volt mit. Ek­kor jelent meg a jótékonyság angyala, két tekintélyes, magas állású úri em­ber személyében, kik dacolva minden­nemű ellentétes felfogással, gyűjtő-ivet bocsátottak ki a szegény hontalan felsegélyezésére, s e sorok Írója bíza­tott meg a gyűjtéssel. Akadtak — minthogy a jószívűség mindenkor megnyilatkozik — számosán, kik ado­mányaikkal megmentették a szegény — jobb sorsot érdemlő — aggastyánt az éhenhalástól. Munkát is kapott mostanában, és pedig Barthos István honvédszázados ur két nagyméretű olajfestményt (arckép után) rendelt meg nála. Most fejezte be Arnóth- falvy Emil városi pénztári ellenőr képét, melyet arckép után — (2 ülés) megfestett. A kép már ma kirakatba van téve. S itten mindenki constatál- hatja, hogy a kép teljesen élethű, mondhatni, majdnem megszólal. But- kiewicz nem közönséges tehetség, ezt mostan elkészített művéből még (esetleges) ellenségének is el kell ösmernie. Kérem tehát tek. szerkesztő urat, szíveskedjék b. lapjában e köz­leménynek helyet adni, hogy (jó­indulatú ténye által) a vidék is ér­tesüljön, s az esetleges szükséglők munkáival felkereshessék. — Arckép után olajfestményeket 53/si cm. nagy­ságban 50 Kor.-tól feljebb vállal, tel­jes hű képekért jót áll, megrendelés­nél az összeg 10—15°/o-a előlegül adandó, a többi átvételkor. Mennyi­ben nevezett a magyar nyelvet ne­hezen bírja csak, érdeklődőknek vá­laszbélyeg csatolása mellett a legkész­ségesebben szolgálok részletes felvi­lágosítással. Kész szolgája: Guseó Ferenc vármegyei könyvelő. — Gyermek juliális Harcsán. E hó 6-án a karosai ev. ref. iskola nö­vendékei javára pompás nyári mulat­ságot rendezett a bodrogközi jóté­kony nőegyesület kerületi elnöke: Révy G. Yiktorné. Délután 2 órakor vonúltak ki Kántor Lajos tanító ve­zetése alatt a Czohlár János tisza- szab. társ. felügyelő által létesített remek „01ga-liget“-be, hol jókedélyü zene mellett játszottak, versenyt fu­tottak, birkóztak a kedves apróságok. ^ Majd Czehlár Jánosné n. e. megbí­zott, Ízléses uzsonát adott a gyerme­keknek. Kántor Lajos tanító eléne­kelte a növendékekkel a Hymnustés Szózatot. A helyi és vidéki intelli- gentia szine-java örömmel vett részt a szép alkalmon, mely esti 8 óráig tartott. Ezután a körülbelől 80 főnyi női közönség Czehlár János házának maradt vendégei, hol azután reg­gelig tartó zene mellett folyt a tánc viradtig.

Next

/
Thumbnails
Contents