Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-11-08 / 119. szám

2. oldal. ZEMPLÉN November 8. uj hazájukba. Sőt a kivándorlónak azt is ki kell mutatnia, hogy van elég utipénze. Az uj törvény tüze­tesen szabályozza a kivándorlási és szállítási ügynökségeknek műkö­dését s jelentékeny óvadékpénz elő- leges letételéhez és a rendőri kö­zegek részéről az üzlet menetének szigorú ellenőrzéséhez kötik. Amint látjuk, a kivándorlás szabályozása tekintetében nem megyünk túl azon határokon, amelyet az állam fönnállásánák érdekei föltétlenül ki­jelölnek. Ezen kereten belül telje­sen szabad a ki- és beköltözködés. — nov. 7. Tanítók mozgalma. Lapunk előző számában említettük, hogy a nagy- mihályi, sátoroljaujhelyi és varan- nói áfl. elemi iskolák tanítótestületei felhívást bocsátottak ki megindított fizetési mozgalmukból kifolyólag. A felhívást itt adjuk kivonatosan: Kedves Kartársak! Mi zemplén- vármegyei áll. iskolák tanitói sok éven át csendes megadással vártuk az anyagi helyzetünk jobbra fordulását. Távol tartottuk magunkat mindeddig az áll. tanítók anyagi helyzetének javítására irányuló mindennemű mozgalomtól; mert erősen hittük, hogy a jó minisz­terünk, — aki mindenkinél jobban ismeri nyomorúságos helyzetünket és legjobban képes méltányolni terhes munkálkodásunkat, — az áll. tisztvise­lők fizetésének rendezésekor oly anyagi helyzetet teremt számunkra, mint ami­lyenbe jutnak a velünk egyenrangulag kvalifikál áP *:sztvise'ők. De fájdalom, t a villámcsapás oly váratlanul ért ~ >e< újabb keserű csalódás,-suk, hogy 36 évi terhes :..n mí g csak azon keserves bért sem é el, amelyet majd él­vezni fog egy pr gári iskolai tanító a tanügyi szol inak első évében. Ked » ezen bánásmód el­len u \ o! n1 uecöltő nemesebb érzés szeretet tiltakozásra késztetnek minket Hogy tehát ennek -- ,>hí. o ; és nyomatékos megnyilat­kozását az illetékes Yielyre juttathassuk, e célból a Sátoraljaújhelyben legköze­lebb tartandó vármegyei általános ta­nitói gyűlés napján, reggeli 8 órakor az áll. elemi iskolában egytől-egyig jelenjünk meg. Kelt 1902. évi nov. hó 5-én. A nagymihályi, sátoraljauj- helyi és varaiméi all. iskolák tanító testületéi. lőtt Zádor alakján s ebben a tekintet­ben volt valami hangtalan elismerés Zádor nemes lelkülete iránt. Talán eszébe jutott Szentkereszthynek azon idő, mikor ő a világfiak pénzemésztő életét élte, mig odahaza anyja éjjeket sírt át a düledező ősi kúrián. .. . II. Lacsarak felől bömbölt a szél. A Szávapart száraz homokját végig seperte a vihar a kietlen, vigasztalan pusztaságon. A barakkban félve vir­rasztónak a munkások s halk esti zsolozsmájukba belevegyült az orkán ujjongása. A „Ferkó“ az utolsó kavics-transz­portot vontatta fel a Száván. Éles fütty belesivitott az orkán dalába s túlhangzott a felkorbácsolt folyam hullámainak zajongásán. Szedley mérnök köpenyébe bur- kolódzva indult kőrútjára . . . Messze a tájon csupán a váltók vöröses fénye volt az egyedüli fényforrás s a tá­volban haladó gőzmozdony lángszipor­kái, mely valóságos csillagözönkánt tűnt elő a vak, setét, csillagtalan éj­szakában. A fiatal mérnök lelkében is tom­bolt a vihar. Vesztett, sokat vesztett... A barakk tiszti szobájában késő éjje­lig folyt a kártyajáték . . . Elvesztette minden pénzét... Nem csak a magáét. Grenner főmérnök tetemes össze­get adott át neki a kavics-munkások heti járulékaként. Mind elveszett.. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Közpénztárak és számvevőség államosítása. Az 1902. III. t. c, mely a vármegyei központi és gyámpénztá­raknak, úgyszintén a számvevőségi ügykezelésnek állami kezelésbe való átadását és átvételét kimondotta, a?. 1903 évi jan. hó l-ével életbe lép. Az életbeléptetésről gondoskodó bel­ügyminiszteri körrendelet, mely a vár­megyei központi és gyámpénztárak 1903 évi jan. hó 2-án kezdődő átvé­telének és átadásának teljesítésével a vármegye részéről az alispánt, a tör­vényhatósági bizottság két kiküldöttjét, az árvaszék elnökét, a tiszti főügyészt, a főszámvevőt, az átadó péztárost és ellenőrt, a kir. pénzügyigazgatót, a számvevőség főnökét és az átvevő kir. állampénztár (adóhivatal) két lelelős főtisztjét, tehát tizenkét tagú küldött­séget bízza meg, már kiadatott a »Bel­ügyi Közlöny« nov. 2-iki számában. Az átvétel és átadás az 1903. jan. 2-án megkezdendő s legkésőbb jan. hó 15-éig befejezendő. Hogy ez lehe­tővé váljék, a vármegye székhelyén lévő állampénztár a közönség részére csak délelőtt 8—12 óráig lesz nyitva. A délutánok az átadással és az átvé­tellel járó munkálatok végzésére for- dittatnak. A vármegyei központi és gyámpénztár működését beszünteti az 1902, évi dec. hó 31-én. Az említett naptól kezdve a vármegyei pénztári és számvevőségi szolgálatnak uj, vagyis állami rendje lép életbe. Az eziránt tájékoztató intézkedéseket a vármegyei »Hivatalos Lap« utján fogja az alispán közreadni. E tekintetben a legfőbb tudnivalók ezek: a) minden pénztári és számvevőségi beadványt, levelezést, mely eddig a vármegyéhez ment, az 1903. jan. 1-től a sátoraljaújhelyi kir. állampénztárhoz (az eddig úgynevezett adóhivatalhoz) illetve a kir. pénzügy­igazgatóság mellé rendelt számvevő­séghez kell címezni; b) a vármegyei központi alapokat (pótadó, útadó stb.) megillető községi járulékok az 1903. évi jan. hó 1-étól kezdve már az ille­tékes kir. állampénztárakba (vidéki adóhivatalokba) kell beszállítani a vár­megye 451 községéből; c) az alispán által utalványozott, de az ez évi dec. hó 31-éig még ki nem fizetett össze geket (kereseteket stb.) az 1903. jan. 1-től kezdve az újhelyi kir. állampénz­tár fizeti ki; d) az alispán által az 1903. évi jan. hó 1-től kezdve utalvá nyozandó összegeket (kereseteket, fel­számításokat stb.) az illetékes vidéki kir. állampénztár fogja a feleknek ki­Ujra átélte lelkében az éjszakát. Ott látta magát az olajlámpás halo- vány fénye mellett, a szivar-füst gőz­ködében, a barakk tiszti szobájában a helyőrség bárom tisztjével . . . Most is várnak reá. — Siess Szedley, végezd a dol­god, aztán folytatjuk! Nehéz, ól mos párázat ült le a földre. A szél megállt, megnyugod­tak a hullámok . . . Előbújtak a csilla­gok s nrindmegannyi lámpa égett az elébb még csillagtalan, vak ég peremén. Isten a tudója, meddig bandukolt igy. Már derengett.. Halványultak a csillagok ... A lelki vádtól űzetve kó- dorgott az uj vasúti vonal kavicsos töltésén. Ezer gondolat kóválygott agyá­ban : megmenteni becsületét. Neki neje van. Neje, és alig öt hónapos kicsi fia! . . . Neki, az elbukottnak, a becstelennek meg kell őrizni a neje, a gyermeke becsületét! . . . Anyjához imádkozott. Segítségül hívta. Imája végeztével boldog sugár villant át szemén. Hogy néha mégis felkelnek a hol­tak ! Leszaladt a Szávapartra . . . odafeküdt a szakadék szélére, meg- szakgatta ruháit, feltúrta maga körül a földet. Aztán agyához vitte revol­verét s a dörrenés után a fegyvert zajos csobbanással temette el örökre a Száva. Másnap reggel Szedleyt megta­lálták megölve . . . kirabolva1 . . . fizetni; e) a gyámpénztárból utalvá­nyozott összegeket ezentúl is egyedül csak a vármegye székhelyén levő ál­lampénztár fogja kifizetni; f) viszont a gyámpénztárt megillető befizetések felvételére is csak az e) alatt megne­vezett állampénztár jogosult. — Vége­zetül felemlítjük, hogy az 1903. évi január havi fizetéseket már az erre illetékes kir. állampénztárak fogják ki­szolgáltatni a vármegyei központi és já­rási alkalmazottaknak, s hogy mind ez fennakadás nélkül történhessék, a. vár­megyei számvevőségi ügykezelésnek ide vonatkozó részét az alispán már az ez évi dec. hó 20-án átadja a kir. pénzügyigazgatóságnak megfelelő to­vábbi rendelkezés végett. )( A vármegyei „Hivatalos Lap“ ma megjelent száma közli, egyebek közt, a faiskolákról és a fásításról szóló módosított vármegyei szabályrendele­tet, — az acetylén-gáz előállítása és világítás, vagy más célokra való fel- használása tárgyában kiadott belügyi, illetve kereskedelemügyi rendeleteket, — az ipari munkának vasárnapi szü­neteléséről szóló rendelet kiegészíté­sét képező keresk. miniszteri intézke­dést, — az alispán hirdetményét, hogy az 1902. évi törvényhatósági u:adó- összeirások és kivetések lajstromai köz­szemlére ki vannak téve a jegyzősé- geknél, az alsó-körtvélyes—topolyáni vicinális közúton létesítendő Dusa-hid h rdetményét (árlejtés nov. 18-án d. e. 10 órakor a nagymihályi szolgabirói hivatalban) — végre a kassai kir. ép. hivatal hirdetményét, ho^y a 9790 kor. 34 fill.-el költségvetéseit ránkfiredi állami iskola építésének átadása Kas­sán a f. évi nov. hó 26 án, d. e. 10 órakor lesz. )( Ínséges közmunkások. Várme­gyénk északi határszélén a sztrepkai járásban, éspedig a havaj—varehóczi törvényhatósági, úgyszintén a havaj— sztropkó—polena—krasznibródi köz­ségi köz. közúton állami seg rael foglalkoztatott Ínséges kozmán kások heti kereseteinek a h' -inéi holnap reggel teljesítendő végett Dongó Gy. Géza vrr ;li:. vevő Ujhelyből ma délutár M.-Laborczra. )( Kedvezmény rende á rosok tisztviselőinek. A v már többször fordultak a .■•v v miniszterhez, hogy tisztviselőik. részéie vasúti kedvezményeket biztosítsanak. A kérelem azonban nem talált meg­hallgatásra. Most újabban Sátoralja­újhely város polgármestere kérvényt nyújtott be a keresk. miniszternek a kedvezményes jegyek dolgában és a kérvényt, melyet itt kivonatosan köz­lünk, átirat kíséretében megküldte a r. tan. városoknak pártolás végett. A kérvény igy hangzik: Az emberi természet vele szüle­tett igazság és méltányosság érzete az, amely ismét kezünkbe adja a tollat, hogy azt a már több Ízben hajótörést szenvedett jogos kérelmünket, hogy az állami hivatalnokok és törvényhatósági tisztviselők és családjaik, valamint 1901. év óta a rendezett tanácsú városok rendőrségei által élvezett vasúti ked­vezmények, a rendeztt tanácsú városok összes tisztviselőire kiterjesztessék. — újból előterjesszük. A mi kérelmünk jogosságának tudatában megnyugtat és megerősít mindannyiunkat, szabad le­gyen hivatkoznunk arra a körülményre, hogy az állami hivatalnokok s törvény- hatósági tisztviselők élvezte vasúti ked­vezményeknek a rendezett tanácsú vá­rosok tisztviselőire leendő kiterjesztése ügyében előterjesztett kérelmeink jo­gosságát elismerni méltóztatott már akkor, amidőn az orsággyiilési képvi­selők 1901. évi május hó 1-én a tárgyban kelt memorándumát aláírásá­val hatékonyabbá tenni kegyeskedett Hogy a már több Ízben elutasított kérelmünket most újból nagyméltósá­godhoz bátorkodunk előterjeszteni, ezen tettünk által nem visszaélni aka­runk nagyméltóságod közismert nagy­lelkűségével, de tesszük azt azért, mert már a fentebb érintettt körülmény is azt a bizonyságot kelti fel bennünk, hogy kérelmünk jogos s igy azzal többé — nagyméltóságod igazság ér­zetében remélvén kérelmünk legbizto­sabb és leghathatósabb támaszát — elutasítva nem leszünk. Kiváló tiszte­letünk kifejezése mellett maradunk Sátoraljaújhely, 1902. évi október hó 20-án. Nagyméltóságod alázatos szol­gái : Székely Elek, polgármester. JEGYZETEK a hétről. * Jó ideje rovom már a heti ese­mények szemléletéből merített jegyze­teimet s bizony mondom, sokszor ne­héz a krónikairó dolga. Mert lapunk e helyén az apró-cseprő dolgok mel-- lőzésével csak a jelentősebb kérdések megvitatásával szeretnénk foglalkozni. De akad-e egy kis vidéki város éle­tében minden héten fontos, jelentős dolog? Bizony nem mindig. S hány­szor esik meg, hogy ugyanazon kér­dés kis idő múltán újból felmerül, — avval foglalkozni azonban nem lehet a krónikásnak, nehogy ismétlésbe es­sék s egyhangúvá tegye a rovatot. Bezzeg ha a vidéken szokásos plety­kálkodás, a nivón alól álló kicsinyes személyi dolgok hánytorgatása Ízlé­sünkkel megegyezne, tudnánk mi fe­lette érdekes dolgokról beszélgetni, olyanokról, amelyek nagy érdeklődést keltenének egyrészről, de másrészről, általánosabb szempontból kitűzött cé­lunktól, a tárgyilagos bírálat, komoly észrevétel s higgadt hang használatá­tól térítene e) bennünket. Ilyen áron pedig nem kérünk a folhajszolt érde­kességből. Pedig sokszor ugyancsak incsel­kedik velünk a patria ördöge, hogy toliunk hegyére vegyünk egy-egy mu- csai szokást, s kigunyoljuk érdeme szerint. De minek fájó sebeket ütni még azokon is, akik talán megérdem- 1~”^ T(ássák he maguktól azok, akik ez* a mód- :erl használják, hugv az nem minaig egyezik meg a toll méí lóságával. Mert a újság ás alpjában véve nemes mesterség. Csak a kon- táróig ala^sonyitottát 1© annyira, hogy áz ' ember egyszer niásszor restefll, hogy oéhbeli emberek mennyire eltá volodíak az igaz útról, a ti ajdonké­tíUj^a. ' n 'ragy lesz gaima V Ul 1 Oauno/jvn r u denki előtt, aki a közoktatás ügyét szivén viseli. Mily idő óta folyik a tanítók állapotának javítására irányuló mozgalom s mily kevés eredményt bir ez eddig felmutatni! Valóban ez kiáltó jele nagy szegénységünknek. A jóa­karat minden tényezőben megvan. A közönség ép úgy, mint az illetékes hatóságok a lehető legrokonszenveseb­ben foglalkoznak evvel a mindig elő­térben álló kérdéssel s pozitiv ered­ményeket még is alig lehetett elérni. Ez csak onnan magyarázható, hogy nem állanak rendelkezésre az anyagi eszközök, amelyekkel a sokféle jogos kívánság kielégitessék, a bajok orvo- soltassanak. Pedig ennek az intelli­gens s felette fontos osztálynak sür­gős segítségre volna szüksége. De hát vájjon melyik társadalmi osztály nem szenved a létküzdelem miatt. Panaszkodik mindenki, alig van em­ber — bármely foglalkozási ágban is, aki helyzetével meg volna elégedve. Az igények hihetetlenül megnőttek s ezzel ellentétben a jövedelmi forrá­sok nemhogy emelkedtek volna, de még csökkentek. Végignézve az or­szág mai állapotán a födhözragadt szegény emberektől kezdve a n'.gy hivatalokat elfoglaló urakig mindenki elégedetlen. Türelemmel kell tehát len­nünk, s bízni abban, hogy az általá­nos javulás már nem soká késhet. íme, országunk s megyénk egyik nyavalyája, a kivándorlási ügy már mégis rendezést fog nyerni. Azokból a törvényjavaslatokból, amelyeket e héten hozott nyilvánosságra a kor­mány, biztatást meríthettünk arra nézve, hogy a sokféle annomália, ami a kivándorlási ügyekben eddig ural­kodott, legalább részben meg fog

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents