Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-11-01 / 116. szám
November 1. ZEMPLÉN. 5. oldal közé szorított illusztrácziók sokasága és a mű rendkívüli o'csosága, a mennyiben egy-egy füzet ára 60 fillér, az egész negyven füzetes munkának bolti ára pedig fűzve 24 korona lesz. Megrendelhető az Atheaneum írod. és nyomd, részvénytársulatnál Budapest. TANÜGY. „Alázatos észrevételek“ a „szerény megjegyzésekre.“* — Válaszul Bihary Emil esperes urnák. — „Viam veritatis elegi, judicia tua non sum oblitus.“ (Psalm. 118.) I. (y.) A „Népnevelésügyében“ cim alatt irt V. cikkemben megmondtam, hogy nem vindikálok magamnak csal- hatatlanságot; sőt kérem és megszívlelem a kritikát. Mert nem Írtam személyes éllel, nem volt szándékom senkit támadni. Adataimat a saját tapasztalásomból merítettem, magam győződtem meg arról, hogy szomorú tények az elmondottak; mert egy év előtt bejártam Zemplénmegye felső vidékét. Szomorú tapasztalatokkal tértem haza, mert soha sem hittem volna el, hogy a magyar közoktatás- ügyi kormány által a ruthén vidéki tanítók fizetésének kiegészítésére engedélyezett államsegély olyan elemeknek nyujtatik, akik arra érdemet- lenek. Bihary Emil esperes ur „Szerény megjegyzések“ cim alatt ledorongo- lásra méltatta csekélységemet szent haragjában, s durva irmodorral volt szives vádolni, amiért „viam veritatis elegi“, azaz, hogy megmondtam az igazat. Tőlem semmi sem esik távolabb, mint a személyeskedés. Azért tárgyalom a toliamra vett dolgokat mindenkor higgadtan, mert nincs előttem gyűlöletesebb valami, mint két, Isten képére teremtett embernek marakodása. Sajnálom, hogy éppen a tisztelendő esperes urban az egoismus oly vehemens kitörésekben nyilvánul. Nem fogok az ő modorában válaszolni, és nem fogok sem kirohanni, sem védekezni, de örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy még el nem mondott nézeteimet most nyilvánosságra hozhassam. Ha jót mondok, használok vele másoknak, ha nem, napirendre tér felette a világ. Ha tudtam volna; midőn ott jártam a tisztelendő úr falujában és olvastam iskolája falán a cyrill betűs isten nyilát, melyről azt hallottam, hogy narodne skolának olvasandó, mondom, ha ekkor tudtam volna, hogy az esperes ur oly finyás a külsőségek iránt okvetlenül bemutatkoztam volna nála, s megmondtam volna neki, hogy uram 1 nekünk még számadásunk lesz egymással, mert én magyar iskolát véltem itt találhatni, s e helyett nem tudom mit látok, tehát szemére vetem azoknak, akiket illet, hogy ez nincs helyén; s igy, mert küzdő térre fogunk kiállani, lovagias magyar emberhez illően be kell mutatkoznom. Arra azonban előre nem számíthattam, hogy a plébános ur az igazság miatt kétségbe fog esni. Azt Írja az esperes ur, hogy megfeledkeztem magamról, mivel „nem nyílt sisakkal és homlokkalde névtelenül, durva irmodorban támadok meg egy, a népnevelés szent ügyére már százezreket adományozó főpapot. Én ugyanis egészen más valaki vagyok, mint akit az esperes ~ur az .) alatt rejtőzni vél. Most az egyszer rutul elszámitotta magát; mert ha ismerné szerény egyéniségemet, aligha rohant volna ki olyan dühösen, sőt inkább mosolyogva, fitymálóan mondogatta volna: Leo non capit muscas. Nem vagyok az, akinek ön gondolta a cikkírót; egyszerű polgár vagyok, egyedüli érdemem az, hogy lelkem keresi az igazságot, és szivembe őseim véréből folyt át a hazaszeretet lángja, •) A cikk második részét jövő számunk hozza. s mint e lapnak régi időtől fogva szerény munkatársa, a kenyér keresetre megkivántató időn túl azzal is szoktam foglalkozni, hogy gondolataimat másokkal közöljem, néha írásban is. Ezt pedig cselekszem több, mint 15 év óta, s valláserkölcsi, szociálisztikus, tanügyi és gözgazda- sági dolgozataimnak már igen nagy száma áll mögöttem, anélkül, hogy valaha replikára kellett volna felelnem csak egyért is. Mindig úgy Írtam, amint a való tényeket .'láttam az életben, ehhez pedig hozzászólani mindenkinek van joga, és megcáfolni a tényeket nem lehet, csak ferdíteni és mosakodni a közvélemény előtt. A százezreket áldozó főpappal pedig szintén ne hozakodjék elő; annak, t. i. püspökének ezzel nem használ; mert akinek van ; az áldoz; és egy magyar főpapnak a népnevelés ügyéért minden tehetsége szerint áldozatot hoznia nem érdeme, de kötelessége. Ha egy magyar főpap százezret ad egy oltárra, ez nem bir nagyobb érték’ kel, mintha én egy forintot adok. E tárgyban az esperes ur által prédikált evangéliumra hivatkozhatom. (Máté: VI. 2. Márk: XII. 41—44.) Bujkálnom nincs miért, pláne az esperes ur előtt. Emberi gyarlóságának tudora be, hogy nevemre kiváncsi, de hát lássa, én úgy gondolkozom, hogy nem az a fő, ki ir, hanem a tárgy, a cél, az eszme; amiről Írnak, ez a fő. Mellékes, hogy ki a színész, a fő, hogy igazságot vigyen a színpadra. nis én nem vágyom arra a dicsőségre, hogy nevemet fent lássam iratom tetején, mert én a hírlapi munkálkodást már megszoktam, s ha nevemnek nimbusát akarom emelni, erre más módom is van. Jobban nem becsüli senki a jó kát. papot és jó magyar embert, mint én. De abban megenged az esperes ur, hogy először magyar legyek, s azután katolikus; és higyje el, hogy korunkban már nincs olyan szent és sérthetetlen egyéniség, akiuek tényeit a közvélemény bírálata alól ki lehetne vonni. Az az idő már elmúlt. S azért, hogy bár önök előtt a jámbor rusz- nyák még hasra esik, mi modern emberek jobban megbecsüljük önök közül azokat, kik erre érdemesek. Látja esperes ur, én nem szégyenlem bevallani, hogy a gyermekeim tanításával foglalkozóknak ma is hajlandó vagyok kezet csókolni, azért, mert gyermekeimből szerető gonddal, istenfélő, jó magyar hazafiakat nevelnek. így megbecsülöm én önt is, ha erre méltó lesz. Ne adjon ön nekem leckét, mert ön magát teszi vele nevetségessé, hanem alkalmazkodjék a haza szentesített törvényeihez, és akkor fognak tudni a gyermekek az ön iskolájában is magyarul. Az állami iskolák olyanok ott a felvidéken, mint a Sahara homok sivatagjain a termékeny, viruló oázok. Tavarnán, Alsó Hrabócon, szépen felhangzik a magyar szó. Az ön iskolájában? Csak nem akarja velem elhitetni, hogy magyarul beszélnek ? Pedig államsegély, jutalom jó, ha van 1 Mennyit, hány %-át hajtják önök végre az idevonatkozó törvénynek? Esperes ur 1 Sem ön, sem más felekezeti elfogultságánál fogva illetékes biró nem lehet ilyen ügyben. Teszek egy ajánlatot. Ős régi székely család ivadéka vagyok, magyar ember, nincs oka kételkedni abban, hogy be nem váltom. Ha az ál iám hatalomnak erre illetékes faktora, a kire a felvidéki iskolák felügyeleti, ellenőrzési joga is bízva van, t. i. a kir. tanfelügyelő, az ön által feltett kérdésre azt fogja mondani, hogy a ruthén iskolák a törvény kívánalmainak megfelelnek, hogy önök kivétel nélkül lelkes apostolai a magyarosításnak, — hogy szivükön viselik s a magyar nemzeti irányban fejlesztik a népnevelés ügyét, — hogy önök semmit sem mulasztottak, készségesen támogatják a kormány magyarositó törekvéseit: én gyalog megyek önhöz búcsújáró módjára, megtanulok tótul, s a templom előtt tót nyelven kérek öntől hívei jelenlétében bocsánatot. Zemplénvármegye közigazgatási bizottsága elég illetékes tényező az önök eljárásának megbirálására. Mikor, kit dicsértek ott meg, önök közül, mint soviniszta magyarokat ? Épp ellenkezőleg, mint egy tengeri kígyó, vergődik a ruthén iskolák panaszos ügye a bizottság előtt. Sőt csak e bizottság tapintatának köszönhető, hogy még eddig ez ügyet ki nem élesítették. Előbb békésen akarják elintézni. Hogy még politikai elfogultsággal se legyek vádolható, idézem esperes urnák egy másik helyi újságnak vezércikkéből a következőket: „Valami gonosz akna munka folyik már ott a magyarosodás, a magyarság ellen, kicsiben olyan, a milyen folyhatott 1848-ban nagyban az egész nemzet ellen. Csak igy érthetjük meg, hogy három éve megtörik a kir. tan- felügyelőnek minden becsületes igyekezete, a közig bizottságnak minden komoly akarata, a kormánynak minden anyagi és erkölcsi hozzájárulása egy láthatatlan, egy ismeretlen akadályon . . . Meddig tűri még Zemplén ezt? Meddig fogunk még földig hajolni egy-két pánszláv pap előtti? De kell is ide korbács“ . . . stb. Elég volt, esperes ur I ? Ezt nem én mondom. De aláírom az utolsó betűig. Ha elolvasta ön a Zemplén 113. számának vezércikkét (pedig tudom hogy elolvasta, mert az (y.) már olyan veres posztó féle ön előtt, s ez a cikk is az ismeretlenség homályában rejtőző (y.) műve úgy tanuljon ebből is. Ismétlem, hogy mig hivatalos, erre illetékes tényezők azt nem mondják hogy én nem Írtam igazat, addig az esperes ur lamentációja értéktelen, s úgy én, — ki egyszerű kis, szürke ember vagyok, közönséges polgár, és nem hivatalnok, a hogy ön vélte, — mint velem milliók, teljes erőnkből arra fogunk törekedni, hogy önöket a törvényhez való alkalmazkodásra szorítsuk. Ha nevemre igen kiváncsi, azt értem, de ineegnitómat az ön kedvéért nem vetem le, csak az esetben, ha a közvélemény önnek ad igazat s nem nekem. KÖZGAZDASÁG. * Kérelem. A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület elnöksége következő kérelmét teszi közzé: Á nagymélt. földmivelésügyi miniszter 93.953. sz. szigorú rendelete alapján felkéretnek a szőlőbirtokosok, miszerint a kincstár tulajdonát képező szénkéneg hordókat kiürültök után azonnal küldjék be azoknak újból való megtölthetése végett, nehogy a mindinkább növekedő szénkéneg- szükséglet fedezésénél, illetőleg szállításánál fennakadások s kellemetlenségek forduljanak elő. — Ismételten kérjük az előző években kiadott, de mai napig vissza nem szolgáltatott kincstári kordóknak azonnali beküldését. — Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület elnöksége. * A tarczali vincellériskolában e hó 28-án d. e. tartották meg Bereg- szászy István, kir. tanfelügyelő elnöklete alatt a szaktanfolyam szőlészeti és borászati képesítő vizsgálatát. A tanfolyam előadója Deák Andor felügyelő volt. Hallgatásra beiratkozott 8 tanító, köztük Juhász János és Tóth István szerencsi tanítók. Mint Szerencsről értesülünk, mindketten kitűnő eredménynyel állották meg helyüket. Közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelés. — Búza Barna nagyon örül a — saját vicceinek. Csak most jött tudomásomra, hogy B. B. doktor ur szörnyen elmés. Büszke lehetne rá bármely főiskola, mely neki a jó ízlésre nézve nevelést nyújthatott. Sajnos, hogy régi íróink, nevelőink könyveit felületesen forgató B. B. ur, mert ott megtanulhatta volna hogy igazi, ritka jóltevők a nyilvános hála elismerésére méltók, s minden megemlékezést megköszönni tisztességes, jó erkölcsi cselekedet. Nem is volna az ilyesmi ellen kifogása B. B. urnák, ha elérte volna a jó cselekedetek terén azon magaslatot, hol az ilyenre méltán lehetne számítania. Más körülmények közt élvén, a jótettek cselekvésére embertársai irányában nem jut ideje az ugorkafára való örökös kapaszkodás miatt. Nem okult belőle, hogy arról csak az imént pottyant alá.! Fáj, hogy nem ő küldhet örömapák és anyák, ifjú házaspároknak sürgönyt az uj, pompás országházból I Megbomlott lelke az eloszlott dicsőség mián és neki megy az ártatlan Bereczeknek! Félremagyaráz mindenki által értett sorokat. Asszonyos kíváncsiságát kielégítem azzal, hogy: nem ájulnék én el az örömtől, ha egy miniszter is küldene üdvözlő sürgönyt, nemcsak szeretett országgyűlési képviselőnk. A miniszteri elismerés nekem nem újság már a munkásnép érdekében kifejtett hasznos tevékenységemért azok érdekében, kiket az ön F. H.-ja csak izgat; s vissza visz a szociálizmus vészes karjaiba; megbontja az ősi egyetértést a felsőbb vezető és alsóbb, addig békében boldogult rend között. Eljön még ezzel a hazát visszájára boldogító munkával szemben is a leszámolás napja. Bomlott lélek az dr. úr, amely lekicsinyli azt az orsz. képviselői á1- lást, melyért tegnap még a dr. ur is bomlott. Ma?l Savanyú a szőlő! Qui facéré quae non possunt, verbis elevantl Alsó-Bereczki. Id. Berecz Károly. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. H. Vilma. Bpost. (Soroksári ut 56.) A kis versecskót hangul at03 tartalmáért leközölnénk, de annyi a formai hibája, hogy lehetetlen a tartalomért elnézni. Azonban az utolsó szakot, mely a leghangulatosabb itt közöljük: Oh balga kétség el, el veled Már messziről mosolyg felém anyára, S lágy ölelés közt foly össze könyü árja1 Mint nyári zápor monydörgós után. „Egy tokaji“ jeligével pályázatunkra uj pályamunka érkezett, kérjük a szerzőt, hogy jeligés levelet küldjön be, mert igy kénytelenek volnánk a munkát a pályázatból kizárni. .Vallás és erkö'csiség* jeligével beérkezett pályamunka beérkeztét itt nyugtázzuk. Kiadó tulajdonos: Éhlert GKvula. HIRDETÉSEK 5 klgr. nagyszemü édes 3 k. 50 f. 5 „ csemege körte . 3 k. — f. 5 „ Ananas Dinye . 3 k. — f. bérmentve utánvét mellett. 100 klgr. görög dinye . 24 k. — f a helybeli állomáshoz szállítva. Nagyobb vételnél külön ajánlatot teszek Sárkány József, Gyöngyösön. ÉRTESÍTÉS. Van szerencsém a n. é. közönség n. b. tudomására hozni, hogy mindennemű ingatlanok vételét — eladását, — bérbeadását avagy bérbevételét a legelőnyösebb feltételek mellett s a legrövidebb idő alatt közvetítem Jóhirnevü vendéglőmben kitűnő asztali bor 34 krtól 40 krig, — továbbá valódi hegyaljai szamorodni 1 frt, 20 krtól 1 frt 60 krig kapható. Weinberger F^anó, S.-A-.Ujhely Korona y,
