Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-11-01 / 116. szám

November 1. ZEMPLÉN. 5. oldal közé szorított illusztrácziók sokasága és a mű rendkívüli o'csosága, a men­nyiben egy-egy füzet ára 60 fillér, az egész negyven füzetes munkának bolti ára pedig fűzve 24 korona lesz. Meg­rendelhető az Atheaneum írod. és nyomd, részvénytársulatnál Budapest. TANÜGY. „Alázatos észrevételek“ a „szerény megjegyzésekre.“* — Válaszul Bihary Emil esperes urnák. — „Viam veritatis elegi, judicia tua non sum oblitus.“ (Psalm. 118.) I. (y.) A „Népnevelésügyében“ cim alatt irt V. cikkemben megmondtam, hogy nem vindikálok magamnak csal- hatatlanságot; sőt kérem és megszív­lelem a kritikát. Mert nem Írtam személyes éllel, nem volt szándékom senkit támadni. Adataimat a saját tapasztalásomból merítettem, magam győződtem meg arról, hogy szomorú tények az elmondottak; mert egy év előtt bejártam Zemplénmegye felső vidékét. Szomorú tapasztalatokkal tértem haza, mert soha sem hittem volna el, hogy a magyar közoktatás- ügyi kormány által a ruthén vidéki tanítók fizetésének kiegészítésére en­gedélyezett államsegély olyan ele­meknek nyujtatik, akik arra érdemet- lenek. Bihary Emil esperes ur „Szerény megjegyzések“ cim alatt ledorongo- lásra méltatta csekélységemet szent haragjában, s durva irmodorral volt szives vádolni, amiért „viam veritatis elegi“, azaz, hogy megmondtam az igazat. Tőlem semmi sem esik távolabb, mint a személyeskedés. Azért tárgya­lom a toliamra vett dolgokat minden­kor higgadtan, mert nincs előttem gyű­löletesebb valami, mint két, Isten ké­pére teremtett embernek marakodása. Sajnálom, hogy éppen a tisztelendő es­peres urban az egoismus oly vehe­mens kitörésekben nyilvánul. Nem fogok az ő modorában vá­laszolni, és nem fogok sem kirohanni, sem védekezni, de örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy még el nem mondott nézeteimet most nyilvános­ságra hozhassam. Ha jót mondok, használok vele másoknak, ha nem, napirendre tér felette a világ. Ha tudtam volna; midőn ott jár­tam a tisztelendő úr falujában és ol­vastam iskolája falán a cyrill betűs isten nyilát, melyről azt hallottam, hogy narodne skolának olvasandó, mondom, ha ekkor tudtam volna, hogy az esperes ur oly finyás a kül­sőségek iránt okvetlenül bemutatkoz­tam volna nála, s megmondtam volna neki, hogy uram 1 nekünk még szá­madásunk lesz egymással, mert én magyar iskolát véltem itt találhatni, s e helyett nem tudom mit látok, tehát szemére vetem azoknak, akiket illet, hogy ez nincs helyén; s igy, mert küzdő térre fogunk kiállani, lovagias magyar emberhez illően be kell mutatkoznom. Arra azonban előre nem számíthattam, hogy a plébános ur az igazság miatt kétségbe fog esni. Azt Írja az esperes ur, hogy meg­feledkeztem magamról, mivel „nem nyílt sisakkal és homlokkalde névtelenül, durva irmodorban táma­dok meg egy, a népnevelés szent ügyére már százezreket adományozó főpapot. Én ugyanis egészen más valaki vagyok, mint akit az esperes ~ur az .) alatt rejtőzni vél. Most az egyszer rutul elszámitotta magát; mert ha ismerné szerény egyéniségemet, aligha rohant volna ki olyan dühösen, sőt inkább mosolyogva, fitymálóan mon­dogatta volna: Leo non capit muscas. Nem vagyok az, akinek ön gondolta a cikkírót; egyszerű polgár vagyok, egyedüli érdemem az, hogy lelkem keresi az igazságot, és szivembe őseim véréből folyt át a hazaszeretet lángja, •) A cikk második részét jövő számunk hozza. s mint e lapnak régi időtől fogva szerény munkatársa, a kenyér kere­setre megkivántató időn túl azzal is szoktam foglalkozni, hogy gondolatai­mat másokkal közöljem, néha írás­ban is. Ezt pedig cselekszem több, mint 15 év óta, s valláserkölcsi, szociálisztikus, tanügyi és gözgazda- sági dolgozataimnak már igen nagy száma áll mögöttem, anélkül, hogy valaha replikára kellett volna felel­nem csak egyért is. Mindig úgy Ír­tam, amint a való tényeket .'láttam az életben, ehhez pedig hozzászólani mindenkinek van joga, és megcáfolni a tényeket nem lehet, csak ferdíteni és mosakodni a közvélemény előtt. A százezreket áldozó főpappal pedig szintén ne hozakodjék elő; annak, t. i. püspökének ezzel nem használ; mert akinek van ; az áldoz; és egy magyar főpapnak a népnevelés ügyéért minden tehetsége szerint áldozatot hoznia nem érdeme, de kötelessége. Ha egy magyar főpap százezret ad egy oltárra, ez nem bir nagyobb érték’ kel, mintha én egy forintot adok. E tárgyban az esperes ur által prédi­kált evangéliumra hivatkozhatom. (Máté: VI. 2. Márk: XII. 41—44.) Bujkálnom nincs miért, pláne az esperes ur előtt. Emberi gyarlóságá­nak tudora be, hogy nevemre kiváncsi, de hát lássa, én úgy gondolkozom, hogy nem az a fő, ki ir, hanem a tárgy, a cél, az eszme; amiről Írnak, ez a fő. Mellékes, hogy ki a színész, a fő, hogy igazságot vigyen a szín­padra. nis én nem vágyom arra a dicsőségre, hogy nevemet fent lássam iratom tetején, mert én a hírlapi munkálkodást már megszoktam, s ha nevemnek nimbusát akarom emelni, erre más módom is van. Jobban nem becsüli senki a jó kát. papot és jó magyar embert, mint én. De abban megenged az esperes ur, hogy először magyar legyek, s azután katolikus; és higyje el, hogy korunkban már nincs olyan szent és sérthetetlen egyéniség, akiuek tényeit a közvélemény bírálata alól ki lehetne vonni. Az az idő már elmúlt. S azért, hogy bár önök előtt a jámbor rusz- nyák még hasra esik, mi modern emberek jobban megbecsüljük önök közül azokat, kik erre érdemesek. Látja esperes ur, én nem szégyen­lem bevallani, hogy a gyermekeim tanításával foglalkozóknak ma is haj­landó vagyok kezet csókolni, azért, mert gyermekeimből szerető gonddal, istenfélő, jó magyar hazafiakat ne­velnek. így megbecsülöm én önt is, ha erre méltó lesz. Ne adjon ön ne­kem leckét, mert ön magát teszi vele nevetségessé, hanem alkalmazkodjék a haza szentesített törvényeihez, és akkor fognak tudni a gyermekek az ön iskolájában is magyarul. Az állami iskolák olyanok ott a felvidéken, mint a Sahara homok sivatagjain a termékeny, viruló oázok. Tavarnán, Alsó Hrabócon, szépen fel­hangzik a magyar szó. Az ön isko­lájában? Csak nem akarja velem el­hitetni, hogy magyarul beszélnek ? Pedig államsegély, jutalom jó, ha van 1 Mennyit, hány %-át hajtják önök végre az idevonatkozó törvénynek? Esperes ur 1 Sem ön, sem más felekezeti elfogultságánál fogva ille­tékes biró nem lehet ilyen ügyben. Teszek egy ajánlatot. Ős régi székely család ivadéka vagyok, magyar em­ber, nincs oka kételkedni abban, hogy be nem váltom. Ha az ál iám hatalomnak erre illetékes faktora, a kire a felvidéki iskolák felügyeleti, ellenőrzési joga is bízva van, t. i. a kir. tanfelügyelő, az ön által feltett kérdésre azt fogja mondani, hogy a ruthén iskolák a törvény kívánalmainak megfelelnek, hogy önök kivétel nélkül lelkes apos­tolai a magyarosításnak, — hogy szivükön viselik s a magyar nemzeti irányban fejlesztik a népnevelés ügyét, — hogy önök semmit sem mulasz­tottak, készségesen támogatják a kor­mány magyarositó törekvéseit: én gyalog megyek önhöz búcsújáró módjára, megtanulok tótul, s a tem­plom előtt tót nyelven kérek öntől hívei jelenlétében bocsánatot. Zemplénvármegye közigazgatási bizottsága elég illetékes tényező az önök eljárásának megbirálására. Mi­kor, kit dicsértek ott meg, önök kö­zül, mint soviniszta magyarokat ? Épp ellenkezőleg, mint egy tengeri kígyó, vergődik a ruthén iskolák panaszos ügye a bizottság előtt. Sőt csak e bizottság tapintatának köszönhető, hogy még eddig ez ügyet ki nem élesítették. Előbb békésen akarják el­intézni. Hogy még politikai elfogultság­gal se legyek vádolható, idézem es­peres urnák egy másik helyi újság­nak vezércikkéből a következőket: „Valami gonosz akna munka folyik már ott a magyarosodás, a magyar­ság ellen, kicsiben olyan, a milyen folyhatott 1848-ban nagyban az egész nemzet ellen. Csak igy érthetjük meg, hogy három éve megtörik a kir. tan- felügyelőnek minden becsületes igye­kezete, a közig bizottságnak minden komoly akarata, a kormánynak min­den anyagi és erkölcsi hozzájárulása egy láthatatlan, egy ismeretlen aka­dályon . . . Meddig tűri még Zemplén ezt? Meddig fogunk még földig ha­jolni egy-két pánszláv pap előtti? De kell is ide korbács“ . . . stb. Elég volt, esperes ur I ? Ezt nem én mondom. De aláírom az utolsó betűig. Ha elolvasta ön a Zemplén 113. számának vezércikkét (pedig tudom hogy elolvasta, mert az (y.) már olyan veres posztó féle ön előtt, s ez a cikk is az ismeretlenség homályá­ban rejtőző (y.) műve úgy tanuljon ebből is. Ismétlem, hogy mig hivata­los, erre illetékes tényezők azt nem mondják hogy én nem Írtam igazat, addig az esperes ur lamentációja ér­téktelen, s úgy én, — ki egyszerű kis, szürke ember vagyok, közönsé­ges polgár, és nem hivatalnok, a hogy ön vélte, — mint velem milliók, teljes erőnkből arra fogunk törekedni, hogy önöket a törvényhez való alkal­mazkodásra szorítsuk. Ha nevemre igen kiváncsi, azt értem, de ineegnitómat az ön kedvé­ért nem vetem le, csak az esetben, ha a közvélemény önnek ad igazat s nem nekem. KÖZGAZDASÁG. * Kérelem. A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület elnöksége kö­vetkező kérelmét teszi közzé: Á nagymélt. földmivelésügyi miniszter 93.953. sz. szigorú rendelete alapján felkéretnek a szőlőbirtokosok, misze­rint a kincstár tulajdonát képező szénkéneg hordókat kiürültök után azonnal küldjék be azoknak újból való megtölthetése végett, nehogy a mindinkább növekedő szénkéneg- szükséglet fedezésénél, illetőleg szál­lításánál fennakadások s kellemetlen­ségek forduljanak elő. — Ismételten kérjük az előző években kiadott, de mai napig vissza nem szolgálta­tott kincstári kordóknak azonnali be­küldését. — Zemplénvármegyei Gaz­dasági Egyesület elnöksége. * A tarczali vincellériskolában e hó 28-án d. e. tartották meg Bereg- szászy István, kir. tanfelügyelő el­nöklete alatt a szaktanfolyam szőlé­szeti és borászati képesítő vizsgála­tát. A tanfolyam előadója Deák An­dor felügyelő volt. Hallgatásra beirat­kozott 8 tanító, köztük Juhász János és Tóth István szerencsi tanítók. Mint Szerencsről értesülünk, mindket­ten kitűnő eredménynyel állották meg helyüket. Közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelés. — Búza Barna nagyon örül a — saját vicceinek. Csak most jött tudomásomra, hogy B. B. doktor ur szörnyen elmés. Büszke lehetne rá bármely főiskola, mely neki a jó ízlésre nézve nevelést nyújthatott. Sajnos, hogy régi íróink, nevelőink könyveit felületesen forgató B. B. ur, mert ott megtanulhatta volna hogy igazi, ritka jóltevők a nyilvános hála elismerésére méltók, s minden megemlékezést megköszönni tisztes­séges, jó erkölcsi cselekedet. Nem is volna az ilyesmi ellen kifogása B. B. urnák, ha elérte volna a jó cseleke­detek terén azon magaslatot, hol az ilyenre méltán lehetne számítania. Más körülmények közt élvén, a jó­tettek cselekvésére embertársai irá­nyában nem jut ideje az ugorkafára való örökös kapaszkodás miatt. Nem okult belőle, hogy arról csak az imént pottyant alá.! Fáj, hogy nem ő küld­het örömapák és anyák, ifjú házas­pároknak sürgönyt az uj, pompás or­szágházból I Megbomlott lelke az el­oszlott dicsőség mián és neki megy az ártatlan Bereczeknek! Félrema­gyaráz mindenki által értett sorokat. Asszonyos kíváncsiságát kielégí­tem azzal, hogy: nem ájulnék én el az örömtől, ha egy miniszter is küldene üdvözlő sürgönyt, nemcsak szeretett országgyűlési képviselőnk. A miniszteri elismerés nekem nem új­ság már a munkásnép érdekében ki­fejtett hasznos tevékenységemért azok érdekében, kiket az ön F. H.-ja csak izgat; s vissza visz a szociálizmus vé­szes karjaiba; megbontja az ősi egyet­értést a felsőbb vezető és alsóbb, ad­dig békében boldogult rend között. Eljön még ezzel a hazát visszájára boldogító munkával szemben is a le­számolás napja. Bomlott lélek az dr. úr, amely lekicsinyli azt az orsz. képviselői á1- lást, melyért tegnap még a dr. ur is bomlott. Ma?l Savanyú a szőlő! Qui facéré quae non possunt, verbis elevantl Alsó-Bereczki. Id. Berecz Károly. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. H. Vilma. Bpost. (Soroksári ut 56.) A kis versecskót hangul at03 tartalmáért leközöl­nénk, de annyi a formai hibája, hogy le­hetetlen a tartalomért elnézni. Azonban az utolsó szakot, mely a leghangulatosabb itt közöljük: Oh balga kétség el, el veled Már messziről mosolyg felém anyára, S lágy ölelés közt foly össze könyü árja1 Mint nyári zápor monydörgós után. „Egy tokaji“ jeligével pályázatunkra uj pályamunka érkezett, kérjük a szerzőt, hogy jeligés levelet küldjön be, mert igy kényte­lenek volnánk a munkát a pályázatból ki­zárni. .Vallás és erkö'csiség* jeligével beérke­zett pályamunka beérkeztét itt nyugtázzuk. Kiadó tulajdonos: Éhlert GKvula. HIRDETÉSEK 5 klgr. nagyszemü édes 3 k. 50 f. 5 „ csemege körte . 3 k. — f. 5 „ Ananas Dinye . 3 k. — f. bérmentve utánvét mellett. 100 klgr. görög dinye . 24 k. — f a helybeli állomáshoz szállítva. Nagyobb vételnél külön ajánlatot teszek Sárkány József, Gyöngyösön. ÉRTESÍTÉS. Van szerencsém a n. é. közön­ség n. b. tudomására hozni, hogy mindennemű ingatlanok vételét — eladását, — bérbeadását avagy bérbevételét a legelőnyösebb fel­tételek mellett s a legrövidebb idő alatt közvetítem Jóhirnevü vendéglőmben ki­tűnő asztali bor 34 krtól 40 krig, — továbbá valódi hegyaljai sza­morodni 1 frt, 20 krtól 1 frt 60 krig kapható. Weinberger F^anó, S.-A-.Ujhely Korona y,

Next

/
Thumbnails
Contents