Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-10-23 / 112. szám
r 2. oldal. ZEMPLÉN Október 23. mányhoz kiált védelemért. Társadalmi nagy akciót csináljunk. A szövetkezeti eszméknek sok apostola van, ezeknek megvalósítása azonban még csak a legprimitívebb formákig tudott fejlődni. Ott ahol a szövetkezés igazán áldást tudna hozni, ahol uj jövedelmi forrásokat tudna teremteni, nem ölthet testet az eszme, mert akik önzetlenül és jóakarattal dolgoznának, azoknak az önzetlenségen és jóakaraton kívül minden eszközük hiányzik; a tőke pedig ridegen visszavonul, bízva erejében és hatalmában. Pedig minden uj jövedelmi forrás feltétlenül emeli a tőke jövedelmét is és ferde okoskodás azt hinni, hogy termelési szövetkezetek, vagy a bortermelők pinceszövetkezetei megbénítják a kereskedelmet. Például a fogyasztási-szövetkezet az igaz csak megoszt, de sem uj értéket nem produkál, sem a forgalmat nem emeli. A termelési szövetkezet hatása azonban az uj értékek előál- u+AoáVivin áll. A pinceszövetkezetek i,..g f , sőt a szövetkí .. ; u, reskedésre nem uas. Ezek me.lett a kereskedői enység köre inkább szélesedik, ekednie minden ;iésre és > kesités megkön* j késére in' > szövetkezetnek, i orv i i A > .'é- v , a kereskedelmi iót bi tositi ma fának. rtuotetlen, miért idegenkedik a magánvállal kozás a pincoszövet- töl; de n< "thető az a törek- 3 íj, au: y oly.. i pinceszövetkezetek létesítését tűzi ki célul, amelyek ne !: kj, A p aceszövetkezetek ritiv. lju első sorban az értékesítés )iztositása a gazdák részére, a bor kezelése s a forgalomba hozatalra való előkészítése , a kivitel, a forgalomba hozatal kima; rdhet a szövetkezet te- ■■. ■ r gi köréből . . szövetkezet csak nagyim erlékesitse készleteit. Ezzel [ <■ tosajb a jöv ‘d.el< e, kevesebb a ke- ,. íő si i’sége s ,os vevője lesz az a iceresLid j, ; sokkal könnyebben fel tudja ke/esni ; kiviteli piacokat, könnyebben ki tudj;- használni a konjunktúrákat. mint a nehezen mozduló szövetkezet. Megszívlelendő az is, hogy a szövetkezetek a Lm,élezést nem gyakorolhatják olyan -mértékben, mint a kereskedő. Hü£ ry a hitelezi 3 mennyire előse ■tte az olasz és hamisított borok ralmí a ~cn vármegyében legbebizonyosoi .ott. Ennek a várgyének alig var községe, amely termelne, ii égebben az volt a ii.,«. 'cl smáros a közönŐS iOJ int bort megvette ÖZSÓJ gben, vagy jgfeljebb a szom1 *al uban és ha e ;y kis extra borra •Arfji víili no ott egy-két hordó ngj szabok ű vinkót. így áza a t ás felemésztette a V Cbben az időben itelre nem adtak. a azonnal ártotta a markát, , bort- más szekerére rakták. Tll . nap a légtől b korcsmáros hie vái sárol s a hi elt nyújtó keres;y megxöti * dósa kezét, mint ,r a sör í? var íely helyiségeket dez be a vend églősök és saját tnya ^észére Aki egyszer hiott, addig. amig tartozását szén ki nem fize A, mástól nem vem6' rt pernek te szi ki magát. így ritott a ki az olas z bor a helyi foírói a Helyi termést. Vajon Sátoraljaújhely rengeteg sok korcsmája közül hányban mérnek idevaló bort? Pedig sok termelő pincéje ma is tele van több éves borral s annyit termelünk, hogy a várost bőven elláthatnék. A termelők buteliáznak, mert másként készleteiket nem tudják értékesíteni s ha a hegyeken megfordul néha napján egy-két boros szekér, az bizonyosan nem a városba hozza a bort. Pedig a fogyasztás nagy : bizonyítják az adótárgyalások, ahol híven fel van jegyezve, ki mennyit mér ki. A korcsmárosok Sátoraljaújhely publikumától élnek, de hogy a nyereséget visszajuttassák a polgárságnak, arra nem gondolnak, vagy nem gondolhatnak, mert valahol be van írva a nevük egy nagy könyvbe — bor ára fejében. Sokféle panasza van a bortermelőknek, amelyeket sokszor felróttunk már a papirosra. A bajokon azonban — tudjuk — nem segíthetünk. De nem segít azon a gyászba öltözött szőlőtőke sem, de segíthetne egy életrevaló társadalmi akció. Csakhogy erre is sokáig kell várnunk. Ott, ahol osztályok féltékenykednek egymásra, ahol a tőke a földben ellenséget lát, ahol a föld a tőke zsákmányolásától fél, ott az önsegély egyelőre ki van zárva. Ezen pedig segíteni kell, mert különben sosem lesz helyes gazdasági politikánk. Z. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( ínséges közmunkák. Tudják a »Zemplén* olvasói, hogy a vármegyénk sztropkai járásában jelentkezett Ínséges viszonyoknak a vármegyei kormányzat részéről történt feltárására a kereskedelemügyi kir. minister 50,000 K. állami segedelmet bocsátott a vármegye rendelkezésére. Azt is tudják, hogy ez az 50,000 K. a sztropkai járás területén keresztül vonuló, illetve onnan a homonnai járásba átvezető havaj —varehóczi meg a havaj—krasznibródi közút kiépítésére, egyszersmind e kiépítendő közúton, Krasznibród irányában, a Laborcz folyó áthidalására irányoztatok elő. Mind e munkálatok tavasz óta mindmáig foglalkoztatják a közut- menti és az annak egész környékebeli ínséges lakosságát. Úgy az újjáépített közutszakaszok, mint a Laborcz-hidja is immár az épités vége felé, mondhatjuk, hogy a befejezés stádiumába jutottak. Nagy jótétemény ez az egész alkotás, a közút és a Laborcz új hídja, közvetlenül a szegény népre, mely immár a hetedik hónap folyásán nyert szakadatlan kenyérkeresetet és megélhetést; de még kihatóbb e jótétemény ereje közvetve a Laborcz jobb- és balparti lakosságára, legmesszebbre pedig az isten háta mögött eddig elárvult helyzetben sinylett Sztropkó helységre és egész környékére, mely most már másfél óra alatt elérhető távolságról, télben nyáron jó utón, vasúti állomáshoz juthat Mezőlaborczra. Hála és köszönet — végzi tudósítónk — mindezekért a közvetlen és közvetve máris örömmel élvezhető nagy jótéteményekért úgy az országos, minta vármegyei kormányzatnak egyaránt! )( Járás-irnok. Vármegyénk főispánja Schreiber Félix közigazgatási taniolyamot végzett okleveles községi jegyzőt, gálszécsi lakos tart. tisztet nevezte ki a szinnai szolgabirói hivatalhoz járás-írnokká. A kinevezéshez, mely lapunknak is egy ifjú és érdemes munkatársát érte, szívesen gratulálunk ! )( Beosztás. Főispánunk legújabb rendelkezéseivel Bányay Bertalant, a szinnai szolgabirói hivatalban kisegítőül alkalmazott napdijast, a homonnai, Hericz Márton közigazgatási joggyakorlót pedig az újhelyi szolgabirói hivatalhoz osztotta be, végül -Szirmay Szerén kisegítőül alkalmazott vármegyei napidijast Homonnáról a központba berendelte. )( Jóváhagyott alapszabályok. A nem rég szervezkedett »Zemplénvármegyei Kazinczy-Kör* alapszabályait jóváhagyta és szabályszerű további használatra leküldötte a belügyminiszter. )( Ki lesz a közigazgatási kiadó ? Még ki sem Írták a pályázatot a Fekete Emil halálával megüresedett kiadói állásra, máris, természetes, egész sereg pályázó van a vármegyei Írnokok és a kezelő személyzet köréből, kik esengenek az állás elnyeréséért, mely is csak egy évek hosszú során kiváló szorgalommal, feddhetetlenül és érdemesen eltöltött közszolgának kell hogy legyen méltó jutalma és bizonyára úgy is lesz. )( A vármegye közegózségiigyi bizottsága ma tartott ülésén a nagy- mihályi kórházi főorvosi állásra első helyen Chudóvszky Mór dr.-t kandidálta. )( Hivatalvizsgálat. Folyó hó 22-én ifjabb Meczner Gyula helyettes polgármester, Kiss Ödön városi ügyész és Szöllősi Sándor számvevő közben- jöttével, Sátoraljaújhely rendezett tanácsú városnál pénztárvizsgálatot tartott, mely alkalommal mindent kifogástalan rendben talált. hírek. A szezon. — okt. 22. Volt nekem régi időkben egy szerkesztő principálisom, aki nagyon szeretett engem, mert nem volt olyan napihir, amit én frázisokkal feleresztve, cikké ne tudtam volna gyűrni. Közönséges gyilkosságokból olyan croquis- kát gyártottam, hogy beillett volna első cikknek is. Szezon-verseimet és szezon-croquisaimat pedig soronkint hat fillérrel díjazta a szerkesztő. Ami mindenképp nagy kitüntetés volt, tekintve, hogy szenzációs vezércikkeket 5 írttal díjazott. Emlékszem, hogy október havának egy ködös estéjén éppen szezoncikken rágódtam a redakcióbán és húztam a sorokat, hogy minél több legyen a dotáció. Nem tudom azonban mi volt az oka: nem tetszett a cikk az öregnek. Körülbelül ezek voltak észrevételei: „Maga a ködről ir a bevezetésben, ködről a tárgyalásban, ködről a befejezésben. Ködös cikk ez nagyon!“ Bosszantott a dolog szerfelett. Nem Írásom kicsinylése fájt, de az esetleges dotáció elmaradása ütött volna sajgó sebet a szivemen. Pedig a fiuk már telefonáltak a „Francois“- ból, hogy várnak. Neki fogtam a cikk átdolgozásának. Azonban az ominózus ködön kívül, mely ráült az utcalámpákra, a háztető lelett húzódó táviródrótokra, — semmi, de éppenséggel semmi sem jutott eszembe. S akkor: deus ex machina megjelent a megváltó. Megborzongtam a gyönyörűségtől — mint az már a jólnevelt novella irók szavajárása — és eszembe jutott az eszme: leírtam vergődéseimet az átkos köd nyomasztó hatása alatt és ezt az októberi ködöt merész, de soronkint 5 krajcárjával fizetett fordulattal átvittem a közélet egyes szereplőinek agyára, ha jól emlékszem többek K. intendánsára, ki ellen akkor napirenden voltak a tüntetések. Congenialis ötlet volt tőlem beírni, hogy az októberi köd egy akkor szereplő nagy politikus agyára is rátelepedett: — ezt a mondatot 10 kr.-órt adtam el az irodalomnak. Szóval a cikk fenomenális volt. Egy parázs sajtópör is támadt nyomába. A „Francois-“ban pedig akkor este magyarádi hosszunyaku üvegből ittuk a cecubuminit. Csináltam pedig e bevezetést tulajdonképen egy pár mondat megir- hatása kedvéért. Ez az egy pár mondat pedig az: az októberi két nap óta felszívódott köd nem tűnt el, nem! . . . éppenséggel nem!... hanem reászállott egyik lap cikkírójának — az agyára, ki még a „Közönség Köréből“ cimü rovatunkat is megpróbálja kicarraci- rozni, csakhogy belénk köthessen. Dixi. —np. Finis . . . Szivem kihűlt... Nem lieviti lángra Nem semmi többé, nem a szerelem. Emléke csak, mi föl-fölcsillan olykor ; A lángját, haj! már rég nem érezem ! Fogytán a rím, a lantom is heverhet, Hangot nem ad, — oda a varázs ... A bucsúcsóknál lobbant egy utolsót, Mi megmaradt, — a hamvadó parázs. Barta István. — Felelős szerkesztőnk távollé- tében a szerkesztésért a főszerkesztő felelős. — Fekete Emil temetése. Lapunk előző számában fájó szívvel irtuk meg az örökké vig kedélyű, nemes lelkű férfi, galánthai Fekete Emil nekrológját. Azóta már a feledhotetlen ember a temetőben fekszik. Temetése e hó 21-én ment végbe rendkívül nagy számú közönség részvételével. Ravatalára a család és hozzátartozóin kívül Zemplénvármegye tisztikara, a vármegyei kezelő személyzet és a sátoraljaújhelyi vadász-társaság helyeztek koszorúkat. A temetésen a vármegye tisztikarának élén ott volt Hadik Béla gróf főispán ; az összes hivatalok; számos jóbarát és ismerős. A halott felett Fejes István ev. ref. esperes tartott szép beszédet. Az elhunyt családja a következő gyászjelentést adta ki: „Özv. Fekete Emilné szül. Pajkossy Ilona és fia Matyi Béla, úgy a maguk, mint az összes rokonság nevében mély fájdalommal tudatják a legjobb férj, illetve nevelő apának galánthai Fekete Emilnek folyó évi október hó 19-én délután 6 órakor életének 66-ik, boldog házasságának 11-ik évében, hosszas szenvedés után történt gyászos el huny tát. A felejthetetlen drága halott földi maradványai e hó 21-én d. u. 3 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartásai szerint örök nyugalomra helyeztetni. Sátoraljaújhely, 1902. évi október 19-én. Áldás és béke lengjen drága porai felett.“ — Zemplénvármegye kezelő személyzete külön gyászjelentésben tudatta szeretett kartársa elhunyták — Áthelyezés. A hivatalos lap október 21-én megjelent 242. száma közli, hogy a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Tóth Julia helybeli állami elemi iskolai tanítónőt a szatmári állami elemi iskolához jelen minőségben áthelyezte. — A Bodrogközről kaptuk az alábbi recensiót. Kiadjuk, mintegy bizonyítékául annak az elismerésnek és ro- konszenvnek, melylyel az utóbbi időben méltatlanul megbántott Révy G. Viktort, a társulat főmérnökét, a bodrogközi nép elismerése és hálája most is körülveszi: „Nehány szó vegyült a légbe pár napja, melyben a Bodro., . közről zengett az ének. E különös pátriáról, a Bodrogközről, melyről ha beszélünk, okvetlen eszünkbe jut a viz is, melynek ez a térség még egy évtizeddel hazája volt. A természetnek ezen bő adományával küzdöttek a lakosok mindaddig, mig a nemzet lerázva vállairól a háborús kor igáit, a kultúra áldásos vívmányait felhasználhatta. A Bodrog, Tisza szabályozása csökkentette az árvizeket. Tavasz alkalmával azonban a meggyü- lemlő bel-vizek borították el a lege-
