Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-10-21 / 111. szám
Október 21. ZEMPLßN. 3. oldal. len. Egyetlen-egy mégis akadt közte, s ezt soha sem fogom elfeledni. Ebben az időben ugyanis a gimnázium Y. osztályában az ó kor történelmét tanították. Nem tudom ma is úgy van-e, de nem is érdekel és nem is ez a fő dolog, erre csak mint mellék körülményre kellett kitérnem, magyarázat okából. Mert én az ó kor történelmét, a már előre át pislantott tankönyvek Jszerint olyan kétségbeejtő valaminek láttam, hogy előre irtóztam attól, hogy fogom én azt bevágni. És az a tankönyv, amit Sárospatakon Trócsányi előmbe adott, nem akadémikus okoskodással, se nem nagyzoló érthetetlenséggel tárta fel előttem az ó kort, de életrajzi adatokban kellemes és mulatságos, játszva tanító módszer szerint. A könyv ára 60 krajcár volt, ennyit tett ki összes pénzem, és bár 80 kilométert kellett Sárospatakról hazáig gyalogolnom üres zsebbel és üres gyomorral, de meg vettem ezt a könyvet, s a vakációnak még hátralevő részét otthon arra használtam fel, hogy csaknem szó szerint megtanultam e könyv tartalmát, noha nekem a Yaszary- féle ó kori történelmet kellett azután magolnom. Az eredmény az lett, hogy én a kellemes, elbeszélő stílusban irt könyv alapján hasonlíthatatlanul jobban ismertem az ó kort, mint osztálytársaim a nehezen érthető modorban stilizált tankönyvünk alapján. Gyermek voltam még akkor, de már beláttam, hogy rossz az a módszer, melyet iskoláinkban követnek. A száraz, érdektelen magoltatás helyett egy, a tanuló eszme- és értelmi köréhez, mért irályu könyv épit és tanít, a száraz stilus gyötör, és nem tanít. Amit tudok az ó kor történetéből, azt ma is ennek a pataki könyvnek az alapján tudom, s noha címét és Íróját is már rég elfeledtem bár, de áldva említem, illetve újítom fel emlékezetemben mindvégig. Vájjon nem lehetne-c népiskoláink tankönyveit ilyen módozatok mellett ilyen oktatva szórakoztató stílusban írni? Nem lenne-e célszerűbb a csekély értelmi fejlettségű gyermeket okos, jó módszer szerint oda vinni, hogy tanulmányaihoz, azok érdekkeltő voltánál fogva szeretettel ragaszkodjék ?,Nem lehetne-e kieszközölni, hogy még az öreg uram bátyám is azt mondja a kis unokának: „ugyan olvasd már el nekem is azt a Miltiades vagy Aristides históriáját, hiszen azok igen derék emberek lehettek !“ így lehetne népünket észrevétlenül, könnyű szerével vezetni rá arra az útra, hogy megkedvelje azt a tudományt, melyet alapjában véve szeret ngyan, de úgy van vele, mint a jó Ízlésű ember az ebéddel, hogy bármi jó legyen is, de a komisz tálalás előre elveszi tőle az étvágyát. Uraim! Helytelen módon tálaljuk fel mai rendszerünk mellett a tudomány örök szépségű kincseit a nebulók előtt. Nem vetünk kellően számot az ő értelmi képességükkel. A tankönyv iró tudósok maguknak és magukhoz hasonlóknak Írnak, nem a nép gyermekeinek. Népiskolai tankönyveink stílusát meg kell változ- ^■^r.i, suum cuique, érdekkeltő, egy- ^szerü, könnyen és mindenki által érthetővé kell átalakítani, s 10 év múlva a magyar paraszt nem fog azon csodálkozni, hogy mi módon megyen el a szó a telegráf dróton, mert játszva fogja annak titkát a falusi nebuló is megtanulni! = Tanító változás. Csemeczky Ilona, tőke terebesi tanítónő hasonló minőségben a budapesti felső erdősori iskolához kerülvén, az állami tanító-testület kötelékéből kilépett. = A tanítók nyugdíjügye. Az ország tanítói már csaknem egy éve várják a tanítói nyugdíjról szóló törvényjavaslat megjelenését, amelytől eddigi mostoha sorsuknak jobbra fordulását remélik. Az ügy állásáról — olvasóink tájékozása végett — már közöltünk értesítést. Az ügy jelenlegi állásáról a következő értesítést szereztük : Azt remélték, hogy az országgyűlés őszi megnyitása után Wlassics Gyula miniszter benyújtja ezt a törvényjavaslatot. Értesülésünk szerint valószínű, hogy a nyugdíjügy rendezését 1904-re fogják halasztani. A halasztást hír szerint a pénzügyminiszter kívánja. Az uj javaslat ugyanis az államra nagyobb terhet ró az eddiginél, amennyiben még az iskolakötelesek harminc filléres járulékával együtt is a tanítói nyugdíjalap válságos jövőnek néz elébe. Okozta a válságos helyzetet az a körülmény, hogy az állami tanítóknak néhány év alatt négyezerre szaporodott óriás száma arányában az állam nem növelte a maga tanítóiért való kincstári befizetést. Hasonlóképen az alapra nehezedő állami polgáriskolai tanítók bevonása, valamint tiz év előtti hatszáz koronás nyugdijösszegnek ellenszolgáltatás nélkül való fölemelése okozta, hogy ezelőtt kisebb vagyon mellett is évről-évre egy-egy millió koronával szaporodott a nyugdíjalap, addig most legutóbb ez évi vagyon- szaporodás félmillió koronára olvadt el Az alap helyzete csak akkor lesz reális, ha a mostani 300.000 koronás évi állami hozzájárulás helyett a kincstár évenkint két millióval segíti a nyugdíjalapot. A kultuszminisztérium most mindössze csak 600.000 koronát kért a pénzügyminisztériumtól, amire hir szerint, megérkezett a pénzügyminiszternek halasztó véleménye. = Szülök ügyeimébe. A m. kir. belügyminiszter az óvoda és tankötelesek iskolai beiratása alkalmával a szülőkre háruló anyagi terhek lehető megkönnyítése és egyúttal az anyakönyvvezetők munkájának megkimélése céljából is elrendelte, hogy az óvodai s az elemi iskolai beiratás céljára az e végből jelentkező szülők részére a terjedelmes születési anyakönyi kivonat helyett csupán egy rövid szövegű s csak a nélkülözhetetlen adatokra szorítkozó tanúsítvány állítandó ki. Ezen tanúsítvány dij- és hélyegmentes, csupán nyomdai előállítási költség címen kell érte két fillért fizetni. KÖZGAZDASÁG. Szomorú kilátások. — okt. 17. (y.) Egy szántás egy kenyér, — három szántás: három kenyér, ezt mondja a magyar paraszt. E lako- mikus kifejezés igen széles értelmű a gyakorlati életben, s tény hogy igazság. Földmivelő állam vagyunk. Os termelésünk jó, vagy balsorsától függ minden. A hivatalnokot, ki megkapja gázsiát havonta minden körülmények közt, a kereskedőt, ki napról-napra csak árul valamit; az iparost, ki nehezen bár, de mégis csak eltengődik, éppen úgy érdekli az évenkénti aratás sorsa, mint a szántó-vetőt. Sőt talán jobban. A magyar paraszt megél,, kitelel úgyis, ha búzája kevés van. Pótolja főzelékkel, tengerivel, krumplival. Egy malac is kerül a háznál, ez moslékon is megjavul; baromfi, tojás nincs szűkiben. Őt nem érdekli a piaci árak hullámzása, de a többit, a fogyasztót, ezt bizony igen is nem csak hogy érdekli, de valósággal „megérdekeli.“ Ha rósz a termés, kevés kerül a piacra, magasak az árak. Igen, de a külföldi import oly magasra sohasem engedheti már ez árakat, hogy a csekélyebb mennyiség ellensúlyozni lenne képes azon árkülömbözetet, melyet a termelőnek búzájáért meg kell kapnia, kénytelen tehát egyéb produktumainak árát felszökkenteni, mert a közteher napról-napra nagyobb, az igények folyton emelkedőben vannak haussera dolgozik ma mindenben, mindenki, esésre senki sem spekulál. És ez év őszén vetéseink országszerte egy szántásba mentek. Vájjon egy kenyerünk lesz-e belőle ? Hármat nem lehet várni a legvérmesebb reménykedés mellett sem. Pedig ránk férne kivétel nélkül, kereskedőre, iparosra, hivatalnokra épp úgy, mint a gazdálkodóra egyaránt. Szomorú télnek, még szomorúbb tavasznak nézünk eléje már most is. Drága minden. A kenyér még most nem mondható bár drágának, de ki tudja hová' jut ennek az ára is tavaszig ? Drága azonban mindén egyéb, még pedig veszettül drága. A jövedelme pedig senkinek sem emelkedik, sőt inkább csökken El lehetünk rá készülve, hogy az árverések statisztikájában a jövő év hatalmas számbeli emelkedést fog feltüntetni. De még ha jobb jövő kilátásai kecsegtetnének legalább. Hanem éppen az ellenkező Ígérkezik. Milyen lesz a jövő év termése? Jöjjön bár a lehető legkedvezőbb időjárás, túrja a földet a legszorgalmasabb munkás kéz, mégis csak egy szántásba kerültek ez őszi vetéseink, — ennek is van annyi ellensége, hogy hamarosan elszámolni sem lehet. A mezei egerek töménytelen mennyiségét panaszolják minden honnét. Vörös bogár, kukac, rozsda, szárazság, árvíz, meg a jó Isten tudná mi nem sanyargatja egyes vidékeken a silány vetéseket. Milyen lesz a jövő tél!? Legyünk elkészülve a legrosz- szabbra. Inkább egy kis fölösleg, ha reménységünket meghaladóan válnék majd be a most elvetett termények hozama, mint sem a mostani nyomorúságnak emelkedése egy újabb silány esztendő esetén. Csodálatos, hogy ez előtt ha megtörtént is, hogy egyes vidékek Ínséggel küzdöttek, ellensúlyozta ezt más határok bőséges termése. Most a csapás országos, sőt világ szerte csak a panasz hallható. Jó lesz igényeink számláján erősen működésbe hozni a a vörös plajbászt, s törölni sok, sok tételt arról, mert bizony alig ha fog az előirányzattal összhangban állani a végeredmény. Aggódnak oda fent is. Belátják a legilletékesebb helyütt is, hogy szomorúak a kilátások a jövőt illetőleg. Reméljük, hogy ott is meg fognak tenni minden lehetőt, hogy a várható, csaknem előre jósolható nyomorúság alatt meg ne törjék nemzetünk létfentartási ereje 1 IPAR ÉS KERESKEDELEM. Az ipar fellendítése. — okt. 17. (h.) Nemzeti életrevalóságunknak ugyancsak számos jelét adtuk a közelmúltban. Tartottunk kongresszusokat egyre-másra, pro és kontra. Ha a mezőgazdák gyüléseztek, fennhangon hirdették a lapok azok igazát; ha az iparosoknak és kereskedőknek volt gyűlésük, ugyanez történt emezek javára. Jóllehet a kettő a harciasságig éles hangon támadt egymásra. Valljuk be őszintén, szervezetlen, gyenge állam vagyunk mi Magyarország. S bizony nem a legkellemesebb érzésekkel szemléljük az oktalan harci riadókat, bármely részről jönnek is. Békés életmóddal is sok tennivalónk akadhatna, hát még igy, mikor mindegyik tábor előbb a másikat figyeli, hogy mikép támadhasson, vagy védekezhessék. Pedig sehol, senkinek nem annyira közösek és egymásból fakadók érdekeik, mint az övék. Ha a mezőgazdaságra rossz idők járnak, az iparosokra és kereskedőkre sem virradnak rózsás napok. Mindazonáltal tagadhatatlan, mezőgazdasági állam vagyunk, még pedig nem is az utolsók közül. Így természetes, hogy ami kevés forgalom jő is az országba, az nagyobbrészt a mezőgazdaságnak köszönhető. Am ne tessék félre érteni e szavakat. Nem annyit tesz ez; hogy most már az ipar elé helyezhetjük a mezőgazdaságot. Oh nem. A mező- gazdaságnak, — ha érvényesülni akar — épp olyan feltétlen szüksége van az iparra és kereskedelemre, mint az iparnak és kereskedelemnek a mezőgazdaságra. Mezőgazdaságunknak eddig is épp a kereskedelem és ipar hiánya volt a legnagyobb hibája. Hasztalan a jó termés, mit sem ér legkitűnőbb állattenyésztésünk ha nincs saját iparunk, amely könnyen hozzájutható eszközeivel elősegítse, és ha hiányzik a kereskedelem, amely értékesitő telepeket szerezzen ezek részére. Viszont az iparnak és kereskedelemnek is hátránya a mezőgazdaság hiánya. Gazdasági gépgyáraink még mindig nem annyira keresettek, mint lenniök kellene, ami elvégre mégsem a mezőgazdaság elmaradására mutat. A városoknak az ipar nélkülöz- hetlen kellékük. Élénkséget, forgalmat teremt és számos családnak ad évente kenyérkereső foglalkozást. Ahol ipar nincs, ott nincs élet, elevenség, oda mindig nehezen hatol a kultúra. Az ipar fejlettsége úgyszólván nagyságmérője is az egyes államok szellemi és nemzeti erejének. Anglia ipara és kereskedelme utján jutott világhatalmi állására, az egyesült Államok is belátta ezt. Németország újabb politikájában szintén az ipar és kereskedelem terjesztését tűzte ki főcélul. A mi iparunk ezeknek rég elfeledett iparaikhoz képest is elenyészően csekély. Előmozdítására pedig az állam ereje magában mit sem tehet, ide az egész társadalom hazafias felbuzdulással telt erős akarata kell! . . . Valamikor, nem is olyan régen hangzatos jelszavakkal indultak a hazai ipar megteremtésére, de az akarat a frázisokkal együtt a semmiségbeveszett. I. Vilmos német császár és az amerikaiak magasra emelt védvámok- kal teremtették meg akkor még alig létező iparágaikat. Nálunk a vámsorompókat a magyar társadalomnak kellene helyettesíteni. Ha minden községben alakulna egy-egy hazafias bizottság, mely aláírásokat gyűjtene olyanoktól, kik szavukra fogadják, hogy ezentúl hacsak hozzáférhetnek, magyar gyártmányt vesznek, — a hazai ipar hatalmas fellendülést nyerne. Nem lehetetlen ez kérem, nem ábránd, tessék megpróbálni, de nem kicsinyléssel, komolyan, mintha szent ügyet védenénk s a siker biztos. Nemsokára kezdődnek a különféle mulatságok, tehát az ideje is meg van, csak rajta! . . . Közönség köréből. Lapunk múlt heti csütörtöki számában a sürgöny téves kézbesítése folytán azok közül, akik a házamnál lefolyt kettős házassági örömünnep alkalmából szerencsekivánataikat nekünk s az uj pároknak kegyesek voltak elküldeni, s e számban felsorolva voltak: kimaradt csabacsüdi Dókus Ernő cs. és kir. kamarás, országgyűlési képviselő, orsz. ev. ref. konventi tag Öméltósága neve. Helyreigazítjuk, s megpótoljuk nyilvános, hálás elismerésével annak, hogy azon örvendetes ténynek, hogy családunk jelen boldogsága s az, hogy ma egy kiterjedt díszes, a vármegye egyik legrégibb, legderekabb rokonságával jöhettünk szellemi, erkölcsi kapcsolatba: Öméltósága bennünket mindenkor támogató műve, ki egész életét a mások boldogitására szentelte. Istentől boldogságot, áldást kérünk életére 1 Alsó-Bereczki, 1902. okt. 19. Id. Berecz Károly és neje: szül. Hegyváry Mária. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. Ifj- Zs B. Zombor. Szombati számunk hozza. B. O. Miglósz Maiból kiszorult, csütörtökön azonban helyt adunk neki. K. P. B. Zsadány. A tudósításokat köszönjük. Helyt kapott a mai számban. y Helyben. Kérjük a folytatást idejében, nehogy újra fenakadás legyen. rh. Helyben. A gyűlés referádáját a jövö számba soroztuk be, mivel a mai lapból már ki szorult. Nem Közőlh -tö. Dalaimból. Vers." Kiadó tulajdonos: Éhlart Gyula,
