Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-10-18 / 110. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902. október Í8. 110. (2240.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat tste. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátora.lja-'ü'jllely,, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző A fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. iij. Meczner Gryula Síró Pál dr. Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Kötelességekről. — okt. 17. Mindenesetre köszönettel vesz- szük azt a hozzánk intézett levelet, amelyben a Zemplénvármegyei Kazinczy Kör honorálja a kör alakulásának idején kifejtett hírlapírói tevékenységünket. Ezzel ugyan olyan kötelességet teljesítettünk, amelyért köszönet nem járna, de a körnek ezt a szives figyelmét, mégis buzdítással tekintjük jövő működésűnkre. Nem mintha erre a buzdításra szükségünk volna, de mert látjuk ebből azt a korrekt és nemes intenciót, amely egy irodalmi, társadalmi és művészeti akció intenziv fejlesztését a sajtóval karöltve akarja megcsinálni. Ez pedig természetes valami. Mert hiszen az a mozgalom, amely a társadalmi széjjelhuzással szemben a nemzeti erőknek egyöntetű csoportosításával akar erős és mélyreható működést kifejteni, annak igyekeznie kell a társadalmi rétegek minden legapróbb részét harmóniába önteni. A magyar sajtó pedig a társadalomnak már oly hatalmas faktora, amelyet már ebből a tekintetből is figyelembe kell venni. Igaz ugyan, hogy a magyar vidéki városok maradisága, e tekintetben még nem érzi a nyugoti haladásnak azt a szelét, amely Budapesten is olyan pozíciót nyújt az újságíró társadalomnak, mint akár a német, olasz, francia és angol nemzet. Természetesen e téren is, mint mindenben legelső helyen áll az amerikai sajtó. A német császár körükbe A ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Epilóg. Nem mondok többé én neked meséket; A te számodra nincsen már mesém; Mi volt: azt eddig már mind elmeséltem A régi álmok május reggelén; Meséimnek nincs már királyleánya...1 Mióta igy van: nem tudok mesélni, Királylány nélkül nincsen is mese. Királyfim volna... Tárgy akadna hozzá, De hölgye nélkül mit tegyek vele, Ha a mesémnek nincs királyleánya ...?! Azóta hát . . . azóta nem mesélek. A „hol volt, hol nem“ kora elveszett. Zúz lepte be a napfényes vidéket, A kék égboltot kósza fellegek: Hiszen mesémnek nincs királyleánya..1 Ezért nem mondok néked én meséket: — Királylány nélkül fádak a mesék! — Sakkor se fog mesém már szólni hozzád Ha egykor, tán egy újat mondanék: Meséimnek más lesz királyleánya...! Németh Pál. küldte a fiát, a trónörököst. Ebben ugyan volt egy kevés bölcs és taktikus számítás, hogy a szimpátiát az uj világ gyarmati-tervei iránt megnyerje. De hisz ez mellékes. A fő az, hogy az okos császári politika is a sajtó és minden hódítási politika együttműködését feltétlenül szükségessé teszi. Nem politikai, de társadalmi, irodalmi, kulturális hódításra van szüksége a Zemplénvármegyei Kazinczy Kör-nek. És ezt a hódítást meg fogja érni: mert intenciója szép. Eszmék és a nemzeti erőgyűjtés ideája tüzeli. És a társadalmi harmónia megteremtése azért, hogy ez úton a magyar kultúra ügyét egy határvármegye székhelyéből kisugározva irányítsuk. Nos természetes, hogy amint eddig, úgy ezentúl is támogatni fogjuk ezt az irányt. Támogatni, mert az eszme lelkesít bennünket, támogatni, mert ez minden magyar tollforgató embernek kötelessége. Hogy pedig ez akulturalis kör most köszönettel fordul hozzánk e támogatásért, egy más irányban is elárulja derék intencióját. Ez ugyan természetes dolog, de megemlítjük, mert a kör is szükségét érezte, hogy ezt dokumentálja. Még pedig erősebb kapcsolatot fűz az irodalmi kör és a sajtó munkásai közt. Elösmeri azt a természetes fogalmat, hogy a sajtó van hivatva a publicitás utján elhinteni azokat az eszméket, melyek a kulturmoz- galom iránt a közérdeklődést fel- költsék. Barkó és vára.*) Irta: Dongó Gy. Géza. (2. folyt.) Barkó várának környéke tehát a XIV. évszáz elején egy nagy csatatemető. Petnefiék és hős honfitársaik por- ladoznak ott névtelen. Petnefiék fegyver-barátairól, az Omodefiakról mint az ők kajtár hadaikról is más a jelentés. Ők nem szegezték magukat szembe a hős halállal, ők gyáva nyúl módjára futásban kerestek menedéket. Barkótól Kassáig meg sem álltak. Ott utolérte őket végzetük. Az egri káptalan híradása szerint a lázadt polgárság verte őket agyon 1311-ben. Jeltelen sírjaikon nem zendül ige „eltemetett jog feltámadásáról.“ Petnefiék közös sírja felett, az Okur szirtes ormai alatt, „álmot ringat a csend.“ Almot, a miből még lesz ébredés, hogy t. i. mint volt régen, leszen is ott újra és marad időtlen-időkig Gye- pély a Krajnya helyén. És leszen ajkon is, szívben is a szláv hfdyett magyar szó, magyar érzés 1-----------Tovább kisérve a történet folyá*) Mutatvány az , Adalékok Zemplónvár- megye Történetéhez* c. havi folyóiratnak szedés alatt lévő novemberi füzetéből. De nem csak ennyit. Hanem azt is, hogy a sajtó munkásainak hivatása: ez eszméket színekbe és formákba öntve nemcsak szárazon feltálalni, hanem nívón tartva tetszetőssé tenni, ez irányban tüzelni, sarkalni, lelkesiteni a közönséget. Mi ezt a kötelességünket teljes mértékben fogjuk ezentúl is gyakorolni. És hogy ezt a kör méltányolja, hogy a sajtót egy kulturális kör működéséhez közelebb vonzza: ez örömmel tölt el bennünket és csak jobban sarkallja azt a lelkesedést, amely e kör megalakulásakor velünk együtt Zemplénvármegye közönségét el- töltötte egy uj társadalmi, kulturális élet szebb és tisztult jövője iránt. A sajtónak a közvéleményt kell visszatükröztetnie. Ezt cselekedtük mi, mikor e kör alapításának felvetett eszméje óta a vármegye közönségének érzelmeit tolmácsoltuk. — október 18. Tokaj-Hegyalja s az olasz borvám-klauzula. A tokaj-hegy- aljai szőllőtermelő közönség Sátoraljaújhelyben f. évi szept. 8-án tartott gyűlésének az olasz borvámklauzula ügyében létesített feliratát — melynek illetékes helyre leendő benyújtásával Bollagi Géza ország- gyűlési képviselőt bízták meg — nevezett képviselő a képviselőházhoz okt. 8-án nyújtotta be. Széli Kálmán miniszterelnöknek pedig okt. 18-án adta át. A miniszterelnökbe — mint Ballagi Géza Írja nekünk — a tokaj-hegyaljai szőllősát: a Petnefiék várurságát követte Barkó felett a Drugothek ursága. A hűtlenség során urat cserélt vár és várjószág a hűség bére lett. Az árpádkori „nemzeti párt“ helyét az án- zsukori „királypárt“ foglalta el Barkónak már akkor mohos várfalai között is. Ez a gazdacsere és az uj várur átköltözködése az 1311. körül romba dőlt, öt év múltán újra felépült várba 1316-ban történt. Akkor vonult be oda a királyi kegy glóriájával Drugeth Vilmos gróf, nádorispán. És attól az időponttól kezdve a vörös-zöld-arany- kék színekben pompázó Drugeth-zászló hirdette a vártorony árbocfájáról, hogy Magyarország akkor élt helységei sorában Barkó a második személy. Az első Visegrád, hol Róbert Károly királynak, a második Barkó, a hol meg az ország nádorispánjának, a király első tanácsosának volt az ő édes otthona. Vilmos nádorispánnak leszárma- zói nem lévén, oldalágról édes testvére, János gróf nádorispán, a király személye után az első zászlós ur, lépett Barkó örökébe 1330. körül. Itáliában, a honnan bevándorolt, ő is még „apró zsarnok,“ második hazájában már ő is hűbérese a magyarok királyának. Testestül-lelkestül mint bátyja, a merletői lovag. Ő is katonavirtus és diplomata. Szerencsés nemtermelők föltétlenül megbízhatnak s nyugodtak lehetnek a tekintetben, hogy a boraik értékesítését gátló akadályok elhárításával érdekeik kellőképen megóvatván, jelenlegi kétségbeejtő helyzetükből mielőbb kiszabadulnak. Kormánypárti és függetlenségi ügyvédek. Ezt a megkülömböztetést most már másodízben vetik bele a zemplénmegyei ügyvédi testület jegyzője részéről abba a polémiába, amelyet a jegyző ur indított meg a peruzsora, helyesebben a pereknek ügynökök utján való megszerzése ellen. Az akció helyes: ezt elösmerjük. Csodálatos hát, hogy éppen az aki felvette, oly szerfölött idegeskedik, hogy mi ezt a nyilvánosságra vitt ügyet tovább is tárgyaljuk. Hisz éppen az, aki tiszta vizet akar, éppen annak kéne örvendenie azon, hogy minél több világosság hatoljon ebbe a csúnya, burkolt, homályos dologba. De különösen furcsa, hogy ez idegeskedés során, folyton személyes és politikai támadást lát maga ellen. Megható valami. Hisz mi a jegyző ur által nyilvánosságra hajított peruzsoráról irtunk, megbecstelenítő dolognak tartjuk és elitéljük éppen úgy, mint a jegyző ur. Eszünk ágában sem volt és egy szóval sem említettük, hogy a jegyző ur peruzsorás volna és mégis — személyes támadást lát olyan akciónkban, melylyel éppen az ő helyesen felvetett kérelmét nyilvánosan is helyeseljük és az ügyvédi kar régi tisztes reputációját védve az általánosan felvetett vádba konkrét világosságot kérünk. Százszor és ezerszer is ismételni fogjuk, hogy ha ilyen dolgot nyilvánosságra hoznak, akkor azt a nyilvánosság előtt kötelesség — tisztázni. Ugyan kérem hagyjanak fel már azzal a folytonosan hangoztatott személyes hajszával. Sokkal nagyobb közérdek az ügyvédi kar reputációja, csak ott, a hol vészszel, hanem ott is, a hol észszel kellett küzdeni a hazáért, nemzetért. Háborúban kezével, békességben eszével aratta a magyar babért. Ez a János gróf volt őse, megalapítója a gerenyi és homonnai Drugeth- családnak. Hogy milyen vezéreket termett nemzetséggé honosait Zemplén ege alatt ez a Gyepély földébe gyökerezett Dru- geth-család fája, az egykorú dicshimnuszból idézem bizonyságul: Drugethios aluit binos tune nobile regnum Par titulos merito gossit uterque graves, Namque Palatini decus alter at alter urnám Regia honorifici Judicis ora túlit. A mi azt jelenti, hogy: És azután két testvért ápola e nemes ország Egyike s másika is főhivatalra vívó. Nádori méltóság díszével húnyt el az egyik, Ám a másik is igy: a király képe vala. És hozzátehetjük, hogy e dicsők dicsét nem követte dicstelenség. Mert, hogy csak egyet említsek a jelesnél- jelesebb Drugetfiak közül, Bálint, a szerencsi királynak, Bocskay Istvánnak, fővezére, protestáns szabadsághős, sőt a fejedelem halála után a hir s dicsőség kuruc királyjelöltté avatták. A Drugeth-vércsepp egy magyar mágnás-család, az Andrássyak ereiben, " Lapnak mai Máma 8 oldal,
