Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-10-16 / 109. szám
Sátoralja-Ujhsly, 1902. október Í6. 109. (2239.) Harmincharmadik évfolyam. Zemplén ilj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. Bíró Pál felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után C fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Jíyilttérben minden garmond sor 30 fill. jVlunkásügyi bizottság. — okt. 16. A magyar parlamentben uj bizottság alakult: a munkásügyi bizottság. Tegyük hozzá mindjárt: okos, nemes, szép gondolat előzte meg ennek a bizottságnak a megszületését. S miként nem fukarkodunk soha a gáncscsal, ha a közvéleménynyel érző lelkiismeretünk azt jogosultnak mondja, akként a dicséret és elismerés szavait sem resteljük, ha arra ok van adva. Elismerés illeti pedig a szélsőbaloldal néhány képviselőjét, akik a munkásügyí bizottság eszméjét állandóan a napirenden tartották, de elismerés illeti a miniszterelnököt is, aki a néhány hónap előtt tett ígéretét beváltotta, amikor a képviselőházban maga javasolta a munkásügyi bizottság megalakítását. Nem akarunk elébe vágni az újonnan megalakítandó bizottság munkásságának. Reméljük, hogy komoly munka lesz az, komoly törvényhozási munka lesz a társadalom kitagadottjainak, a milliónyi bérrabszolgának az érdekében. Nem tudjuk, hogy igy fogják-e fel a képviselők az uj bizottság hivatását, de mi úgy fogjuk fel, hogy annak a bizottságnak a feladata lenne minden téren a munkások érdekét szem előtt tartani, amely érinti a törvényhozási gondoskodás lehetőségének határát. Nemcsak a munkásokat érdeklő, Ä ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Az unatkozó asszonyokról. Irta: Daisy. >Az asszonyok ha nem beszélhetnek, hát rettentő módon unatkoznak.* Kedves barátom 1 Emlékszik reám ? Hiszen nem is olyan régen volt az, mikor együtt voltunk azon a feledhetetlen őszi vadászaton, ..tudja, ott a ladányi vadásztanyán? Ön gondolkozik. S most visszaemlékszik rám. Igen, én vagyok az a „sokat beszélő, okos asszony“ akinek ön azt a fent- idézett kellemetlen véleményt mondotta. Ez a mondása nem hágy nyugtot nekem, odalopódik legédesebb álmaimba, s ha felébredek, óriás betűkkel látom szobám falára ezt a mondást felírva. Nem gondolja, hogy rátságunk révén jogom van hozzá, nogy kissé megmossam azt az ön elbizakodott fejét ? Úgy van. Önök férfiak a világ legfurcsább, legelbizako- dottabb teremtései. Azt hiszik, hogy csupán önök a mélyen gondolkozó, nagy eszü, nagy tudományu világ urai, mi nők (szegény páriák!) pedig csak érezni vagyunk képesek. — Ugy-e evvel azt akarják mondani, hogy viszont önök, mert éppen annyit gondolkoznak — mentül kevesebbet éreznek is. a miniszteri irodákból kikerülő törvényjavaslatoknak a megbirálása feladata ennek a bizottságnak. Hanem feladata lenne a munkásnépet védelmező törvényjavaslatoknak az előkészítése, a létező és a munkás népre igazságtalan terheket rovó, mozgási szabadságát korlátozó törvényjavaslatok megváltoztatásának élőmunkája. E tekintetben hivatkozhatunk a szociális gondoskodásban elöljáró Angliára. Anglia parlamentje már a múlt század elején „enqu- etteket“ rendezett, hogy a munkások viszonyait alaposan megismerve, megfelelő törvények alkotására tapasztalatokkal bírjon. Hogy csak egyet említsünk: az angol parlament tagjaiból alakult bizottság például a pékmunkások viszonyait tanulmányozta angol alapossággal oly módon, hogy az egyes műhelyekbe éjnek idején ellátogattak a képviselők és úgy gyűjtötték az adatokat az angol pékmunkásoknak akkorában mérhetetlen arányú erkölcsi és anyagi sülyedéséről. Ugyancsak parlamenti tagokból álló bizottság vizsgálta meg az angol gyárakban dolgozó gyermek-munkások viszonyait is. S ennek a vizsgálatnak az eredménye volt az a „Bill“, amely a legrettenetesebb bűnnek, a gyermekmunka kizsákmányolásának véget vetett Angliában. Nem tudjuk, hogy igy fogják-e majd fel feladatukat ami munkásügyi bizottságunknak leendő tagjai. Azt azonban tudjuk, hogy ha munkásságukat a munkálkodó magyar nép iránt érzett szeretet tüze fogja irányítani: nagyobb hasznot hajtanak a magyar hazának, mint ha még oly öles beszédeket és még oly hangzatos szólamokat is eresztenének meg a parlamenti arénában. — október 15. t Ruttkayné Kossuth Lujza. Kossuth Lajosnak, a szabadság bujdosójának vigasztaló nemtője, lelkének fele — október 13-án minden szenvodés nélkül, mint a szentek: itt hagyta a rögös földi pályát, sietett ahhoz az égi találkozóra, akinek bujdosásában társa, bánatában vigasztalója, fájdalmában osztályos fele volt: Kossuth Lajoshoz. Ruttkaynó Kossuth Lujza nemcsak nővére volt Kossuth Lajosnak; az ő egymáshoz való vonzódásukban benne volt a nővér szeretetteljes tisztelete mellett, a hitves odaadása, az anya gondoskodása s a nő megható gyöngédsége. Vigasztalója volt ő a le- sujtottnak, részese a hontalan hazája után visszasajgó szívfájdalmainak : vértanú volt, kinek édes, kinek gyönyörűség a hordozott keresztje. Minket, zemplénmegyeieket, szü- kebb körben sátoraljaujhelyeieket szorosabb kötelékek fűznek hozzá, hiszen e város falai közt ringott a bölcsője, itt született e falak között 1810-ben, itt tanulta meg nyelvünket, tradícióinkat, melyeknek fivére mellett, mint nő, mint magyar nő, s mint Kossuth Lajos nővére apostola, védelmezője volt. Emelkedjék tehát lelkünk az emlékezés szárnyán, hisz a mi kegyeletünk, megemlékezésünk a szülőföld, Kossuth Lujza szülőföldjének kegyelet adója. tűzzel előadott, de majd két óráig tartó beszéddel egy elfogult „naiv“ asszonynak bebizonyítani, hogy „a szerelemhez a szívnek semmi köze nincsen.“ Ugyebár erre nem szeret visszaemlékezni, jobban mondva, nagyon is hangzik még fűiében az az én gúnyos, fölényes nevetésem. Lássa! Nem beszéltem akkor sem, de nevetésem bőséges felelet volt az ön terjedelmes szaval latára. Igaza van részben. Vannak unatkozó asszonyok. De ezek nem azért unatkoznak, mert nem beszélhetnek. Vissza idézem emlékezetébe az ön megfigyelését. ... Az asszony a budoárban van. Á kis szekreterén ezer csecse-becse fekszik, csak éppen egy irótoll meg egy tintatartó hiányzik róla. Mellette egy könyvregál. Csupa Prévost és Zola regény, s mert Maxim Gorkij kezd divatba jönni, tőle is van ott néhány felvágatlan könyv. A nagy, széles kereveten legalább is tiz, különböző szinü és alakú heverő párna fekszik. Ez a kerevet álmodozásra, pihenésre csalogat. A szmirnán egy elhízott újfundlandi bever. Az asz- szony fel és alá sétál ebben a csecsés szobában. Most egy könyvet vesz elő, a közepén felüti s két sort olvas belőle. Unottan félredobja. A kutyr. a könyv után kap s nehány perc múlva a „Nana“ darabokra tépve fekszik a szmirnán. Majd a pianinó elé . . . Ma már fivére mellett nyugszik a hű, önfeláldozó nő, a nagy magyar asszony. A közélet egy önfeláldozó asszonynyal lett szegényebb s a budapesti temető egy koporsóval gazdagabb. np. A nemzetiségi törvény módosítása. A nemzetiségi túlkapások végre önvédelemre kényszerítik a nemzetet. A kormány még nem tett semmit a baj gyökeres orvoslására, de a törvényhatóságok — köztük Zemplón-vármegye külön feliratban — nyilatkoznak meg az 1868. évi XLIV. te. módosítása érdekében. Nincs senki, aki türelmetlenséggel, szovinizmussal vádolhatná a magyar nemzetet, hisz még a függetlenségi pártnak programmjában is benn van, hogy a nemzetiségeknek jogait respektálni fogja. De maga az 1878. évi XLIV. te. módosításra szorul. Ha nem is oly értelemben, hogy a nemzetiségek jogai esorbittassanak, de oly értelemben okvetlen, hogy a nemzetiségi izgatásoknak, a magyarság ellen való aknamunkának, i n<- gyár állam eszméjének megbont irányuló törekvéseknek eleje véü - • . Magyarországnak nem szabad ét lehet eltűrnie, hogy a nemzetist gatást kenyérkeresetképen űzzék a kétes alakok, akik itt élnek kö: s akik mégis esküdt ellenségein M : Pestvármegye és Temesvármegyi vényhatóságai csatlakoztak ahl mozgalomhoz, melyet a nemzetiségi törvény módosítása érdekében Pozsony vármegye törvényhatósága megindított. Az előjelekből igy a legjobbra következtethetünk. ül le az asszony. Fáradt ujjakkal a „Vénus steig hermieder“-t játsza, de csak egy-két taktust, mert Vénus ma rosszkedvű s a gixerek zavarják az elkényeztetett pici füleket. Á tükörbe pillant. De semmi újat nem tud felfedezni szép arcán. Bolyong szobájában fáradt, lassú lépésekkel, nincs gondolata, szivét egy érzés sem hevíti. Szeretne valamit tenni, mi felrázná kissé ebből a tétlenségéből. Csengett. Rövid parancsot ad a szobaleánynak. Kis idő múlva a leánfr egy öllel hoz régi kalapokat, selyemblúzokat, leteszi azokat az asszony elé s gúnyos mosolylyal kifordul az ajtón. A nő, mint egy prédára éhes állat, felkap egy kalapot s ollóval fejteni kezdi a csipkét, a szalagot. Ha az egyik kalap felfejtésével elkészült, veszi a másikat, harmadikat és sorra kerülnek a divatból kiment selyemblúzok is. Az arca kipirul, az izmai megfeszülnek, érzi, hogy ez a fiz;kai munka jót tett neki. Végre feláll. Egyet nyújtózkodik s mosolyogva néz tükrébe. A fáradt, álmos szemeknek helyet adott két ragyogó nézésű, derült szempár s a vonásokban sincs lankadtság többé. Még azt elfelejtetten erről az unatkozó asz- szonyról megjegyezni, hogy négy, szép kis gyermeke volt. De hát ezek gondozása nem az ő hatáskörébe tartozott. Minek lenne a dada, a bonne a világon? . . . Ilgpr Lapunfc Küfti a»4s»& 4 oláfcl. 'IjÄ Midőn ön a fentidézett szelíd gorombaságát kiszalasztotta száján, bizonyosan visszakisértett emlékezetében az az elkoptatott epigramm, melyet gimnazista korában az irodalom professzorjától hallott: „Vágyén volnék süket, vagy te volnál néma, de igy rossz pár lennénk beszédes Heléna.“ Nos, bevallom, tudunk beszélni. De hát önök nem ? Eltekintve attól, hogy hivatásukkal jár a sok beszéd pl. az ügyvédi, tanári, a papi, katonai stb. pályán, de nézzük csak önöket, teszem például, ha utaznak. Alig indul el a lokomotív, önök már is politizálnak, vagy gazdálkodnak, nagy füstfelhőbe burkolódzva (a magyar sajátsága, ha nem politizál, akkor gazdálkodik — s viszont!) S mire az első állomáson megáll a vonat, egymás finánciális és társadalmi állásáról teljesen informálva vannak. És a vendéglőben, korcsmában, kávéházban? Igaz, — kártya mellett önök tudnak a hallgatásnak hódolni, de viszont ki mondja azt a sok tósz- tot, vagy hosszú idézetekkel és visz- szaemlókezéssel fűszerezett órákig tartó beszédeket? . . De még a szerelemben is, ki beszél többet? Az önök hosszú, körmondatos vallomásaira mi egyszerű „nyakbaborulással“ vagy pedig egy lehetőleg kúrta, hideg mondattal felelünk. És mi volnánk a „beszédesebb“ nem? Gondolkozzék csak barátom 1 Ki akarta egy Ízben,
