Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-10-11 / 107. szám
107. |2237.) Sátoraija-Ujhely, 1902. október íi. Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség: és kiadóhivatal: SAtoralja-TJjh.ely', főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző A fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Heczner Gyula Biró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. érzékenykedések. — október 11. Egy nyílt felhivás jelent meg a nyilvánosság előtt és mi ezzel a nyíltan felvetett dologgal lapunk múlt szombati vezércikkében foglalkoztunk. A sajtószabadság megadja a jogot, hogy minden közügygyei foglalkozzunk. Különösen olyan dologgal, amelyet a nyilvánosság előtt felvetnek. Mi ezt cse- lekedtük, amidőn a zemplénmeayei ügyvédi kar jegyzője, (mert a neve alá ezt irta) felvetett egy rendkívül súlyos vádat és általánosságban; azt ugyanis, hogy a sátoraljaújhelyi ügyvédek közt folyik a peruzsora; igy nevezte el a pereknek vigécek, helyesebben ügynökök utján való megszerzését. A felhívásból minden józanul gondolkodó ember ezt értelmezte, hisz a felhivás egyenesen utalt is rá, hogy aki pedig ilyes esetről tud, az tartsa kötelességének ezt azonnal bejelenteni. Nos tehát, hamis és csűrő-csa- varó az a válasz, amelyet most a jegyző úr egy másik kollegája ellenünk fordít. Azt ugyanis, hogy mi illetéktelenül »tárgyaljuk ezt az ügyet a nyilvánosság előtt. Téved az ügyvéd úr, hisz nem mi vittük a nyilvánosság elé. -Hanem az a felhivás. Ha az a felhivás meg nem jelenik, akkor egyáltalán szóba sem hoztuk volna ezeket a dolgokat. Nem pedig azért, mert igaz ugyan, hogy mint szállongó hirekből mi is hallottunk ilyesmiről, de azért nem — mert nem volt konkrét adatunk. Azt azonban a jegyző urat védő ügyvéd úr engedje meg nekünk kegyesen, hogy különösen a nyilvánosság előtt mások által felvetett dolgokkal, a 48-as törvények szellemével reánk — csekélységekre — ruházott jogunknál fogva az ilyes dolgokhoz hozzászólhassunk. Megjegyezzük azonban, hogyha a jegyző úr, nem mint „jegyzője a zeinplénmegyei ügyvédi kar“-nak, hanem mint személy hozta volna nyilvánosságra ezeket: talán akkor sem tettük volna szóvá, így azonban meg kellett tennünk, bs éppen azért, nehogy személyes éle legyen cikkünknek, kerültük azt is, hogy megkérdezzük, miért beszél a jegyző egy felhívásban — a testületi tiszte nevével, holott a korektség szempontjából ezt csak akkor teheti, ha ott van a felhivás alatt az elnök neve is, mert a jegyzőnek e funkciójában csak ellen- jegyzési joga van. így diktája ezt a helyes formaérzék és a noblessz. Jogosan gyanús lehetett tehát előttünk ez a felhivás — mint a testület felhívása. Mivel pedig mi a zemplénmegyei ügyvédi kart, mint feltétlenül tiszteletreméltó testületet aposztrofáltuk, és az ügyvédi hivatás díszes gáidájának ös- mertük mindenkor és ösmerjük mindenkor Zemplénvármegye ügyvédeit, feltétlen kötelességünknek ismertük ezt a felvetett dolgot szőnyegen tartani, — hogy az ügyvédi kar reputációja érdekében — teljesen tisztázódjék. Ha a t. jegyző úr ezt a dolgot a saját testületé beléletében tette volna szóvá, még ha tudomással birtunk volna is erről, nem tárgyaltuk volna az újságban. Belső Á ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Tiszavirágok. I. A Tiszapart lágy bársonyában Jártunk merengve, Valami fájó hangulat szállt Bohó szivemre. Alig beszéltünk, mégis annyit Érzett a lelkünk; S ez édes, ábrándos „lovagkor“ Oly hamar eltűnt! Meséltem néked álmaimról Csöndesen, halkan, S föl-föllobbant égő szerelmem A bús szavakban. — Sohase mondtam én tenéked E szót: „szeretlek 1“ És mégis, mégis kitaláltad, Hogy válni kellett! . . . II. Ha néha álmodozva járkálsz Kicsiny kertedben egyedül: S valami pajkos esti szellő Szomorú nótát hegedül: A fák zizegve hajladoznak, Csókolják szőke fürteid,’ Olyankor jól figyelj reájuk, S hogy egymagádba vagy, ne hidd ! — Ott van az én bolyongó lelkem, S mikor egy lomb fe!éd hajol, És csókkal érint: kérdd a lelked,’ Ki volt?... Mi volt?... az tudja jól... Kreiumer Dezső. Mese. Irta: Oberon. Kizárólag önnek szól ez a történet, rettegett kritikusom, aki annyira szereti a meséket. Szem előtt tartom nemes Ízlését, valamint azokat a szabályokat is, melyeket ön a mese érdekében számomra kijelölt. Igyekszem, hogy a történetemnek eleje is, vége is, no meg közepe is legyen. Hogy lesz-e valami eredménye igyekezetemnek, az majd csak a mese végén világlik ki. Addig is rajta leszek, hogy a gerinc mindég szemem előtt legyen. A gerinc, ez a rettenetes valami, amit ön szerint egyetlen históriából sem szabad kifelejteni. Ha ön azt mondja valamely történetre, hogy nincs gerince, akkor tudom, hogy az ügynek tekintettük volna. Még pedig éppen azért, mert e díszes testület reputációját, mint társadalmunknak, a közéletnek hatalmas faktorát sokkal többre becsüljük, semhogy az ilyen általánosságban felhozott váddal az egész testületre és méltatlanul árnyékot vetítsünk. Azonban a jegyző ur jónak látta ezt a — nyilvánosság elé vonni. Most tehát kénytelenek vagyunk vele és hivatásunkból folyó erkölcsi kötelességünk ezt a kérdést tisztázni, a lelki és egyéni erkölcstelenség gyanújának színét a társadalom e nagy zöméről elhárítani. Tiszta vizet kérünk a pohárba. Csürés-csavarással ezt a kérdést nem szabad és nem lehet megoldani. Tessék megmondani, ha a nyilvánosság elé lépett, hogy ki az, akinek ténykedése e felhivás megírására az impulzust megadta Most már az illető egyéni egzisztenciája is megköveteli ezt. Hátha a meggyanúsított tud védekezni és ártatlan. De mi a legelső: ezt most már — ha az első hibát elkövették — megkívánja a testület szeny- telen jóhirneve. Reméljük, hogy ez igy lesz; és nem akarjuk elhinni azt az egy-két nap óta szállongó hirt, hogy most azért sem lesz megnevezve az az egy, aki miatt a testületet gyanúsítják, mert az illetőnek a védekezésre van olyan adata, amely éppen a támadást mártaná szószba. Az a siránkozás pedig, amit e közügygyei kapcsolatban a személyeskedésről elzengenek, éppenséggel megható. Hogy a Zemplén a történet egy szellemi korcsszülött, egy alantas értékű, fejletlen valami, miután gerinc nélkül jött a világra. Oh az a gerinc 1 Mennyi rettenetes gondot okozott már nekem! Hány nyugodalmas éjszakámat tette tönkre ! És mennyi toliamba, tintámba, papirosomba került ezenfelül! Az Íróasztalom legtitkosabb fiókjában rejtőző, soha napfényre nem jutandó, szegény gerinctelen alkotásaim nevében kérem, legyen irányomban egy kissé elnéző, ha dacára moz- gós igyekezetemnek, jelen történetemnek gerince valami szervi eltérést mutatna. Higyje el, én sajnálnám legjobban, ha nem ütné meg formában és erőben az ön kritikai mértékét, mert hiszen ezt a történetet egyedül az ön számára Írom. Ha önön kívül még valaki elolvassa: az olyan véletlen, melynek az összes gerinces és gerinctelen novellák ki vannak téve. Most pedig, e szükséges kis bevezetés után: Előre 1 Tehát: Reggel van. Sugaras, világos, derült, őszi reggel. Margit, (mert ugyan mi más nevet adhatnék egy divatos novella hősnőjének?) aki mindezideig ártatlan leánysziv boldog, nyugalmas álmát aludta a hófehér párnák közt, most egyszerre megmozdul ágyában. háta mögött lévők — személyeskednek? Hát kérem a Zemplénnek nincs senki a háta mögött, nyíltan minden ügyben és szolidárisán együtt áll a teljes szerkesztőség. És csak a szerkesztőség, mint egyetemes fogalom vállalja a felelősséget és birálatot rendelkezéséért úgy ez ügyben, mint bármely másban. Hogy melyik oldalról kezdették és űzték folytonosságban a legszemélyesebb támadást — ezt jól tudja a vármegye közönsége. Mi ezzel szemben pusztán és mindenkor csak védekezésre szorítkoztunk. A közérdekű kérdéseket pedig mint ez esetben is, mindenkor felvetettük szívesen, ott ahol kellett. Itt és ez esetben is kellett. Mert ime: most a dolog tárgyilagos megvilágítása helyett rückwertscon- centrirung-gal, siránkozással és védőügyvédi zseniálitással igyekeznének takarót boiitani arra az igen kényes és fontos kérdésre. Ha a nyilvánosságra hozták, nem lehet ezt többé csakis a nyilvánosság előtt elintézni. Aki pedig fél a nap nézni, mert szédüi bele — az kívánkozzék oly nagyon a napra. — okt. 1 A Zemplénvármegyei Kazin y Kör levelet küldött lapunk főszerk i tőjéhez. Minden commentár né! m közöljük le a Zemplénvármegyei Kazinczy Kör e szives, megtisztelő levelét, csupán annak kijelentésére sz átkozunk, hogy, mint a közművelő is és a közérdek érdekeinek őre és egyik orgánuma csak kedves kötelességet teljesítettünk akkor, mikor ezt a nagy- kihatású mozgalmat tőlünk telhetői, g pártfogoltuk és jövőben is pártfogó , Tesszük ezt annál inkább, mi ve1 i S ime, a másik pillanatban egy bájos, gömbölyű és meleg nyúlik ki a plüss takaró alól. Édes, fehér kar, melyről a hálóköntös 1 , csipkés ujja kacérul félre siklott Eddig hát megvolnánk. Most ■: következnék, hogy Margit kisass felül ágyában, becsengeti a szobaié és hozzálát a — felkeléshez. Eli zur kidugja az egyik lábacskáját, azt un a másikat végül pedig . . . S ön ezt persze szívesen olvas; .a végig. De nem irom ám meg, jó'lehet ez is a gerinchez tartozik. Nem, nem kedves kritikusom ezt nem írjuk meg, csak úgy vázlatosan vetem oda, hogy Margit meg mosdott, megfésülködött, felöltö/.öt' és behozatta a reggelijét. Rém en még eddig nincs hézag sehol as- el beszélésben! Most pedig folytatom. Negédesen szürcsölgetve iros ajkaival az illatos teát, közbe jói ..e; falatozott a szép piros sonkábc év pirított vajas kenyérből, aztán jedig a napilapok után nyúlt, melyek ott hevertek előtte egy kis asztalkán De imel Alig vet egy pillái. , a napi hírek és újdonságok végé - bigygyesztett eljegyzési hírek rovata midőn hirtelen, eíhalaványul finor. , rózsás arca, kezecskéje megreszk it, lap kihull belőle, ő maga pedig fél ájultan hanyatlik hátra székében ÜT Lapunk mai »sima 8 oldal,
