Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-10-07 / 105. szám
Október 7. ZEMPLÉN. 3. oldal. — Az októberi időjárás. Csak leges-legelején vagyunk a hónapnak, de Falb ur azért ama oly sokszor citált óra pontosságával már bevonult saját külön jóslataival. Falb ur, kinek úgy látszik semmi oka sincs arra, hogy verőfényért ragyogó emberek jókedvét elrontsa, gyönyörűen derült napokat jósol október hó első felére, amikor csak az esték és éjjelek mutatnak majd némi hősülyedést. E hó első felében — a jóslat szerint — csak igen ritkán lesznek csapadékok, melyek csak lo-ike után válnak sűrűbbekké. Nem tudjuk, hogy Falb ur október havi jóslatai az országos időjárást ültetik-e fel vagy mi Újhelyiek tiszteletreméltó kivétel gyanánt szerepelünk, annyi azonban bizonyos, hogy e pillanatban, mikor a jóslattal foglalkozunk, a redakció kályhájában vidáman pattogó tűz ellensúlyozza a nedves hideget, mig odakint az emberek fázékonyan burkolódznak felöltőikbe s nem éppen barátságos tekinteteket vetnek az ég felé, melynek nehéz, szürke felhőiből szakadatlanul permetezik a hideg, őszi eső. — Régi történet. Pavló János csebinyei földműves 3 évvel ezelőtt búcsút vett a kapufélfától és kivándorolt Amerikába. Itthon hagyta fiatal szép feleségét és faluvégi kis házikóját, melyben két szép fiacskája siriiogált nap-naphosszat a messze idegenbe távozó kenyérkereső apa után. A szalmaözvegy menyecske is gyakran meghúzódott a szoba egyik sarkában és hulló könnyeitől nem egyszer lett nedves virágos kis kötője. Mialatt a magára hagyott kis család siratta a távozót, addig Pavló Jánost hajtotta a vágy, ott lenni mentői előbb az uj haza földjén és hozzá látni a nehéz munkához, hogy annak gyümölcsét, az aranyos dollárokat haza küldhesse fatornyos kis falujába, kenyérkeresőjét nélkülöző családjának. Múltak hetek, hónapok — Amerikából semmi hír nem érkezett. Egyszer azután postára hivatták a menyecskét. Pénze érkezett a tengeren-túlról, férjétől, meg egy vastagon bélelt levél is, melyben megírja Pavló amerikai éleményeit, sorsát. Levele végén azt is írja, hogy titkos gondolatokkal ne foglalkozzék a szalmaöz- regységben maradt asszony, ne hallgasson a csábításra mindenkor kész férfiak szavára, hanem maradjon meg hűséges hitvestársának, mert öröme és boldogsága csak akkor lesz teljes, ha nemsokára hazajőve, meggyőződik arról, hogy az asszony nem incselkedett az ördöggel, hanem megfogadta és megtartotta férje intelmeit. Ezt egy levelében meg is ígérte a menyecske, de hogy rövid időre rá nem úgy történt, — a menyecskén kívül valami kis köze a szomszédnak is volt, aki csak az imént jött haza a katona-sorból. Csinos, derék fiú volt, a menyecske pedig szemrevaló asz- szony, aki férje távollétét felhasználva, szívesen és gyakran nyitotta meg a katonaviselt szomszéd előtt ajtaját. Az ajtó addig nyílott és zárult, mig egyszer egészen bezárult. A szomszéd ugyanis rávette kedvesét, hogy hagyja el a portát és jöjjön át hozzá; ott azután zavartalanul turbé- kolhatnak. Katót könnyű volt táncra vinni — átment és a régi ház kapui bezárultak . . . Nedves, őszi est volt, amikor a faluvégi kis ház előtt megállóit egy szekér, s arról egy magas, sápadt arcú ember szállott le. Bőröndjét is leemelte, melyben véres verejtékkel szerzett vagyonát, az összeku- porgatott dollárokat hozta. Csendes, lassú léptekkel ment az egyik ablakhoz. Kopogtatott — semmi nesz. Bizonyára alszanak kedvesei — gondolta és várt. Várt az eresz alatt, addig várt, mig megvirradott. Akkor ismét az ablakhoz ment és megdöbbenve látta, hogy az elhagyott kedves kis hajlék üres, sem az asszony, sem a gyermekek nincsenek benne. A következő pillanatban összeesett a boldogtalan ember, úgy kellett őt fölszedni és elvinni a falu embereinek. Még az nap elbujdoBott falujából, anélkül, hogy látta volna a hűtlenné vált asszonyt. Hogy mi történt otthon ; — bizonyára sejtette a szegény, megcsalatott ember. — Titkár választás. A „Magyar nyelvet és népnevelést Zemplén vármegyében terjesztő egyesület“ — Küzdy István kir. segéd tanfelügyelő áthelyeztetése következtében megüresedett titkári állásra — folyó évi szeptember hó 25-én tartott gyűlésén egyhangúlag Dudits Miklós vármegyei kir. tanfelügyelőségi tollnokot választotta meg. — Kossuth szobor leleplezés Er- döbényén. Erdőbénye város — a mint megírtuk — e hó 12-én kegye- letes ünnepet ül. Ekkor leplezik le ugyanis az ujjonan készült Kossuth szobrot. Az előkészületek s egyes jelekből Ítélve a leleplezés nagyhatású s szép ünnepnek Ígérkezik. Mint halljuk Kossuth Ferenc orsz. gyűlési képviselő, nagy hazánkfiának idősebb fia is emelni fogja megjelenésével az ünnepély fényét és bensőségét. — A „Vörös-kereszt egylet“ sárospataki fiókjának sorsjátéka. Körül- belől két évvel ezelőtt kezdték világgá bocsátani azt az 50 ezer sorsjegyet, amelyeknek tiszta nyereségéből a vöröskereszt-egylet sárospataki fiókja lett volna hivatva áldásosabb működést tanúsítani. A nagy sorsjegy-számnak azonban csak egy ötödé kelt el. Akár a vezetőségben keressük a hibát, amely talán nem tudott kellő érdeklődést kelteni a nagyközönségben, akár a társadalomnak jótékony- sági téren való túlterheltségét hozzuk fel okul, tény mégis csak az marad, hogy az e hó 1-én megejtett sorshúzásnak igen kevesen voltak szemtanúi. Pedig az a körülmény, hogy e fiókegyletnek nemes szivü védő asszonya, Windischgrátz hercegné szeretetreméltó kedvességgel maga elnökölt a sárospataki városháza nagytermében megtartott sorsjátékon, meg aztán, hogy a hivatalos fórum Matolai Etele alispán személyében volt képviselve, e két körülmény megérdemelhette volna a népesebb érdeklődést. Látszik, hogy nem vagyunk reklám-nemzet. Ellaposodnak a nemes eszmék, mert nincs aki ébren tartsa bennünk ezek szeretetét. Kialszik belőlünk a humanizmus szent lángja, mert vagy se- hogyse, vagy pedig rosszul szítják bennünk annak melegét. Még nagy szerencsének mondható, hogy az egész sorsolási tervezet nem járt deficittel. — A sátoraljaújhelyi dalárda a nyári szünetelés után ma kezdte meg heti dalpróbáit az állami elemi iskolában Mihály fi József karmester vezetése alatt. A dalárda — mint a múltban — ezidén is rendez családias jellegű dalestélyeket. — A pataki tűzoltó egylet. A sárospataki önkéntes tűzoltó egylet szept. hó 28-án tartott közgyűlésében töltötte be a Lehóczky József elhalálozása folytán üresedésbe jött főparancsnoki állást, Molnár János városi főbíróval. — Éjjeli napos bérkocsik. Lapunk egyik előző számában megírtuk, hogy miután éjjeli időkben is szükség van bérkocsira, a folyó év október l-étől esti 9 órától reggeli 6 óráig a Wekerle- téri bérkocsi-állomáson egy bérkocsi fog tartózkodni. Az éjjeli szolgálat egyelőre elmarad, mert a bérkocsitulajdonosok az uj rendelet ellen felebbezés- sel éltek. — Veszedelmes utitárs. Herman István borbélysegéd hat havi kiképzésre vonult csapattestéhez. A vasúti kocsi III-ad osztályában vele együtt jöttek Galíciából szabadságolt huszárok valamennyien magyar fiuk, köztük egy feketeképü Fáraó-ivadék. A cigány, mialatt a vonat Ujhely felé robogott, szemet vetett Herman zsebórájára és egy alkalmas pillanatban, mikor a mit- sem sejtő borbélysegéd elszenderedett, a cigány-huszár fekete újai már a zsebóra közvetlen közelében voltak. Mire a vonat az újhelyi állomásra berobogott — az óra régen búcsút vett régi gazdájától. A károsult borbély akkor vette észre az óra hiányát, mikor a vonatról leszállva, az óra után nyúlt. Azonnal jelentést tett a rendőrkapitányságnál, ahol kipuhatolták, hogy a tettes Bari Károly mikolai cigány. — Az önkéntes özvegy. Csinos fiatal asszony állított be panaszos följelentéssel a rendőrséghez. A jegyzőkönyv fölvételénél megkérdezi a kapitány, nevét és lakását — Özv. K. Ilona vagyok, — feleli a menyecske. — Kérem, az ura nevét tessék bemondani. — Nem használom. — Miért? — Nem élünk együtt. — Talán elváltak? •— Igen, törvényesen. —- Hát akkor miért mondja magát özvegynek? — Talán elhunyt a volt férje? — El az, kérem. Már másnak csapja a szelet. S én azért használom az özvegyi előnevet, mert ezzel is mutatni akarom, hogy ő rám nézve nem él. — Csak éppen ez az ok? A menyecske pironkodva szól: — Meg az, kérem, nehogy azt higyjék, mintha — öreg kisasszony volnék. — Állatfelliajtásos vásár. Az október havi állatfelhajtásos vásár ma tartatott meg közepes eredménynyel. — A kóborcigányok. Szeptember 30-án a reggeli órákban, a Monok és Szántó közötti utón oláhcigányok megtámadtak egy izr. kéregetőt s őt ösz- szeverve 60 koronát tevő pénzecskéjét pedig elvéve, odább álltak. — Zongoraoktatás. Udvardi Sza- niszló helybeli zongora-tanitó ajánlja magát a t. szülők becses figyelmébe. Kezdő tanítványoknak saját lakásában (dr. Szepessi-féle ház) 3 forintért nyújt alapos oktatást, haladóknak pedig egyezség szerint. — Bútorozott szoba — egy vagy két fiatal ember részére — kiadó. Bővebbet a kiadóhivatal. SZÍNHÁZ. — október 6. Hosszú szünet után ismét megfognak nyílni Thália templomának kapui, hova e hó 14-ikétől kezdve Komjáthy János társulata fog bevonulni az időközönkénti, már megállapított 20 előadásra. Komjáthy társulatáról, színművészeinek hivatottságárol, nemes ambi- biciójukról szólanunk felesleges. De ha szólanánk is, nem tűnhetne fel még az előlegezett bizalom színében sem, hiszen a közönség már megalkotta Komjáthy társulatáról véleményét a múlt színi szezonban s ezt a véleményt nekünk megerősíteni — már köztudomású voltánál fogva is — felesleges. Csupán leszögezzük a tényt, hogy Komjáthy nemes ambícióját közönségünk méltatta, honorálta és pedig — ismétlem: azért, mert Komjáthy társulata ittléte alkalmával, oly társulatnak bizonyult, mely igazi templomot formált a pervers iránynak hódolók alacsony niveaura sülyedt hajiokából. Obscén operettek, vígjáték alakjába transformált tingli-tanglis trágárságok, idegzet emésztő drámák uralják a mai színházlátogató közönség érzéseit. Mily szép hivatás, de egyúttal mily nehéz hivatás a közönség szivét, érzéseit újra meghódítani a nemes, az ideális érzéseknek: csak az tudhatja, aki szembeszállva megrögzött nézetekkel, belebocsátkozik anyagi hasznot, testi munkát, szellemi megerőltetést feledve a tisztítás, az izlésfinomitís nagy munkájába. Komjáthy társulatának ez az érdeme. Ahova a társulat bevonul, ott Thalia temploma a nemes eruptiók helye lesz, ott a szivek önkénytelenül megnyílnak, ott újra felismerik a szépet, magasztosai. Beköltözik a Múzsák hajiokába a frivolitás helyett a romantika, secessio helyett a tartalom, a durva realizmus helyett a szivet megindító, örök igaz poozis. Kétségtelen, hogy Komjáthy társulatában most sem fogunk csalódni. Hisz az, ki missiók lovagjává avatja magát s a zajos, de rövidéletü szenzáció-vadászat teréről lelépve, megmarad a kissebb emotioju, de állandóbb hatások fórumának szinterén: oly hamar nem változhat meg. Aki a tartalom és igazság harcosának született, az nem élhet a ledérségek gőzködében. Ezen meggyőződésen szűrjük át ama nézetünket, hogy Komjáthy társulata e húsz előadáson is lélekne- mesitő missiót fog végezni városunkban, s hogy e színi szezon tartamán át: szépség, újdonság és tartalmasság tekintetében magas nívójú szezonunk lesz. A nagy érdeklődés is, amely az előleges bérlet eszközlésénél nyilvánul, erre enged következtetni. És ezzel az erős bizodalommal várjuk Komjáthy társulatát, mely hogy méltó volt-e eme bizalomra, vagy csalódtunk feltevéseinkben — melyet tények érleltek meg bennünk — e helyről megmondani elég alkalmunk leend. np. NYÍLT tér. E rovat alatt közlőitekért a beküldő felelős. Nyilatkozat. I. A Felsőm. Hírlap f. é™ "—A hó 24-én kelt 77. száma dolga“ cim alatt csekélysi foglalatoskodni kegyesked' lelkiismeretem s erkölcsi rc; >n nem engedi, hogy a Felsí Hírlapnak személyem ellen in vad kirohanását szó nélkül hág, ez alkalommal mindaddig Felsőm. Hírlap cikkei s. je idejéről a hivatalos pénz ük, . . mindaddig, mig tanút nem it kinézve, hogy én Amerikába mentem vagy csak menni akartam volna is, mindaddig, mig konkrét esetekkel nem bizonyítja, hogy én a felvidéken lévén, és most a szinnai járás pcso- linai körjegyzőségében, a nép zsarolója stb. volnék, a Felsőm. Hírlapot, vagy aki a Felsőm. Hírlapot rólam igy informálta aljas rágalmazónak nyilvánítom. A Felsőm. Hírlap cikkeire csekélységem nagy súlyt nem fektet, mivel személyes bosszú és ellenszenv vezérli a szerkesztőséget velem szemben, azért mert kitűnő kormánypárti kortesnek gondol. „Hinc illáé lacrima.“ Különben hivatalos ténykedésem elbírálása felsőbb hatóságom, s macrán ügyem elbírálása a bírósághoz tart Pcsolina, 1902. október 1-én Gyarmathy Bé Nyilatkozat. II. Alant Írott ezennel kinyi tatom, hogy Gyarmathy Béláról lam, mint segéd jegyző 1902 <. . ruár 1-től működik, ezen itt L.« iuo alatt részemről csak is teljes megelégedéssel nyilatkozhatom, semmi néven nevezendő bizalmatlanságot nem tapasztaltam s ellenkezőleg a néppel való megnyerő modora kifogástalan. Pcsolina 1902 szeptember 28-án Müller Rezső, körjegyző. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. P. M. Grálszécs. Levél megy. P. kisasszony Helyben. Levelet ir az ügyben a szerkesztőség. Felelős szerkesztőnk ez Idő szerint Budapesten a Metropole szállodában lakik. Sz. A.-né A kibocsátott és a lapokban is közölt szinházl jelentés szerint ÍÖO korona. K. Szeréna Helyben. „A gascognel lovag feled és megbocsát.“ így van helyesen. Kiadó tulajdonos: Éhlert Gyula,
