Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-10-04 / 104. szám
104. (2234) Harmincharmadik évfolyam. Sátoralja-üjhely, 1902. október 4. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., Vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Msczner Gyula Biró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Ügyvédek nyomora. október 3. Egy rendkívül előkelő ügyvéd mélabús akkordokban zeng az ügyvédek nyomoráról. Szivettépő hangok, melyek vesékig hatolnak s a jogkereső nép körében kétségtelenül mély meghatottságot fognak ébreszteni. Egy új typusa a társadalom kiszipolyozóinak kerül e megrendítő sirám révén forgalomba. Ez uj typus: a peruzsoras. Szegény jogkereső polgártárs, vájjon kit képzelsz peruzsorásnak? Talán az olyan ügyvédet, aki a pert fejőstehénnek tekintve al és felpereseken uzsoráskodik, vagy az olyat, aki bármily kétes ügyet elvállal, csakhogy költségekhez jusson? Avagy tán az olyat, aki pereskedésre bír jámbor polgártársakat, kik egyébként békességben éldé- gélnének? Tévedsz, nem az ilyen ügyvéd a peruzsorás s nem is a jámbor jogkeresők siralma zendül az említett cikkből. A „peruzsorás“ áldozata nem a közönség, hanem az ügyvéd. S •az említett cikk azokat az állítólagos ügyvédeket illeti „peruzsorás“ címmel, akik más ügyvédek elől nagy élelmességgel elcsípik a pereket. Moliére vígjátékba illő jelenet. A szin: Mucsai piacot ábrázol. Díszletek: Egy sereg gyümölcsA ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Ősz. — Arthur L. Salamon. — Hadd menjek én magános utamon Hulló virágok koszorúival, — — Hervadt, elsárgult, sok kicsiny virág: Amely az ősz lehére mind kihal! — A szerelemnek rétjén gyűjtögettem, Amig szakitám, nem fáradott kezem... ... Ősz van szivemben; boldogabb idők[nek Érett gyümölcsét még nem ismerem. Künn a kék égre bús felhő tolul, Zúg az eső tarolt erdők fölött . . . Az átázott föld bánatos, kuszáit, Amiként a szivem: gyászba öltözött. Olyan a föld, mint nyugtalan kedély, Mint csüggedt arcú bánatos leány, Ki már mosolygó hajnal-fényt óhajt Átvirrasztott, nyomasztó éj után . . . A hajnal pírja szétárad a halmon, Ébredni kezd az itt maradt madár . . . Csak a reményem szállt el messze tájra, S a lelkem többé Rád hiába vár . . . ... Megyek e tájról.. Szétfoszló emlékem Csak nyelje el a sárguló vadon, — Sgondolva Rád, kit szüntelen szeretlek, Bolyongok majd magános utamon. Angolból: Ifj. Zsoldos Benő. árus sátor, a háttérben szökőkut- tal. Személyek: Egy jámbor paraszt, kezében nagy paksaméta írással. Továbbá, két ügyvéd: Kánya Péter, és Vércse Jeremiás. Egy ügynök, mondjuk pld: Birnbaum Náthán. A vígjátéki harc a paksamétás vidéki atyafi körül forog. Vércse Jeremiás csupa embersze- retetből és részvétből ügyfélnek óhajtja az atyafit, ujjával integet felé, ámde Kánya Péter ugyancsak Kliensnek óhajtja a falusi polgártársat. De furfangosabb mint Vércse Jeremiás. Nem integet ujjával, hanem ehelyett Birnbaum Náthán csábitót küldi a klienshez. Ez nem tud Rosenblüthnek ellentállani és hosszas belső tusakodás után a gonosz Kánya körmei közé kerül. íme; a „peruzsorás“, a kliens- fogdosó, az ügyfélcsábitó. Mert csak Vércsének van joga az al és felperes emberiséget boldogítani. S Vércsének szive vérzik, szive fáj, hogy nem ő boldogíthatja. De beszéljünk komolyan. Kétségtelen, hogy a zemplénmegyei ügyvédi karban, e minden tekintetben tiszteletreméltó testületben az ily vígjátéki hősök, ha akadnak is, a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak. Mi legalább ilyet nem ismerünk. S fölöttébb gyanús jelenség, ha ilyen vád egy ügyvéd részéről minden név megnevezése nélkül csak igy általánosságban elhangzik. Hiszen ha valakinek, Barkó és vára.*) Irta: Dongó Gy. Géza. Elkalauzolom már most szíves olvasómat az északi végekre a „Krajnya kapujáéhoz, vagyis a zempléni Beszki- deknek ahhoz a nevezetes hegyszorosához, melyet nevezhetek bátran „Zemplén Thermopylae“-jének. Hisz az a hegyszoros,a barkó—krivostyáni hegyláncolat kapcsolatában a „Krajnya-ka- puja“, az ő természeti helyzete szerint és a magyar történelem középkori folyásán birt olyan honvédelmi fontossággal kicsiben, mint a minő hadászati jelentőséggel birt nagyban és hajdan a görögök „Thermopylae kapuja.“ És a milyen szentelt földje a görög nemzetnek a Thermopylae tája, épp olyan kell hogy legyen a zempléni magyarnak ez a „Krajnya-kapuja“, hol Leonidászok, névtelen hősök, szintén ontották vérüket, áldozták életüket szabadságért, hazáért. A mi Leonidászaink itten még a magyarságért is. Igen: a magyarságért! Mert tudja meg minden jó, minden hű magyar és ne felejtse el az olyan egyik se, hogy a Drugethek fénykorában, a XIV. és a XV. évszázak folyásán végig, a szláv „Krajnya“, mint földrajzi nevezet, még holt fogalom volt az itt élő magyar világon. Annak a „provincia“-nak, melynek kapujában az egyik őrszem Barkó vára, *) Mutatvány az „Adalékok Zemlónvár- megye Történetéhez* c. havi folyóirat most kiadott októberi füzetéből. úgy ügyvédnek kötelessége testületé régi hírnevére féltve vigyázni és egy általánosságban kimondott gyanúval, nem érinteni az egész kar szeplőtlen hírnevét. Mi senkitsem gyanúsítunk. Nem állítjuk, hogy az általánosságban elhangzott vád valamely személyi motívumból ered. De bizonyos, hogy bármily indító oka is van, nem oda vág, ahová sújtani akar. Hanem egy egész tiszteletreméltó kar nevén ejt akaratlanul is foltot. S bizonyos az is, hogy önkéntelenül is azt a gondolatot ébreszti a közönségben mintha nem is a jogkeresők érdekét akarná védeni, hanem csak klienseit félti. Az a látszat (ismételjük csakis látszat) támad, hogy egy ügyvéd, kinek kliensei megfogyatkozának, mert egy élelmesebb ügyvéd elcsípte előle, most megkongatja a vész- harangakat, „tűz“-jelt ad s az egész ügyvédi kart akarja megmozgatni, hogy klienseit biztosítsa. Nem állítjuk, hogy ez igy van. De bizonyos, hogy a cikk, tán járatlan fogalmazása folytán, a szerző intenciója ellenére is, ezt a látszatot kelti. Megint csak vissza kell térnünk Moliére-re, ki a civakodó áltudósokat oly halhatatlan módon örökítette meg. * * Vigyázzanak némely ügyvédeink, nehogy az áldozatok fölötti még Mátyás király alatt is Gyepély volt a földrajzi becsületes magyar elnevezése, a mi azt jelentette, hogy határvédő mesgye, földből hányt gyepű, mint az egykori latin okirat mondja: „indagines.“ Ezt a földrajzi fogalmat formálta át azután saját képére és hasonlatosságára a szláv elem, mikor ott is felibünk kerekedett, Krajnya nevezetre. így kenték rá az ős és ékes magyar „Gyepély“-re az éktelen új szláv elnevezést, a „Kraj- nyá“-t. Gyepély. Szakasztott mása: Erdély. Lehet is olyan ősi — és akkor ő is honfoglaláskori. Két szócskából áll ma egész története: volt — nincs. Eltűnt réges-régen az élő magyar földrajzi nevezetek sorából. Még emlékezete is, hogy volt: mélységes mély feledésbe merült. íme ismét egy bemohosodott sir „melyet dicső nevével a hir könyvébe irt.“ Hogy feltámad-e 4 —500 esztendős sírjából ős Gyepély is valaha — vagy soha ? Hiszem, hogy feltámad: a história jogán, mely halhatatlanit. Feltámad a „Magyar nyelvet és népnevelést Zemplénvármegyóben terjesztő egyesület“ révén, a melynek irányt szab és célt tűz a magyar históriai jog. Hajdan erős Barkó várának szélütött romjai, ott a „Krajnya-kapu- já“-nak küszöbén, azt hirdetik nekünk mindmáiglan, hogy a magyarság történetkönyve, rajta az érckapocscsal, Gyepély jövendőjére nézve még nem lezárt koporsó. És annak az „egyesületinek a marakodásban nevetségesekké váljanak. Két orvos, ki a haldokló paciensen összevesz, nem oly kellemetlen látvány, mint két ügyvéd, ki kliensen marakodik. Hagyják meg nekünk, jámbor polgároknak azt a szép illúziót, hogy a jogot, az ártatlan igazságot képviselik. Ah oly nehéz úgy is, egy s más esetben ez illúziót táplálni. — okt. 4. A közigazgatás szervezése a megyékben és járásokban. Kicsiny, harminc oldalra terjedő, nagyon szerény külseja füzetben rendkívül tetszetős tervet tesz közzé a közigazgatás reformja ügyében Hamvai Lajos doktor, huszti ügyvéd. A közigazgatás reformjának nagy irodalmában számottevő ez a kis füzet. A szerző szerint a közigazgatásnak üz a legnagyobb baja, hogy túlságosan sok a hivatal mely a közigazgatást ellátja. Hamvai azt ajánlja, hogy minden közigazgatási ágat egy, megyénket szervezendő közénnonti testületben egyesítsünk. Ez . tűk Vét főosztályra oszlanék a k V igazgatási ágak természete- volna tehát: 1. általános közigazgatási osztály, 2. pénzügyi, 3. népe' a. műszaki, 5. jogi és árva ' . jegészségi és 7, ga í sz . Ebben a rendszerbe! de ];' „ tál válnék fölöslegessé . in/.; -vigar. gatóságokat, kataszteri telügyc őségeket, pénzügyőri főbiztosságokat tanfelügyelőségeket, államépítészet! hi.atalt, kazánbiztosságokat, kulturmérnöksége- ket, kincstári uradalmi ügyészségeket, erdőfelügyelőségeket karú er'észeti hivatalokat, iparfelüg Mbit egyszerűen meg lehetne szí . ;tni —■, vezére Drugeth-vér Andrássy. „Tivadar grófMőLa szlóvivötöl reméljük és zászlóalj! lói várjuk leginkább, hogy: A merre megyen győzni 1 .g A magyaroknak tábora Krajnya kapuján túl — Gyopély földjén is 1 * Viszontagságos története a várnak visszanyúlik a dicsí Irpádkorba. Mielőtt elmondani m, hogy volt, mint volt — a mely tekin üben már előzöm is van — jöjjünk tisztába a fő’ érdés- sel: mit jelenthet ez az érdekes helynév Barkó, mely, mint magyar helységnevezet, egyetlen egész Magyarországban. Réső Ensel Sánd azt mondj: a mint állittatik — a Barkó család Spanyolországból vándorolt be I. Károly király korában és Zemplénvármegyóben székelt volna, hol Barlí vár romjai máig is láthatók. — ő tehát úgy sejti a dolgot, hogv spanyol eredetű ez a zempléni Bai • Az én sejtelmem más Elfogadom, hogy jl a Barkó nevezetb □, sót ma.. a is hiszem, hogy ez a mi Barkóm, az alapitó személy nevet kiti a hely történet számára. De é gy sejtem a dolgot, hogy ez a Bark mint hegyorom — melynek eile béli orom- szomszédja a Labo ;z bat pr V . Okur — valami as íonynév lene, úgy sejtem, hogy a magyar honfoglalás századában, mikor a ynevr u. Lapunk mai alázna 8 oldal.
