Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-09-25 / 100. szám

2. oldal. ZEMPLßN Szeptember 25. Deo et libertate kivont fényes kardját a mai naptól kezdve Kossuth Lajos tér nevet fogja viselni. A Kossuth-téri ünnepségen a Pol­gári Dalkör több énekszámot adott elő. Legnagyobb hatást keltette „Kos­suth apánkhoz“ és a „Kossuth-hym- nusz“ cimü darab, ez Pap Zoltán, amaz Sz. Nagy József szerzeménye. Á Polgári Énekkar, ez a kis testület, mely minden hazafias ünnepség alkal­mával hangoztatja lelkes dalait, mél­tán megérdemli a hazafias közönség dicséretét. Este ősi szokás szerint 100 terí­tékű fényes áldomás rekesztette be az emlékezetes napot, melyen az ünnepi felköszöntőt Kudász Kálmán városi jegyző mondotta ; hogy a meg­jelentek ajkairól egymást érte a szebb- nél-szebb sok szép köszöntő, azt hi­szem nem is szükség mondanom sem. Ha felemlítem még azt, hogy az egész ünnepnap folyamán a város fe­lett levő magaslaton felállított tarac­kokból időközönként több száz üdvlö­vés, este pedig a hegyek tetejéről több ponton égő örömtűz hirdette a messze távolnak is, hogy Tokaj hazafias közönsége méltó módon kivette részét a nagy hazafi emlékére felmutatott hazafias áldozatból; híven elmondtam, ami e szent napon városunkban ez ünnep tárgyában történt. Legyen a kötelesség hű betöltéséből származó öröm és megelégedés, egy szép s fe­ledhetetlen nap édes emléke a méltó jutalma mindazoknak, kik e nagy nap eseményeit irányították, annak emlé­kezetessé tételénél közreműködtek. Gálszécs ünnepe. — szept. 22. Gálszécs város hazafias közön­sége e hó 21-én ünnepelte meg Kos­suth Lajos születésének százados év­fordulóját. A város az ünnepség előtt már napokkal fel volt lobogózva, egyetlen egy ház sem hiányzott, me­lyen zászló ne lengett volna. 19-én d. u. 3 órakor a képviselőtestület dísz­közgyűlést tartott, amelyen jegyző­könyvbe foglalták Kossuth Lajos ha­zánk nagyfiának halhatatlan érdemeit, kimondták, hogy a város főutcája Kossuth Lajos utcának neveztessék; 21-én a kaszinó által rendezendő Kossuth-ünnepélyhez való csatlakozás elhatároztatott; továbbá elhatározta­tott, hogy a szintén 21-én, az ev. templomban tartandó hálaadó isteni­tiszteleten a képviselőtestület részt vesz; végül felkéretett a .város la­kossága, hogy 21-én este ablakait vi­lágítsa ki. Vasárnapon előre megállapított prog­ramra szerint az ünnepély az ev. ref. templomban rendezett hálaadó isteni­tisztelettel vette kezdetét. A templom szorongásig megtelt a város külön­féle felekezeteiből álló közönséggel. Az alkalmi ének elhangzása után Péter Mihály ev. ref. lelkész lépett a szószékre és megtartotta hálaadó imáját s alkalmi beszédét. Beszédében Kossuth Lajost úgy jellemezte, mint aki a legelső nemzeti igazságoknak volt az embere; a magyar szabadság­nak az apostola; és a hazafiságnak volt a martyrja. Az első részben azo­kat az igazságokat fejtegette, ame­lyeket Kossuth kivívott, amilyenek: hogy a százados előítéleteket leron­totta, a jobbágyságot eltörölte, az em­berek egyenlőségét vallási, törvényes téren, és a sajtószabadságot kiküz- dötte; Magyarországot Ausztria gyám­sága alól felszabadította. Minden tet­tében, szavában mint az igazság em­berét tüntette fel. A második részben a szabadságharc alatti nagyszerű sze­replését jellemezte. A harmadik rész­ben pedig Kossuthot, mint az önkéntes száműzetés martyrját festette le. Az egész közönség fellelkesült érzelmekkel távozott az istenházából, hogy folytassa az ünnepélyt délután a kaszinó termeiben. Délután 4 órára óriási közönség gyűlt össze a kaszinóban. Ott volt az intelligencia, a pol­gárság. Dr. Molnár Béla kaszinói el­nök megnyitván a díszközgyűlést, megemlékezvén pár szóval Kossuth Lajos örök érdemeiről — felkérte az erre az alkalomra kiszemelt ünnepi szónokot: Péter Mihály ev. ref. lel­készt, hogy tartsa meg emlókbeszédét. Az emlékbeszédet a közönség nagy figyelem és zajos éljenekkel ho­norálta, melyet a közönség nevében Molnár Béla köszönt meg. A kaszinói díszközgyűlés befe­jezte után az esti órák is bekövet­keztek. De az ünnepélynek még folyta­tása volt. Minden ház ablakán kigyul- tak a gyertyák, az egész város fény­tengerben állott. Az utcákat és tereket hegedűszó hangjai mellett óriási em­beráradat járta be: éltetve Kossuth Lajost, s az egyenlőséget, szabadságot és testvériséget. Hogy az alsóbb kö­zönség is megértse a mai nap jelentő­ségét, a kaszinó előtti téren összegyűlt közönség előtt Ihnátko Emil g. kath. lelkész fejtegette szép szavakban Kos­suth Lajos dicső tetteit. Buzdítva a közönséget az ő nagy elvei követésére. Este közvacsora volt a Nemzeti Száll­oda nagytermében. Elsőnek Molnár Béla szólalt fel; fejtegetve a nap je­lentőségét, örömét fejezve ki a felett, hogy Gálszécs ily fényes ünnepet ren­dezett. Utána Szabados Béla ruszkai g. kát. lelkész hódolt Kossuth nagy lelke előtt. Ihnatko Emil g. kát. lel­kész a szabadságharc három jelenlévő szereplőjét éltette. Kail Antal kir. já- rásbiró Péter Mihály ev. ref. lelkész­ért, mint a mai ünnep szónokáért ivott elismerő szavakkal. Péter Mi­hály Molnár Bélát éltette, mint a ka­szinó lelkes elnökét. így folyt le Gálszécsen a Kossuth- ünnepély. Tállyán 21-én ünnepelték Kos­suth emlékezetét. Az ünnepet a kép­viselőtestület díszközgyűlése nyitotta meg. Ezután Bernáth Béla ország- gyűlési képviselő vezetésével a tes­tületek és a nagyszámú közönség az ág. ev. templomba vonultak, amelyben Kossuth megkereszteltetett. A tem­plomban hálaadó istentisztelet volt, amelyek során Hézser Emil lelkész ünnepi beszédet mondott. Este kivi­lágítás volt. Szerencsen is fényes Kossuth- ünnepet tartottak. A képviselőtestület díszközgyűlésén Molnár István biró megnyitója után dr. Kovács Gábor mondotta emlókbeszédét. Ezután Za- kár Margit szavalt, majd pedig dr. Szilva Béla szavalta el saját szerze­ményű ódáját. Este a hegyeken öröm- tüzeket gyújtottak. Hoinonnán szintén megünnepel­ték Kossuth születésének századik évfordulóját. Előbb diszgyűlés volt Haraszthy Miklós főszolgabíró elnök­lésével, majd istentisztelet a reformá­tus templomban. Végül az Andrássy- téren Janka Károly nagyszámú ün­neplőközönség előtt lelkes emlékbe­szédet mondott, melyet banket követett. A sárospataki ev. ref. főiskola, melynek nagy hazánkfia tudvalevőleg növendéke volt, fényes ünnepséggel rótta le hálás kegyeletét e hó 19-én Kossuth Lajos emléke iránt. Az ev. ref. főgimnázium növendékei közül százötvenen tizenöt tanár vezetése alatt nemzetiszinü jelvényekkel és zászlók­kal keresték fel Kossuth Lajos szülőhá­zát Monokon. Szerencsen Bárczy Gusztáv szolgabiró üdvözölte és fogadta a tanári kart és tanuló ifjúságot, akik a monokiaktól fölajánlott ötven kocsin impozáns menetben vonultak be Mo­nokra Ott már nagyszámú közönség várta őket ünnepi díszben s fogadta a legnagyobb lelkesedéssel. Először a ref. templomban volt alkalmi istentisz­telet, melyen a helybeli lelkész, Kun József tartott alkalmi imádságot a templomot zsúfolásig megtöltő ünneplő közönség előtt. Aztán Kossuth Lajos szülőháza elé vonultak s a Szózat gyüttes eléneklése után dr. Rácz Lajos ref. főgimnáziumi igazgató tar­tott szivet-lelket mélyen megható s igazán Istenhez emelő, fenkölt ár- nyalásu imádságot, majd utána C s o n- tos József főgimnáziumi tanár méltatta lelkes és maradandó hatású emlékbe­szédben Kossuth Lajos érdemeit és jelentőségét. A beszéd végeztével óriási koszorút tettek a Kossuth szülőházá­nak homlokzatára s az igazgató záró­beszéde és hazafias dalok eléneklése után az ünnep véget ért s mindenki: közönség és az ifjúság azzal a tudat­tal távozott el, hogy nem is lehetett volna alkalmasabb helyen és méltób­ban megünnepelni e nagy napot, mint itt és igy. A jelenlevők közül bizo­nyára senkisem fogja elfeledni e ma­gasztos ünnep egyetlen mozzanatát sem, mert maga az a szent hely ki­mondhatatlan mély hatást gyakorolt minden ünneplőre. Az ünnepség után a legnemesebb lelkű íőuraink egyike, a hazai kultusz iránt mindenkor párat­lan szeretetet tanúsító gróf Andrássy Dénes és hasonló lelkületű uradalmi jószágigazgatója, Sulyovszky István, vendégelték meg a tanulóifjúságot és tanári kart Razgha Dezső uradalmi főerdész vendégszerető házánál. Ez utóbbinak és nejének a tanári kar meleg szavakban közvetlenül, az előb­bieknek pedig sürgönyileg fejezte ki köszönetét a szives vendéglátásért. Az ebédnél szebbnél-szebb, lelkesebbnél- lelkesebb tósztokban áldozott a tanári kar és a többi vendégek Kossuth szellemének és sürgönyileg üdvözölte a nagy férfiú fiait is. Délután öt óra­kor a derék monoki polgárok újból kocsikon vitték vissza Szerencsre ven­dégeiket, akik egy örökre feledhetet­len nap mély benyomásaival, kedves emlékeivel távoztak haza. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Állandó választmány. A vár­megye állandó választmánya e hó 27-én (huszonhetedikén) d. e. 9 órakor, a székház kistermében ülésezik. )( A város közgyűlése. Sátoral- janjhely r. t. város képviselőtestülete e hó huszonhetedikén szombaton dél­után fél 3 órakor ülést tart. )( A vármegye nyugdíjalapja leg­utóbb azehó22-ik napján tartott pénz­tárvizsgálat alkalmával 244,886 K. 39 f. vagyonkészlet felett rendelkezett. )( A községi és körjegyzők nyug­díjintézetének alapszabályait módosí­tani kívánja a vármegye közönsége. A módosítás dolgában legutóbb ma volt nagy értekezlet Dókus Gyula vmi. fő­jegyző elnöklete mellett a vármegye- házában. )(Yadászterület bérbeadása. A radi körjegyzőséghez tartozó hét község, névszerint Rád, Szinyér, Szent-Mária, Pálfölde, Zétény, Boly és Véke közsé­gek vadászati joga az 1903. jan. hó 1-től számítandó hat évre bérbe fog adatni. Az előbb említett négy községben ez évi okt. 3-án, az utóbb említett 3 köz­ségben pedig okt. hó 4-én, mindig a biróházánál tartandó nyilvános árve­résen. hírek. — Személyi hirek. Kovaliczky Elek kir. közjegyző külföldön töltött hosszabb szabadság idejéről haza ér­kezett és átvette hivatala vezetését. — Barthos József a sátoraljaújhelyi járás főszolgabirája szabadságáról Sá­toraljaújhelybe érkezett. — Uj plébános. A Szerencsre ki­nevezett Szekeresi János erdőbényei róm. kath. plébános helyére Bubics Zsigmond kassa-egyházmegyei püspök Violet Gyula helybeli róm. kath. káp­lánt nevezte ki. — Halálozás. Egy szép fiatal le­ányka költözött el az élők sorából. Tóber Olga, Tóber József helybeli szőlőbirtokos nővére, a budapesti „Vö­rös Kereszt kórházban 18 éves korá­ban elhunyt. — A Magyar Orsz. Vörös-Kereszt- Egylet választmánya ezúton is tudatja a t. közönséggel, hogy az 1902. év okt. hó 1-ére elhalasztott jótékony sorsjátékának húzása a jelzett időben meg fog tartatni. Kéretnek ennélfogva mindazok, kik a jótékony cél érdeké­ben a sorsjegyeket máig megtartották, miszerint azok értékét legkésőbb szept. hó 25-ig az elnökségnek megküldeni szíveskedjenek. — Túl a nagy Krivánon! . . . Már megjelent és meg is fagyott az első drótos-tót. Olyan ő, mint a cápa nyáron. Nélküle nem volna fagy és nem volna ősz. Egyszer a Kárpátok­ban fagy meg, máskor a liptói hava­sokban, de semmiesetre se ötezer mé­terrel a tenger színe alatt. Ehhez joga van. Mi még felöltőt hordunk akkor és megelégszünk az őszi ruhákkal, a mikor a szegény tót már rég megfa­gyott. Most is szeptemberben vagyunk és még künn találjuk az utcasarkon a bágyadt napsugarakat, de már meg­jött a hir, hogy tegnap éjjel nagy havazás volt a Kárpátokban és a he­gyek ormain, különösen a liptói ha­vasok nagy része hóval van födve és kora hajnalban megfagyva találtak egy szegény drótos tót fiút. —• Szenzációs lopás. Nagy izgal­mat keltett a városban folyó hó 24-én reggel az a lopás, melyet egy cseléd Veress Károly helybeli vasúti ven- dőglős kárára elkövetett. A lopás részleteiről a tudósításunk a követ­kező: Veress Károly vendéglős — mint rendesen tenni szokta — lefek­vés előtt az ágyba, párnája alá tette pénzes tárcáját. így történt folyó hó 23-án este is, a mikor a tárcában 3690 korona papírpénz volt. Másnap reggel, mikor Veress főikéit és szo­bájából távozott, a pénzzel telt tár­cát a párna alatt felejtette. Csak ké­sőbb vette észre mikor zsebébe, tár­cája után nyúlt, hogy a pénzt az ágyban felejtette. Nyomban felforgat­ták az ágyat és a tárcát megtalálták — 700 korona tartalmával. A többi 2990 korona hiányzott. A gyanú rög­tön a szobát takarító Kovalcsik Do­rottyára esett, akinek akkorára már nyoma veszett. A károsult azonnal a rendőrkapitányságra sietett, az eset felől jelentést tenni, a hol a szél­rózsa minden irányában mozgósítot­ták a rendőrséget. A nyomozás során megállapították, hogy Kovalcsik Do­rottya a lopott pénzzel egyenesen Bock Imre „Vadászkürt“-beli vendég­lősnél szolgálatban álló csapos szere­tőjéhez, Kruczek Lajoshoz ment, aki­vel hirtelen eltávozott. Bérkocsisok látták, hogy a szökevények a Petőfi- utcán át a Zsólyomka felé menekül­tek. Délig semmi hire nem volt a tolvaj szobaleánynak és kedvesének. Délután 2 óra tájban két gyanús alak vetődött a széphalmi felső korcs­mába, mely Izrael Ignác tulajdonát képezi. A korcsmában akkorára már értesültek a lopásról és a tettesek szemólyleirásáról. Miután a két isme­retlenre a személyleirás ráillett, az esetről a községi biró utján jelentést tettek, mire a tettesek nyomozására kiküldött rendőrbiztos és Jurcsó Ágos­ton rendőrtollnok azonnal Széphalomra hajtattak, ahol a korcsma utcára szol­gáló helyiségében iddogált és jóízűen falatozott Kruczek Lajos, a szomszéd szobában pedig kedvese, Kovalcsik Do­rottya aludta az igazak álmát. A férfit, aki a belépők láttára zavarba jött, a szobaleánynyal együtt letartóztatták. A motozás alkalmával 2546 korona 02 fillért találtak a férfi zsebeiben, mig a hiányzó 443 korona 98 fillér­ből 440 korona Kovalcsik Dorottyá­nál volt elrejtve és igy 3 korona 98 fillér kivételével megkerült az ello­pott 2900 korona. Az elfogott tette­seket délután fél 4 órára hozták Sátoraljaújhelybe, ahol a rendőrkapi­tányság zárkájában találtak ideigle­nes lakásra. Másnap a kir. ügyészség­nek adták át a két jó madarat. — A karádi uradalom aratóün- nepélyéröl, mely a most felújított régi szokás minden melegével és fényével lett megtartva, s amely ünnepségről lapunk alkalmi tudósításokban is be­

Next

/
Thumbnails
Contents