Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-09-23 / 99. szám

99. (2229.)

Harmincharmadik évfolyam.

Sátoralja-Ujhely, 1902. szeptember 23.

Megjclen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-Ujhely, főtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden jjarmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill.

llyilttérben minden garmond sor 30 fill.

POLITIKAI HÍRLAP.

ifj. Meczner Gyula Biró Pál dr. Hám Sándor

főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor.

Egyes szám ára 8 fillér. —

Hirdetési dij:

Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény.

Xossuth-ünnep.

— szept. 22.

Zemplénvármegye minden részéből lelkesnél-lelkesebb hangú tudósítás érkezik hozzánk arról a mélységesen magasztos ünneplésről, amelylyel vármegyénk halhatatlan emlékű nagy szülöttjének dicső emlékét a kegyelet és hála nagyszerűségével és szeretetével övezték. Az az ünnepi fény, amely szeptember tizennegyedik napján Zemplénvármegye székvárosából először kisugárzott, elöntötte melegével az egész vármegyét, hogy együttes felbuzdulással szálljon ég felé e szent emlékezés megható fohásza. Méltó ihlettel Kossuth nagy szelleméhez a társadalmi és felekezeti békés egybeolvadás tiszta levegője áradoz e fohászok lelkes hangjából.

Saját tudósitóink mai lapunk zártáig express és távirati utón a következő tudósításokat küldik hozzánk e szép és megható ünnepélyekről :

Monok ünnepe.

— szept. 21.

Lélekemelő hazafiassággal ünnepelte ma Kossuth Lajos születési évfordulóját Monok községe. A szép ünnepély teljesen méltó volt hazánk nagy reformátorának születési községéhez.

Ennek igy is kellett lenni! Hisz ha az egész nemzet hálával, kegyelettel emlékszik meg a magyar szabadság e megdicsőült apostoláról, mennyivel inkább kell, hogy magasztos ünnepséggel emlékezzék meg róla Monok, amely a sorstól nyerte a dicsőséget hogy e nagy honfiú bölcsőjét ringathatta.

A nagy napra már előző napon magasztos ünnepre zarándokoltak vármegyénkből és a szomszéd vármegyékből igen sokan, hogy a magyar Bethlehemben ünnepet üljenek.

Kora reggel mozsárlövések hangos üdvözlése ébresztette az ünneplő közönséget, amely mindegyre nagyobb tömegben a remekül feldiszitett község háza előtt gyülekezett. Beláthatatlan tömegben, egyes csoportok a Kossuth nótákat énekelve járták körül a várost, majd 9 órakor az ev. ref. templomban tartott istenitisztelethez vonultak, hol az ottani ev. ref. lelkész Kun Miklós mondott remek megindító imát.

A tulaj donképeni ünnepély délután 3 órakor vette kezdetét.

Az ez alkalomra pompásan feldíszített tanácsteremben pontban 3 órakor nyitotta meg a diszgyűlést, a diszelnökül felkért Pintér István járási főszolgabíró, ki fényes diszma- gyar ruhában elfoglalva az elnöki széket, hazafias lelkesedéstől és a megdicsőült nagy honfiú iránti kegyelettől áthatott gyönyörű, lendületes beszéddel nyitotta meg a díszközgyűlést.

Az ünnepi megnyitó elhangzása után Kovács Gábor szerencsi ügyvéd mondotta el magas színvonalon álló alkalmi emlékbeszédét, melyben hosz- szasan emlékezett meg a magyar haza édes apjáról, életéről, tetteiről és érdemeiről, melyek előtt ime most az egész

magyar nemzet meghatva hajtja meg a kegyelet zászlaját.

E szent érzelem hatása alatt indítványozza, hogy Kossuth Lajos emlékezete Monok község jegyzőkönyvében megörökitessék.

A gyönyörű emlékbeszéd elhangzása után felzúgó viharos éljenzés lecsilapulta után a szerencsi dalárda énekelt hazafias dalokat, majd Pintér István diszelnök kihirdetve a képviselőtestület egyhangú határozatát, hogy Kossuth Lajos emlékezete Monok .község jkönyvében megörükitte- tik. Örömének adott kifejezést annak, hogy ő lehet azon járás főszolgabi- rájat, melynek egyik községében születet Kossuth Lajos.

Köszönetét mond Monok község képviselőtestületének és lelkes közönségének e szép ünnepély rendezéséért és a diszgyűlést bezárja.

A diszelnök szavainak elhangzása után Semesánszki János községi pénztárnok mondott köszönetét az elnöklő főszolgabírónak úgy a disz- elnökségért, mint azért a hazafias, odaadó atyai gondoskodásért, melylyel járása minden községe iránt viseltetik. — Köszönetét mond egyúttal a megjelent vendégeknek igy Matolai Etele alispán, id. Bajusz József sátoraljaújhelyi ügyvéd 48-as honvédeknek és dr. Kovács Gábor diszszónok- nak, kik jelenlétükkel az ünnepély fényét emelték.

A diszgyülés befejezte után a 3—4000 főre menő közönség Kossuth nótákat énekelve vouult ahhoz a házhoz, melyben a nagy honfi született. Itt id. Bajusz József sátoraljaújhelyi ügyvéd lelkesítő beszédet intézett az egybegyült ünneplő közönséghez és elszavalta ez alkalomra irt szép alkalmi költeményét. A lelkesedéssel fogadott költemény elhangzása után a dalárda énekelte a Himnuszt és több Kossuth nótát, melyet a jelenlevő közönség megílletődve, levett kalappal hallgatott.

Az ünnep befejezéséül abban a nekünk örökké emlékezetes házban, hol nagy hazánkfia született, a tulajdonos gróf Andrássy Dénes megbízásából Bazga Dezső uradalmi főerdész vendégelte meg az ünneplő közönséget.

A gazdagon teritett asztalnál ősi szokás szerint megkezdődött a tósz- tok hosszú sorozata. Az első pohárköszöntőt Matolai Etele alispán mondotta a szives házigazdára, — kinek jótéteményét nemcsak Monok, de az egész ország áldólag élvezi — gróf Andrássy Dénesre. Ezt követte Pintér István főszolgabíró hazafias ihlettől áthatott pohárköszöntője, ki egyszersmind indítványozta, hogy a házi gazdának gróf Andrássy Dénesnek és nejének a szives vendéglátásokért s azon jóakaratokért, melylyel a szép ünnepélyt előmozdítani igyekeztek, táviratilag fejezzék ki köszönetüket. A táviratot nyomban megszövegezve, azonnal el is küldötték.

Ez után a tósztok láncolata következett. A szépen sikerült lakomával a legemelkedett hangulatban nyúlt bele a szép emlékezés fényes ünnepi dísze a késő éjszakába.

*

Lezajlott a nagy ünnep. Méltó volt az a megdicsőűlthöz éppen úgy, mint Monok község hazafias közönségéhez.

Ha kegyeletes és ártatlan irigységgel nézzük a kis községet azért, mert ott látott napvilágot nagy hazánkfia Kossuth Lajos; kétszeres elismerés illeti a község lakosságát ezért a valóban szép hazafias ünnepélyért, melylyel nagy emlékének áldozott. d. 1.

Nagymihály és vidékéről.

— szept. 20.

Kossuth Lajos születésének századik évfordulója napján, szeptember

19-én ünnepet ült Nagymihály város. Az épületeken zászlók lengenek, több üzlet kirakata Kossuth Lajosnak képével van ékesítve, Kossuth képét viselő melltükkel s kokárdákkal külső jelét adják ama kegyeletteljes érzelmüknek, mely a mai nagy napon minden igaz magyar keblét hevíti. Az ünnepély lefolyása a következő:

Reggel a zenekar Kossuth nótákat játszva járta be a város utcáit, 9 órakor a városháza előtt gyűlt egybe a közönség, hol közöttük Hentaller Lajos „Kossuth Lajos 1802—1894“ cimű füzete és Sántha Károly ág. h. ev. lelkész éneke osztatott ki. Innen megindult a hosszú menet s nemzeti lobogók, cigányzenekar kísérete mellett a szomszédos állami iskola udvarán át az óvoda kertjébe vonult, itt folyt le az ünnepség egyházi része. Százakra ment az ünneplők száma, kik között ott láttuk a hivatalok képviselőit, a vidékről is számosakat, a hölgyek sokaságát. Itt resztvettek az ünnepségben az állami iskola felsőbb osztályainak növendékei is a tantestület vezetése mellett. Miután az ipa- ros-ifjakból alakult dalárda a fennebb említett ének első részét harmonium kísérete mellett elénekelte, mély csöndben mondott imát Kozlay József paz- dicsi ág. ev. lelkész, majd elmondotta következő magas szárnyalásu emlékbeszédét :

Ünneplő gyülekezet! Szereteti honfitársaim !

Valamint az egyes emberek életében vannak időszakok, melyek említésénél a szív újra és újra földobog, — úgy egész népek és nemzetek életében is vannak kiváló korszakok, melyekhez visszatérni mindig lélekemelő, —- akár a virulás díszét tárja elénk, akár a küzdelem azon erejéről szolgáltassanak tanúbizonyságot, melylyel az ellenséges elemeken végre mégis diadalmaskodott. Ami nemzetünk életében is vannak ily lélekemelő korszakok. A legutóbbi korszakot nem nevezhetjük illőbb néven, mintha azt: a magyar nemzet ujjáébredésének állítjuk. Dúsgazdag e korszak eseményekben, de nagy alakok is intenek felénk a nagy időkből, kiknek megjelenése s nagysága határos a csodával.

Nemzetünknek nagy költője s nagy hitszónoka Tompa monda azt, hogy : >Szegény nemzet az, melynek nincs kire nézni.« Oh hála a nemzetek Istenének, e tekintetben nem vagyunk mi szegények ! És e nemzet nem volt, nem lesz hálátlan ily nagyjai iránt. Magát tiszteli meg a nép, mely tisztelni tudja nagyjait s azoknak emlékét.

Minket is egy ily szent kötelesség lerovása gyűjtött egybe e jelen alkalommal ünneplő gyülekezet! Megemlékezni nyilvánosan és ünnepélyesen e fényes múlt legnagyobb alakjáról, kit a nemzet nem alaptalanul: a nemzet Messiásának nevezett el !

Élt az ősidőben egy számra nézve nem épen nagy nép, melynél azonban az emberiség legdrágább kincse: az egy >gaz élő Isten eszméjének megőrzése van oda letéve. Ez a nemzet Izrael népe volt. E nemzet jövevénynyé lön Egyptomnak földén. Békés hajlékot vélt ott találni, s pedig talált utóbb üldözést és rabszolgaságot. De Isten nem hagyta elveszni az ő választott népét, a szenvedés pohara betelt s szabadulás órája eljött és az Ur kivezette az ő népét a rabszolgaság hazájából, hogy nekik adja azt az örökséget, melyet Ígért Ábrahámnak és az ő maradékainak.

Vizsgáljuk meg közelebbről a szabadulásnak e történetét s hiszem, fogunk abban rokonvonásokat találni, melyek híven megmondják nekünk, ki volt O, e hazának ama nagy fia, kinek századik évi születése emlékére most egybegyültünk.

Az elmondott szent igéből köny- nyen megérthetők s e szent igék vilá- lágosan fejezik ki azt, hogy akinek emlékét mi e napon ünnepeljük: »0 volt a mi vezető tüzoszlopunk.« Ezen fölállításunk még világosabb lesz, ha sikerül e három kérdésre megfelelni: I. Honnan? II. Mikép? III. Mely irányban vezetett bennünket?

I. Honnan vezette ki ama felhőoszlop az Izrael népét a hajdankorban ? A szolgaság földjéről, a szabadság földjére. Honnan vezette ki a magyart, az ő nemzetét ez a mi tűzoszlopunk ? Ez is a szolgaság bilincséből a szabadság áldott, szent földére 1 — Oh, mert méltán szentnek és áldottnak kell nevezni azt a földet, melyen a nemzeti nagyságnak szülő anyja, az igazi szabadság tenyészik, az az éltető levegő, mely nélkül népek virulasa, boldogulása nem képzelhető.

A múlt századokban a magyar nemzetnek saját java felől való ezen szabad intézkedési joga nem egyszer igen megszorittatott a hatalom által; voltak s meg maradtak egyes szabad intézkedések, — de nem volt igazi szabadság! Nem volt személyes szabadság, — hiszen a nemzet egy része a jobbágyság sályos igájában nyögött, — n«m v»lt lsllriismereti szabadság — hiszen a vallásfelekezetek némelyike majd csak töretett, máskor meg üldöztetek is, — nem volt szólás szabadság — hiszen a nyilt, őszinte jó szólást sokszor börtön és rablánc sújtotta. Tudjuk, hogy egész nemzeti lételünk ellen mily vészes asapások intéztettek, úgy hogy már-már a bizonyos halál felé hervadott; de, hogy ez mégsem következett be, legyen azért örök hála a nemzetek Istenének, ki megtekintő az ő népének szenvedését, meghallá jajkiáltását s az ő küldötte tűzoszlop által kivezeté a magyart a szolgaság házából.

S miképen lobogott a vaeető tüz- oszlop a nyomdokán megűndak nemzet előtt? Ez beszédünk második szakasza.

II. Az Izraelt kivezető tőzoszlopról az van megírva: »megyen vala előttük nappal felhőnek oszlopában, hogy vezérelné őket az utón, éjjel pedig tűznek oszlopában, hogy világosságot szerezne nekik, hogy éjjel és nappal mehetnének.«

A mi vezető oszlopunkról is el lehet mondani e sorokat, ő is ment az ő nemzete előtt bátorítva, vigasztalva, biztatást öntve a szivekbe, mert ő is előttünk, fényét nem rejti el gyáügjF" Lapunk mai sxánm 4 oldal. "fSUR