Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-09-20 / 98. szám
Szeptember 20. ZEMPLÉN. 3. oldal. Ságunk már már végpusztulás elé jut, legyen, aki talpra álíitsa a nemzetet, mint egy férfiút és szavának varázserejére feltámadjon a honvéd, fakadjon a győzelem, a dicsőség! És elvezette innen őt a nemzet geniusa, hogy haló porában is örök tiltakozást jelentsen neve Magyarország függetlenségének, szabadságának bármely megtámadása ellen. Úgy kellett tehát annak lenni, hogy elkövetkezzék az ide, amidőn lengő zászlók között, büszkeségtől dagadó kebellel járuljunk e szentelt falak elé és hálaadó imádság között leplezzük le hódolataink jelét, emléktáblánkat. Hulljon le róla a lepel! — szept. 19. Az országos gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár ügyében Hadik Béla gróf főispán Zemplénvármegye főszolgabiráit és Sátoraljaújhely r. t. város polgármesterét, egy az őszi közgyűlés első napjának délutánján tartandó ankétra meghivta. A gazdasági munkások és cselédek ügye iránt jó- előre is élénk és lelkes érdeklődést keltő meghívó igy szól: Áz 1900. évi XVI. és az 1902. XIV. törvényeik által tervezett országos gazdasági munkás és cselédsegélypénztár csak akkor fog rendeltetésének megfelelni, ha azt a legszélesebb körökben ismerni fogják, az érdekeltek önként tömegesen belépnek a tagok sorába s a gazdák cselédeiket beíratják a rendes tagok közé. Ilyen fejlődésre csak akkor lehet számítani, ha az intézmény ismertetése és az érdekeltek buzdítása tekintetében a közigazgatás minden tényezője megteszi a maga elengedhetetlen kötelességét. Mivel pedig ennek az intézménynek megerősítése gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt elsőrendűen fontos dolog s úgy a hazai munkásviszonyok, mint különösen a gazdasági munkásoknak a külföldön legutóbb kitörésekre is került mozgalmai is arra figyelmeztetnek, hogy a földmivelők érdekében már megalkotott intézmények megerősítésének munkájában idővesztegetés nélkül járjanak el: teljes joggal meg lehet követelni, hogy a munkássegélypénztár érdekében a közigazgatás minden tényezője komolyan és kitartással teljesítse feladatát. E tényezők között számítom tekintetes főszolgabíró (polgármester) urat is, kinek közreműködésére súlyt fektetek. Felkérem ennélfogva, hogy az e végből 1902. évi szeptember 29-én délután 3 órakor elnökletem alatt tartandó értekezleten megjelenni s bizalmas pajtáskodásba igyekszik lenni az ismerős, de érzelmeit illetőleg reá nézve még idegen fiatalemberrel ? 4. Mily módszert kövessenek a lányos mamák leányaik nevelésénél, hogy azok minél előbb menyasszonyi koszorúhoz juthassanak ? 5. Hogyan neveljük fiainkat, hogy azokból agglegények ne váljanak? 6. A hozomány feltétlen kelléke-e a jó házasságnak; vagyis a szegény leány hogyan tehet szert legkönnyebben vőlegényre? * * * Az ezen kérdésekre beérkező válaszok a „Zemplénében felsorolva lesznek, s azok után én magam is elmondom e tárgyban tett tapasztalataimat és véleményemet. Remélem, hogy Zemplénmegye szellemes és mindenek fölött bájos hölgyei minél számosabban szerencséltetnek válaszaikkal. Addig is: Hymen velünk 1 intézkedni szíveskedjék, hogy az értekezleten a hatósága alá tartozó területen működő kör- (községi) jegyzők s a járási (illetőleg községi és kör) orvosok is lehetőleg megjelenjenek. Ezen értekezletnek tárgya: az 1900. XVI. és 1902. XIV. t.-cikknek, továbbá a végrehajtási rendeletnek ismertetése lesz, mivégből az értekezleten az alispán, a gazdasági egyesület vezetősége, esetleg a földmive- lésügyi minisztérium egy kiküldöttje is jelen lesz. Elvárom, hogy tekintetes főszolgabíró (polgármester) ur az értekezlet sikere érdekében szükséges előintéz- kedéseket pontosan megtegye. Sátoraljaújhely, 1902. szept. 16. Gróf Hadik Bóla főispán. A magyar nyelvet és népnevelést Zemplénvánnegyében terjesztő egyesület Sátoraljaújhelyben e hó 25-én (huszonötödikén) délután 3 órakor a vármegyeháza kistermében választmányi ülést tart. A magyar újságírás ünnepe. — Mezei Ernő beszéde. — Budapest szept. 20. A kegyeletes emlékezés egyik legihletteljesebb órája az Újságírók Egyesületében folyt le tegnapelőtt délelőtt, ahonnan Kossuth Lajos megdícsőült szelleméhez a magyar újságírás derék gárdájából az izzó és hevülő szivek megható dobbanása szállt az ég felé. Lelkesen és ihlettel repültek az ünnepi szónok gyönyörű gondolatai a magasba, hogy ez emlékezés szent napján közelebb vigye bajtársait a legelső és legnagyobb magyar újságíró emlékéhez. Hozzá, aki a magyar sajtónak megteremtője és legtökéletesebb mívelője volt, aki a nyomtatott szó nyilvánosságát a nemzeti lélek szükségletévé és a nemzeti élet döntő jelentőségű szervévé alkotta. És minő megható találkozása a sorsnak, hogy a zemplénmegyei születésű legnagyobb magyar újságíró emlékéhez, a magyar újságírók kegyeletes háláját az ünnepi szózat keretében ugyancsak zempléni születésű újságíró, Mezei Ernő, a magyar újságírás egyik dísze, tolmácsolta. Ebből a remek beszédből a következőket közöljük: Mi hírlapírók teljes szívvel, benső lélekkel ünnepeljük Kossuth Lajosban az igazi nagyságot, legdicsőbb elődünket. A mi kritikai szemünk előtt tisztán, világosan, minden hozzátétel nélkül áll az ő nagysága, mégis mily csodálatos tünemónykép, szinte titokteljes derengéssel vonult fel a hírlapíró Kossuth hazánk fölött. Még a tiszta gondolat is, habár láthatatlan utakon, végeredményben befolyást gyakorol a gyakorlati életre, a politikára, a törvényhozásra. De soha előbb a magyar történelem nem mutatta fel példáját annak, hogy valaki, akit pályája kezdetén az életviszonyok szerény nyomásai között az ismeretlenség homálya környezett, pusztán az irói toliból kisugárzó eszmék fényében, szellemi tehetségének varázsával közvetlenül egy nemzet vezérévé váljék, a közdolgok menetét befolyásolja és végül a külső hatalom birtokát is elnyerje. Á mi ünnepünk talán csak a legkisebb elenyésző mécses a nemzeti kegyeletnek fényözönében. De minekünk, kik Kossuth Lajostól, mint ősünktől származtatjuk foglalkozásunk nemes-levelét, ez az ünneplés szent fogadalmat is jelent. Fogadalmat, hogy mindegyikünk a maga kis körében és csekély erejéhez képest oly lélekkel teljesiti az örök nemzeti eszméért való szolgálatát, mint ahogy ő maga óriási feladatát teljesítette. Mily mély értelem a magyar nép felfogásában, amelyet a dal szerte hangoztat: Kossuth Lajos azt izente . . . Kossuth Lajos üzenetét várja még mindig népünk, annyi évvel halála után, hiszi, hogy még jönnie kell az igazi, legnagyobb üzenetnek; a magyar nép a maga nagy hitében tudja, hogy az elköltözött szellem nem hagyhatja népét ezután sem útmutatás nélkül. De kik lehetnek az ő üzeneteinek hordozói, vivői ? Kik mások, mint mi magyar hirlapirók, akik a közgondolkozást alakítjuk, kik meg nem szűnő munkával közvetítjük az eszméket, vitatjuk a problémákat, vivjuk a küzdelmeket, melyeket korunknak lázas lüktetése meg nem szünően fölvet. Oh, ha sokszor fárasztónak, ridegnek, kimerítőnek érezzük a mi hivatásunkat, ha az éjjeli munkának elcsigázása után kilépünk a hallgatag utcákra és fölzaklatott idegeink zsi- bognak végig testi szervezetünkön, szivünket talán az élet gondjai nyomják, de lelkűnket kétség ostromolja munkánk értéke, küzdelmünk haszna felől: oh, akkor lássuk meg a csillagos magasságban Kossuth Lajos szellemét, ki onnét a végtelenségből, a szellemek, ősök honából a nemzetünk elköltözött nagyjai, vértanúi között a legfelsőbb helyről beszél hozzánk és küldi velünk üzenetét a magyar népnek. Hirdessünk bár különböző meggyőződéseket, képviseljünk bár különböző pártokat, óvjuk együtt ezeket a szent üzeneteket, hogy közős feladatunkon soha hiba ne essék és az egész magyar társadalmat, minden osztályt, minden felekezetet, minden munkakört mindenkor össze- gyüjthessük legfőbb nemzeti eszméink oltára körül. És ha az isteni végzet ismét oly órát rendelne, amikor a nemzetnek a legóriásibb erőfeszítéssel kell létjogáért sikra szállani, akkor is a mi riadónk toborozza össze és állitsa fegyverbe az egész egységes nemzeti tábort: hogy szószerinti valósággá váltsák azt a végső üzenetet is, amelyről most az egész ország karéneke zengi: Ha még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Kinevezés. Hericz Márton köz- igazgatási gyakornok és tb. szolgabiró már régebben kilépett vármegyénk szolgálatából. Most, hogy jogi képesit- tetését megszerezte és arról tanúskodó oklevelét bemutatta és újból való ki- neveztetését kérte, előbb volt hivatali minőségeit visszakapván kineveztetett, szolgálattételre pedig a szinnai járás h. főszolgabirája mellé osztatott be. )( A törvényhatósági közutak 1899. és 1900. évi számadásai az e hó 13-tól számított tizenöt napon át közszemlére vannak kitéve a vármegye irattárában. )( A védtörvény-utasitás harmadik részének a jelentkezés szabályait és a nyilvántartást tartalmazó fejezeteit módositotta a honvédelmi kir miniszter. A »tartózkodási jelentkezési lap« mintáit, melyek szerint a jelentkezés uj rendje az ez évi okt. hó 1-én lép életbe a községekben, az e hó 15-én megjelent számában közölte a vármegye »Hivatalos Lap«-ja, )( Pályázat. A nagymihályi törvényhatósági közkórháznál megürese dett igazgató-főorvosi állásra pályázat hirdettetett. Pályázati kérvények az ez évi okt. hó 15-éig nyújthatók be Hadik Béla gróf főispánhoz. )( Segédjegyzőség. A bánóczi körben megüresedett segédjegyzöi állást, melyre már pályázatot is hirdetett a nagymihályi járás főszolgabirája, az ez évi október hó 4-én fogják betölteni. Pályázati folyamodások okt. hó 3-áig nyújthatók be a főszolgabíróhoz. JEGYZETEK a hétről. * A Kossuth-ku'l túsznál tisztább, szentebb, jobban elterjedt kultuszt alig mutathat fel más nemzet történelme. Csak talán a francia Napóleon-kultusz hasonlítható össze vele. De az nem lehet olyan mélyen járó. Mert csak a gloire, a hóditó dicsőség jegyében fo- gamzott. Nem a szabadság, a jármaitól felszabadult nemzet örök háláján épült, mert hiszen Napóleon nagyobb diktátor volt, mint sok más zsarnok. De a Kossuth-kultusz össze van kötve a legszentebb, legnemesebb érzelmekkel. Szinte egy nálunk a hazaszeretet fogalmával. Csak természetes tehát, hogy a Kossuth születésének 100-ik évfordulóját úgy ünnepelte meg ez az ország, olyan odaadással s szeretettel, hogy méltán csodálatot keltett azoknál is, akik a legnagyobbra voltak elkészülve. Ilyen ünnephez nem kell „rendezés.“ Az magától jön. Ahol a szivek beszélnek, oda nem kellenek rideg szabályok. S már régen nem beszélt a magyar szív olyan csodaszép regéket, mint ezen a Kossuth-ünnepen. Amely azonban nem volt felhő hijján. Most, hogy lezajlottak az országos ünnepek, elmélkedhetünk arról, hogy itt-ott micsoda bántó disszonancia vegyült az általános, a hatalmas ünnepségbe. A szomszéd városban: Kassán gyö- györű ünnepség volt szintén, mikor pedig lezajlott a tulajdonképeni ünnep, összeállt a csőcselék s beverte az ablakokat. Miért? Semmi oka nem volt rá. Maga a város kezdeményezte az ünnepet. De a népnek, értvén nép alatt azt a gyanús tömeget, mely a homályban működik s melynek annyi baklövését ráfogják a tulajdonképeni, a tiszta érzelmű népre, hecc kelletett. Mily szánandó látvány az ilyen hecc. Mennyire árt ez a szent, a nagy ünnepeknek. Mert azt mutatja, hogy egyesek nem értik meg ama magasztos eszméket, melyből kivirágzott ez a szép ünnep. Az érthető, hogy az egészen műveletlen, a tudatlan ember a maga durva ösztönének kielégítéséül beveri az ablaktáblákat. De honnan magyarázzuk az intelligens' elem evvel összehangzó működését. Nem sajnálatraméltó-e az, mikor — más formában bár — szintén ilyen durva szellemi mulatozást engednek meg maguknak azok, akik arra volnának hivatva, hogy a szent eszméket magyarázzák, a világosságot terjesszék és a Kossuth-kultuszt ápolják a maga nemességében és nagyságában. Nem szánalomraméltó látvány-e az, mikor minden kigondolható ok nélkül ilyen heccekbe ugranak be némely emberek. Felhők azok a haza- szeretet fényes egén, amelyek itt-ott árnyékot vetnek a ragyogó ünnepségre. * Egy-egy ilyen ünnep után mindig nagyobb és nagyobb tért nyer a magyarság. Erősbbödik a magyar érzés és az a hóditó erő, ami a magyarságban vagyon, terjed, hódit- Mert folytonos háború és küzdés van . az országban. Viaskodunk a nemzetiségi ellenérdekkel. A sokszor láthatatlan ellenséggel, mely ott rejtőzik a nem egészen magyar érzésű emberek lelkében s melyet idegen agitáció már annyiszor ellenünk keltett. De most már mintha erősebbek és élesebbek, hatékonyabbak volnának a mi fegyvereink. Hódításaink nyilvánvalóak. A magyar nemzeti állam kiépítése derekasan halad. A közélet sok derék előharcosa egyengeti az utat. Elég utalnunk Bubics Zsigmond kassai püspök híressé vált nyilatkozatára, mely hatalmas lándzsatörés a magyarság mellett. Közéletünk sok más kiváló embere is ez irányban működik. S ha igy haladunk, Kossuth Lajos második száz éves ünnepén egy hatalmas, erős Magyarország fogja áldani a nagy reformátor nevét.
