Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-09-18 / 97. szám

Sátoralja-Ujholy, 1902. szeptember 18.

97. (2227.)

Harmincharmadik évfolyam.

Megjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-Ujhely, főtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill.

Nyílttériben minden garmond sor 30 fill.

Zemplén

ifj. Meczner Gyula

főszerkesztő.

POLITIKAI HÍRLAP.

Bird Pál

felelős szerkesztő.

dr. Hám Sándor

főmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, félévre 6 kor- negyedévre 3 kor.-— Egyes szám ára 8 fillér. —

Hirdetési dij:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény.

fi Xossuth-ünnep beszédei.

— szept. 18.

Lapunk előző számában általános és részletes tudósításaink során megemlékeztünk arról a fenségesen szép, kegyeletes ünneplésről, amelylyel Kossuth megdicsőült szelleme iránt rótta le hazafias háláját Zemplénvármegye székvárosa, Sátoraljaújhely és vele együtt impozáns küldöttségekkel a vármegye, hatóságok, egyletek: a mi kisebb pátriánk társadalmának teljes, osztatlan részvételével. Közöltük már ez ünneplés során elhangzott gyönyörű szónoki megemlékezések közül Meczner Béla beszédét és id. Bajusz József lendületesen előadott költeményét. Lapunk mai száma közli Fejes István ev. ref. esp. lelkész és Korbély Géza ág. ev. lelkész imáit. Minden mondatuk mint a hazafias érzések csillogó gyöngyszemei ragyognak. Matolai Etele alispán az ő kellemes előadásával a nagy halott egykori kortársa, hű és odaadó bajtársa, Kossuthot mint lángoló, gyönyörű szavú szónokot vezette végig a magyar história legékesebb lapjain. Kossuth János dr. és Szirmay István dr. lendületes beszédeit lapunk szombati száma közli.

A ma közölt beszédek a következők :

*

(Fejes István imája.)

Idők ura, örök Isten 1 leborulunk előtted, mi a múlandó éveknek gyermekei, hogy imádjunk téged a te vál- tozhatatlan felségedben s örök dicsőségedben ! Ó I ha az egek is hirdetik zengésükkel a te felségedet és ha a nap fénye is a te dicsőséged sugarait hinti szét a világon: engedd meg nekünk is, kiknek telkeinkbe oltottad az örökkévalóknak édes vágyát, hogy mi is hirdessük rólad, amit szivünkben érezünk, hogy a mi emberi életünk világában is, ami mint szép és nemes, mint nagy és fenséges világit és tün- döklik, mindaz tetőled száll alá reánk az égből, mint lelkadnek fénye, mint erőd sugára. — Világitó lángok jelennek meg időnként a tüneményes égboltozaton, mint a te vezérlő csillagaid; tűzoszlopok támadnak a levegőégben, mint a te telkednek villámlásai, hogy útat mutassanak a bolyongó embernek feléd, fel a magasságba, a porból a tiszta égbe, a sötétségből az örök fényességbe, a börtönökből, rabláncokból a szabad, 'boldog élet hazájába I

Leborúlunk előtted, ó! felséges Isten 1 mert az eltűnt idők és századok folyamán alátekintettél gyakorta e mi édes hazánkra is, amelyet nekünk bölcsőnkül és sírunkul rendeltél. Jóságos, kegyelmes voltál ehez a véren szerzett, vihardúlt magyar földhöz, sok Ínségében, sok nyomorúságában is. Nem volt idő, nem kor, amelyben meg nem jelentek volna rónáinkon és bérceinken a te követeid, a te prófétáid, a te apostolaid. Világosságot küldtól, mikor setétségben tóvelyegtünk; hősöket támasztottál, midőn ellenségeinkkel harcoltunk; a századok történetei tanúskodnak róla, hogy szerettél minket akkor is, midőn mi egymás közt gyűlölködtünk; nem hagytál el minket akkor sem, midőn mi magunkat nem egyszer elhagytuk és pártviszályok fergetegei közt nem láttuk meg a te vezérlő csillagaidat.

X te hozzánk való nagy kegyelmednek bizonysága volt az a te prófétád is ó 1 Uram, akiről előtted e napon hálával emlékezünk meg. Száz év előtt te adtad nekünk Kossuth Lajost, hogy a te lelked fényével világodon előttünk és az igéretföldére vezesse be a te magyar népedet. Itt vármegyénk tájékain tűnt fel az ő csillaga, hogy a magyar név dicsőségét megjelentse az egész világnak. A te kiválasztott embered volt ő is, mert erővel, hatalommal jelent meg közöttünk, hogy újra építse e hazának meggyengült alkotmányát. Á te szolgád volt ő is, mert a te nevedben hirdetett egyenlő emberi jogokat, szabadságot és testvéri szeretetet a te népednek. Hálát adunk neked, mert szükséges időben küldted őt, hogy zengő szavával felköltse mély álmából megzsibbadt nemzetünket és ismétlen nagy- gyá, életképessé tegye e honnak fiait, a felszabadított millió lelkek által. Tied legyen a dicsőség, ó! népek istene, a szabaddá lett magyar nép atyjáért 1 Tied legyen a hála a szabad magyar földért, amelyet vóráldozattal szenteltek meg honvédeink, a szabadság bajnokai 1

O ! népek istene! O ! mi reménységünk 1 engedd meg nekünk azt is, hogy hálás emlékezésünknek eme nagy ünnepén könyörgésünkkel is forduljunk hozzád és kérjük tőled azt, hogy a te választottjaidnak, a mi nagyja- inknak emlékezetét áldd és szenteld meg e mi édes hazánkban! Ezt a te prófétádat is, akiért ma neked hálát adtunk, dicsőítsd meg a mi leikeinkben és tedd áldásossá az ő emlékezetét századokról-századokra, nemzetség- ről-nemzetségre! Porait bár visszavette tőlünk az anyaföld, de te ne vedd vissza tőlünk az ő világitó fényes lelkét; ne vedd vissza hazaszerető szivének oltári tűzként lobogó sugarait; ne vedd vissza a szabadság szentségének egybeolvadt iángszellemét; ne vedd vissza. Uram! a lelkierőknek nagyravívó hatalmát, ha mi, a küzdelemben kifáradt, a reménységben megcsüggedt s az önbizalomban meggyengült honfitársai méltatlanoknak érezzük is azokra magunkat. Bűneinek súlyát megaláztatásában ha elhordozza majd ez a mi nemzedékünk, amely megtört szárnyaival magasra szállani nem képes: ó! add, hogy gyermekeinknek, unokáinknál^ hadd mutasson útat a magasságba ez a fényes lélek, hogy miként ő akarta, legyen még egyszer e haza földje hatalmas és szabad, erős és dicsőséges, a későbbi nemzedékek mind buzgóbb hon- és szabadságszereteto által! Bölcsődalában hadd hallja a gyermek a hősi regéket az ő álmairól, a szabad hazáról ; eszményképei közt hadd lássa az ifjú a dicső példákat az ő tetteiből, a szabad hazáért; mint a délibábban a róna tájéka, elevenedjék meg a tisztább jövőben az a küzdő sereg, melyet ő teremtett és a hősök emlékei gyújtsák áldozatra a jövendő idők örököseit a sírbatért apák eszményeiért. Erő, bátorság, nemzeti dicsőség, ős szabadság lelke, maradj itt, lángolj itt, buzdíts itt, hogy valósuljon meg Isten kegyelméből magyarok honában a próféták álma és teljesedjék be a mi reménységünk boldogabb időkről, áldott jövendőről!

Idők ura, örök Isteni az elmúló időben, hol század századra oly gyorsan száll felettünk, tedd az áldások kiapadhatatlan forrásává ezt a mi ünneplésünket is, hogy teljék be a mi lelkünk a maradandó örök igazságokkal és gyúladjon lángra szívünk tenni és küzdeni mindazért, ami szent és igaz, hogy a dicsőültek példáján legyünk hívek mi is a te országodnak, a világosság, szabadság és szeretet országának építésében, ma és minden időben. Ámen.

(Korbély Géza beszéde.)

Előírna: Ki Árpád népét ezer esztendőn át Égi erővel vódted Istenünk! Trónodhoz küldi lelkünk sóhajtását, S alázattal esd hozzád szivünk: Örök időn át kegyelmedtől áldva, Dicsőségben éljen a magyar s hazája.

Amen.

Tisztelt ünneplő gyülekezet!

Minden nemzeti ünneplés szellemi találkozás a nagy idők tanúi, a nagy ősök és a lelkes utódok között; szövetségkötés, hűségfogadás a haza kincseinek, a nemzet szellemi örökségének megőrzésére. Amint a honfogla- láskor a nemzetségek fejeinek egybevegyülő vére egyesité a nemzetcsalád tagjait a hazaszereteiben, úgy ma is a vérünkké vált hazafias eszmék és érzelmek, hagyományok és remények közössége forrasztja össze a sziveket. Hűtlen az, aki elzárkózik a hazafias érzések lelket elevenítő hatása elől; hűtlen az, aki kioltja a kegyelet oltári tüzét szivében. Hűtlen, aki nem emlékezik meg a haza nagyjairól, aki a nagy napok emlékezetére nem s;en- tel ünnepet az urnák. »A derék eljár őse fénylakához, s a régi fénynél gyújt uj szövétneket.«

Egygyé forrva a hazaszeretetben, nagyjainknak Pantheont emelve sziveinkben, eljöttünk mi is az Ur házába, hogy nemzeti áldozatot mutassunk be az Urnák. Eljöttünk, hogy megemlékezzünk a nagy időkről s a mi örök emlékezetben élő nagy prófétánkról, Kossuth Lajosról. Gondolatban egy évszázad vonult el lelki szemeink előtt. Karöltve jönnek az esztendők s az idők folyamáról, az emlékezet kincses hajójából újra felhozzák mindazt, amit dicső múltunkból hűséggel őriz az élő történelem, a kegyelet. Amig a fény és a homály, a diadal és a gyász képeit nézem, úgy érzem, mintha Ezékiel próiéta látomása szerint lélekben engem is az ég és föld között egy magas hegyre vinne az Ur s ott azt a szózatot hallanám ; »Embernek fia, fi- gyelmetes szívvel légy mindenekre, valamiket mutatok néked s hirdess mindeneket, amiket látsz!« (Ezékiel 40. 4.) Az évszázad visszasugárzó fényében csodálatos eseményeket látok, lelket megható prófétai szózatokat hallok. Azokat hirdetem.

A század elején alkotmányos szabadságában megbénítva, anyagi erejében meggyengitve, mint élőhalott sin- lődik a nemzet a haza szent földén, amelyet igéretföldéül kapott az Úrtól. Nyelve idegen a palotákban s a törvényhozás termeiben. Régi dicsősége, vitézi hírneve, lobogója megtépve, csüggedve őrzi eszményeit. Csak a költők lelke álmodozik jobb időkről.

A temetői csendben, mint égzendülés hangzik az ébresztő szózat: »Romlásnak indult, hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul 1« Epedve sóhajtják a virrasztók: »Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban ? Századok ültének el, s te alattok mélyen enyésző fénynyel jársz egyedül!«

Majd ismét változik a kép. A nemzet feltámad halottaiból. Az ős életerő uj irányt ad a fejlődésnek. A lelki vezérek, a haza szunnyadó szellemi és anyagi erejét kifejlesztik. Az alkotmány régi jogait visszaszerzik s annak határait kiszélesítik; a szabadság megosztásában a haza egyenjogú tagjává avatnak fel mindenkit, hogy a nemzet közelebb jusson az emberiség általános nagy eszméihez, s a haza földén mindenki szivében hordja a haza képét.

Majd ismét változik a kép. A nemzet újjászületését vérkeresztség pecsételi meg. És ismétlődik Nehémiás kora; az építők fegyverrel védik a nemzet erősségét. És ismétlődik Csaba királyfi kora; a vitézek lelke a hadak utján leszáll az atyák és fiák szivébe, hogy ' vért s életet áldozzanak a haza függetlenségéért. Ismétlődik a Bocskayak, Bethlenek, Rikóczyak kora: hazáért, szabadságért zeng a dal. Mint egykor Esaiás prófétának Kossuthnak ajkát is eleven szénnel, égi tűzzel illeti az Ur angyala, hogy beszéde örök igazságok kinyilatkoztatása, dermedést olvasztó, a hazaszeretet tüzét lángra lobbantó s lelkesedést szító láng legyen a szivekben. Dicső kor volt, melynek nincs mása a világtörténelemben. Uj eget és uj földet látott a magyar. Mígnem az az uj ég is elhomályosult. Lehanyatlott a dicsőség napja a nemzet Golgotáján. És a temetkezés felett egy ország gyászban állt.

Majd ismét változik a kép. Elosz- lik a ború. Behegednek a régi sebek. Béke, engesztelődés száll a szivekbe. A nemzet szeretete s lelkesedése a század végén csodálatos fényben ra- gyogja körül a koronát. És viszonzásul, mint szent eskü hangzik a király aia- kán: >hö óhajtásom, hogy a jövendő századok végtelen folyamán a nemzetet egyetértésben királyával mindig az igazi hazaszeretet szövetnéke vezérelje!«

Miért idézi fel az emlékezet mindezeket a mai napon ? Azért, mert ezt a századot, nagy prófétánkról méltán nevezhetjük Kossuth századának. A század kelő fénye 1802, szeptember havában a monoki bölcsőre, a század alkonyodó fénye 1894. március 20-án a turini koporsóra vetette sugarát, és ami közbül történt, ami nagy, dicső és örök időkre szóló alkotása volt a nemzetnek, az a próféta társak mellett első sorban Kossuth hatalmas lelkének, áldásos életének érdemét dicsőíti, akiről a Mózest méltányló igékkel valljuk: »És nem támadott azután olyan próféta, kit ismert volna az Ur szinről- szinre. Minden jegyekben és csodákban hatalmas, melyekért küldötte volna őt az Ur, hogy azokat cselekedné,« (V. Móz. 34. 10.) Születése évszázados fordulóján áhítattal borulunk le az Ur előtt, mert ha a mi nagy prófétánk, a romlás után megújuló időkben, a babylóniai vizek mellett kesergő prófétákkal gyászt öltve, az idegenben nem örvendhetett is az uj szövetség áldásának, élete örök időkre össze van forrva a nemzet életével; a megpróbáltatások idejében keresztül vezetve népét a nyomorúság tüzén, neki köLapunk tani »aán»a 4 oldal.