Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-09-16 / 96. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902. szeptember 16. 96. (2226.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. Zemplén ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. Biró Pál felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi szülőföld ünnepe. — szept. 15. Verőfényes ragyogó égboltozatról a szeptemberi napsugár édes melege ömlött szerte tegnap Zemplénvármegye székvárosán. — Mintha a monoki kis udvarház nagy szülöttje iránt érzett kegye- letes emlékezés tisztasága és fénye verődött volna vissza a kék levegőben, oly gyönyörűségesen olvadt össze ez ünneplés fényével és mélységével a természet pompázó ragyogása. Az a fénysugár, amely száz esztendővel ezelőtt kiragyogott a monoki nemesi udvarház egy kicsiny bölcsőjéből és azóta is, mint a szabadság, egyenlőség ,és testvériség szelleme világító napként ragyog fölöttünk, a legintenzivebb fényt idesugározza e vármegye földjére, ahonnan éltető fényforrását felszívta. A szülőföld, az anyasziv forró fellángolásával, elsőt itten dobbant Sátoraljaújhelyben, a székvárosban, hogy a hatalmas szárnyalással kibontott kegyelet érzést kiröpitse a Kárpát bércei felől széjjel völgyön és rónán az Adria hullámos partjáig és lángoljon, tanítson hazát és embert szeretni, ellenfelet és küzdő fegyvert tisztelni. Reggel óta mint valami varázsütésre, az ébredő város képe a legfényesebb ünnepi mezében díszelgett. A Rákóczi-induló ébresztő hangjai nyomán lassan megnépesedtek az utcák, az üzletek végtől- végig zárva, sehol a hétköznapias- ság egyetlen árnyalata. A szivek melege a lélek forrásából, a ragyogó szemek sugarán át árasztja a kegyeletérzés melegét. Az ünneplő ruhák pedig ez érzés méltó pompájaként díszelegnek. Mintha valami mesebeli küldetésben volna egy fenséges sereg, úgy járt a negyvennyolcasok ősz csapatával, a küldöttségek és a közönség beláthatatlan sokasága, az ünnepi aktus színteréről, templomhoz, azután a régi dicső napok emlékének színteréhez. Mesebeli volt ez az ut, amelyen a hazafias szivek dobbanását szépséges asszonyok, honleányok mosolygó lelkesedése és szive-dobba- nása kisérte, az ablakok és erké- lyek rózsáin át illatos koszorúval övezve a dicső küzdelemre hivatott egy haza fiait — itt a meg- dicsőült szellem édes szülőföldjének dicső múltú központján. Az ünnep részleteiről tudósítóink a következőket jelentik: — szept. 14. Ébresztő. A lélekemelő, hazafias ünnep a gyártelepi zenekar ébresztőjével kezdődött. Korán reggel a gyártelepről kiindulva bejárta a zenekar a város összes nagyobb utcáit, jelezve a nagy nap kezdetét. Előkészületek az ünnepre. Amig a várost a zenekar járta, a házakon egymás után tűzték ki a nemzeti lobogókat. Nemcsak magánházakat árasztották el a lobogókkal, de ott lengette az őszi szél a nemzeti trikolórt a vármegyeházán, a városházán és valamennyi középületen. Sok helyütt díszítették az erkélyeket és kirakatokat, ablakokba rakták Kossuth arcképét és zöld levelekkel, nemzetisziuü szalagokkal és virágokkal ékesítették föl. A középületek közül különösen kitűnt csinos és Ízléses erkély-diszitésével a vármegyeháza és városháza. Rövid idő alatt az egész város háztetőin valóságos zászlóerdő lengett; annyi volt a nemzetiszinü lobogó, amennyit már rég nem láttunk Sátoraljajuhelyben. Reggel 8 órára gyülekeztek a vármegyeháza nagytermében a különböző hivatalok, testületek, egyesületek küldöttségei. Ez alatt a gyártelepről fölvonult zeneszóval a gyári tüzoltócsapat Mis- pál József parancsnoksága alatt. A Csillag-utcai tüzoltó-őrtanya elé érve, az önkéntes tüzoltó-egyesület csapatához csatlakozott és ekként kiegészítve, a tűzoltó-század Juhász Jenő főparancsnok vezetésével, zeneszó mellett a városháza elé vonult. Kevéssel nyolc óra után a vár- megyeházán összegyűlt küldöttségek is a városháza elé érkeztek. Első volt Matolai Etele alispán vezetése alatt a vármegye küldöttsége. Jelen voltak a küldöttségben gróf Hadik Béla főispán, Dókus Ernő országgy. képviselő, Dókus Gyula vmi. főjegyző, id. Meczner Gyula, Meczner Béla, Thuránszky Zoltán és Tihamér, Nemes Sándor, ifj. Meczner Gyula és a bizottsági tagok nagy száma, köztük számosán festői diszmagyarban. A városháza előtt elhelyezkedett küldöttségek mellett állott föl a helybeli ipartestület és gyártelepi dalárda, továbbá a függetlenségi kör tagjai nemzetiszinü lobogókkal. Azonkívül óriási közönség lepte el a városháza környékét. Fönt a tanácsteremben a város képviselőtestülete gyülekezett. Fél 9 órakor a zenekar rázendített egy indulóra és a hosszú menet a közönség óriási tömegétől kisérve megindult a református templom felé. Elől a zenekar, utána a tűzoltók disz- százada, majd pedig a küldöttségek és a város képviselőtestülete haladt. Végül Bánóczy Kálmán elnökkel az általános ipartestület, a gyártelepi dalárda. A küldöttségekben ott volt Zemplénvármegye tisztikara, Székely Elek polgármesterrel élén a város képviselőtestülete és tisztikara, továbbá hivatali főnökeik vezetése alatt a kir. pénzügyigazgatóság és adóhivatal, a kir. törvényszék, kir. ügyészség, kir. járásbíróság, m. kir. pénzügyi biztosság, m. kir. államópitészeti hivatal, a folyammérnöki hivatal, az V. kér. kultúrmérnöki hivatal, a vasúti osztálymérnökségek, a kir. tanfelügyelőség, a posta- és táviró-hivatal, a dohánygyár, a kegyesrendi főgimnázium, a polgári és összes elemi iskolák küldöttei, továbbá az izr. szegénygyermekeket iskolázó egyesület, a kereskedelmi társulat, az ügyvédek, orvosok és pénzintézetek küldöttei, az újhelyi dalárda, a m. kir. államvasutak műhelyének és a vármegyei és városi kaszinók küldöttségei. Istentisztelet. A ref. templom elé érve a zenekar és tűzoltó-század a Petőfi-utcán, a templommal szemben foglalt állást, mig a küldöttségek és a közönség egy része a templomba tért az ünnepi istentiszteletre. Előbb a ref. énekkar orgona-kisé- ret mellett egy zsoltárt énekelt el, azután Fejes István ref. espereslelkész mondott minden jelenvoltat megható szép imát.*) Ima után a templomot szorongásig megtöltő ünneplő közönség orgonakisérettel elénekelte a Himnuszt. Azután Korbély Géza ág. ev. lelkész foglalta el a szószéket és remek alkalmi beszédet mondott. Ezzel az istentisztelet véget ért és az ünneplő közönöség a beszéd hatása alatt hagyta el a templomot. A menet úgy amint fölvonult, visszatért a városháza elé. Az ünnep megnyitása. A Kosuth emlékének szentelt ünnep tulajdonképen itt vette kezdetét. A tanácsteremben előbb díszközgyűlés volt, melyet Székely Elek polgármester nyitott meg rövid beszéddel, azután javasolta, hogy a mai ünnepen elmondandó beszédek jegyzőkönyvileg megörőkittessenek. Indítványát a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A közgyűlés berekesztése után a polgármester a városháza szépen feldíszített erkélyére jött és lelkes beszéddel megnyitotta az ünnepet. A megnyitó-beszéd elhangzása ntán a gyártelepi dalárda Vágó Gyula karnagy vezetésével és a zenekar kísérete mellett elénekelte a Himnuszt, mire dr. Kossuth János ügyvéd jelent meg az erkélyen és magas szárnyalása ünnepi szónoklatot tartott: Az ünnepi beszéd befejezése után a lelkes éljenzés véget ért, — a menet, elől a zenekarral és tűzoltó- századdal a közönség sokaságától kísérve a vármegyeháza felé indult. A vármegyeháza előtt. Itt a vármegye csinosan díszített erkélyével szemben pódium volt fölállítva, amely körül roskatag, nagy és viharos időket látott öreg férfiak, a negyvennyolcasok foglaltak helyet. Amint a hosszú, impozáns menet a vármegyeháza elé ért, a sátoraljaújhelyi dalárda énekelt el egy hazafias alkalmi dalt Mihályfí József karmester vezetése alatt. A dalárda éneke után Matolai Etele alispán lépett a pódiumra és megtartotta emlékbeszédét, melyben Kossuth Lajos nagy szónoki tehetségét méltatta. Az alispánt a beszéd befejezése után lelkesen megéljenezték. Utána id. Bajusz József lépett az emelvényre és ifjú hévvel s lelkesedéssel szavalta el a következő alkalmi költeményét: Mint a jó gyermekek Szüléik emlékét, Ünnepeljük mi is Kossuth születését. *) Az imát és a többi ünnepi beszédek közlését nagy terjedelmük miatt jövő számunkban kezdjük. A banketten elmondott beszédet és id Bajusz József költeményét már mai számunk közli. Ama nagy napokban Minket ő teremtett, Az ő lángszavára Ragadtunk mi fegyvert, Nyolczszáznegyvennyolczban, Amikor a Haza Kilenc oldalról volt Orvul megtámadva! . . . Joggal mondhatjuk hát; Hogy ő apánk nekünk. — Akit — bár régen volt — Ma is emlegetünk. Mint védangyalunkat Néha most is várunk! . . . Benne van mindennap, Ha száll imádságunk! * Midőn a hatalom A törvényt széttépte . . . Még akkor hazánknak Nem volt honvédsége, De már csapdosott a Kétfejű sas szárnya . . . Vércséket prédára Hívó villyogása I . . . Azok megértették. Mit jelent az a jel ? És ők is ránk csaptak Fajuk ezreivel! . . . Mint hullára szálltak Már a magyar földre! . . . Hazánk’ léteiére, Életünkre törve! . . . Aztán lángba borult A szabadság napja! . . . Vérrel lett megírva Annak minden lapja! . . . Annyi keselyű faj Egy Turul madárra! . . . Kinek a világon Nem volt sehol társa! . . , Nem volt egy testvérje, Aki megsegítse! Ezer sebből vérző Fájdalmit enyhítse ! . . . A Hongyűlés csüggedt . . . Vezéri nem mertek, Már azon ponton állt. Áldozatul esnek Vércséknek, sasoknak, Akik szétszaggatják A magyar nemzetet, Nyelvét, szabadságát! . . . önbizalmát vesztve Várták a támadást . . , Nyíltan ajánlgatva : Lemondást, megadást! * Midőn már nem volt hit, ’S remény a szivekben, — Midőn már nem bíztak Sokan a nemzetben, Akkor ment el Kossuth „ Egyedül . , . ’s a magyar O tőlle tudta meg: Honnan eredt a baj ?! És mit kell tenuie?! Hogy az a gyalázat. Amely közeledett — Ne érje Hazánkat f! . . . L&pank mai »«4»* 4 oldal,
