Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-09-13 / 95. szám
Szeptemb er 14. Z E M P L E N. 3. oldal. amit Komjáthy János, a kassai és sátoraljaújhelyi színigazgató a kassai idény megkezdése alkalmával közreadott jelentésében mond. Az ambiciózus direktor ugyanis ezeket a helyes eszméket hangoztatja: .,Az a meggyőződésem, hogy a magyar városok nem azért emelték és tartják fenn — sokszor anyagi megerőltetéssel a színművészet templomát, hogy csak szórakozásra, üres időtöltésre alkalmas hely legyen. A nemzet ifjúságának egy része nem azért választotta életpályául a mienket, hogy időnként emberi méltóságából kivetkőzve bohóckodjék, hanem azért, hogy az a színház, az Ízlés, a becsületes művészetre törekvés, a hazaszeretet hajléka legyen, a színészek nemes és lelkesítő hivatást töltve emelt fővel járhassanak polgártársaink között “ HÍREK. Krónika. Kossuth-ünuep. Hozsán’ zendül a kéklő hegyek ormán, Hozsánna kél a puszta parlagon ; Hozsánna zeng a bérei sziklaháton, Hozsánna kél a tilinkó dalon. Ünnep van ma a fényes palotákba, Fényes ünnep diszszobák során, Templomba zendül háladó zsolozsma S áhitat ül a zsellér-nép lakán. Ám szivemet zengő zsolozsma hangja, Fényes terembe mondott diszbeszéd: Dia’lmi ének felcsapó akkordja, Mi szertehordja Kossuth szent nevét: Nem hatja meg, alig hevíti lángra, Hisz’ ünnepelni oly szokott dolog, Hisz’ annyi fény közt épen a lidércfény Mely kél, kápráztat s aztán ellobog ...-th. A főgymnaziumi Kossuth-emlék- tábla leleplezési ünnepe. — Saját tudósítónktól. — — szept. 13. Lélekemelő hazafias ünnepet ült ma délelőtt a helybeli főgymnazium ifjúsága. Nagynevű elődjének, Kossuth Lajos emlékének szentelt ünnepet nagyszámú érdeklődő közönség részvételével. A róm. kath. főgymnazium Klastromtéri uj épületének szögletébe elhelyezett Kossuth-emléktáblát leplezték le nagy ünnepélyességek között. A hazafias ünnep délelőtt 9 órakor vette kezdetét a kegyesrendiek templomában tartott istentisztelettel. tani. Mind-össze is azon negativ remi- nissenciám van felőlük, hogy nem a légmérsékleti változékonyság hónapjában, nem áprilisban születtem, hanem — hogy mikor? azt teljes bizonyossággal meg nem mondhatom, ügy rémlik előttem, hogy szeptember 16-ika és 19-ike közt; alkalmasint 19-én. De nem merném reá szavamat adni, ámbár gyanítom, hogy az eseménynél, mely számomra but sokat, örömet vajmi keveset hozott, alkalmasint jelen voltam, bár ha talán burokban is, mert burokban születtem, mely azonban az én esetemben bizony nem igazolta a népies babona-hitet, hogy „burokban születni szerencsét jelent.“ Tehát ha az anyakönyvtartási pontosság, a csorba keresztelési bevallás kitöltését csakugyan megkívánná, méltóztassék odajegyezni nevem mellé, hogy születésem hónapja s napja nem tudatik. Mindennek meg van a maga haszna. Születésem napja nem lévén tudva, nem lesz nap, amely emlékezetemet feléleszsze, s igy nevem hamarább lesüllyed oda, hová vágyakozom, a feledékenység örvényébe. Adja át lelkész ur, kérem, öreg kortársam s barátomnak, Nagytiszte- letű Nagy Mihály lelkész urnák barátságos üdvözletemet s fogadja ön szívesen nagyrabecsülésem kijelentését. Kossuth Lajos. A templomot szinültig megtöltötte a közönség. Hölgyek és urak vegyest vettek részt az ünnepi misén, azonkívül a főgymnázium ifjúsága is teljes számban volt jelen tanáraik vezetése alatt, nemzetiszinü lobogójukkal. Az ünnepi misét Freész Endre kegyesrendi tanár szolgáltatta. Mise alatt a kóruson Somogyi tanár dirigálása mellett a főgymuasium egyházi énekkara éuekelt. Ä mise befejeztével az ünneplő ifjúság és közönség a Klastrom-térre vonult, a hol a főgymnazium uj szárnyépületének szögletébe helyezett Kossuth-eraléktábla leleplezése következett a rendező-bizottság által összeállított műsor szerint. A klastrom-teret egészen ellepte a közönség. Az emléktáblával szemben volt fölállapitva az emelvény, előtte az ifjúsági énekiskola s azután a főgymnásium ifjúsága nemzetiszinü lobogója alatt helyezkedett el. Elsőbben a szózatot énekelte el az ifjúsági énekiskola Somogyi tanár vezetése alatt. Azután dr. Perényi József kegyesrendi tanár lépett az emelvényre és hatásos, a közönséget sokszor magával ragadó hazafias érzéstől sugalt ünnepi beszédet tartott. A szónokot a beszéd befejezése után lelkesen megéljenezték. Ezután Rákosi Viktor Fohász-át mondta el Sebők Elek VIII. o. tanuló, melyet Péchy Dezső VIII. o. tanuló szavalata követett, Kossuth emlékezetét (Illyés Bálinttól) szavalta el érzéssel. Utána ismét az ifjúsági énekiskola énekelte el a Honfidalt és Thu- ránszky László II. o. t. szavalta el tűzzel is kedves pointirozással, Reviczky Gyulának Szeresd hazádat cimü költeményét. A szép hazafias ünnep befejezéséül az ifjúsági énekiskola a közönséggel együtt elénekelte a Hymnuszt s ezzel a sátoraljaújhelyi róm. kath főgimnázium történetében örök emlé- , kezetü hazafias ünnep befejezést nyert. A Kossuth-emlektábla fekete márványból készült, szürke kerettel és arany betűkkel. A tábla fölirata ez: E gimnázium növendéke volt KOSSUTH LAJOS 1810-1816. A nagy előd emlékének a főgimnázium ifjúsága. 1901. Kossuth, mint Ujhely megmentője. Hazánkat az 1831-ik évben nagy csapás látogatta meg: a kolera, mely főleg a rosszul táplálkozó és egészségtelen lakó helyeken tengődő föld népe között pusztított. A tudatlan nép rémületét lelki- ismeretlen izgatok, kik minden zavar alkalmával előtűnnek, arra használták föl, hogy saját földes urai ellen bujtogatták. Elhitették vele, hogy a papság és nemesség megmérgezte a kutakat, nehogy a parasztság túlszaporodjék s rájuk nézve veszedelmessé váljék, azért nem halnak az urak, csak a parasztok. A tudatlan nép készséggel fogadta az izgatásokat s csakhamar tömegekbe csoportosult s kezdte megtámadni a községeket s kisebb városokat is. Zemplénvármegye parasztjai is föl lettek bujtogatva, s számos úri lakot feldúltak s több családot föl- koncoltak. Az Andrássy-uradalom parasztjai is részt vettek a lázadásban s minthogy Ujhelyben volt az uradalmi tisztség Középpontja, megrohanták Ujhelyt is és ostrom alá fogták. A városban nagy lett az ijedelem s mindenki elvesztette fejét, egyedül Kossuth nem, ki a helyi járvány bizottságnak elnöke, vagy mint magamagát nevezte a „veszteglő házra felügyelő táblabiró“ volt. ÖsszedobolKossuth Lajos emléke. — szept. 13. Föl a szivekkel! Dobogjon fennen a hazafias érzéstől dagadó kebel, lobogjon magasra a szent láng, világítsa be a múlt egész századát, melynek fénye, dicsősége az ő nagy nevéhez, dicső szelleméhez fűződik. A magyar nemzetet ő tette szabaddá, dicsővé; általa adatott vissza önmagának. Övé a hir, övé a dicsőség, áldassék szent emléke ! „Föl nemzetem apraja, nagyja 1“ Osztály, rang és pártkülönbség nélkül egyesüljünk a nagy és dicső emlékek oltártüzénél, mely olvasztó erejével megszabadít a földi salaktól; tiszta és nemes ércként egygyé olvaszt bennünket egy szent eszme, a hazaszeretet szolgálatában. Ez eszme szolgálatában nem vagyunk különbek egymástól, mindenki a maga módja és ereje szerint adózik és ha versenyre is kelünk egymással, legyen a verseny nemes, ment minden magánérdek és haszonleséstől; ne vegye bérbe senki a másik rovásara vagy ócsárlására, legyen közös templom, hol egy igaz istent imádunk. Egyenlő jogunk van hozzá, mert hiszen egyenlő kötelességet is ró reánk. Dicséret és elismerés illeti a hazafiasán gondolkozó, minden nemes és közügy iránt lelkesülni tudó derék bizottsági tagokat, kik kezükbe vették e hazafias ünnep rendezését, mert ily hazafias ünnepeknek nagy erkölcsi nevelő, oktató és nemesitő hatása van a népre, különösen pedig az ifjúságra, mint a jövő nemzedék letéteményeseire. Erről lévén szó, dicsérettel említem föl a k. r. főgimn. igazgatójának és a tanári karnak bölcs és hazafias elhatározását, hogy a Kossuth emléktábla leleplezését ez alkalomra tették. Az ifjúságra maradandó hatása lészen e hazafias ténykedésnek; noha számtalan alkalom nyílik az ifjúság vezetőinek a hazafias érzés ápolására, mégis a leghasznosabb az ily alkalmak fel- használása. Csak mellesleg említem fel, hogy a kegyes tanitórend, mely századok óta szolgálja a nemzetet a tanügy terén való leghasznosabb és leghazafiasabb működésével, ily nemes ténykedéssel adja meg a választ a közelben feléje szórt igaztalan vádra és támadásra. * * * Valóban nagyon sajnálatos, hogy a járvány miatt az elemi iskolák növendékei nem lesznek részesei e hazafias ünnepnek. A fogékony gyermeki tata a lakosokat a piacon s itt egy lelkes beszéddel bátorságot oltott beléjük, felhívta őket, hogy családjuk s tűzhelyük védelmére fogjanak fegyvert s városukat védjék meg. A föllelkesített lakosság szót fogadott, Kossuth ajánlatára egy katonaviselt egyént vezetőnek választott, s annak intézkedései mellett sikerült is megmenteni a várost. Ez ostrom idején a meglepett városban jelentkezni kezdett az éhség, a lakosság nélkülözéseket szenvedett. Ekkor az ostromló parasztok megemlékezvén az irántuk, mint uradalmi ügyész, mindig oly humánusaan viselkedett Kossuthról s tudván azt, hogy ő egész családjával együtt szintén ki van téve az éhínségnek, naponta beküldték az egész család számára az élelmi szereket, biztosítva az aggódó családot, hogy bántódása akkor sem lesz, ha hatalmukba kerítik a várost. Ez azonban nem történt meg, mivel a Kassáról közeledő katonaság hírére a parasztság szétoszlott s visszatért hajlékaiba. Kossuthnak azonban úgy lelkü- letére, valamint állására is igen nagy hatással volt ez esemény. Mint éles eszü ember, ő a baj okát mélyebben kereste, mint mások. Mig a világ csak a bujtogatást látta, ő tisztában volt vele, hogy e mozgalomnak legfőbb oka a köznép nyomasztó helyzetében van. A megelésziv a legjobb talaj ily nemes magnak befogadására, mert lélekemelő látvány lett volna a város összes iskoláinak majdnem 2000 főre menő gyermekseregével ünnepi körmenetet rendezni a város terein. Óhajtandó volna estve rendezendő fáklyás körmenettel hazafias dalok éneklésével a népet belevonni, hazafias érzését kielégíteni. * * * Kossuth Lajos a nép atyja, boldogítója, megváltója volt, egy nemes eszmévé vált, egy oltár, melyen égni fog nemcsak a nemzeti kegyelet, de a nemzeti önbizalom és a nemzeti vágyak kiolthatatlan lángja is, a mely a jelen sivárságában megvilágítja a múltak dicsőségét és bevilágít a jövő ködébe, éltetve és ápolva a reménységet, melyről a nemzet le nem mond soha ..............! Szabó (Schneider) Jakab. Lapunk mai száma tekintettel a Kossuth ünnepre nem tegnap este rendes megjelenési idejében, hanem az ünnep napján ma vasárnap reggel jelent meg. — Föispáni látogatás. Nagymi- hályról Írják: Gróf Hadik Béla vármegyénk közszeretetben álló főispánja e hó 9-én Nagymihályba érkezett és Psépy Zoltán szolgabiró kísérete mellett több helyen magán látogatást tett. Meglátogatta Oppitz Sándor róm. kát. Karczub Pál gör. kát. és Ehrenfeld Simon izraelita lelkészeket ezenkívül Szirmay József, Cibur Bertalan, Fröhlich Gyula, Polányi Géza kir. közjegyző, Matya- sovszky Mór kir. járásbiró és J/a- thiász József iskola-igazgatót. A főispán ezután az állami iskolát és a kórházat tekintette meg. Különösen utóbbi helyen időzött soká s dr. Widder Márk járási tiszti orvos kalauzolása mellett a kórtermeket és az uj építkezést behatóan megszemlélte. Főispánunk élénken érdeklődött a nagymihályi társadalmi viszonyok iránt és szeretetreméltóságával mindenkit lebilincselt. A főispán Sztáray Sándor gróf vendége volt és az esteli vonattal visszautazott Ujhelybe. Mailáth József gróf a mádi tüz- károsultaknak. Mint illetékes helyről értesülünk, Mailáth József gróf a mádi tűzkárosultak részére karádi uradalmából 100 métermázsa búzát küldetett. A szerencsétlenül járt szegény mádiak nyomorának enyhítése a legnagyobb elismerés e nemes cselekedet dicséretéhez. gedett népet fölbujtatni nem lehet, ellenben a helyzetében elégedetlen nép minden alkalmat megragad arra, hogy elnyomói ellen síkra szálljon, szerinte nem a nép hibás, hanem annak elnyomói, mivel ezek közvetett okai a lázadásnak. És Kossuth ezen nézetnek kifejezést is adott, hozzáte- vén egyúttal, hogy ez állapotok nagy veszedelmet rejtenek méhükben a jövőre is. A parasztság ellen ingerült nemesség bosszankodva hallotta a józan felfogás ezen szavait. Kossuthot kezdték gyanúsítani, hogy egyetért a lázadókkal, s hogy a parasztok is csak azért kímélték őt. Irigyei még szították a híreket s Kossuth csakhamar tapasztalni kezdte, hogy a vármegye legelőkelőbbjei idegenkedéssel fordulnak el tőle. Megragadta tehát az alkalmat, hogy nyomasztó helyzetéből szabaduljon, s elfogadta azon ajánlatot, hogy több főurat képviseljen a pozsonyi országgyűlésen, hová ezek menni nem akartak. A tapasztaltak azonban megérlelték benne azt a hitet, hogy a mélyen elnyomott föld népének helyzetén segíteni nemcsak emberbaráti, de hazafiul kötelesség is, s ezért avval az elhatározással távozott hazulról s ment föl az országgyűlésre, hogy szent kötelességének fogja ismerni tehetsége szerint előmozdítani a nép felszabadítását. (sz. k.j
