Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-07-08 / 66. szám
Sátoralja-Ujliely, 1902. julius 8. 66 (2206.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-XJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Bíró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. €gy újabb év után. — julius 7. (y.) Előttünk fekszik a kegyesrend sátoraljaújhelyi főgimnáziumának idei tanévi értesítője. Négyszáz és két tanuló között százhúsz az elbukottak száma! Az arány kétségbeejtő, de csak első tekintetre. A szám óriási nagyságát tekintve. Behatolva azonban a dolgok mélyébe, erkölcsi, társadalmi tekintetekből mérlegelve a dolgot, nem látunk oly igen vigasztalan képet, csakis korunk egyik általános bűnét, a miről majd igy az iskolai év végén, még többet is fogunk irni. Látjuk uralkodni ma talán nagyobb mértékben, mint csak négy-öt év előtt is. Röviden szólva erkölcsi érzésünk beteges volta, a nagyzás, oktalan kapaszkodás, urhatnámság s ehhez hasonló lelki bacillusok ellenmérgét, hatalmas gyógyszerét olvassuk ki tanuló ifjúságunk 26 százalékának elbukásából. Igen, mert a tehetség és szorgalom hiányával, a magyar szülők által minden áron tudományos pályára kénysze- ritett ifjúság elbuktatásában mi, — akik nem az apa vagy mama szemével nézzük az urfinak kínos vergődését, hanem igen is reális alapon a száraz tényeket, — a tanári kar mélyebb pedagógiai és erkölcsi érzését, Ítéletét látjuk a leghelyesebb formában kifejezésre jutni, midőn a tudományos, vezető szerepre hivatott pályát nem akarják kétes tehetségű elemek kezére juttatni, de alapos rostálás után kitisztítják a szemet a poly- vától, s utóbbit szélnek bocsátják. De egyébként is a civilizált fejlődés során helyes ez a szigoi már csak azért, hogy a magyar szülő a praktikus, a kereskedelmi és ipari pályák iránt alvó érzékét felköltse. Ha a tanári kar másként jár el, ha könnyedén engedné a tehetséggel meg nem áldott ifjúságot a tudományos pályára, bűnt követne el a haza, a nemzet jóléte, jövője ellen. Selejtes, tehetetlen elemeket, gyarló képességű hivatalnoki kart sáska had módjára engedne e szegény országban pusztítani, melynek pedig nem sok, de okos és képzett emberekre van a tudományos téren szüksége. Van már kitartott emberünk úgyis annyi, hogy ma-holnap több lesz, mint aki dolgozik, aki az eltartottak részére szükséges adópénzt kiizzadja. — Ne igyekezzünk e téren a létszámot szaporítani pláne gyarló erőkkel, de igen is jeles tehetségű munkaerők alkalmazásával kevesbíthetjük a létszámot, s jobban dotálhatjuk a megmaradó jobb erőket. A nemzet szellemi tőkéjét pedig elosztjuk a hivatás természetes forrása szerint. Ez mindnyájunknak úgy erkölcsileg, mint anyagilag nyereség. Egy igen jó módú, tisztességes, becsületben megőszült iparos panaszkodott nekem a napokban, elbukott fia bizonyítványát mutogatva: „Nem bántam volna már csak négy osztályt átúszott volna valahogy, mégis csak ur lett volna belőle!“ — Uraim! fáj a lelkem, ha ilyet hallok, s melyik jó érzésű embernek ne fájna. Egy köz- becsülésben álló, vagyonos polgár szégyennek tartja a tisztes ipari munkát, jobban örül a lelke, ha fiát, mint dijnokot 80 krajcár mellett látja körmölni, vagy 5—600 forintos Írnok urat nevezhet drága gyermekének; igen, ez jobban tetszik neki, mint egy derék, értelmes, független iparos, aki Istenen kivül senkitől nem függ, akit el nem kergethet egy rósz kedvű főnök, akit nem gyötörhet apró tűszúrásokkal halálra egy ideges fölebbvalója, — aki egyéni meggyőződéséért nincs üldözésnek, szekatúrának, vexálásnak kitéve. Boldogult Sczitovszky herceg-primas szavait lehet itt használnom egyedül: „Boldog Isten hová jutottunk.“ Bizony csehül állunk mi, a mi korlátolt eszünkkel! Dolgozni ma szégyen, 80 krajcár mellett urnák lenni dicsőség. Az öreg apa vagy mama viszi a megye-kútról a vizet, a tizennyolc éves kisasz- szony pedig az ablaknál ül és rémregényt olvas. — Vigasztalan ez a kép, szegény nemzetem, még nem telt be a szenvedések pohara, önfiaid vágnak sebet testeden, te elárvult haza! Tanár urak! ha valóban szivükön viselik önök e haza boldogságát, ha jobb jövőjét óhajtják munkálni e nemzetnek, úgy kövessék az eddigi utat. Minden okoskodás, jajveszékelés ellenére is távolítsák el a tehetségtelen ifjúságot a tudomány csarnokaiból, mert kora ifjúságában munkához szokva, az ilyen emberből hasznos honpolgár, tisztességes, szorgalmas iparos lehet, mig piszkafa kalkulusokkal ha átviszik is az iskolákon, átka lesz a gyarló tehetségű ember mint hivatalnok a nagy- közönségnek. A tanárok lelkiismeretes belátása megfogja találni a helyes utat, és segiteni fog a mai kor egyik legnagyobb és legcsu- nyább bűnét, a nagyzást, urhat- námságot ha teljesen kiirtaná nem is, de legalább erősen mérsékelni. Ezeket gondoltam én a helybeli középiskola értesitőjének áttekintésénél ; ha tévedtem, örömmel veszem a cáfolatot, ha igazat mondtam : használjon! — julius 7. Amerikai magyarok zászlaja. Impozáns hazafias ünneppel avatta fel az Országos Nemzeti Szövetség múlt vasárnap azt a zászlót, melyet a szövetség közadakozásból készíttetett az amerikai magyarok számára. Az ünnep a Pest vármegyeház udvarán folyt le, a hol a rendezőség szépen feldíszített menyezetes emelvényt állított föl. Ott terítették ki a gyönyörű nehéz selyemből készült nemzeti szinü zászlót is, amelynek egyik oldalát a magyar cimer, másik oldalát pedig a tenger partján ülő Hungária disziti, amint a hajóval visszatérő kivándorlókat várja. Az ünnepen ott volt a Nemzeti Szövetség igazgatósága, számos egyesület és testület a maga zászlaja alatt és a nagyközönség. Buja- novics Sándor nyitotta meg az ünnepet, a ki után Rákosi Jenő mondott nagyszabású ünnepi beszédet. Vázolta hazánk közállapotait s nem rajta múlt, hogy ez a kép nem volt éppen rózsás és biztató. A bajokat nagy részben a nemzeti öntudat hanyatlásának tulajdonítja. Az amerikai magyaroknak küldött zászló hivatva lesz arra, hogy a nemzeti öntudatot az amerikai magyaroknál ébren tartsa és fejlessze. Rákosi Jenőnek nagy hatást keltett beszéde után a zászló szögek beverése következett. Ekkor egy kis incidens történt. A közönség köréből nehányan a kormány szögeit kívánták látni, mire Rákosi Jenő felvilágosította őket, hogy ez nem a kormánynak, hanem a társadalomnak akciója. Balás Árpád mondott még záró beszédet, majd Zseny Józsefet bízták meg azzal, hogy a zászlót Amerikába elvigye. Uj főnemes A hivatalos lap folyó hó 5-iki száma közli, hogy a király kis-csoltói Ragályi Ferencet, gömöri földbirtokost, Dókus Ernő országgyűlési képviselőnk sógorát bárói rangra emelte. — Kis-csoltói Ragályi Ferenc nagybirtokosra a balassagyarmati és kékkői Balassa báró családból származó felesége révén szállt a Balassák rangja, neve és címere. A Balassa-esalád grófi ága már 1807- ben kihalt Balassa Ferenc grófban, az utolsó Balassa báró, a magyar főrendiház tagja pedig két év előtt halt meg. A Balassa (Balassi) nemzetség egyike hazánk legelőkelőbb és legrégibb főrangú családjainak. A báróságot Balassa Menyhért szerezte meg 1561-ben s azóta a család tagjai mint horváth bánok, főkapitányok és főispánok kiváló szerepet játszottak a közéletben. A kalandos életű Balassi Menyhért és Balassa Bálint, a jeles költő hadvezér a legismertebb tagjai a családnak. Ragályi Balassa Ferenc báró apai ágon ősrégi nemesi család sarjadéka. Egyik őse a XIV. században szerzett nemességet, édesanyja pedig a három évszázad előtt nemesi rangra emelt szendrői Törökcsaládból származik. A tanárok országos gyűlése. Mint minden évben, úgy az idén is gyűlé- seztek a tanárok. A munkában eltöltött iskolaévnek mintegy zárókövét tették le összejöveteleikben, amikor meghányták-vetették a múltak tapasztalataiból leszűrődött eszméiket. A gondolatok eme kicserélését igen üdvösnek s áldáshozónak tartjuk annál is inkább, miután igen sok megposványosodott előítéletet találunk egész tanítási rendszerünkben. A tanitó még mindig robotmunkát végez s rendszerint csupán kötelességének igyekszik eleget tenni. Még pedig annak a kötelességnek, melyet a különböző rendeletek s utasítások írnak elibé, nem pedig annak, melyet hivatása parancsol reá. Aki esetleg kételkednék szavaink igazságában, emlékezzék vissza saját diákéveire s mondjon ítéletet volt tanárai fölött józan íérli-észszel. S nem sokkal jobbak a viszonyok ma sem, mint annak idején voltak. A növendékeivel együttérző, velük közösen munkálkodó professzor még ma is ritkaságszámba megy s ilyen lesz a helyzet mindaddig, mig nem fogunk gondnélküli megélhetést s biztos jövőt megteremteni azok számára, akik leginkább vannak hivatva arra, hogy gyermekeink erkölcsi fejlődését befolyásolják, gondolatvilágukat kiépítsék s egy testben-lélekben erős jövő nemzedéknek vessék meg alapját. Ez a mi kötelességünk s csak ha ezt megtettük, bírnak majd gyakorlati jogosultsággal a tanárokkal szemben támasztott s ez- idoszerint még csak elméletben jogosult követeléseink. A Hadik-huszárezred jubileuma. — Saját tudósitónktól. — Sátoraljaújhely, jul. 6. Aradról Írja tudósítónk, hogy a hadsereg egyik leghíresebb lovasezrede, az aradi cs. és kir. 3-ik Hadik- huszárezred, fényes nagy ünnepre készül. Az ezred e hó tizenhetedik napján, a következő csütörtökhöz egy hétre ünnepli alapításának kétszáza- dik évfordulóját. A szenvedés és harci küzdelem egész kálváriáját járták meg a vitéz tisztek élén az elődök, akik a két évszázados történet lapjait sok olyan dicsőséggel gyarapították, mely a magyar faj bátorságáról, harci készségéről, hazafiságáról szólnak. A kétszáz esztendős ünnep prog- rammja már készen van. Két napig fog tartani az ünnep, amelyre meghívták az összes volt tulajdonosok leszármazóit. Ez alkalomra már be is jelentették részvételüket a Hadik-Bar- kóczv, Forgách, Estzerházy és Széchenyi családok tagjai, akiknek méltó, impozáns fogadására az aradi előkelőség és közönség körében már nagyban fogynak az előkészületek. Nagyban emeli a lelkesedést az ezred iránt élő ama meleg szimpátia, amelyet generációról-generációra fel tudott kelteni és ébren tartani. Nagy és általános lesz az ünneplés külső fénye és belső értéke, mert ez az ünnep nem pusztán katonai ünnep lesz, hanem ottan a nemzetiség-lakta egyik főfészekben a magyarság ünnepe is. És pedig több okból. Először is : mert a magyar nemzet történetének két nevezetes korszakában ugyancsak kivette a maga dicső részét a Hadik- huszárok ezrede. A kuruc időkben az ezred nagy részének parancsnoka és alapitója: Forgách Simon gróffal együtt Rákóczi zászlói ÜügP"* Lapnak mai «sima 4 oldal. '“Hü
