Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-09-04 / 91. szám
91. (2221.) Harmincharmadik évfolyam. Sátoralja-Ujhely, 1902. szeptember 4. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Bíró Fái dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi borvám klauzula. — szept. 3. A Hegyalja egyik hatalmas fészke felől, Mád város kék ege fölé, a füstgomolyos tűzoszlopok nyomán éppen most száll fölfelé, szegény, kiszáradt ajkakról a segélyezést könyörgők kétségbeesett imája. Derék Mád város szegényeinek porrá hamvadt nyomorúsága mintha metaforikus szimbólumává alakult volna a Hegyalja mai gazdasági állapotának. Egy tejjel és mézzel folyó modern Kánaán. Egy szerencsétlen európai gazdasági depresszió közepette egy nagy földdarab, amelynek nedűjéből kincsek folynak át a termelők kanyargós hajlású óriási pincéibe. De amely kincsek értéktelenül hevernek és kétségbe ejtik a befekteti tőke jogos reménykedőit. És mindez azért, mert az olasz bor özöne lehetetlenné teszi e tiszta borok reális értékesítését. Nos hogy ez özön elé gát vettessék és hogy a mi borainknak kereskedelmi egzisztenciát teremtsünk, hogy azoknak régi jó és azóta meggyanúsított hírét visz- szahóditsuk teljes halalmával indult meg a közvélemény szava. Emlékszünk még arra a hatalmas arányú küldöttségre, amelyet Andrássy Sándor gróf a Zemplén- vármegyei Gazdasági Egyesület agilis elnöke vezetett a kormány elé, emlékszünk arra a nyilt, férfias és határozott fellépésre, amely- lyel kérte a borvám klauzula mai állapotának megszüntetését és élénken él még szemünk előtt az az ijesztő kép, amelylyel Andrássy a mai helyzet tarthatatlanságát a pőrére vetkőztetett meztelenségben feltárta. Nem csinosított, nem takargatott semmit. Az ő nyilt egyéniségének és hazafias meggyőződésének őszinte sugallatával vázolta a tarthatatlan helyzet nyomán kifejlődhető jövő képét. Dókus Ernő képviselői beszámolója a leghatározottabb egyenességgel csatlakozott e kérdésben a Hegy alj a védelmére, nemkülöm- ben a Bernáth Béláé is. Ott volt a nagy küldöttséggel a kormány szine előtt a Hegy alj a társadalmának óriási nagy képviselete. A közvéleménynek ily hatalmas megnyilatkozása előtt, az Andrássy előterjesztésére a legőszintébb nyíltsággal, félremagya- rázhatatlan határozottsággal jelentette ki Széli Kálmán, hogy ő teljes mivoltában átérzi a Hegy alj a helyzetét és megnyugtatja őket azzal, hogy az olasz borvámklauzula nem fog fennmaradni. Ehhez a kijelentéshez kétség nem férhet. Az aggódó Hegyalja nagy örömmel vette. És mennyire megnyugtatólag hatott, amint nehány nappal ezután a képviselőház plénuma előtt is ugyaníly értelemben nyilatkozott a miniszterelnök. Megírtuk azonban annak idején, hogy az olasz sajtó — amint ez a fiumei lapok nyomán hozzánk szivárgott — nem nagy gaudium- mal fogadta ezt a kijelentést. — Megdöbbentek a közvéleménynek oly megnyilatkozásától, melynek élén a külföldi diplomácia előtt is oly intenzív fényben ragyogó Andrássy név állott. A szövetséges állam bortermelői nekimentek félelmükben a külügyminiszterüknek. No de nagyobb baj nem esett rajt’. Elült az egész áramlat. Széli Kálmán pedig végezte tovább kitartó, szívós erővel a magyar érdekek védelmét. Ösmeretes azonban, mily aknamunkálat folyt ellene az osztrák sajtó részéről, hogy ezt az érdeket ne védelmezhesse akadályok és kellemetlenségek nélkül. Ez aknamunkálat során először egy bécsi lapban pattant ki a hir, hogy a borvámklauzula marad a régi és csak az eddigi importnál kisebb arányban kontingentálják az olasz borok magyar egzisztenciáját. Ezt a taktikus bécsi hírt szárnyára vette a magyar betű is. És jogosan és indokoltan megdöbbentünk miatta. A kormány azonban az osztrák taktikák labirintusát nem győzte dementikkel ellenőrizni, de külöm- ben is a miniszterelnöknek kétséget nem tűrő, határozott kijelentései ezt fölöslegessé tették. Most azonhan, hogy Vasárnapon megindult e hírrel szemben a sátoraljaújhelyi mozgalom, le hullt a lepel annak célzatosságáról. A Búd. Tud. a kormány félhivatalosa fényt vetít a kulisszák mögé, amelyet a kiegyezési tárgyalások során megösmertünk ugyan, de még sem tudtuk és nem láttuk, hogy ez a híresztelés valótlan, hogy koholmány. Jól esik tudni, hogy e megnyugtutó kijelentés megtételére a sátoraljaújhelyi szőlőbirtokosok derék akciója alkalmat adott. Ez egyelőre, mint megnyugtatás annál inkább is értékes, mert ebből ismételten Széli Kálmán ama erélyes védelmét látjuk, amelyet a Hegy alj a érdekében, a Hegy alj a szine előtt megígért. Most a fél- hivatalosa nyomán ezt újból megpecsételte és nem lehet ilyképp kétség az iránt, hogy ezt az Ígéretet állja — és azt a lehetőség szerint rövidesen tettel fogja igazolni. A Búd. Tud. említett közlése ez ügyben a következő: >A kiegyezési kérdésekben a magyar kormány mindig azt az álláspontot foglalta el, hogy ezekről a kérdésekről, a melyekre vonatkozólag a tárgyalások még be nem fejeztettek, semmiféle jelentéseket nem ad ki, mert ez a tárgyalások menetét csak zavarhatná. A kormány mindig azon a nézeten volt, hogy ezt az ügyet, a mig készen nincs, a nyilvánosság elé bocsátani nem lehet; a tárgyalások befejeztével a kész törvényjavaslatok úgyis a parlament elé kerülnek. Ugyanebből az okból a kormány nem tartotta szükségesnek a lépten-nyomon felmerülő ferde és hamis híreket megcáfolni és minden alaptalan kombinációra a koholmány bélyegét rásütni, meg lévén győződve arról, hogy mindezen találgatások, a melyekkel a tárgyalásokat avatatlan részről kisé- rik, úgyis maguktól összedőlnek majd. Egyebek közt már régen bevég- zett ténynek állították oda, hogy a kiegyezés már kész, holott az e felett való tárgyalások heteken át azóta is tartattak, a nélkül, hogy ma még befejezve lennének; úgyszintén már hetek óta tudni vélik némely lapok azt, hogy az olasz borvámklauzula tekintetében mi a megállapodás. A legbiztosabb forrásból merítve, kijelenthetjük, hogy ilyen megállapodás egyáltalán még nem létezik, miért is egyik-másik lapnak az állítólagos megállapodáshoz fűzött kommentárjai és az ezekre épített okoskodások és fenyegetődzések teljesen tárgytalanok. Eddigelé csak az bizonyos, hogy az olasz borvámklauzula nem fog fennmaradnia Eddig a félhivatalos. Egyébként is az ellenzéki sajtó egyik legtekintélyesebb orgánuma az Egyetértés tegnap a Búd. Tud.- nak ezt a közlését a következőképpen kommentálja: Nincs borvám klauzula. A közvéleménynek hatalmas megnyilatkozása és az a nagy mozgalom, mely tomboló viharként keletkezett az egész országban, elsöpri a legnagyobb akadályok egyikét, melyek a milliókra rugó áldozatok árán rekonstruált bortermelésünk egészséges fejlődésének útját állják. Az olasz borklauzula, a most érvényben levő olasz kereskedelmi szerződésünk ezen elemi csapással felérő szerencsétlen függeléke, ba a félhivatalos híradásnak hihetünk : volt — nincs! A silány olasz borok, melyek e záradék értelmében majdnem vámmentesen árasztották el az országot, —• nemcsak hogy a magyar borok árát annyira lenyomták, hogy a magyar gazda a szőlője felújítására költött összegeknek és fáradságának jóformán semmi hasznát sem láthatta, hanem a mellett a magyar bornak a hitelét is nagy mértékben veszélyeztették és rontották, mert rendesen a magyar bor cégére alatt kerültek és kerülnek még most is forgalomba. Nem csoda tehát, hogy a hazai bortermelők amint a kereskedelmi szerződések megújításának kérdése felmerült, azonnal megmozdultak s a legerélyesebb akciót fejtették ki, hogy a kormányt a kínálkozó alkalom megragadására s bortermelésünk ezen, a filoxeravészszel majdnem egyenlő veszedelmének megszüntetésére bírják. A közvélemény ebben a kérdésben oly elementáris erővel nyilatkozott meg, hogy a kormánynak meg kellett az országos nyomás alatt hajolni s a miniszterelnök kénytelen volt a közvélemény megnyugtatására a képviselőházban kijelenteni, hogy az olasz borvámklauzulát fenntartani nem lehet. Érthető örömmel fogadták a miniszterelnök e kijelentését nemcsak a magyar, hanem az osztrák termelők is, akik ebben a kérdésben teljesen szolidárisán jártak el a magyar termelőkkel. De nem úgy az olaszok. Alig vitte el nekik a táviró a magyar miniszterelnök e nyilatkozatát, azonnal megindították a legnagyobb ellenmozgalmat a klauzula fentartása érdekében, az ügyet csakhamar az olasz kereskedelmi kamarák is magukévá tették s felhívták az olasz kormányt, hogy az Ausztria-Magyarországgal kötendő kereskedelmi szerződéseknél ok- vetetlenül ragaszkodjék a borklauzulához. Annyira mentek, hogy midőn Prinetti olasz külügyminiszter a szenátusban csak célzott arra, hogy az olasz bortermelőknek számolniok kell a borklauzula megszüntetésének eshetőségével, ez a kijelentése annyira meglepte az olasz politikai köröket és főkép az északolaszországi szenátorokat és képviselőket, hogy emiatt lemondását követelték, azt mondván, hogy nem képes az olasz érdekeket megvédeni. A nagy vihar azonban szerencsésen elvonult Prinetti feje fölött s az olaszok most már szelidebb búrokat kezdtek pengetni s a klauzulának olyan módosításával is beérnék, hogy évenkint legalább bizonyos mennyiségű bor bocsáttassék be Magyarországba és Ausztriába a mostani rend- kivül alacsony vámtétel mellett. A magyar termelők azonban ez ellen is a leghatározottabban állást foglalnak s különösen a Tokaj-Hegyalja szőlősgazdáit valósággal lesújtotta az a bir, hogy a magyar kormány esetleg belemegy a klauzulának ilyen módosított alakban való meghosszabbításába. E hó 8-án monstre-gyűlést is fognak tartani Sátoraljaújhelyen, hogy erélyesen tiltakozzanak a klauzula bármily megkombinálása ellen. Ha a dolog úgy áll, ahogy a félhivatalos Búd. Tud. ma jelenti, úgy ez a gyűlés tárgytalanná válnék s volna legalább egy dolog, amelyben Széli Kálmán a magyar érdeket diadalra tudta juttatni.“ Ennyit ir az ellenzéki sajtó a borklauzulának reánk hegyaljaiakra vonatkozó részéről. Világos tehát, hogy reményvesztetten nem állunk. A bortermelőink akciója és Széli Kálmán erélye e küzdelemben a legmelegebb rokonszenvre talál — országszerte. A mi vidékünk érdeke igy lett országos érdekké. Ez az erős nyomás majd újra fellendítheti — a régi Hegyalja dicsőségét és boldogulását. — szept. 4. A mádi tüzkárosultak felsegélyezésére, amint erre részletesebb tudósításunkban is felhívjuk a közönség figyelmét, a belügyminiszter, Hadik Lapunk mai uáma 4 oldal.
