Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-03-08 / 14. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Március 8. A Hegyalja lakossága magán-, elsősorban ön erejéből akar mindig segiteni, s e miatt kéri: adassék meg annak módja is. Ilyen a szövetkeze­tek létesítése. De hogy ezek virágoz­hassanak szükséges, hogy a szövet­kezeti törvény olyképpen módosíttas­sák, hogy tagjaival szemben álló kö­vetelései, mindenkor elsőbbséggel bír­janak bármely eléb kötött követelés­sel szemben is. Teljes bizalommal Nagyméltósá- god kormánya iránt, van szerencsém az emlékiratot átnyújtani. * Ehhez a beszédhez nem kell kommentár. Nem is kommentálni akarjuk, csak reámutatva arra a határozott, férfias, nyílt és őszinte hangra, amely az egész beszéden végig vonul első sorban is örö­münket akarjuk kifejezni, hogy ezt az ügyet a Tokaj-Hegyalja Andrássy Sándor gróf kezébe tette le. Azután pedig kifejezést akarunk adni annak az erős meggyőződés­nek, hogy ahol egy Andrássy gróf igy beszél, ahol a politikai és köz- gazdasági élet oly hatalmas ténye­zője igy nyilatkozik ottan már jó- előre is — félig nyert ügyünk van. Csak éppen a minap olvastam egy olasz hírlapban, hogy az olasz és magyar borkereskedelmi szer­ződés statusquoja iránt a bizal­mat az olasz közvéleményben is éppen az a tény ingatta meg leg­erősebben, hogy a legnagyobb ma­gyar borvidék ügyét, a diplomácia ténykedései előtt is mindig impo­náló tekintélyben álló Andrássy név egyik méltó örököse karolta fel. Természetesnek találtuk olasz részről ezt az ijedelmet és óriási nyereségnek tartottuk a szerződés­ügy legkedvezőbb kimenetelére. Elvégre is Olaszország egyik szö­vetsége:- államunk és keresi velünk minden téren a méltányos és bé­kés együttélés lehetőségeit. Az olasz kormány előtt alig tűnhetett volna fel méltányosabbnak, komo­lyabbnak és jelentősebbnek ez a borkereskedelmi kérdés, mint ép­pen most az Andrássy gróf exponá­lásával. Ilyképpen tehát már maga tiones) ^ előszámláló „Azari Re- gestrum3 szerint nem kevesebb, mint 32 községet találunk az Azary- család birtokában. Abban a Regestrum- ban emlittetik, hogy 1594-ben Azary Miklós és társai protestálnak nemes Rákóczy Ferenc ellen a Buttka, Ladmócz, Pelejte és Kis-Azar köz­ségekben volt birtokrészek elfoglalása miatt. Az Azaryakkal egykorú, vagy későbbi birtokosok voltak még itten: Pelejtey Gáspár, Morvay János, Gás­pár deák és Ujlaky Gergely. Jelen­legi birtokosaik a Szemere- és a Dienes-családok.—Pelej tey Andrásnak az 1383-ból felmaradt végrendelete alapján (1. „Akk“ V. óvf. 337. lapján) bízvást feltehető, hogy már az Ár­pád-korban virágzó egyházi életet élt község volt mind a két Azar, melyeknek közös dicsősége lehet, hogy vagy az egyikök, vagy a másikuk adhatta a történelemnek Ozoray Fü- löpöt, Zsigmond királynak azt a ked­ves emberét, ki a XV. század elején a csizmadiaságból a temesi bánságig vitte fel (Buday Polg. Lex. III. K. 21. 1.) és a kit a Sztáray Albertnek 1417-ben adott királyi levél is dicsé­retekkel halmoz el.*** A XV. század elején megindult 3 Akk n. 260. 1. Folyóiratunk szerkesztőjének sz. közlése, az olasz kormány, a statusquo me­revségétől távolabb—tekintve a köz- gazdasági fejlődés változait is — bizonyosan a méltányosság erő­sebb érzetével, az engedmények iránt hajlékonyabb inspirációkkal folytathatja e kérdés kereskedelmi tárgyalásait. De egyébként is ösmerjük mi jól Andrássy Sándor gróf közgaz­dasági szereplését. Látjuk majd­nem napra-napra. Mint a zemplén- megyei gazdasági egyesület el­nöke fáradhatatlan kitartó tevé­kenységgel, energiával, erős buz­galommal vezeii és irányítja egy nagy vármegye közgazdasági éle­tét. Eddig mindig azt láttuk, hogy amihez fogott, azt erős kézzel irá­nyította, hogy amely ügyet nyílt meggyőződésével, lelkesedéssel fel­karolt azt minden leküzdhető aka­dályon keresztül soha meg nem pihenő gondoskodással vitte előre. Nos akik igy ösmerjük An­drássy Sándor gróf gyéniségét és közgazdasági tevékenységét — és a tokajhegyaljai mozgalom is eb­ben a hitben bizta ügyét reá -— biztos reménységgel nyugodhatunk meg abban, hogy ez a rendkívül fontos ügyünk a leghivatottabb kézben van. Olvassuk a kormány előtt tett nyilatkozatából, hogy itt nemcsak kötelességet kell teljesíteni, hanem a múltban elhanyagolt hibát kell megreparálni, olvassuk, hogy a „valamivel“ megadott engedmény már nem elegendő a bajok orvos­lására. És mindezekből kiolvassuk azt, hogy a bajunkat komolyan felismerték és hogy az orvoslás­hoz egy komoly, munkás főur ko­molyan hozzálátott. És ha egyelőre messze is vagyunk még a teljes javulástól, mindenesetre megköny- nyebbülést érzünk, mint az a be­teg, aki teljes, feltétlen bizalommal és szeretettel csügg — orvosán. — márc. 8. A halmii petíció nemrégen sátor­aljaújhelyi eseinénynyé fejlődött, ami­kor a F. H. megírta, hogy ezen pe­tíció kormánypárti védőjéül dr. Nagy Dezső fővárosi ügyvéd a sátoralja­kelyhes huszita vallásmozgalom Zem­plén felsővidékét sem hagyta érintet­lenül. A hussziták terjeszkedésének nyomait találjuk Kis-Azarban is. A jelenlegi róm. kát. templom és az előtte álló harangláb — mind­kettő huszita korbeli építmény — ar­ról tesz bizonyságot, hogy itt a hu­sziták „gyülekezethet alapítottak. A husziták azari szereplése és a protestántizmus megjelenése közt jó­kora időszak van. Valószínű tehát, hogy ebben az időközben a templom a róm. katolikusoké volt. A haranglábon, a harang mel­lett átfutó gerendán, a következő felírás látható: „FACT. ANO 1619.“ Ámde vannak adataink, hogy itt már 1636-ban, sőt még előbb is „ref. gyü­lekezet“ volt és a nevezett templom ez időben a reformátusok tulajdonát képezte. Világos hát, hogy e harang­lábat is a reformátusok állították. Hogy aztán miért építették igy: bi­zonyára, hogy a főépület épitésmód- jával egységessé tegyék. A ref. egyház első megalakulá­sára nézve semmi okmány nem ta­lálható; de több körülmény bizonyít a mellett, hogy mindjárt a reformá- ció után alakulhatott.4 4 Az egyháznak 1636-ban való fennállása mellett szól egy régi köziratban közölt lel­tár, melyben, többek közt, az mondatik, hogy van az ecclesiának: „egy meszelyes, ezüst, A szólón cirádás pohara, ilyen Írással; „Math, újhelyi választástvédők budapesti kép­viselője, a halmiaknak dr. Fried La­jos sátoraljaújhelyi ügyvédet ajánlotta, aki tekintettel a magas honoráriumra melynek felét a sátoraljaújhelyi füg­getlenségi körnek szánta, ezt az aján­latot elfogadta és a kormánypárt vé­delmére el is utazott Halmiba. Ama közleményben aposztrofált dr. Nagy Dezső ügyvéd, a budapesti ügyvédi kamara titkára, aki ezen közlemény­ről csak most értesült, ezzel szemben cáfolatot közöl velünk. Annak idején az említett újság „minden megjegy­zés nélkül“ közölt „tényeket“, mi is minden megjegyzés nélkül közöljük dr. Nagy Dezső cáfolatát, amint kö­vetkezik : Én Fried Lajos sátoraljaúj­helyi ügyvéd urat a halmii man­dátum megtámadásából folyó vizsgálati ügyben sem egyik, sem másik félnek jogi képvise­lőül nem ajánlottam és sem neki, sem másnak e tárgyban táviratot nem küldöttem. Dr. Nagy Dezső. Uj állami népiskolák. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszternek különös főgondját képezi a népokta­tás fejiesztése. Évről-évre szaporítja az állami elemi iskolák számát. Min­den egyes ily iskola a művelődésnek és magyarosodásnak egy-egy vára és ezért különös nagy örömmel kell üd­vözölnünk Wlassics akcióját. Zera- plénvármegyében is újabban három is­kolát létesített, öt tanítóval. Erzsébet királyné szobra. A Zemplén részére irta: Petrik Albert műépítész. Budapest, márc. 5. Az elmúlt esztendő szobrász és építő művészeinknek igazi erőpróbája volt. Korszakai kotóan hatalmas és szép feladat nyílott meg ambíciójuk és képességeik előtt, dicső emlékű Er­zsébet királyi asszonyunk szoborpá­lyázatának kihirdetésével. A feladat nagyszabású volta próbaköve lehetett a magyar művész-invenció és alkotó képességének. Mint ahogy a rideg tűzkő a szik­rák özönét szórja ki magából, ha a kemény acéllal csiholjuk azt, úgy kel­lett volna a sok szép eszmét, a fel­adat nagyszerűségétől megihletett mű- vészlelkeknek napfényre hoznia. Hi­szen minden kedvező körülmény se­A jogfosztogatások, a templom­elfoglalások idejében a templom 1756 körül újra a katolikusoké lett. Az istenháza nélkül maradt protestánsok csak 1800—1804. évek alatt építettek újat maguknak, mely 1853-ban torony­nyal láttatott el, 1894-ben pedig a buzgó lelkipásztor, Péter Mihály fárado­zásából az egész épület renováltatott. Hívei máig is Kálvin hite szerint di­csérik az Urat. Említésre méltó dűlőnevek K.-Azar határában: Páskom, — Vágás, — Porvász, — Alsó- és Felső Lázárka, — Klinok, — Kotylyina, hol az el­pusztult Razimó is volt. A hegyek egyes részeinek elnevezése : Kakas- vár, Pánthy-vár, Laczkó-Kosár. A hegyekben van nagy kiterje­désű erdeje, a hol nyúl, őz, szarvas, vaddisznó elég nagy számban talál­ható. Ezelőtt mintegy 6 évvel rae- szet is égettek e hegység egy részé­ben. A lakosság nyelvre nézve tót, de akad egynéhány, ki a magyar szót is megérti. Vallásra nézve leg­több köztük a gör. kát., azután a róm. kát. és az ev. ref. 26. Bibite ex hoc omnes. Fieri fecit (Jener. Dom. Basil SASSY, A. 1636,* Ez azonban már nincs meg, do meg van egy másik szent- : edóny, melynek oldalán 1039, óvszám olvas­ható. Az egyház törtánetót röviden és váz­latosan megírta Péter Mihály s kéziratban ő őrzi. B, ; gitségükre sietett, hogy nagyot és szépet segítsen alkotni nekik. A sokat szenvedett mártír királyi asszony jóságos szive, életének sok fenségesen szép epizódja, melyeket e jóságos szív cselekedett, hozzánk ma­gyarokhoz való igazi meleg ragaszko­dása mennyi művészi eszme inspirá­lója lehetett. És a művésznek nyitva volt az útja, ha mert nagyot alkotni, mert semmi szép tervet nem kellett elejteni a megvalósításra, összegyűlt alap kicsiny volta miatt. És vájjon mi lelt az eredmény? Tizennyolc pályamű, amely a városligeti művész-templom­ban, a Műcsarnokban napok óta a közönség szemlélésének tárgya. 18 munka, amely közül a nemzetközi zsűri egyet sem talált az első díjjal megjutalmazhatónak. Én megvallom, ennek a zsűrinek az ítéletét feltétlenül helyesnek és igazságosnak tartom, bár a fővárosi lapok között vannak olyanok, melyek elitélik és a sikertelenségét ezen nagy pályázatnak egyenesen nekik tulajdo­nítják. Pedig ez nem kisebb igazság­talanság, mintha abban keresnők a pályázat sikertelenségének okát, hogy művészeink nem végeztek jó munkát, avagy ily nagyszabású leiadat meg­oldásával képességük és tudásuk nem állana arányban. A hiba itt egészen másutt kere­sendő. Mert világos, hogy hibának valahol lenni kell, ha művészeink min­den tudásukkal síkra szálltak és a legszebbét és legjobbat adták, a mi a viszonyok között tehetségüktől csak telhetett; a zsűri viszont a lehető leg­igazságosabb Ítéletet hozta meg a be­érkezett pályaművek fölött s eredmény még sincs. Ez a hiba a pályázati hirdetés szövegezésében van, amely úgy az emlék koncepciójára, mint annak költ­ségeire nézve teljesen szabad kezet hagy a művészeknek. Egyetlen kikö­tés csak az, hogy a szobor a Szent- György-térre kívántatik, s azért a pá­lyázóknak számot kell vetniök a tér alakjával, területével, esetenkint való nagy forgalmával és környezetével. Megkivántatik továbbá, hogy a mű­alkotás a dicsőült királyné emlékéhez méltó legyen. Ebben a hirdetésben nincs meg­jelölve, hogy a szobor felállítására összegyűjtött közel másfél millió ko­rona tisztán csak a szoborra magára forditandó-e, avagy abból a Szt.-György tér szabályozásának költségei is fede- zendők lesznek. Ez a homályos szö­vegezés a pályázó művészeket két táborra osztotta. Az egyik úgy vélte, hogy az egész ősszeg a szoborműre A nép foglalkozása földmivelésből és állattenyésztésből áll. Az utóbbi évek kedvezőtlen anyagi viszonyai a lakosság nagy részét arra kényszeri- tették, hogy másutt próbáljon szeren­csét és bizony a munkabíró erő je­lentékeny része Amerikában foglalko­zik. Van az ev. ref. egyháznak egy, a kor igényeinek megfelelő iskolája. Törvényszéke S.-A.-Ujhelyben; szolgabiró-, adó-, posta- és táviró- hivatala Gálszécsen. Soroz a 66. hadkiegészítő kerületbe, a 9. honvéd­ezredbe, tartozik a 28. népfelk. já­rásba. Lakosainak a száma: 532.

Next

/
Thumbnails
Contents