Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-03-01 / 11. szám

Március 1. ZEMPLÉN. 3. oldal. Zemplén politikai hirlap megjelen minden második napon és pedig: kedden, csütörtökön és szombaton este megelőzve minden más megyei lapot közöl pontosan és kimerítően vármegyei, városi, községi ügyeket. Hírrovatában, törvényszéki, köz- gazdasági, ipar és kereskedelmi rova­taiban a tudósítók egész légiója min­denről pontosan, gyorsan és hűen tudósítja. Irodalmi, tanügyi és színházi köz­leményeit kicünő belső dolgozótársai látják el. A „ZEMPLÉN“ előfizetési ára: egész évre . . 12 korona, félévre ... 6 „ negyedévre . . 3 „ Hirdetések jntányosan felvétetnek. JEGYZETEK a hétről. « Édes tavasz balzsamos levegője suhant át a múlt hét napjain völgyön, bércen. Csodálatos érzéseket vált ki az emberekből a tavaszi levegő. Olya­nokat, amelyeknek nevet adni alig lehet, de amelyek felvillanyozzák az emberek kedélyét. Pedig egy-egy pil­lanatra, mikor ez a buja élettől fris­sen áradó levegő először simul végig szép asszonyok puha fekete fürtjein — elkábit és valami végtelenül édes szomorúságot fakaszt. Azután mégis csak győzedelmesen vívja ki harcát a természet ébredő ujhodása és életet, örömet, erőt, világosságot áraszt ló­lekbe, szívbe .... mindenüvé amerre csak természet virul .... Mindezt — igy prózában — a meglepő következetességgel „nyájasá­nak nevezett, de valójában igen kri­tikus és sokszor mogorva olvasó, még csak valahogy beveszi. Ah, de a ver­sek! A tavaszi versek, melyek az első langy fuvallatra csudamód nagy tömegekben érkeznek a radekciókba. Mennyi zöldség egy rakásban! Az ember még először megadó türelem­mel kezdi olvasni, de mikor a hu­szadik vers is csak a csevegő patak­ról, az éneklő madarakról és az éb­redő természetről szól és a derék poéták kétségbeejtően rósz rímekkel és hallatlanul döcögő verslábakban mindig ugyanazt ismétlik, a szerkesz­tők — akik különben sem tartoznak a vasidegzetü emberek közé — rend­szerint a kályhába vetik az egész vershalmazt. Eikól még egy kis me­leg igy március elején. * Örvendetes dolog, hogy újabb idő­ben a gazdasági kérdések milyen nagy helyet foglalnak el az állandóan fel­színen levő aktuális kérdések töme­gében. Ma még ugyan annyira ösz- szekeverik a politikai kérdéseket a gazdaságiakkal, hogy sokszor úgy tetszik, mintha tisztán politikai fogás és nem a dolog természetében rejlő praktikus érdek irányítják a gazda­sági kérdéseket, de hova-tovább tisz­tán bontakozik ki a közel jövő képe, amikor tisztán gazdasági szempontok lesznek irányadók. Erre nézve Zem- plénvármegyének egy köztiszteletben álló és az aktív politikában még ma is vezérszerepet játszó embere tudó­sítónk előtt a következő nyilatkozatot tette: — Határozottan beteges állapot volt az, mikor kicsinyes, lényegtelen, semmi praktikus hasznot nem hajtó és a nemzeti érdeket távolról sem érintő politikai kérdések foglalkoztat­ták a közélet terén szereplő embere­ket. Hány nemes tehetség tékozolta el erejét személyi- és pártharcokban, hány hatalmas alkotó szellem kötte­tett le a kicsi kérdések ama halma­zához, melyek mesterségesen felfújva valóságos lidércnyomásai voltak a parlamentnek is. Ma már más idők jár­nak. Gazdasági kérdések nyomulnak előtérbe. Ezek a kérdések a parla­mentből kimennek a nép közzé S a nép figyelmes lesz anyagi érdekeire. Talán erre vezethető vissza az az üd­vös mozgalom is, mely a hegyaljai borok érdekében indíttatott s mely kormány körökben oly rokonszenves fogadtatásra talált. Különben Zem- plénvármegye gazdasági kérdésének fejtegetésére, összeköttetésben a poli­tikai jelszavakkal, lesz még alkalmam Önöknek egyet-mást elmondani. * HÍREK. Református estély. — Saját tudósítónktól — Sátoraljaújhely, február 28. A sátoraljaújhelyi reformátusok februárius 27-én tartották tizenhatodik felolvasó-estélyöket amely egyszersmind utolsó, befejező est volt e nemben a tél folyamán. Mint minden egyes val­lásos estén, úgy ezen is igen nagyszámú és előkelő hallgatóság gyülekezett ösz- sze a szép nagy tanácsteremben. Hogy mindig ily impozáns közön­ség sereglett egybe az estékre, a me­lyek városunkban valósággal esemény számba mehetnek, az egészen termé­szetes és könnyen érthető, mert az esték műsora esetről esetre nagy gond­dal volt összeállítva. — De hát ki is az, aki emberi műveltségével ne vá­gyakoznék az ilyen estékre ? Ki az, akinek lelkét egy-egy ol­vasás folyamán hallott eszmék és igaz­ságok meg ne kspnák. gondolkozóba ne ejtenék ? Hiszen az ott hirdetett igazságok,a hamisittattlan vallásos meg­győződés a tudomány és történelem igazságai. És ki ne óhajtana ezekkel köze­lebbről is megismerkedni ? Aztán ki az, akire egy szép öszhangzatos ének felemelő, épitő hatást ne tegyen ? Hi­szen ez a benső, vallásos érzést emeli, erősiti, a fenséges a magasztos iránt való érzelmet felébreszti. Meg artán ki az, akinek szivét, lelkét meg ne hatná egy szépen clszavalt költemény f A költők műveiben gyönyörködni már magában véve is nagy szellemi élve­zet ; hát még egy müvésztehetség ál­tal lelkesen előadott költői mú milyen magas szellemi gyönyört s tiszta élve­zetet nyújt a fogékony sz vil embernek. — Igazán el lehet mondani, hogy ma­gas szellemi élvezető jn volt részük azoknak, akik az utolsó befejező fel­olvasó-estén megjelentek, mert az va­lóban művészi magaslaton állott. Először elhangzott a gyülekezeti ének. Majd Fejes István a jeles poéta­pap mondott bensőséggel teljes imát, amely után remek képekben és hason­latokban gazdag szabadelőadást tartott a bibliáról, közelebbről annak új szö­vetségi részéről, ismertetvén azt, mint a világ világosságának központi nap­ját s követendő dicső példányképül állitván a hallgatóság elé Jézust, mint az erkölcsi élet legtökéletesebb pél­dányképét. A nemes szónoki hévvel tartott előadás igen nagy tetszést kel­tett. Ezután Mester Istvánné énekélte el Eisenhoffer »Világnak bölcs atyja.. .* c. énekét előbb szólóban, Szalay Béla ref. orgonista hármónium kísérete mellett, majd pedig Szalay B. vezetése alatt, a vegyes énekkarral, a melynek tagjai Székely Sándorné, Spillenberg Sarolta, Szép Ilonka, Szigethy Lidia, Bartkó Kami'la, Nagy Margitka, Borcsik Margitka, Nagyváthy An- nuska, Mester Dezső, Nagy Béla, Lábos Béla, Csizy Béla. Mesterné remek szólója valóban lelkünk mélyéig hatott s gyönyörrel élveztük érces csengő hangját, amely a vegyeskarral való szereplés alkalmával is pompá­san érvényesült. A vegyeskar, mely­nek tagjai már megjelenésükkel is igen kellemes benyomást tettek a hallga­tóságra, — kitünően sikerült énekével egy újabb babért szerzett már koszo­jukba kötött babéraihoz. Az énekmű­vészet élvezetének hatása ki is tört a hallgatóság kebeléből s lelkes éljen­zéssel és szűnni nem akaró tapsvihar­ral jutalmazta a rövid idő alatt híressé vált vegyeskart A nagy hatást keltett ének után a felolvasószék szeretetreméltó bájos jelensége, Borcsik Margitka szavalta el Kiss Józsefnek »Kincses Lázár le­ánya« c. költeményét teljes sikerrel. A minden tekintetben tökéletes szava­latot zugó tapsvihar követte, amelyet a kis művésznő méltán meg is érde­melt. Erre Mester Dezső, Csizy Béla, Lábos Béla és Szalay Béla énekel­ték el Schubert F. »Égy halk sóhaj­tás . . .« c. énekét teljes precizitással. Remek énekük felemelő hatást tett a a lelkes közönségre A tapsból nekik is bőven kijutott. Nagy Béla, a hires vigszavaló gyönyörködtette még a közönséget Arany János »A íülemile« c. humorisztikus költeményének pom­pásan sikerült elszavalásával, derült hangulatot keltve. Ez után váratlanul érdekes jelenet következett. Ugyanis mielőtt Fejes István záró beszédét, melyben visszatekintett a felolvasások sorozatára s megköszönte a lelkes kö­zönség rokonszenves érdeklődését s elismerését nyilvánította mindazok előtt, kik a felolvasó estéken szerepel­tek, — befejezte volna, Harsányi Ist­ván s. lelkésznek három, Szalay Béla orgonistának pedig két darab húsz ko­ronás aranyat adott át a lelkes szavak kíséretében, emlékül, mint a hallgató­ság adományát azért a lelkes buzga­lomért, amelyet az esték rendezése körül 4 hónapon keresztül kifejtettek. A nem várt kitüntetést Harsányt I. meghatottan köszönte meg, kijelent­vén, hogy az elismerést ők nem csak kí­vülről várják, mert az az ő lelkiisme­retűkben is ott van. Záradékul a Hym- nuszt énekelte el a lelkes hangulatú közönség. Akik az utolsó estén ott voltak, egy művészi színvonalon álló estében gyönyörködhettek. — Ezzel azonban még nem volt teljesen befejezve a val­lásos esték sorozata, mert azt tulajdonké­pen az a pompás lakoma fejezte be, amelyet Fejes Istvánné, Szombathy Lászlóné, Juhász Jeuőné és Matolay Bé­liné úrnők rendeztek at éli vallásos esté­ken szerepelt hölgyek és urak tiszteletére a lclkészi lakon A háziasszonyi szere­pet vivő igazi kálvinista urhölgyek pá­ratlan magyaros szívességgel, pazar módon látták el vendégeiket s a ve­gyes énnekkar a pompás lakoma vé­geztével a »Balatoni nóták« remek előadásával kedveskedett az illusztris társaság nagy gyönyörűségére. A szé­pen sikerült dalok a különben is emel­kedett hangulatot csak fokozták. Majd a szalonban Borcsik Margitka és Nagy Béla válogatott monológok művészi előadásával vidám, kedelyhangulatban tartották a társaságot. Majd bevo­nult a 41 tagból álló szép társa­ság a táncterembe, hogy vidám zene mellett adjon kifejezést a felolvasó es­ték sikere felett érzett ürömének. És mikor megszólalt a mámoritó zene: aranyos hangulatban lejtettek a vegyesénekkar lelkes férfi tagjai a bá­jos hölgytagokkal, itt is törekedve s gondosan ügyelve arra, hogy a kel­lemes összhang közöttük meg legyen ... Nagy Bélát még a tanácsteremben is megszavaltatta — és pedig kétszer is — a jókedvű társaság, amely reggeli 4 órakor egy pompásan sikerült s bál­lal is méltán felérő est kedves emlé­keivel, a legjobb hangulatban oszlott szét. A háziasszonyi nemes szerepet vívó úrnőkön és a vegyes kar hölgytag­jain kívül a következő ürhölgyek volt- tak jelen a lakomán: Dókus Gyuláné, Nagy Béláné, Szép Gedeonná, Borcsik Gyulánné, Mester Istvánné, Kulcsár Fe- renezné, Szalay Béláné. — A nemes irányú felolvasásokat rendezők, jóleső érzéssel s boldog öntudattal tekinthet­nek vissza fényes sikerű törekvésükre. lieferen?. — Királyi adományok. A király Gyarmathy Soma b.-ujlaki ev. ref. lelkésznek 100 és Csornyák Miklós izb.-radványi tanító részére 30 koro­nát adományozott. — Kinevezés. Czibur László hon­véd alezredes, ki pár év előtt az új­helyi zászlóalj parancsnoka volt, Ma­rosvásárhelyre ezredparancsnokká ki­neveztetett. — Az ügyvédi kamara tisztujitása. Á zemplénmegyei ügyvédek a kama­rai tisztujitás tárgyában ma értekez­letet tartottak és helyettes elnökül Ambrózy Nándor ügyvédet, választ­mányi tagokul pedig dr. Kossuth Já­nos, dr. Rosenthal Sándor, Csuka Ödön, Spillenberg József és Vitányi Bertalan ügyvédeket jelölték. A tiszt­ujitás e hó tizenhatodikán Kassán fog megtartatni. — A fősorozások polgári elnökei. Matolai Etele alispán ma reggel a Bodrogköz székhelyére, Király-Hel- meczre utazott, hogy a járás részéről ma megkezdődött fősorozáson, mint polgári elnök vegyen részt. A bodrog­közi járáson kívül az alispán fogja ellátni az elnöki tisztet még az új­helyi járásban (márc. 11.), a sztrop- kai járásban (ápr. 10.) és Sátoralja­újhelyben (márc. 7.) — Polgári el­nökök lesznek a szerencsi járásban márc. hó 17-én kezdődő ujoncozás al­kalmával Vitányi Bertalan, a tokaji járásban Székely Károly, a gálszécsi járásban Fischer Gusztáv báró, a nagymihályiban Pólányi Géza, a va- rannaiban dr. Cseőke József, végre a homonnaiban és a szinnaiban Kelemen Kálmán vm. bizottsági tagok. — Banket. Dongó Gy. Géza vár­megyei főszámvevő, a Zemplén belső dolgozótársa tiszteletére barátai ab­ból az alkalomból, hogy a Zemplén szerkesztésétől tizenhat év után meg­vált, ma este a „Korona“ szálloda étter­mében lakomát rendeznek, hogy a vár­megye elismerésén kívül ekként is mél­tányolják Dongó nagy érdemeit, me­lyet a vármegye legrégibb lapja élén oly hosszú időn át nehéz munkával s nagy felelősséggel kifejtett. — Hangverseny. A sátoraljaúj­helyi dalárda e hó 22-én a városi színházban nagyobb szabású hang­versenyt rendez. Az érdekes műsor a kiragasztott plakátokon már olvas­ható. — Yivóakadéuiia. Horváth La­jos a zemplénmegyei vívó- és sport egyesület jeles vivő mestere, mint la­punk egyik előző számában már rész­letesen közöltük, vívó estélyét holnap este tartja a városi színházban. Lefo­lyásáról következő számunkban refe­rálunk. — Utonállok. Vakmerő támadás­nak volt kitéve tegnapelőtt Bogyay Béla városi tanácsos. A mint éjjel 11 óra tájban Sárospatakról kocsin hazafelé jött, Végardó közelében az utszéli árokból több útonálló ugrott elő, egyikök kezében magasra emelt pisztolylyal a kocsi elibe állt és azt „halt“ kiálltással megállásra kény- szeritette miközben pisztolyát is el­sütötte. Bogyay lélekjelenlétét sze­rencséjére el nem veszítette, hanem revolverét kirántva, kétszer feléjük lőtt, mire a gazemberek ijedten el- széledtek a kocsis pedig a lovak kö­zé vágva elhajtott. A csendőrség még az éj folyamán megindította a nyo­mozást a rablók kézre kerítése végett, a kik minden valószínűség szerint a vidékeken tanyázó kóborczigányok közül valók. — A budapesti—lovocnei vonal gyorsvonatai, amelyek vármegyén­ket és városunkat is közelebbről ér­dekelik ez év május 1-től meggyor­sított sebeséggel fognak közlekedni. Ugyanis általánosan fokozni akarják a gyorsvonatok átlagos sebességét, melyek ezidő szerint a hatvan kilomé­tert alig haladják meg. Első sorban a bécs—budapesti forgalomban az ösz- szes gyorsvonatok menetrendjét 4'50 percről 4 05 percre akarják leszállí­tani. Hasonlóképpen gyorsítani fog­ják a Budapest—Debreczen—Márma- ros-Sziget, a Budapest—fiumei és Budapest—Nagyvárad—brassói gyorsr

Next

/
Thumbnails
Contents