Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-02-25 / 9. szám

Sátoralja-Ujhely, 1902. február 25. 9- (2149.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatals SAtoralja-TJjh.ely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fii). POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gtyula Bíró Fái dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor. negyedévre 3 kor. —- Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési di]: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dist- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi t. olvasóközönséghez. Sátoraljaújhely, febr. 25. önérzettel vegyes elfogódott­sággal hajtjuk meg ma zászlónkat Zemplénvármegye t. közönsége előtt. Önérzetünket tiszta ambiciók sarkalják, eifogódottakká a vállalt hivatás nagyszerűsége tesz. A mai napon, mikor Zemplén­vármegye legrégibb hirlapja, mely a hivatalos jelleget elhagyta, a har­minchárom éven át kitartó és tisz­tességes munkával vezetett Zem- plén-nek szerkesztését átvesszük, minden szavunkat, minden meg­győződésünket ünnepélyes áhítat­tal írjuk le. Teljes nagyságában átérezzük azt a hivatást, amely e lap szer­kesztésével reánk vár. Teljes erőnk­kel akarunk e hivatáshoz méltók­ká lenni. Azt a zászlót, a melyet derék elődünk az irodalmi és társadalmi kereteken belül a magyarság érde­kében tizenöt esztendőn át oly lelkesen lobogtatva, nekünk szep­lőtlen tisztaságban adott át, erős kézzel ragadjuk meg annál is in­kább, mert a mai naptól kezdve e lapot a politikai térre is elvisz- szük. Ott a hivatás érzetét erősebb hullámok is csapkodják, meg kell hát védenünk itt is ezt a zászlót. És hogy e kötelességünket mi­nél hivebben gyakorolhassuk: Lapunk iránya független lesz minden párttól. Nem egyik vagy másik pártnak, hanem az egész vármegyének hazafias gondolkodá­sát akarjuk tolmácsolni. Szabadelvű szellemű, erősen magyar érzésű, osztályérdeket nem ismerő, a felekezetességet üldöző új­ság lesz az uj Zemplén. A gazdaközönség érdekeit, a nemzeti ipart és tisztes kereskedel­met egyaránt védelmezni akarjuk, ellenőrizve hogy e gazdasági ér­dekek együttes működésével a vármegye közgazdasági politikája sohase tévedjen a káros egyolda­lúság terére. A megyei és városi közigazgatás egészséges fejlesztését kívánjuk, üldözve minden visszaélést, egyen­lő kritikával tekintve úgy felfelé, mint lefelé. Éber szemmel akarunk őrködni azon, hogy a szegényebb néposztály érdekei is sehol, soha jogtalan sérelmet ne szenvedhes­senek. Minden rovatunk, a lap min­den legkisebb tere a közönség ér­dekeit fogja szolgálni. Tanügyünk kulturális fontossá­gát, a művészetek, szinhaz és zene nagyfontosságu nemzeti hivatását, itt az ország egyik határszéli vár­megyéjében, kitűnő munkatársaink lelkes gárdája fogja felkarolni. Irodalmi rovatunk marad a Zem­plén régi szép nivóján, amely­nek vezetését e lap volt kitűnő szerkesztője, mint belső dolgozó­társunk továbbra is kezében tartja. Hirszolgálatunk pontosságáról a Zemplén tudósitói a vármegye min­den legkisebb helyéről is gondos­kodnak. Törvényszéki rovatunk bő tar­talmával a jogászvilág körében nél­külözhetetlen hírszolgálatot akar­juk teljesíteni. Tisztviselőink min­den érdekét humanitással mérlegelve szivesen védelmezzük jogos állás­pontjukat. Általában a nagyközönség min­den rétegének szolgálatában, min­den a közügyet és politikát érintő kérdés tárgyalására, megvitatására teljes pártatlansággal nyitjuk meg lapunk hasábjait. De éberen őr­ködve azon, hogy minden kérdés­ről a sajtó nemes hivatásához illő tárgyilagossággal beszéljünk és a pártok és egyének becsületét soha ne támadjuk. Tárgyilagosság és igazságosság: ez a kettős jelszó irányítsa harcmodorunkat. És most e hitvallásunk őszinte nyilvánításai után a tisztelettel meg­hajtott zászlót bátrabban lobog­tatva, kérjük Zemplénvármegye közönségét, hogy ezt a zászlót jóakarattal szivesen szemlélje és rokonszenvével nyújtson nekünk erőt, kitartást és bátorságot, hogy a nyilvánosság nagy ítélőszéke előtt mindig büszkén és emelt fő­vel haladhassunk tövisekkel bera­kott szép pályánkon. Hazafias tisztelettel a „Zemplén“ politikai hírlap szerkesztősége. Sátoraljaújhely, február 25, Vizsgálat a petició ügyében. A sátoraljaújhelyi képviselőválasztás el­len beadott petició tárgyában a kir. Kúriáról szombaton érkezett le a vizsgálatot elrendelő végzés a kassai kir. ítélőtáblához. A Tábla a Sátor­aljaújhelyben foganatosítandó vizsgá­lat vezetésével Juhász Andor tábla- birót bizta meg, aki ez ügyben va­sárnapon itt járt, bogy a vizsgálat vezetésének formáiról és a szükséges helyiségek ügyében a királyi tvszék elnökével tárgyaljon. A déti vonattal már vissza is utazott Kassára. A vármegye közgyűléséről. Sátoraljaújhely, február 21. Az elmúlt kedden reggel 10 óra­kor kezdődött a februári közgyűlés és eltartott déli 1 óráig. A jegyzői kar kérelmére, minthogy aránylag kevés tárgy volt napirenden, folyta­tódott a gyűlés délután 3 órától esti 9-ig. Bár a tárgysorozat számra nézve nem éppen terjedelmes, tartalma eléggé érdekes volt és élénk vitákra adott alkalmat. A néha hevesebb vi­ták dacára is, Hadik Béla gróf főis­pán, közgyűlési elnök, ki pártatlanul biztos kezekkel vezette a tárgyalás menetét, megőrizte mindvégig a gyű­lés rendjét és a megyegyülések vitái­nak emelkedettebb nívóját. A közgyűlésről szóló részlete­sebb tudósításunk a következő. A délelőtti gyűlés. Sátoraljaújhely, február 18. Hadik Béla gróf főispán röviden lelkes szavakkal üdvözölvén a t. tör­vényhatósági bizottság tagjait, megkez­dődik a gyűlés a tárgysorozat első pontjával. (Az újhelyi kőzkórház.) Miklóssy István biz. tag, mint szakküldöttségi elnök, ösmertetvén a Sátoraljaújhelyben építtetni szándékolt törvényhatósági közkórház ügyének előkészítését, mely már három eszten­deje, hogy foglalkoztatja a vármegye közönségét és a közvéleményt, az állandó TÁRCA. fi „Zemplén“ története. A „Zemplén“ társadalmi és iro­dalmi heti lap, Zemplénvármegye közönségének tizenhat év folyásán, a Zemplénvármegyei tanítóegyesület­nek pedig bárom éven át volt hi­vatalos lapja, ez évi 8-iki számával szerkesztőséget cserélt, beolvasztotta magába a „Zempléni Ujság“-ot, le­tette „hivatalos“ jelzőjét és felvette helyébe mától kezdődő mivoltjának, lelkületi énjének kifejezéséül a „po­litikai lap“ titulusát. — Őszintén kí­vánom a politikai lappá átalakult „Zem­plénének : legyen jövendője, mint volt múltja is, évek hosszú sorára kiter­jedő — és kívánom, hogy öregbedjék ne csak az átvett szép idő, hanem az annak révén vele átevezett közbecsü- lés tekintetében is! Mikor az „öreg“, t. i. a „Zem­plén“ az 1894. dec. 31-én huszonöt éves múlt, akkor kiadott jubilári al­kalmi számában, melyben nem keve­sebb, mint nyolcvan munkatárs adott egymásnak légyottot, az első negyed század küszöbét átlépve jellemzően mondotta magáról, hogy őneki a vidéki kétszáz-egynebány lap között csak egy-kettő van bátytya, a többi mind öcscse, a legtöbb pláne öcsikéje. Mielőtt tovább menénk (nem a laptól, csak a mai nevezetes for­duló ponttól) engedje meg a t. ol­vasó, hogy még egy reám hárult kötelességet teljesítsek, bogy t. i. a „Zemplén“ 32 éves, pályafutásának mogyoróhéjba szoritottkülső történetét ebbe a 2149. számba bemódolhassam. Néhai való Boruth Elemér (családi néven Steiger Alajos, isten nyug­tassa!) harmincegy évvel ezelőtt, va­gyis 1870. január 4-én, adta ki az ő hírlapjának első számát, a „Hegyal- já“-t, mely azonban nevét már az 1870. okt. havában „Zemplénére vál­toztatta át, hogy — a mint Boruth írta — „ez az általánosabb színezetű cím egyszersmind a vármegye összér- dekei felölelésének előleges biztosi- tékáúl is szolgáljon.“ Mi Boruth Elemértől, az ő lap­jának első dátumától (1870. jan. 4.) számítjuk a „Zemplén“ pályafutását, azért írjuk a lap homlokán ma. a harmincharmadik évfolyamot. A lap homlokán két folyószám van. A kisebb azt jelenti, hogy a szemelőtt lévő szám magában az évfolyamban há­nyadik? A nagyobb szám pedig, mely zárójelbe van téve, azt jelenti, hogy az illető szám a lap alapitásá tói számítva hányadik? így értve a dolgot: most jelenő számaink a har­madik ezer második százában járnak. A Boruth időszámítása más. Boruth szerint azt kellene tarta­nunk, hogy a „Zemplén“ már elmúlt harminchét éves. Tudni kell ugyanis, hogy a zem­pléni hírlapirodalom kezdete nem a Boruth lapja volt. A „Zemplén“ (Hegyalja)' előtt 1862. aug. 21-én ke­letkezett Ujbelyben a „Zemplénme- gyei Híradó“, melyből 1864. jún. 3-án a „Zempléni Híradó“ vegyes tartalmú heti lap alakult, hogy „küzdjön a lé- lekismeret fegyverével és az igazság paizsával nemzeti erőnk fentartásáért, nemzeti vagyonunk gyarapításáért, a közerkölcsiség és műveltség terjesz­téséért.“ A „Zempléni Hiradó“-t For­ster Rezső és Weisz Mór, később Fischer Nátán, 1865/66-ban egy lel­kes piarista-tanár, Zámbó János (ké­sőbb ev. ref. főgimn. tanár lett Hala­son), az ő távozása után pedig (áthe­lyezték Kolozsvárra) 1866. aug. 28-án átvette a szerkesztést Károssá Endre, az a „lángbuzgalmu férfiú“, kiről, mi­dőn 1870. márc. 25-én elhunyt, mint „városunk és vármegyénk nagy halott­járól“ emlékezvén Boruth (Hegyalja 13. sz.) azt is mondja róla egyebek közt, hogy „lapunknak vezére volt.“ Kétségtelenül bizonyos tehát, hogy a „Zempléni Híradó“, mely szerkesztő­jének betegeskedése miatt az 1869. év folyamán megszűnt ugyan, mint az óhajtás szárnyain vergődött eszme a Boruth lapjában és a Híradó mun­katársainak lelkes csatlakozása során serdült uj életre és él mindmáig meg­izmosodva, felvirágozva a „Zemplén­ben. A mi után buzgón epedez: a „szebb jövő“ legyen osztályrésze! Tisztes múlt jogán díszes jövendő! A Híradó révén legrégibb élő munkatársai a „Zemplén,‘-nek és ma is kimagasló alakjai az írógárdának: Bajusz József, Fejes István, Kanta Ferenc, Knopüer Sándor, Matolai Etele, Payzsoss Andor és Zomhori Gledő. (A ki nyolcadiknak ott ült és mint legtermékenyebb ^munkatárs ott dolgozott a „Zemplén“ Ártus kerek Író­asztala mellett, V. Krüzselyi Bálint, elszólittatott „a legöregebb“ munka­társak sorából az örök keletre!) A még élő bét „törzsmunkatárs“ legyen sokáig maradandó törzse, dísze, a „Zemplén“ Írógárdájának. Boruth Elemérnek, a lap alapító­jának főtörekvése az volt, hogy a „Zem­plénét speciálisan zempléni érdekűvé s ilyképp is „minden gondolkozó, vár­megyéjének szellemi és anyagi moz­galmai iránt melegen érdeklődő min­den polgára előtt nélkülözhetetlenné tegye.“ A t. vármegye közönsége csak­ugyan már az 1870. elején tartott köz­gyűléséből utasította volt „összes szol- gabiráit,“ hogy a Boruth lapját er­kölcsi támogatásban részesítsék. Ennek a jóakaratu utasításnak azonban vajmi kevés lehetett az ered­ménye ; mert hiszen pár hónap multá Lapunk mai u&ma 8 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents