Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-02-16 / 7. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902. február id. 7. ^i47.) Harmincharmadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 » Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Késiratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyllttérben mindin gamoná sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNT-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉG-ÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEG YEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK 2s/E I LT ID DE 1ST T7LA. S A. E3 iT .A. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 nil. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. A mig sóhajtás száll A magyar ajakra, A mely hozzád repül Szabadság bajnoka ; Ne legyen szivünkből Kitörülve — soha . . , (Sátoralja-Ujhely, febr. 11. i bajusz József. £ Széchenyi-ünnep.* Minden évben lakomával ünnepli meg a budapesti Nemzet Kaszinó február 2-ikát. Széchenyi István gróf emléknapját, melyen az érdemes egyesületnek valamelyik kivaló tagja, a Szécheuyi billikommal kezében, beszédet mond a nagy hazafi emlékének méltatására. Ez ünnepnek, e beszédnek jelentősége nem szorítkozik az egyesület szitk falai közé, hanem az egész hazát érdekli ; a billikomot magasra emelő szónok gondolatvilágának fénye szerint hat tágas és tágasabb, szélesebb körben s ‘fordítja a közfigyelmet az elmondott beszédre és arra akv mondja. Minden megérkező uj év szónoka más oldalról ismerteti, világítja meg a nagy hazafi és államférfi értékét, érdemeit s arról a férfiúról, kiről egy Kossuth Lajos a maga idejében nem késett elmondani, hogy a „legnagyobb magyar“ igen könnyű és igen nehéz egyszersmind föltárni oly jellemvonásokat, egyéniségének oly kiválóságát, amit a rendes emberek eddig észre nem vettek. Az egész magyar nem* Ezt a mindnyájunk magyar leikéhez szóló szép cikkelyt a »Máramarosi Lapok' szerkesztőségen engedte át a »Zemplénébe. Szerk. zet előtt leplezetlenül áll Széchenyi István tulajdonságainak összessége, az értelmiségnek nincs oly utolsó tagja ki Széchenyi Istvánt nem ismerné, ne hallott volna tetteiről, intézkedéseiről, miket nemzete javára tett, ne olvasott volna müveiről, a „Hitel“-röl, „Stádiumáról, a „Világiról, ne hallott volna a m. tud. Akadémia alapitójáról, ki nem frázissal, de jelentékeny összeggel erősítette meg a szót s példájá val lelkes utánzókat teremtett, — ne hal lőtt volna gőzhajózásaiukról, a lánchíd ról és sok más egyébről, melyek Szécheny István nagy alakját vállukon emelték arr a piedesztálra, ahol áll és ahol az ujab és újabb nemzedék soha nem hervad emlékvirágokkal veszi körül. Apponyi Albert gróf, Beöthy Áko Szemere Miklós után az idén a budapes tud. egyetem rektorát, a tudomáuyok fi kentjét: Vécsey Tamás dr.-t kérte föl a k szinó_ igazgatósága az emlékbeszéd me tartására, ki a megbízatásnak nemcsak kaszinó tagjainak, de’ az egész ország < vasó közönségének megelégedésére feli meg. A szónok, tele igazsággal, több bel magas szárnyalással, a szólamok kerül sével mondta el szabadelvű beszédét. Sok tudással rajzolta Széchenyi nag ságát, méltatta különösen mint jogás mint aki Írásával és szónoklatával a k tika biztosságát adta a jogászoknak. El méréssel adózott a sajtónak, mert legjc ban járul hozzá Széchenyi nemesi-tőre vésével a magyar nyelv hegemóniáján biztosításához. Előadást tartott Vécsey Tamás, a b dapesti egyetem tudós rektora, a na; uraknak és nagy eszü embereknek oly; szeretettel, mintha tanítványainak besz< volna. De beszédje nemcsak a kaszinóh Rákóczi szelleméhez/ ^jojákóczi szelleme uJlü5 Ébredj! . . . bűnös hazád jjg Lelkiösmérete Belátja a hibát. A hibát, azt a bűnt, Hogy jóltevő kezed Megmarta — azt a hűt A mely védelmezett! Zászlód: „Pro patria Et pro libertate! . . . — Szebbet még felirva Sohasem láttál te ! — A gyászlapot, törvényt, A melylyel nagy neved’ Megszégyenítették — Kitépi nemzeted . , . Nézd, nézd, milyen hangok Kelnek fel a mellett, Hogy a szégyenlapot Kitépje nemzeted. A törvény könyvéből ’S helyette érdemed — Közelesmerésből — Írja be, hogy neved A mig a magyar áll, ’S él a magyar Haza, — * Most, hogy a nagy lapok tulve vannak avval, a mit .Zemplén* * indítványozott, hogy t. i. a II. Rákóczi Ferenc fejedelem ellen irányult „nóta' vagyis az 1715. XLIX örvénycikk, mely a halhatatlan szabadsághöst „hazaáru- tlónak“ cégérezte ki, eltöröltessék: irta kedves bátyánk és munkatársunk ezt a verset, melyet a lap élén kiadni Illőnek tartottunk. Szerk. TAHCA. Jíópelyhek. Lágyan ringatózva Hullanak a pelyhek, Ide oda szállva, Hófehér felhőkről, Tán az angyaloknak Verdesi le szárnya. A melyik reám száll Az a legfehérebb,\ Köny is ragyog rajta, Azt talán én felém Az én édes anyám, Angyal szárnya hajtja .. . Mokcsay Zoltán. £ehet-c e férfiaknak hinni? (Levél egy elvált nőhöz.) — A »Zemplén« eredeti tárcája. — Irta : Weisz József. (Folyt, és vége.)' Mert mi természetesebb, hogy társadalmi életünk erkölcsének és jóizlésének ilyetén állapota mellett, a mai férfiakban hinni egy kicsit veszedelmes dolog. A mai férfiak katekizmusában meg van ÜST* -A. az a tétel, hogy asszonyt csalni nem bűn s ehez a tételhez (csodálatos 1) jobban ragaszkodnak, mint az ó-testamentom minden igéihez. Az úgynevezett „aszfalt-betyárság“ nálunk nem megvetett jelző. A nagyvilági gentelmannek épp olyan nélkülözhetetlen valamije, mint a frakk, lakk, klakk, monokli, antiszemitizmus, vagy mondjuk egy flastrom-kereszt a pofája szögletén. — Minden tetszetős, szemrevaló lány kisérő nélkül ne merjen — habár fényes nappal is — az utcára kijönni; csak úgy röpitgetik feléje a válogatott és arcpiritó, úgynevezett „szellemes apercük“ zúzó nyilacskáit. Uton-utfélen kisérgetik a „chevalier er- ranti“-ok s biztos kézzel vetik ki a hízelgés, hódolat, finom szavakba burkolt ajánlat és igéző bókokból ügyesen összefont hálót s az áldozat — borzasztóan könnyen — beleakad ebbe a hálóba. Mert mi tűrés-tagadás, a beletévedt aranybalacska nem nagyon fickándozik abban a hálóban s talán még örvend is ennek a váratlan elfogatásnak. Kérem asszonyom: ne nyúljon még az „au de Cologne“ után, ámbár igen valószínű, hogy ezeknek a goromba és kiméletlen igazságoknak a hallatára ama jóillatu viz jótékony hatásában kíván részesülni. Igen, madame, a nők nem jobbak, a férfiak, mint mondani szokás tizenkilenc, a nők egy hiján húsz. S itt ne tessék félretérni. Az egészen romlottakról beszélni nem akarok, de értem általában a nőknek azt az igen nagy részét, kik tapasztalatlan együgyiiséggel botorkálnak abban a sötétben, melyet Ámor fáklyája nem világit meg annyira, hogy gyakorlatlan szemeikkel t jókozni bírnák magukat abban a veszedeln útvesztőben, melynek ezer kelepcéje, ugyanar nyi meredekje és mélye, szóval sok csinja-bii van. S a mai nők eme tájókozoatlansága, bis: kenysége legfőbb kutforrása társadalmi bajair nak és erkölcseink romlottságának. Hiszen a mai nő oly hiszékeny ! A virá tói is megkérdezi: „Szeret-e, nem szeret-e Hátha még egy kacskaringós bajuszu, tüí. tekintetű gavallér a szemébe mondja és rei szeres ostromot intéz ellene . . . Virágbokré shrapnelekkel, bonbon kartácscsal, kugler-bo bákkal sőt a genfi konvenció ellenére dinami is használ gyújtó versek és hízelgő bókok alg jában. Haj! melyik asszonyi szív tudna enn eilentállni ? Az ostrom rendszerint győzelemmel v> ződik és a ravasz Kupidó biztos kézzel rö] mérges és finom nyilacskáit az áldozat £ vébe . . . A kis áldozat, az ártatlan bárányka, kin gyöngéd lelkét, gyémánt szivét talán egy ügy len és ábrándozó, becsületes és jellemes i számára tisztogatják, belekerül a kelepcé belesülyed a fertőbe és megismertetik vele e egész pokol egyetemét azoknak az elemés2 szárasztó, sorvasztó és aljas szenvedelmeké a mik a szivek alvilágában születnek. Ezek után legyen szabad az előadottaki a kérdésére vonatkozó konzekvenciákat levonne A férfiaknak hinni kell, de hiszékenyr lenni veszedelem. A nő ismerje előbb jól n Zemplén vxmi «sráma nyolc oldal. "ÜH