Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-06-24 / 60. szám

Sátoralja-Ujhely, 1902. junius 24. 60. (2200.) Harmincharmadik évfolyam. Meg,jelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Bíró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. ■— Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. tak elő : csak úgy rajzott előttünk a sok idő és térbeli eltérés. Távol attól, hogy bármely vallomás sú­lyát, értékét, lényegét, vagy tartal­mát érintenők, — majd elbiráljá azt a Kúria — tisztán a közöttük rejlő ellentétek labirintusába pró­bálnánk hatolni, ha ez egyáltalán lehetséges volna. Meg se kisért­jük. A Kúria bölcsessége az Ítélet indoklásában majd meg fogja mon­dani, el lehet-e abban igazodni és hol van ez eltérések közt az igaz­ság útjára vezető, fénylő kapu. Mert ahogyan egyik vallomás egy és ugyanazt a tényt más időre, más helyre teszi, mint a másik, ahogyan az egyik vallomás előbb látta a nemzetiszinü tollat, azután vissza- szivja ezt, ahogyan az egyik tanú olyan ténykedést tulajdonit a má­sik tanúnak, amelyről maga a szere­peltetett tanú sem tud semmit, aho­gyan egyik sem tudja megnevezni a szenvedő alanyt, még csak azt sem, mely községből való, azt sem, hogy elveszett szavazat-e ez vagy sem : ahogyan mindezeket Így ma együtt, egy csoportban láttuk el­vonulni magunk előtt és a 27 val­lomás során is legalább négyféle eltéréssel a kordonok pozicióját, önkéntelenül ébred fel bennünk a kérdés, hogyhát merre vezet innen az igazság útja? Valójában ez a mai tárgyalás első impressziója. És igy nem cso­dáljuk, hogy e petició sorsa iránt e chaosz eldöntése körül, most már nem is annyira lenn a mi kerüle­tünkben, mint inkább itteni jogász és politikai körökben nyilvánul erő­sebb, kíváncsibb érdeklődés. A petíciót támogató helyi új­ságban, e tárgyalás előtt azt ol­vastuk ugyan többször, hogy a sátoraljaújhelyi peticiónisták töme­gesen rándulnak fel erre az alka­lomra a fővárosba. Pedig bizony alig vannak itten egy-ketten, még kevesebben, mint első alkalommal. A választást védőkön, a petició védőjén és a két helyi politi­kai újság szerkesztőjén kívül alig valaki. ❖ A tárgyalást ma délelőtt a vizs­gálatot elrendelő határozat ösmertetó- sével kezdte meg Adám András elő­adó kúriai biró. A vázrajz ösmertetése után pedig áttért a tanúvallomások felolvasására. Alább közöljük milyen sorrendben. A helybeli lapokból hűen ösmeri közönségünk e vallomások tar­talmát, fölösleges azt itt újból részle­teznünk. A felolvasás sorrendjéből pe­dig világos képet nyerhet arról, hogy fentebb mennyire jó ecsettel festettük az eddigi impresszió képét. A vallomásokat az előadó biró nagyobb kommentár nélkül teljesen hű szövegükben olvassa fel. Csak ép­pen egy-kót megjegyzéssel kiséri. így Rein István vallomásánál, aki a Buza- tanya élelmezéséről, illetve az élelmi hiányról tévén vallomást, Bokros, ven­déglősre hivatkozik, megjegyzi Adám biró, hogy Bokros János vendéglős nincs kihallgatva. Ifj. Horváth József vallomásának azon önkéntes változ­tatása, mely vál. elnöknek a szekér­affér körüli ténykedését rehabilitálja, keltett élénkebb figyelmet. E vallo­mást a tanács elnöke az előadótól át­veszi és kisebb szünet áll be, mig ab­ból jegyzetet tesz. Nagyobb derültséget keltett a hallgatóság körében, amint a Buza- párt kiéheztetéséről szóló egy-két val­lomás után Bock Edének a Buza-ta- nya üzletvezetőjének vallomásából ol­vassák, hogy ha talán nem volt elég jí sátoraljaújhelyi petició. — A Kúria tárgyalásának első napja. — Bpest, jun. 23. Ma délelőtt megkezdődött a királyi Kúria színe előtt a Sátor­aljaújhelyben folyó politikai és tár­sadalmi heccek utolsó felvonása. Nehány nap múlva a felkorbácsolt kedélyek hullámait akár erre, akár arra a partra fogja tornyositani a Kúria felebbezhetetlen döntése. Egy­előre azonban újból lejátszódik leg­felsőbb bíróságunk előtt is e nagy stilü zűrzavar minden fázisa. Zűr­zavarnak nevezzük és tudatosan nem politikai harc-nak, mert ép­pen ma, mikor a Kúria tárgyalá­sának első napja után vagyunk, még tömörebben domborodik ki az a chaosz, melyből minden egye­bet ki lehet deríteni, csak a ma- gasztosabb elvi küzdelem fényét és az igazságot nem. Hallottuk legelőször is a hír­lapi cikkek zugó árjaiból, azután az utcai és korcsmái szférák lég­köréből és utóbb már eskü alatt tett tanúvallomásokból is, hogy vá­lasztási elnök vörös tollakat tép- desett, hogy helyette nemzetiszinü tollakat dugdosott a kalapok mögé, hogy akárcsak valami világhírű erő- miivész a szekerekről jól meg­termett vidéki választókat szedege­tett le. Ám most legyünk bölcsek és derítsük ki, mi ebben a tiszta igaz­ság? Ahogyan ma a Kúria előtt egyelőre e vádpontokra vonatko­zólag nehány tanú vallomását fel­olvasták, amint igy e vallomások egymás mellett csoportosítva adat­A ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. A jászóvári premontrei kananok- rend a szabadságharc idején. (Folytatás és vége.) Richter az első módszert alkal­mazza. Levélben keményen megdor­gálja őket szabadosságukért; a rendi fegyelem megmentése végett pedig Kruppay Krizosztomot és Stockinger Imrét küldi hozzájuk azon utasítással, hogy őket kihallgatva, határozataikat visszavonják, a vonakodókat pedig késedelem nélkül Jászóra irányítsák.1) Erre a rozsnyóiak sietnek hibáju­kat jóvátenni. Mentegetik magukat a préposthoz november 14-én irt leve­lükben, hogy az ő csendes körükben semmisem történt, ami a két rendtag kiküldetését indokolná. Tőlük tudták megvádoltatásukat. Ok mindenkor a testvéri egyetértésnek és egyezkedés­nek barátai akarnak maradni; s csak arra kérik a praelatust, hogy az igaz­gató felügyelete alatt egy tanár vigye a Ház gazdasági ügyeit.3) Ma már — mint láttuk — az al­kotmányos szabadság eszméi annyira 1) 1818. nov. 12. f. 143. nr. 53. 2) 1848. nov. 14. f. 143. nr. 44. áthatották a premontreieket, hogy sa­ját szűkebb világukat, a rendi élet viszonyait is azok alapján s azok sze­rint akarták berendezni mennyivel in­kább át voltak hatva a honszerelem érzelmétől, hogy a szép reményekkel kezdődő szabadságharc honfivértől pá­rolgó mezei megteremjék az óhajtott gyümölcsöt, a szabadságot és függet­lenséget ! S e szent munkából — nagyon kevés kivétellel — ereje és tehetsége szerint, mindegyik kivette a maga ré­szét. A tanártestületek működése eb­ben az irányban, mint épületes ha­gyomány, ma is köztudomású. Rend- házaik valóságos fókusai a művelt magyar társadalom hazafiságtól izzó törekvéseinek. Iskoláik meg meleg­ágyai az eszményi hazaszeretetre ne­velt majdani áldozatkész polgároknak; azoknak a polgároknak, akiknek a nemzet megpróbáltatása napjaiban is jó hazafiaknak kellett megmaradniok. Résztvesznek e munkában akkor, a mikor semmisem volt drága, még az örömökkel teljes ifjú élet sem, hogy azt annak ifjúsága a hazáért és sza­badságért föl ne áldozta volna. Midőn végzetes küzdelem után a kezükből kicsavart fegyvert bilincs váltotta föl, s majd, midőn a tetszhalál nehéz ál­mából a nemzettest dermedt tagjait uj életre kellett ébreszteni. Mi?»1. ' ■■ — ■ Szóval és tettel, példával és fegy­verrel, iskolában, szószékben, rendi és társadalmi életben hatalmas szellem irányitói ők, kiknek hatása alatt szü­lettek a hősök az ezernyi ellenség le­verésére. Ilyen testület nem tűrhetett volna meg a maga kebelében csak egyet­len rossz hazafit sem! Richter praelátus, lelkében igaz magyar érzületü hazafi volt; s a mig a függetlenségi harc a delelőig ért, minden áldozatra kész főpapnak volt ismerve, a szorongattatás idején tanusitott opportunus óvatosságából nem szabad és nem lehet reá árnyat vetni; mert neki mint rendfőnöknek csak ilyen magatartás biztosíthatott állandó befolyást még arra is, hogy a rend tagjai érdekében minden eshe­tőségre számítva, meghallgattatásra találjon. A káptalani gyűléseken elhang­zott beszédei a hon üdvéért, a magyar fegyverek diadaláért remegő lélek megnyilatkozása. „Minél nagyobb a veszély — mondja 1848. október 24-én —• mely hazánk fölött minden oldalról összevonult s összecsapott, annál nagyobb lelkesedéssel s elszánt­sággal készen kell lennünk az áldo­zatokra, melyeket tőlünk a veszélyez­tetett hon kíván.“ Majd: „Anyagi segedelfüezésre van jelenleg a hazá­az étel-készlet ez azért lehetett, mert „egy ember 10 helyett is evett.“ Mitele őrmester vallomásánál, aki a kordonokról szól, miután a kordo­nokról már eltérő vallomást hallot­tunk, megjegyzi Adám biró: — Ez már megint máskép adja elő ! Ugyancsak Mitele vallomása után közvetlenül olvastatik fel Zsihovits őrmester vallomása, aki pedig olya­nokat mond Miteléről, amelyekről maga Mitele sem tett említést. Derültséget kelt, amint Gomer- csics bohóc vallomása közben a ta­nács tagjaihoz szól az előadó: — Szóval bohócosan járt el. Schmidt Lajos vallomása azon részénél, mely a kordonok felállítá­sáról szóló hirdetmény előző napi kiadatásáról szól; megjegyzi az előadó biró, hogy ily értelemben vallott az ez ügyben tartott értekezlet jegyzője és Székely Elek polgármester is. Benárd Jenő őrnagy vallomásá­nak olvasása előtt figyelmezteti Adám előadó a tanács tagjait a következő szavakkal: — Ez a vallomás nagyon fontos! És erősen jegyeztek, amikor e vallomás során felolvastatott, hogy neki mint a kirendelt katonai karha­talom parancsnokának a hirdetmény­ben meghatározottakon kívül, a ka­tonai kordonokra vonatkozólag sem­miféle egyéb vagy ettől eltérő uta­sítást választási elnök nem adott és különösen figyelmeztette, hogy a közönség iránt a legnagyobb tapin­tattal viseltessenek, nehogy a tö­meg bármily csekélységgel is iz- gattassék. Egyébként részletesebb tudósítá­sunk a következő: * Paiss Andor kúriai tanácselnök 10 óra után nehány perccel megkezdi a tárgyalást. A tanács tagjai: Adám András előadó, Bene Kálmán, Beck Hugó, Fittler István és Zachár Emil szavazó kúriai bírák. ...:-----ssívb nak legnagyobb szüksége, azzal tehát ereinkhez képest a haza védelmével foglalkozó kormányt önmegtagadólag gyámolitani és segíteni legszentebb kötelességünknek tartsuk; ámde hi­vatásunkat fölfogva teendőinknek is­merjük e szomorú körülmények között jó példával és erényességgel, tudomá­nyossággal, buzgó tanítással, haza- fiúi érzelem terjesztésével a közjót előmozdítani s igy közvetlenül a ha­zát s egyházat szolgálni.3) S a szép szavakat követte a tett. Több ezer pengő forintot ajánl föl a haza oltárára. A debreezeni országgyű­lés hírére országszerte tartott hálaadó istentiszteleten ő is részt vett Pozsony­ban. S az orosz invázió után, mikor Schlick Kassán elhelyezkedett, egy al­kalommal ebédre hívta magához Rich- tert. Annyira féltékeny volt hazafias hírnevére, hogy gyöngólkedés ürügye alatt a meghívást el nem fogadta. Föltűnt a hatalmas Schlicknek; legott utána küldötte hadsegédét, nézze meg, miért maradt el? s ha lehet rögtön hozza magával. Szerencséje volt Rich- ternek, hogy a hadsegéd hálóköntös­ben találta s gyöngélkedését igazolt­nak látván, kimentette. Nem is folyt be Richter még arra sem, hogy a premontreieket a a) Kápt. jk. (Lajstromozatlan). IHP1 Lapunk mai sa&ma 4 oldal. '“WM

Next

/
Thumbnails
Contents