Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-06-21 / 59. szám

Sátorai]a-Ujhely, 1902. junius 21. 59, (2199.) Harmincharmadik évfolyam.

Megjeleli minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill.

Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill.

POLITIKAI HÍRLAP.

ifj Meczner Gyula Biró Pál dr. Hám Sándor

főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor.

— Egyes szóm ára 8 fillér. —

Hirdetési dij:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dísz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény.

S

fi jótékony /okozatok.

— junius 19.

Martinique nagy óceáni szíge- tét tudvalevőleg elpusztította a láva, a föld gyomrának tüze. Valamikor a franciáké volt, azé a nemzeté, mely égő fáklyával jár elő már ötnegyed század óta a legfenségesebb emberi előjogok kivívásáért, a legnemesebb eszmék megteste- sitéseért. Mondom, csak volt az övék, mert ma már nincs többé. Ma már a sírvilágé! Ha földje még meg is van, alig fog akadni ember egyhamar, ki azt lakhatónak ismeri el és bátorkodni fog ép csontjait a biztos pusztulásnak a legiszonyatosabb halál tudatában kitenni. 30000 ember pusztult el a szerencsétlen szigeten. A kik megmaradtak még szerencsétlenebbek. Egyikök apját, anyját, másikuk kenyérkeresőjét, avagy egyedüli reményét, fiát, lányát vesztette el.

A szerencsétleneken segíteni kell — az bizonyos. Emberi kötelesség! Pláne, ha a franciáké a birtok! Azoké, kik 1879-ben Szeged városunk újra felemeléséhez annyit tettek érettünk És ime a gondolatot tett követi.

A legnagyobb élő magyar költő gyönyörű szózatot intéz hozzánk, magyarokhoz kik tőle tanultunk magyarúl, kik őt bámuljuk dicsőítjük — őt — a költő királyt. Tudjuk, hogy az ő szava nem vész el a pusztában. Öt évvel ezelőtt meneszA ZEMPLÉN TÁRCZÁJA.

Búcsú.

Hogy elmentél, hogy itt hagytál Nem vádollak soha érte.

Mit szivedből nekem adtál: Áldjon meg az Isten érte;

Ha nem kötött hozzám többé Hű szerelem : régi álom :

Mit bánom én akárhogyan Oszlik el a boldogságom 1

Azt hittem, hogy esküvésed Ideköt majd mindörökké,

Hogy a búban, az örömben,

El nem válunk — soha többé, Hogyha majd az öröm elszáll S reám hűli a bánat árnya:

Te leszel az én lelkemnek Örök vigasztalódása.

S ott voltál az elsők között,

Akik engem ide hagytak, Martalékul kínzó, fájó,

Örök — nehéz búbánatnak .. .

— Ahány könnyet sírtam érted: Annyi boldog napod legyen Szegény asszony! — régi, régi, Felejthetlen szerelmesem! (Sárospatak.)

Zomhori Andor.

tett kérő szavakat a lovagias magyar nemzethez egy felállítandó tüdőbeteg szanatórium dolgában és ime: rövid néhány hónap alatt százezrek gyűltek össze a nemzet jótékonysági oltárára. Ma már ott díszeleg a főváros közelében ama palota, mely hivatva leend százezreket betegeink közül, amennyire lehet, az életnek visszaadni.

Jókai szavaira felbuzdul az egész ország, a nemzet jó szive megkönyörül a nyomorultakon — legyenek azok közülünk valók vagy idegenek. Tudja Isten, a magyar embernek olyan jó a szive, hogy inkább utolsó ingét is oda adja, csakhogy ne lásson maga előtt nyomorúságot, szenvedést. Pláne, ha franciáról van szó. — Mindez tehát rendben van. Modern jótékonysági elveknél fogva, rögtön össze is állnak a különféle bizottságok disz-, fő-, al-, másod- és helyettes-elnökökkel, jegyzőkkel, pénztárnokokkal, ellenőrökkel, háznagyokkal, titkárokkal, igazgatókkal, írnokokkal, dijnokokkal, fogalmazókkal, fő-, közép-, al- és legelső rendezőkkel stb. Mulatságokat rendeznek, jótékonysági bazárokat áliitanak fel, hol 1000 koronáért osztogatnak hercegnők, grófnők, bárónők kézszoritást, bájos mosolyt, sőt — csókot is! És ezt mind csak azért, mert a nyomda festéke és betűje fogja a humánus akciót megörökíteni, az illetők nevei újságokba kerülnek, a nagy közönség tudomást fog

A jászóvári premontrei kananok- rend a szabadságharc idején.

(Folytatás.)

Ezzel azonban még korántsem volt vége a forradalmi káptalannak. Richter rendkívül konsternálva volt már a hívatlan rendtagok összejövetele óta. Ami pedig a gyűlés hangulatáról és határozatairól a fülébe jutott, mindaz félelemmel töltötte el és bosszantotta. Másrészt alkalmas pillanatra várt, midőn a távozandó rendtagok intézkedéseit egy tolvonással megsemmisítheti.

S ez idézte elő a tulajdonképeni bonyodalmat.

A gyűlés végén ugyanis — junius 25-ón — a perjel egy küldöttséggel járult a prépost elé, részint hogy a határozatokról értesítse, részint hogy a káptalan ünnepélyes berekesztésére meghívja. Richter megjelent ugyan, de tájékozódván a gyűlés eredményeiről, kijelenti, hogy a vele közlött határozatokba egyáltalán nem fog beleegyezni s mielőtt a szólásra jelentkezett tagokat kihallgatta volna, a gyűlést töloszlatta és távozott.

A káptalan dacol s a perjel elnöklete alatt folytonosan együtt marad. Feliratot intéz a préposthoz, mely fölirat az előbbi gyűlés jegyzőkönyvének kiegészítő részeként szerepel. Észrevételeire uj észrevételekkel felelnek. Készek annyi fizetéssel megelégedni,

szerezni az illetők jó szive, lelke felől! Ha újságok nem volnának, talán nem is lehetne az ilyen akciót keresztül vinni! Ne áltassuk magunkat, sokan, százan, ezren bizony csak azért jótékonyak, mert . ... no de nem firtatom tovább! Csupán azt konstatálom hogy:

Először nem is adakozott senki egy árva fillért sem annak a szerencsétlenül járt szepes ófalvi orvosnak, ki a múlt hónapban embertársai typhus betegségén segítendő, életét kockáztatta, sőt azt el is vesztette. Családot hagyott hátra nyomorban, szegénységben. Ide irom nevét: Barna Bernát dr.- nak hitták.

Nagynehezen kuporgattak össze néhány koronát hivatal és hivatásbeli társai. A nagy publikum, ez a nemesen érző magyar publikum azonban semmit sem tett eddig szerencsétlen családja érdekében.

Másodszor: Konstatálom továbbá, hogy egy boldogtalan családapát, kinek 5 lánya és gyógyíthatatlan májbetegsége van, abban, hogy bajának legalább enyhítése végett Karlsbadban tölthessen el néhány hetet, senki fia segíteni nem akarta, sőt akadt egy úr, ki egy rokonszenves szerkesztőség 2 koronányi segélyét azért küldte vissza a föladó nevére, mivel az illető szerencsétlen családapa magát megnevezni nem akarta.

Harmadszor: Konstatálom és velem együtt valószínűleg többen is konstatálják, hogy vannak édes

amennyit a birtokok jövedelme enged; csak a felelős bizottmány ellenőrzésével történjék s ha telik, a káptalan által megállapított összeget kapják.

„A kollégiumok reformálását — mondják — a káptalan nem mint föltenni méltóztatott, demokratikus, hanem a keresztényi szeretet és testvéri bizodalom alapjára fektette: az újjászületett haza törvényeihez és amennyiben a szerzetes élet viszonyai megengedik, a kor üdvös kivánataihoz alkalmazta, hogy igy társulatunk magasztos rendeltetésének megfelelni annál inkább képessé tétetvén, ezáltal az egész nemzet bizodalmát továbbra is kiérdemelje.“

„Egyébiránt a káptalan jegyzőkönyvében kifejtett elveihez híven ragaszkodván, mindaddig, miglen ügyeit végképpen el nem intézendi, magát permanensnak nyilvánítja és ezennel kijelenti, hogy ha méltóságod a társulat megszilárdítására és jólétének biztosítására szolgálandó intézkedéseket eltogadni nem méltóz- tatik: ezen igazságos ügy előmozdítását a minisztérium útján a közelebb tartandó nemzeti gyűlésen szorgalmazni lesz kénytelen.“

Richter ez iratot átvevén, kijelenti, hogy a központi választmány alakításába ugyan hajlandó belegyezni, de a többi határozatokba, mivel azok által préposti jogait sértve látja, semmiképen sem fog beleegyezni. Sőt a perjelt, a házfőnököt és a konventi

magyar hazánkban szegény tanitók, szegény papok, szegény dijnokok, kiken segíteni kellene, de sajnos nem akad senki e háládatlan szerepre, ama egyszerű okból, mivel az ilyenek nevei nem tétetnek ki dicsérő alakban az újságokba.

Sőt merem negyedszer azt is konstatálni, miszerint szegény, igen szegény földmivelők, parasztok vannak az ország minden vidékén, kik csak azért hagyják itt hazájukat, mivel ellenkező esetben éhen halnának. Nem hogy segítenék őket, hát inkább szorítják, üldözik, bőrükre vadásznak a lelketlen uzsurások, kiket olyan Marti- nique-féle szigetekre kellett volna már régen száműzni! Hadd pusztultak volna bele az izzó láva és forró hamuba! Konstatálom ötödször a többek között azt is, hogy Ágh-Csernyő község templomára és iskolájára senki sem akar adakozni, azt mondják, hogy építsenek maguk, ha szükségük van rá, ha pedig nincs pénz, lakjék jól a tanító burgondi répával, a pap pedig a prédikációval. A falu népe úgyis ott van kint Amerikában, hát minek a humanizmus tárogatója ?

Konstatálom, hogy egyáltalában ott, ahol a jótékonysági ügy a nyilvánosság keretéből ki van zárva, semmiféle jó szív meg nem indul, könyörületességet nem ismernek, a koldust kutyákkal ker- gettetik el, a szegény vándorlóra rápiritanak, az éhező gyermekeket

tagokat a gyűléstől eltiltván, e parancsnak mindezek engedelmeskedtek és a gyűlést elhagyták.

Az elnöküktől és tekintélyesebb vezetőjüktől megfosztott tagok, nagyrészt tanárok, most uj elnök választását sürgetik, ragaszkodván a káptalan azon határozatához, melynél fogva az egész ügy a minisztérium elé terjesztessék.

„Ä legfőbb fokra hágott elkeseredés ezen percében is a magára hagyatott tanári kar a méltányosság terén maradni akarván, úgyszólván az örvény szélétől, melybe már-már sodrandó volt, komoly elhatározottsággal visszatekintvén, Krausz László indítványára elhatározta miképpen egy küldöttség által Richter Alajos Öméltósága nem mint prépost és prae- latus, de mint atya kéressék meg, hogy iránta bizzdalommal viselő fiainak kereset s illetőleg kivánatát figyelembe venni és a káptalan határozataihoz megegyezésével járulni szíveskedjék.“ A Krausz vezetése alatti küldöttségnek sikerült kölcsönös fölvilágositás által rábirni Öméltóságát a következő, saját keze aláírásával megerősített nyilatkozat kibocsátására :

„Az 1848. évi junius hó 19-én és következő napjain tartott káptalan jegyzőkönyvében lefektetett elveket, melyekre a rend boldogitásának, szilárdításának és a rendtagok között fönntartandó bizodalomnak alapszaülgF Lapunk mai »sánta 6 oldal,