Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-06-14 / 56. szám

Junius 14. ZEMPLÉN. 3. oldal. kánikulai hírek is a levegőben van­nak. Vulkánokról, melyek veszélyt jóslóan füstölögnek, lakodalmas né­pekről, akik a Duna habjaiba vesztek el, külpolitikai váratlan bonyodalmak­ról, melyekben Magyarország első­rangú szerepet fog játszani s arról, hogy Klofácot, a cseh Holubárt pár­viadalra hivja majd ki Vilmos német császár azért a sértésért, amivel Kio- fác a parlamentben illette. * A nyár elején még egy másik kérdés válik aktuálissá: a turisztika, amelyet nálunk nagyon elhanyagol­nak. Olyan egyletünk, amely a turisz­tikát érdeme szerint mivelné, alig akad. Ami nagy baj. Hisz nem mondjuk, kogy itt valami világraszóló hires tu­ristákat kell nevelni, akik a Mont Blancot pihenés nélkül meg tudják mászni, de való igaz, hogy vidékünk eléggé érdemes az alapos megtekin­tésre, s időnként a Tátrába is lehetne társas turista kirándulásokat rendezni ki a szabadba, a hegyek közé, mert ez az egészség, ez az élet! * Méla rezignációval tölt el ben­nünket a színtársulat távozása. Nem alkalmas időben időznek itt, mert nyár elején ugyan kinek van kedve színházba járni, de ha elgondoljuk, hogy micsoda kulturális fejlődést eredményezne városunkra nézve az, ha ilyen társulat saisonban tarthatná nálunk előadásait, igazán fájdalom­mal érezzük azt a hiányt, ami e té­ren betöltetlen marad. Meddig? ki­tudná megmondani. Egyelőre eléged­jünk meg azzal, hogy a télen havon­ként három előadásban és hosszabb hat hetes tavaszi idényben lesz ré­szünk. HÍREK. Krónika. — junius 13. Elmentek immár a színészek Ah 1 fád az élet 1 fád nagyon ... 1 Ah! milyen jól is elmulattunk Mig itt voltak egy pár napon. Most, hogy elmentek Homonnára Olyan unalmas lett a hét, Nincsen, ki gyors menetre bírja Az idő lomha kerekét. Az arcok mind hosszúra nyúlnak És bántóvá lett a meleg, S beköltözött kis városunkba Unottság az öröm helyett. Nincsen semmi, mi kedvre hangol; Sétál mindenki rendesen, Hogy egy kicsiny fuvallat érje A hűvös nyári esteien. Alig lelünk vigasztalást is, Bár megnyílt már az uszoda, De az túl van a Királyhágón Az útja meg hejh! Golgotha 1 Igaz, hogy szerda s szombat este Lukács szép nótát hegedül, De mit ér az, ha holnap gondja Lelkünkre már ma nehezül. Csak az lehet vigasztalásunk, Hogy eljött a fürdő-idény, Aki pedig nem járt fürdőzni Sem azelőtt, sem az idén: Az majd mehet majálisokra Ahol mulathat szerfelett És átkozhatja — zene mellett — Ezt a szemtelen meleget.-tli. Idyll. — junius 12. ... És amikor a primadonna haza­ment, hogy nagy diadala után kissé eltűnődjön a beteljesedett vágyak, megvalósult álmok fölött, melyek egy­kor elérhetetlen magasságban látszot­tak lebegni: ablaka alatt a varázs­tiszta, csillaggal terhes, júniusi éjsza­kában felcsendült a cigányok édes dalának álombarigató melódiája. . . . Amikor még halucinált fülében a felzugó tapsáradat, mikor még talán úgy hitte, hogy most is ott áll a di­csőség és a sikerek terrénumán, mikor még maga eljött látta talán a lelkesedéstől mámoros közönséget s fülébe jutalomjátéka, a „Lili“ édes melódiáju dalainak himnikus zenéje vibrált: ablaka alatt húrjába csapott a a cigány, nótába kezdett, mibe a szivét sírta bele . . .! Olyan szép, olyan romantikus volt az a szerenád, mintha troubado- rok merengő dala hangzott volna a várkisasszony alvó szobájának gothi- kus ablaka alatt . . . És Komlóssy romina, iménti dia­dalának mámorától eltelten romanti­kára szomjas szívvel hallgatta egy­szerű tisztelőinek, Lukács Károly ban­dájának zokogó zenéjét, mely virág és taps helyett dalával hódolt a mű­vésznőnek. Édes, zokogó sirámmal... És ha van hála, mely egyszerű­ségében lebilincselő s megkapó, úgy a Lukács Károly és zenekara tagjai­nak hálája és hódolata kétségen kí­vül az volt, mert szép volt az a sze­renád, mint egy édes álom, hangulatos, mint egy vágyat keltő nyári éjjel és poétikus, mint egy bús melódiáju, zengő rímü bájos költemény ... -th. — Gróf Andrássy Dénesnó ado­mánya. Vármegyénk Nagyasszonya, a külföldön élő Gróf Andrássy Dénesnó, uradalmi igazgatója: Sulyovszky Ist­ván utján a lazonyi állami elemi iskola tanítójának segélyezésére 600 koronát; ugyanezen iskola tanulóinak tankönyvek beszerzésére 200 koronát küldött. — Halálozás. Megilletődéssel tu­datjuk, hogy Bernátfalvy Bernáth László földbirtokos, a m. jesztrebi ev. ref. egyház főgondnoka e hó 12-én M. Jesztreben 86 éves korában meg­halt. Az ős régi, előkelő és kiterjedt Bernáth családnak volt az elhunyt nesztora, aki hosszú élete folyásán tevékeny részt vett a közügyek inté­zésében és méltán kiérdemelte a tisz­teletet és becsülést, mely haláláig kör­nyezte. Bernáth Győző földbirtokos és Bernáth Elemér a debreceni kir. tábla elnöke édes atyjukat gyászol­ják az elhunytban. — A gyászba ejtett család a szomorú alkalom­ból a következő jelentést adta ki: Bernáth Győző és Bernáth Elemér mint gyermekei; Bernáth Eleraérné szül. szmrecsányi Szmrecsányi Mártha mint menye; Bernáth Aladár, Ber­náth Béla, Bernáth Margit és Bernáth László mint unokái: Bernáth Aladárné szül. deteki és tengerfalvi Meczner Sarolta mint unoka menye; Bernáth Gyula és Bernáth Borbála mint déd­unokák, a nagyszámú rokonság nevé­ben is fájdalomtól megtört szívvel jelentik, a legjobb apának, apósnak, nagyapának és szépapának Bernát­falvy Bernáth László földbirtoko- nak s a magyar-jesztrebi ev. ref. egyház iőgondnokának Magyar-Jesz- reben 1902-ik év junius hó 12-én dél­ben, életének 86-ik évében végelgyen­gülésben történt gyászos elhunytét. A megboldogult hült tetemei folyó hó 15-ik napján délután 4 órakor fog­nak az ev. ref. egyház szertartása szerint a magyar-jesztrebi családi sír­boltba örök nyugalomra tétetni. Ma­gyar-Jesztr eb, 1902. junius 12-én. Áldás és béke lengjen porai felett! — A zemplénmegyei vöröskereszt választmány vezetése alatt — mint a Vörös kereszt hivatalos közlönyéből olvassuk — buzgólkodik a homonnai vörös-kereszt fiókegylet, melynek 5 alapitó és 70 rendes, összesen 75 tagja s 445 korona 16 fillér vagyona van. Tisztikara a következőleg ala­kult. Elnökök: Szirmay Pál és gróf Andrássy Aladárné, született Weinek- heim Leontin bárónő : jegyző : Kele­men Kálmán : pónztárnok: Czékus István: orvos: dr. Grünwald Ignác. A fiókegyleti választmány 100 koro­nát fordított a homonnai közkórház új pavillonjának építése költsége fe­dezésére. — Tízéves találkozó. A sárospa­taki főiskolában 1892. évben végzett hittanhallgatók s most már lelkészek és tanárok 10 éves találkozásra fog­nak összegyűlni. A nevezett napon délelőtt 9 órakor hálaadó istenitiszte­let fog tartatni a főiskola imatermé- ben. A találkozók nevei: Sütő Kálmán migléczi, Demjén István pusztafalusi, Füri Lajos t. tarjáni, Urbán Dezső, Tóth Béla harsányi, Tóth Menyhért szilvási, Beregszázi Ferenc meszesi, Kenyeressy Árpád tiszaluczi, Miskol- czy Endre szentesi, Kis Miklós nagy- kövesdi, Bodnár Béla zilizi, Réthy Andor kálosi és Erdélyi András lasz- tóczi lelkészek, Gasko Gyula pancso- vai és Kis Zsigmond kecskeméti ta­nárok. — Eljegyzés. Uhrinyi Imre betű­szedő e hó 14-én váltott jegyet Bányász István leányával Ilonkával Sátor­aljaújhelyben. — Kömivesek mozgalma. A kő- mives munkások, amint arról a napi sajtóból értesülünk, helyzetünk javí­tása érdekében úgyszólván kontinen­tális mozgalmat idéztek elő, amely mozgalomnak szálai már Sátoraljaúj­helybe is eljutottak. Erre vall, hogy a kőmives munkások holnap délután rendőrhatósági engedelem és felügye­let mellett a „Magyar Király“ szál­loda tánctermében gyűlést tartanak, melynek napirendjére mostani helyze­tük javítási módozatainak megbeszé­lését tűzték ki. — Tánctanitás. Révész Imre tánc- tanitó — ki a tánctanitást nálunk már évek óta a szülők megelégedésére ki­fogástanul teljesiti — e hó 24-én is mét tanfolyamot nyit. A beiratkozá­sok idejét lapunk utján közölni fogja. —• Eltűntek. Hornyák Imre sátor­aljaújhelyi lakos Andor nevű 9 éves vézna szőke fia szülei lakásáról el­tűnt. A fiút, ki az elemi Ill-ik osztá­lyába járt, a rendőrség körözi. — A gálszécsi főszolgabiró táviratilag tu­datta az itteni rendőrséggel, hogy Tugya Zsuzsa 14 éves csinos parasz- lány Magyar-Izsépről eltűnt s mint­hogy olyan gyanú merült fel, hogy a leány lélek kufárok áldozatául es­hetett,a nyomozását széles körben foly­tatják. — Cógváltozás. A 38 év óta fennálló Malártsik György-féle fűszer- és csemege-kereskedést, melyet a cég- tulajdonos halála után mai napig az özvegy vezetett és kiváló jó hírnévre emelt — az összes cselekvő és szen­vedő vagyonnal a cégnek üzletveze­tője: Salamon Béla vette meg, ki is azt ezentúl „Malártsik György utóda“ cég alatt fogja tovább vezetni. Az uj tulajdonos bizhat abban a reményé­ben, hogy a nagyközönség a régi cég iránt tanúsított pártfogását tőle sem fogja megvonni, különösen akkor, ha a szolid, pontos kiszolgálat által igye­kezni fog a cég régi hírnevét még nagyobb hírnévre emelni. — Rendőri hír. Említettük, a mi­nap, hogy Valler Herman Kazinczi- utcai szatócs-üzletének kirakatát feltör­ték s abból nagyobb mennyiségű szivart elloptak. A nyomozást a rendőrség meg­indította és a tetteseket: Mozgó János, Mo?gó Mihály és Markovics András 10—12 éves fiuk személyében kézre kerítette. — A Magyar Leszámítoló és Pénz­váltóbank, előkelő fővárosi pénzinté­zet újabban jelzálogosztályt nyitott, mai számunkban megjelent idevonatkozó hirdetését ajánljuk gazdaközönségünk figyelmébe. — Yirágbarátok! A »Florol« vi» rágtrágya-kivonat használata bámulatos hatással van a virágok fejlődése, szin- pompája és illatára. Postán bérmentve küldi 1, 2V> és 4 korona ellenében Waltersdorfer N. Pál droguista, Buda­pest, VII., Kerepesi-ut 8/d. SZÍNHÁZ. Bucsuzkodás. — junius 14. — Komjáthy színtársulata kedden és szerdán bucsuzkodott. Valami poéti- kusan bánatos áramlat suhant végig a színház levegőjében, a magyar sírva vigadás hangulata, bánata an­nak, hogy a kedves, zajos színházi élet utolsó akkordjait halljuk és öröm­mámora az ünneplésnek, amelylyel e kellemes emléket búcsúztatták. Kedden este két szomorú apró­ságot hallottunk: a Zivuska Árpád Rablók-ját ezt az igen érdekes, északi stilű egy felvonásost, amelyet ha nő­met vagy svéd iró hozza színre még revellációt is csinált volna. Odry Árpád akit ez estén jutalomjátóka alka'.J mából tapsoltak melegen, igen szépen játszotta Véber Pált. Méltó partnerei voltak Komjáthy és Takács Mariska. Ezután a Pillangó kisasszony síró, bús tragédiája olvadt fel egy kábitóan, érzókiesen lágy muzsikában. Mintha réges-régen, ezt a mesésen szomorú históriát Heine énekelte volna meg: Tulipánt meg rózsákat tópdelek Zavartan, szomorún, csöndesen, Csak tépem őket s nem tudni: kinek I Mig elhervadnak és velők — szivem. így a kis japáni kisasszony is. Be szivetrázóan mély tragédiával hervad el a szive szegény. Á nézők szemé­ben elfolyik a köny, amint apró cse­csemő gyermeke mellett, édesen naiv hittel várja, hogy a fecskékkel együtt megérkezik gyermeke atyja, a sze- relmetes férj, Pinkerton. Meg is ér­kezik, de más asszonynyal és a kis pillangó kisasszony elmetszi a nya­kát, meghal . . . Komlóssy Emma volt a pillangó-kisasszony. Poétikusan, észbontóan szép. Es olyan mélységes szomorúsággal beszélt, hogy megri- katta, könnybe borította az embere­ket, oly bűbájos harmóniával olvadt fel meleg hangja e bus tragédia bá­natosan édes muzsikájában, hogy megkábitotta a sziveket és csodálatot keltett művészete iránt. Szerdán este azután mikor Lili­ben elbúcsúzott a legkedvesebb szub- rettek egyike, a közönségünk imádott kedvence, a szinház mintha való­ban Thalia templomává varázsoló- dott volna. Ennél ragyogóbb, mele­gebb, lázasabb estéje nem igen volt még ennek a színháznak. Mikor Kom­lóssy Emma a színpadra lépett, fel- zugott a lelkesedés árja, valóságos tapsvihar köszöntötte, a zsúfolt néző­tér minden tenyere összeverődött. És megeredt a virágeső is az orchester- ből a nézőtérre. Mintegy 10 szebbnél szebb virágkosarat és virágcsokrot adtak fel a művésznőnek. Tisztelői, az asszonyok és a nagyközönség ada­kozásából összerótt virágajándékok voltak ezek, az őszinte hódolat és lel­kesedés e kedves rózsáktól illatozó jelképében. A szűnni nem akaró ová­ció után tovább folyt az előadás. Az ün­nepelt primadonna remekelt, elbájolta a közönséget játékával. Azzal a cso­dás, istentől megadott, természetes bájjal, amely őt oly varázsossá teszi a színpadon, Lili poétikusan édes lelkű- letét varázsolta a dalaiba. Szerelem és melegség, asszonyi bűbáj és csupa szív rezgeti át hangján és lelkén. Felvoná­sok után újra ki-kitört a tapsvihar és zúgott a legnagyobb erővel. Mikor a függöny utoljára gördült le, újból és új­ból fel kellett vonni. Apró szép női kezek illatos zsebkendője lobogott a színpad felé ahol Komlóssyval együtt Komjáthy (Plinchard) meghatva kö­szönték az ovációt és lázban tapsolt az egész ház, felállva helyükből, készen hazafelé, de nehezen megvállva e nagyszerű szezon utolsó emlékétől: újra és újra éljenezve kedvenceit a primadonnát és a derék direktort, Komjáthyt, aki ezt az emlékezetes szezont örökre feledhetetlenné tudta tenni. bp. TANÜGY. = Finevelö intézet (Convictus.) A sátoraljaújhelyi főgimnáziummal kapcsolatban finevelő intézetet rende­zett be a piarista-ház főnöksége. Ezen intézmény a jövő 1902—3. tanévvel folytatólagosan életbe lép. Azon ta­nulók, akiknek neveltetése ezen kon- viktusban történik, tanárok felügye­lete és tanulmányaikban azoknak ve-

Next

/
Thumbnails
Contents