Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-06-14 / 56. szám
Sátor alj a-Uj hely, 1902. junius 14. 56. (2196.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség ós kiadóhivatal: SAtoralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Biró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 8 kor. —* Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. lljabb nyilatkozat. — junius 12. A parlament egyhangú lelkesedéssel vette tudomásul Széli Kálmán miniszterelnöknek, a borvámklauzula ügyében tegnapelőtt tett nyilatkozatát. — Az ország szintén az egyhangú lelkesedés visszhangjával felelt azokra a biztató szavakra, amelyek immár kétségbevonhatatlanul igazolják, hogy a miniszterelnök a legerősebb elhatározással szándékszik megvédni borgazdaságunk és sző.l- lőtermelésünk érdekeit. Akikben eddig, akár a hegyaljai küldöttség előtt, akár az országgyűlés plénuma előtt tett kormányelnöki nyilatkozatok után a kétség legkisebb árnyalata ébredt volnafel,azokis ma teljes megnyugvással, a legobjektivebb hittel meggyőződhettek arról, hogy az olasz borvám-klauzulát, mint bortermelésünkre végzetest, fentar- tani nem lehet, azon változtatni feltétlenül kell. Ez a minden kétséget kizáró nyilatkozat a miniszterelnök ajkáról olyan, amelynek korderejét ismeri mindenki. Nem kell ehhez most már bővebb magyarázat. Ismerve azt a bölcs, megingathatatlan, erős meggyőződést, amely Széli Kálmán működését és politikáját éppen most a legkeményebb gazdasági korszak sor- tlizében is jellemzi, a legteljesebb hittel vagyunk az iránt, hogy a miniszterelnök a bortermelés és szőlőművelés érdekeit is oly határozottsággal fogja megvédeni, A ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. A jászóvári premontrei kananok- rend a szabadságharc idején.*) Az 1848-iki események erős próbára tették Richter praelatus erejét. A februáriusi forradalom fölrázta egész Európát. Kossuth Lajosnak március 3-ikán mondott remek beszéde a parlamentáris kormány érdekében Becsben is visszhangra talál s elsöpri Metternich korhadt rendszerét március 13-án. 15-én megszületik a sajtószabadság s vele azon vívmányok, melyekért százezrek szive epedett. A köztudatban erősen él a küszöbön álló nagy események sejtelme. Mindenki bizik, reménykedik, de sokan aggódnak is, mert félnek a nemzet megpróbáltatásától. Csoda-e, ha a honfiak a nemzeti léttel kockán látva mindent, vegyes érzelmekkel tekintenek a kétes jövőbe ? . . . A jászóvári premontreiek is, mint származásukban és életükben egy-egy részei a nemzettestnek, híven állottak őrt a nemzeti és rendi •) Részlet a jászóvári premontrei kanonokrend 100 esztendős jubileumára kiadott remek emlékműből, amelyről megjelenése után részletesebb ösmertetést is közöltünk. amily nyilt egyenességgel meg. mondta, hogy a statusquo fenn nem állhat. Hogy pedig ez az általános lelkesedéssel üdvözölt nyilatkozat bennünket hegyaljaiakat a legközelebbről érint, itt is megörökítjük azt teljes terjedelmében amint következik: T. Ház! Szederkényi Nándor képviselő ur engem az iránt interpellál, hogy mi fog történni a borvámklauzulával a majdan megújuló nemzetközi szerződések alkalmával, mert — amint ő mondja — az olasz borvámklauzula fentartása a magyar bortermelésre és a magyar gazdákra halálos veszedelem volna, mert annak a nagy csapásnak állandósitása, amelyet a borvámklauzula a magyar bortermelésre mért, végpusztulását vonná maga, után a magyar bortermelésnek. Én a t. képviselő úrral teljesen egy nézeten vagyok és igazat adok neki, hogy a borvámklauzulának hatása sokkal nagyobb volt, mint ahogy gyaníthatták akkor, amikor megcsinálták; oly funestus, oly végzetes lett ez a magyar bortermelésre és a magyar szőlőigazdaságra, hogy ennek a borvámklauzulának fentar- tását, mint azt én már egy pár küldöttségnek kijelentettem, lehetetlen dolognak tartom és a magyar gazdaság és bortermelés érdekei szempontjából el vagyok határozva a nemzetközi szerződésnek tárgyalása alkalmával a borvámklauzulát megszüntetni. (Helyeslés.) Mert az tény, — nem is kellenek egyéb számok — hogy a bor-klauzula behozatala óta azok a mennyiségek, amelyek Olaszországból behozattak, mintegy ugrásszerűen annyira felszöktek, hogy ez kétségtelenül lehetetlenné teszi a versenyt és a termelést a magyar gazda részéről. Ezt az állapotot fentartani tökéletesen lehetetlenség, mert ez esetben a magyar borterérdekek mellett. Mint a kor gyermekei, ugyanazon eszmék emlőin táplálkozván, miket a hon érdekeiből színre hoztak, azoknak forgatagába sodródtak! Olyan idők voltak ezek, amikor nehéz volt egyszerre jó hazafinak és jó szerzetesnek lenni, mert a haza érdeke az egész embert teljesen követelte. A tanári karok érezve az események kiszámitkatlan fordulatait, egyetemes káptalan összehívását kérelmezik a préposttól, hogy a rend jövőjét és sorsukat biztosítsák. „A jelen követelő kor kétes eredményű fejleményei — Írják 1848. április 4-én a kassaiak — hazánkban a papi tized föltétien és az úrbéri tartozások álladalmi kárpótlás melletti megszüntetésével rendünk birtokaira oly befolyást gyakorolnak, melynél fogva állapotunkat úgy, mint állomásunkat illetőleg korszerű előgondosko- dást igényel a bizonytalan jövendő . . . Szükséges lesz azért állapotunk javítása és biztosítása iránt álladalmi intézkedésre . . . miért is a saját és hozzávetőleg hetven, a haza és egyház szolgálatában részint valósággal fáradozó, részint kifáradott tagnak ügyében fiúi bizodalommal kérik méltóságos praelatus urat, miszerint ez érdembeni szándékáról s illetőleg teendő nyilatkozatáról a rendtagokat értesíteni szivesmelés teljes végpusztulása állana be. Azokkal a nagy áldozatokkal szemben, amelyeket a bortermelők hoztak, amelyeket az ország hozott a rekonstrukció ügyében, hogy kiheverjük azokat a pusztításokat, amelyeket a fillokszera okozott, amellett a végtelen erőfeszítés mellett, amelylyel dolgozik a magyar szőlőtermelő, lehetetlen a mai állapotot fentartani és lehetetlen kitenni az ország gazdasági szervezetének e jelentékeny és nagy- fontosságú ágát annak, hogy ezzel az állapottal küzködjön, mert ezzel megküzdenie egyszerűen nem lehet. Kétségtelen, hogy a behozatal az utóbbi években lejebb szállt. A kul- minációját 1898-ban érte el. Már 1899-ben 1,391.000 mm. volt, 1900-ban egy millió és 1901-ben 627.000 mm. Nem azért hozom fel ezt a csökkenést, hogy amellett argumentáljak, hogy reánk nézve nem olyan fontos a bor-klauzula megszüntetése, hanem azért, hogy Olaszországgal szemben talán könnyebb lesz álláspontunk, ha ott látják, hogy Olaszországnak sincs már erre nézve akkora érdeke, mint volt néhány év előtt. És ha más irányban, más szerződési viszonyainknak helyesebb, a kölcsönös méltányosság alapjára fektetett pontjaiban ki tudjuk elégíteni érdekeit, akkor nem fog a maga részéről sem vonakodni annak beismerésétől, hogy ennek az állapotnak a fentartását nem követelheti. Annál kevésbé követelheti, mert az nem lenne a maga érdekében sem, mert ha mereven ragaszkodnék hozzá, nem volnánk abban a helyzetben, hogy oly vámkérdésekben, oly tarifa-kérdésekben, a melyek pedig Olaszországot nagyon közelről érintik, sőt a kereskedelmi szerződés egyéb részeiben is, amelyek az olasz közgazdaságra nézve nagyon fontosak: mondom, nem volnánk abban a helyzetben, hogy ezekre nézve koncessziókat tegyünk. Azt hiszem tehát, hogy az olasz államférfiak maguk is átlátják ezt, annál is inkedjék.. Kérik, hogy a következő szünnapok beáltával egyetemes káptalant hívjon össze, melyben leginkább most, midőn rendünk létkérdése fölmerült, minden tag kötelezőleg résztvegyen és ki-ki saját megnyugtatására egyénileg meggyőződhessék arról, mi legyen a rend jövedelme és mily tisztán kezeltetik az, hogy igy minden igényeit és kivánatait ahhoz mérhesse és sorsával megelégedjék.“1) Szintúgy a váradi tanári kar az általános rendi káptalan egybehivá- sát kéri: . . remélvén, hogy bölcsen intézkedendő, nagybecsű levelével a fenyegető körülmények közepette méltán aggódó fiait minél előbb megnyugtatni és sorsukat enyhíteni méltóztatik“2) A lőcseiek sem maradtak el. Az a törekvésük: „ .. . hogy mindnyájan megjelenve, egymás közt tanakodva s korszerű törvényeket alkotva, nagygyá tegyük a premontrei rendet, melyre büszke legyen a haza s az egyház,“ miért is sorsukat enyhítő válaszát óhajtva várják.“* * * 8) Az eszélyes Richter halogatás által akarta élét venni a tagok a rend ügyei iránt való szokatlan érdeklődé*) Jászói házi levt. 1848. ápr. 4. f. 144. nr. 38. 2) 1848. márc. 26. f. 143. nr. 5. 8) 1848. ápr. 6. f. 143. nr. 46. kább, mert politikailag jó viszonyban benső szövetségi viszonyban állunk, ami nem azt teszi, hogy a gazdasági érdekeket félre lehet lökni és meg lehet semmisíteni, de igenis alkalmassá teszi a hangulatot és a talajt arra, hogy a gazdasági kérdésekben a szövetkező államok egymást jobban megértsék. Mondom, azt hiszem, hogy az olasz államférfiak maguk is befogják látni és átfogják érezni, hogy ezen a ponton Magyarországnak és Ausztriának, a közös vámterületnek lehetetlen fentartania azt, amit a kérdés horderejének mérlegelése nélkül, a következmények tudása nélkül annak idején megcsináltak. Azt hiszem, hogy a tárgyalásoknál ez a kérdés nem lesz könnyű, de mégis gondolom, nem lesznek legyőzhetetlen nehézségek arra nézve, hogy Magyarország gazdasági érdekeinek megóvása mellett ez a kérdés szerencsés megoldásban részesüljön. (Helyeslés.) Mondom ezt annál is inkább, mert a kérdésnek másik, igen figyelemre méltó oldala is van, igen kényes és igen nevezetes része, tudni- lik az, hogy amennyiben a borvámklauzula fentartatnék és az uj kereskedelmi szerződésbe belekerül, akkor aztán Franciaország hasonló elbánást követelhet a maga számára. Ha pedig Franciaországnak is megadjuk ezt, amint meg kell adni, mert vám- háboruba nem akarunk belekeveredni, ideözönlik a francia bor is, amelynek termelése pedig már 63—65 millió hektoliter mennyiségre emelkedett, úgy, hogy az úgynevezett petit vin hektoliterje 2—3 frankba kerül. Ha pedig ez a bor is beözönlik, egy lehetetlen állapot következnék be, ilyet semmiféle barátságos viszonyban levő állam nem követelhet egy másik államtól. Annyival is inkább említettem fel ezt, mert ha ez igy bekövetkezik, Olaszországnak sem lenne többé itt valami különös érdeke, mert Olaszsének; másrészt várt, figyelt, hova fejlődnek az országos dolgok s mily álláspontot foglalhat ezek alapján a rend tagjaival szemben, hogy majdan őket minden irányban megnyugtassa és lecsillapítsa. Választ sem adott leveleikre, ami a hangulatot iránta csak élesítette. A váradi testület május 29-ikén már türelmetlenségének mer kifejezést adni: „Méltóztassék bennünket becses levele által atyai szándékáról s fölterjesztett kérelmeinknek foganatosításáról biztosítani, nehogy igazságos ügyünknek előmozdítását más utakon eszközölni kényteleníttessünk. “4) Richter még erre is hajthatatlan marad. Mig nem ugyanezen testületnek június 6-án tett határozott lépése engedékenységre bírta: „Országos alkotmányunknak a múlt országgyűlésen történt újjáalakítása az egyházi társulatokat az álladalommal egybefűző viszonyoknak és találkozási pontoknak lényeges változását vonta maga után. Ezeknek cél- és korszerű kiegyenlítése végett hívta fel az esztergomi főkáptalan Magyarhon valamennyi püspökeit, hogy még a tartandó országgyűlésig papjaikat zsinatba egybehívni, velük az egyház jogai megvédése és ügyei elintézése iránt tanácskozzanak. Ezt megtették a *) 1847. május 29. f. 143. nr. 36. Lapunk mai »sima 8 oldal.
