Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-06-12 / 55. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902. junius 12. 55. (2195.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujhsly, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Bir6 Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre G kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. €gető kérdések. — junius 12. Kongresszus tanakodott e hó elején a kivándorlás ügyéről. Minden oldalról megvilágították most Miskolcon ezt az ügyet: társadalmi szempontból, jogiból, gazdaságiból, erkölcsiből és még sok más szempontokból. Hasznos eszméket vetettek fel e kongpess- szuson. Olyan férfiak tanácskozása ez, akiknek szivükön fekszik a magyar nemzet minden dolga s a kik közvetlen szemléletből ismerik a kivándorlás ügyének minden mozzanatát. Érdekes amit erre vonatkozólag a Politikai Szemle következő cikke mond el: Abban nem bizuuk azért mégsem, hogy a kivándorlás ügyében lényeges fordulat fog beál- lani e kongresszus révén. Nálunk a társadalmi akciók nem szoktak ily közvetlen eredményt hozni. Mig az állami élet közegei kezükbe nem veszik az ilyen ügyet, addig aligha indul meg a kivándorlás meggátlására törekvő akció. De arra mindenesetre jó lesz a kongresszus, hogy a kormány figyelmétfelhivjaakivándorlás dolgára. Parlamentben, hírlapokban évek óta beszélünk e kérdésről, törvényhozási akció mégse történt, talán a kongresszus tárgyalásai nagyobb hatással lesznek a kormányra. A kivándorlás ügyét sokan pessziraisztikus szemmel nézik. Vannak azonban optimisták is. Ezek közül való volt legalább professzor korában a mostani kereskedelemügyi miniszter, Láng Lajos is. Érdemes foglalkozni az A ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Csálé ne Kondor! Irta: Kiár István. Az hogy bűz hozzád, az nem is ojan nagy valami. Magad fajta gazda legénynek akármék házba megtörülik a széket mikor üléssel kínálkoznak. Hát akkor az ijen szegény fajta hogyne kóvánkozna utánad. Oszt biztos vagy é rulla, hogy az a húzódás tiszta szin igazság ? Hát ha csak kiszámítás tülle az egész? Van a fejércselédnek magáho való esze ne félj! Esküvő előtt mind jó, mind dógos. Ojan édes mint a nád méz. Oszt mikor már érzi, hogy a törvény köti a házhoz, hát csak éppen hogy seprűn nem lovagol. Különösen az ojannak nyilik ki a szeme, aki viszi valamire. Annak osztán csak a cifraság, meg a gyüvés, meg a menés, meg a fészkes feki tudja mi minden van az eszébe, csak éppen az ura dóga nem. Még jó, ha a tisztességét le nem szedi a férfi emberről. Emlékezel é Tojcsi Hurka Feri esettyére? No hát ű sem akart magánál okosabb embert ismerni! U is azt tartotta, hogy nem jár senki jánya után jószót kódulni. Oszt a ő optimisztikus eszméivel is, amelyek szintén nem fogják pártját a kivándorlási mozgalomnak, de kedvezőbb színben tüntetik fel a kivándorlás hatását. Az igaz, hogy Láng Lajos inkább csak a felvidéki tótság kivándorlásával foglalkozik. És ezt a kivándorlást nem tartja veszedelmesnek. Sőt gazdaságilag még hasznosnak is véli. Mert a tót rajongója a hazai földnek, meg az ő rozoga kalibájának. Kivándorol ugyan, de csak azért, hogy idegenben nyomorogjon s a filléreket összegyűjtse. Nem tartja magánál amit gyűjt, hanem küldi haza a takarékpénztárának, hogy aztán mikor hazajön, földet vegyen, meg házat. Vagy még távollétében megveszi a felesége, gyereke. Idegenben a tót nem marad, soha bele nem szokik az idegen szokásokba, erkölcsökbe, se az idegen országok jólétébe. Krumpliból él a tót Amerikában is, húst ott is csak egyszer eszik a héten, megél napjával egynegyed dollárból, olcsóbban dolgozik hát s nincs az olcsóságban más versenytársa, mint a kínai kuli. Ezt a tótot nem veszítjük el, ha kivándorol is. Otthon nagy szükség nincs rá, bizonyítja az, hogy itthon nem fizetik meg drágán a munkáját. Az embert se veszítjük el, a munka gyümölcsét se, mert amit keres, azt hazaküldi, csak épp a szája részére von el valamit. Meggátolni tehát a tótok kivándorlását nem kell. végin mégis ű járta meg. Az ű fajta béli jányok, akik után nem akart járni, néküle is mind férhe meneget- tek. De ű szegény, asszony nélkül maradt. Oszt mikor 45 esztendős korában elvett egy bótt szegény jányt abba a bitbe, hogy az meg fogja majd becsülni, hát azt érte el vele, hogy az asszony szája miatt felkerült a fára. Megmondta az neki falu halat- tára, „kend vén szamár, vén marba.“ Nem azért kötöttem én a fiatal életemet a kend vén bestyébez, bogy a krompóját kapáljam, ha azért, hogy neinzetes asszony legyek, meg lőcsös bricskán járjak. Oszt mikor a szomszédok levágták a fárul, hát nemhogy megsiratta vóna, de azt mondta rá, hogy „biz a hamarább is eszébe juthatott vón.“ Pedig mielőtt megesküdtek úgy járt utána, hogy két napig is elríjt, ha egy este nem ment el hozzá. No hát csak annyibul áll az, hogy nem kell azt a jószót mástul se kódulni. Aki meg magátul mutati abo meg még igen sok férhet . . . Mig az öreg beszólt, a fiú fel sem nézett. Meglátszott ugyan rajta, hogy nem valami jól esett neki amit az öregtől hallott, meg nem is igen van vele egy véleményen, de azért nem így Láng Lajos. Átn, a mikor ezeket igy kontempálta a kereskedelemügyi miniszter, akkor nem volt még olyan falu, a melyikben 400 asszonyra csak huszonöt férfi jut. Ha ennyire nagy mérvet ölt a kivándorlás, akkor mégis veszedelmes. Mert rendszerré az idegenben való munkakeresés nem válhatik. Az elv az legyen, hogy a haza maga tartja és tartsa el fiait; kivételt lehet e rendszer alól tenni, de rendszerré a kivételt nem lehet. A mai állapotok tehát még a tótságra nézve is nyilván más felfogást kelthetnek Láng Lajosban. * Ha ez a cikk az utolsó passzusát tette volna első helyre, akkor nem kell megírnia az előző dolgokat. Mert jöjjünk tisztába ma már azzal, hogy a kivándorlás kérdése veszedelmesebb és nehezebb kérdés, semhogy azt a kivándorlás jogosult voltának legparányibb érzésével komplikálni szabadna. Tény és mi is megírtuk annak idején, hogy a kivándorlás a tótokra nézve nem olyan veszélyes, mint ahogyan azt tájékozatlan nagy hangon feltüntették, mert pl. a gálszécsi, nagy- mihályi és varaiméi pénzintézetek a megmondhatói annak, mily gondos törekvéssel küldik haza a tótok összegyűjtött dollárjaikat és itthon hagyottjaik vásárolnak rajta földecskét és belsőséget. Ez a vágy: hogy itthon földre és házacskára szert tegyen. Ez viszi kifelé. Azután hazajön, hogy beleüljön birtokába. így kezd ez menni generációról-generációra. Igen ám, de nem szabad a birtok és vagyonszerzés e módját egy örökkön-örökké üdvös szokássá fejleszteni. Nem, első sorban is azért, szólt közbe. Csak az ökröket szólon- gatta néha. És, ha rászolgáltak, oda is cserditett nekik egy-egy kicsit. Azok meg, szép nyugodt ökörtempóban beértek a faluba is. A széles poros utcán kevesen jártak. Az emberek inkább a házak alatt tanyáztak, vagy a kapuban pipaszóval voltak. A szekéren ülők pedig, hol szóltak, hol meg csak köszöntek a lent állókhoz, de nem álltak meg sehol. Haladt a szekér az ut közepén tovább. A kovácsbáz melletti kanyarodónál azonban a barázdás ökör erősen kezdett az egyik házsor felé bűzni. Aprózott sebes lépésbe vágott át és nyújtott nyakkal dűlve a járomnak, a kéztülesőt is magaután húzta. A két tinó meg bambán kanyarodott utánok. A fiú csak akkor vette észre a Kondor cselfogását, mikor az öreg mérges hangon közibök ricsajkodott. Csálé ne Kondor 1 Csálé! A farkas harapja ki azt az éhes bendődet, mán téged is megigéztekl? Hát mán te is másfelé huzol! ? Hun az az ostor, hagy repesztem ki a bűröd! ? A Kondor azonban nem sokat adott a fenyegetésre. Az ő becsületes ökör-lelke nem ismert ingadozást. Sokkal több kellemes pihenőt tartott ő már azon a helyen, semhogy holmi mert Amerikában veszélyes propagandákkal környékezik a népet, olyannal, amely a magyar nemzet szupre- máciája ellen tör. Aztán meg azért sem, mert végre-valabára egészségessé kell tennünk az itteni állapotokat any- nyira, hogy a birtok és vagyonszerzés szerény és tisztességes vágyait a haza belső életében, a mi közgazda- sági és ipari munkaéletünkön belül is kielégíthessük. Helyesen indult meg a kongresz- szus, csak az ideáknak testet kell adni mielőbb. A parlament pedig szívja fel ezt az égető kérdést, mert a sorvasztó lángja óriási vesztességeket idézhet elő ha nem oldjuk meg okosan, erősen, határozottan és gyorsan, minél gyorsabban. — junius 12. Közigazgatási ankét. Ma délután négy órakor veszi kezdetét Budapesten a belügyminisztériumban az a szak- tanácskozmány, melyet Széli Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter bivott egybe a közigazgatás egyszerűsítése és illetve a vármegyék, fő- szolgabirák, közigazgatási bizottságok, a községi és körjegyzők részére kiadandó ügyviteli szabályzatok tárgyában. Dókus Gyula vármegyénk főjegyzője, ki e szűk tanácskozmányra szintén hivatalos, tegnap délután Budapestre utazott. Á kultuszminiszter és a hitoktatás. Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy az állami népiskolákban a hittant feltétlenül magyarul kell tanítani. Csak az első és második osztályban engedi meg kivételesen a miniszter, hogy segítségül használják az idegen nyelvet is, de csakis akkor, ha a tanulók többsége idegen nyelvű. Szigorúan elrendelte továbbá a kultusz- miniszter, hogy a hittant csak az ijesztgetésekkel el lehetett volna téríteni szándékától. Rendíthetetlenül kanyarodott tovább. Mire pedig az öreg kigöbözte a háromszor is visszakötött bosszú béres-ostort, már célnál is volt. Ott állott meg az ákácosoktól árnyékolt zsellérház rácsos kapujánál, a zsellér leánya előtt. Onnan aztán még ostorcserditésre sem mozdult. Nagy bozontos fejét átnyújtotta az alacsony kapun és mig nedves fekete orrával mohón turkált az elébe tartott szakajtó tartalmában, jólesően tűrte, hogy a leány vakargassa kóozos üstökét. Hiába dobogott az öreg, hiába pergetett a bosszú ostorral, meg sem mozdult, csak a derekán rántott egyet- egyet, ha az éles sugár végigvágott rajta. Alikor aztán az utolsó szem darát is kinyalta a szakajtóból, magától kifordult az utcára. Aztán, hogy a szekér is megindult, megint a fiú vette át az ökrök vezetését. A lebontott ostort újból felkötötte és amikor szemközt kerültek a kapuban álló lánynyal, oda kiáltott az immel-ámmal haladó barázdásnak : Csálé ne Kondor! Mán csak ökrös gazdák maradunk! A leány meg értett róla. — Vége — Lapunk mai »ima 4 oldal. HU
