Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-01-05 / 1. szám

megcsufolták „Botond“-nak, a ki dőre mó­don egymagában kiállott döngetni újságírói csatabárdjával az akkor Ungvárról itten már nagy hatalmat alapított, círill-betüs és pánszláv szellemű „Kárpát“ c. lapnak érckapuját . . . És im’ csoda történt. Nemcsak hogy az áttör- hetetlennek hitt érc kapu engedett; nemcsak hogy a megvihatatlannak hitt ama bástyafalak omlottak alá : hanem azokból a romokból kő kövön sem maradt . , . De sőt kiépült és épp azokból a romkövekből épült ki az egész vonalon Zemplén vármegyében is a magyar nemzeti közművelődésnek az avár- gyürüzete, benne templomok, oltárok, isko­lák, melyek munkálják a honfoglalás nagy elvét, hogy t. i. a magyar szellem, a ma­gyar érzés, a magyar lélek legyen ur ebben az egész hazában, Zemplénvármegyében is! És nemcsak ez történt, hogy t. i. az a 32 esztendővel ezelőtt világra jött kis „Zem­plén“ erőben, hatalomban megizmosodott; hanem megtörtént az is, hogy „rajokat“ nevelt és bocsátott ki, laptársakat, mind­megannyit szellemben, érzésben, lélekben egyező akarattal, mindegyiknek paizsán a Zrínyi jelmondatával, hogy t. i. „Ne bántsd a magyart!“ . . , Ez az önbecs volt szel­lemi örökségünk, ezt az önbecsérzetet hoz­tuk át magunkkal a harmincharmadik esz­tendőre is! És azzal az elszánással öltjük karra azt a paizst, mint öltötte volt az ős spártai: „Vagy evvel — vagy ezen!“ Jel­mondatunk marad mint volt : Magyarság — előre! :— Kinev9zés. Tomcsányi Zoltán jogszi­gorló, Tomcsányi Márton törvényszéki igazgató t. barátunknak derék fia, a budapesti kir. tábla kerületébe díjas joggyakorlóvá neveztetett ki. — Jótékony célra. „A sátor alja-ujhelyi gyógyszerészek az újévi ajándékaikat meg­váltó jótékonycélu alapítványukéra most újév­kor megint 150 koronát helyeztek el a központi takarékpénztárba betétként és igy ez az alapít­vány most már 472 kor. 02 fillért tesz ki. — B. u. é. k. Jóbarátainknak, barátnőink­nek, ismerőseinknek B. u. é. k-s bilétákat nem küldöttünk, hanem az azokra szánt postaportót az újhelyi árvaháznak adományozva, ezen az utón mnk mindnyájoknak szerencsés,boldog, meg­elégedett újévet! Sátoralja-Ujhely, 1902. január 1. Kovaliezky Elek dr., Nemthy József és neje, Hönsch Dezső. — Újévi gratulációikat megváltották még: Kovaliezky Elek dr., Nemthy József és neje 4—4 koronával, — végül Hönsch Dezső 2 koronávrl. A múlt számokban kimutatott 45 K.-hoz adva : eddig befolyt hozzánk az újhelyi árvaház javára összesen: 55 K. A kiadóhivatal. — Honvédtiszti bál. Mint az előjelek mutatják — írja a »Z. U i — a január tizennegye- diki honvédtiszti bál az idei farsang legfényesebb estéje lesz. Az alább közölt Meghívóból olvas­A község régibb nevezetességei — szájha­gyomány szerint — az itt régen elpusztult barát­klastrom templomtornyából való egy kisebb ha­rang, mely „közös harangláb“-on elhelyezve reggel, délben és estve imára szólítja az áj- tatos hívőket. A harangot valamikor régen a Bodrog vizéből halászták ki. Mikor, hogyan ke­rülhetett oda: nem tudni. Beszélik az öreg em­berek, hogy a Bodrog folyó ős iszapjába bete­metve még három „nagy harang“ is van ott, melyeknek koronái 50—40 évvel ezelőtt, ala­csony vízálláskor, még láthatók voltak, de ki­szabadításukról akkor senki sem gondoskodott. Zsadány falu északi oldalán van egy igen nagy borospince. Erről meg azt tartja a néphit, hogy a pince felett hajdan hires barátklastrom állott, melyet talán a tatárjárás sepert el a föld színéről. A párját messze földön ritkító, nyolc ágú borospince most a Lónyay Elemér gróf tulajdona. — Ott, a hol a barátklastrom és temploma állott, még ma is nagy üregek, ezek ben „rakott sírok“, de a kripták bejáratai már beomlottak. Tudományos célú ásatások becses régiségeket tárhatnának föl itt az említettük katakombákból 1 A „Szárhegy“ hátsó oldalán, melyet az egy­Darnói (prémontrei) apátság kolostorának lsétől csak egy hegy választ el, szintén fel- jrhetők még egy régi kolostor bemohosodott ■.crméskő-marad ványai. Zsadány legnagyobb nevezetessége Előhegyi szőlője, mely máig is a legnemesebb bort termi az egész Tokaj-Hegyalján. suk, hogy a bál »lady patronessei« tisztét több főúri hölgy vállalta cl Windisch Graetz Lajosné hercegnő fővédősége mellett. Sőt úgy értesülünk, hogy e tisztség elfogadására a Meghívó 1 kö­zülieken kivül még több főúri hölgyet is felkért a rendezőség, de a kik az idő rövidsége miatt még nem válaszolhattak. A rendkívül díszes, elegáns kiállítású Meghívót holnap küldik széjjel. — A Meghívó igy szól : A m. kir. miskolczi 10-ik honvéd gyalogezred tisztikara >a honvéd tiszti özvegyek és árvák segélyalap« javára Sátoralja­újhelyben, 1902. évi január hó 14-én, a várme­gyeháza összes termeiben, W i n d i s c h-G r a e t z Lajosné ő hercegségének fóv dősége, lovag P o- k o r n y Árminné, V a y Thamérné grófné, Wald- both Frigyesné báróné és Wolkenstein Osvaldné grófné főúrnők védősége mellett jótékony­célu zártkörű tiszti-b lt rendez, melyre (címzett) urat és b. családját tisztelettel meghívja. Kezdete este 9 órakor. Személy-jegy 5 korona ; család jegy 2 személyre 10 korona; család-jegy ennél több személyre 15 korona; karzat-jegy 5 korona (utóbbi csak a karzaton való tartózkodásra jogo­sít.) Felülfizetések köszönettel fogadtatnak Belépő­jegyek a Meghívó előmutatasa mellett válthatók. Diszelnök Windisch-Graetz Lajos hg. cs. és kir. lovassági tábornok, csapatfőfelügyelő. El­nök: arnótfalvi Arnótfalvy István ezredes, a miskolezi 10. m. kir. honvéd-gyalogezred pa­rancsnoka. Alelnök: szilvágyi Benárd Jenő őr­nagy. Ellenőr: D a n e k Leo százados t. j , Titkár : Ntubaer Miksa főhadnagy. Pénztáros : szentki­rály szabadj d Karsa Kálmán főhadnagy. Vi­galmi bizottság: Schulteisz Emil alezredes, Lengyel Manó őrnagv, Fülöpp Arttur, Kállay Sán­dor százados t. j , Bajnok Jusztinián százados, Tahy Márton. Kobek Béla, Bethlenfalvy Gyula, Nemezsányi Ágoston, Dusárdy Lajos, Popsavin Árkádia és Virágh József dr. ezredorvos Ren­dező bizottság: Schöpflin Ottó százados, Szenderszky Antal százados, Géczy Iván száza- d s, Pukács Aladár főhadnagy, Remenyik Pál fő­hadnagy, Mossóczy József főhadnagy, Kiszely Aladár főhadnagy, Szabó Géza főhadnagy, Ador­ján Kálmán hadnagy, Scholtz István hadnagy. Kovács Lajos hadnagy, Marnó Tivadar hadnagv, Mészáros Lajos hadnagy, Fuhrmann Marczel had­nagy. — Hol legyen a Kossuth szobor ? Tolcsvárról Írja Tima József a következő soro­kat: Kedvelt „Zemplén“ lapunkból többször olvasván a Sátoralja-Ujbelyben felállítandó Ko- sulh-szobor elhelyezéséről, hogy annak megfe­lelő jó hely aranyért sem kapható, innen a vidékről azt a javaslatot teszem, hogy, sze­rény meggyőződésem szerint, Sátoralja-Ujhely- ben impozánsabb hely nincs, mint a Kispiac- utca torkolata (tehát az úgynevezett „Weker- le-tér“, hol e szobor a város közepén lenne s há­rom fő utca közepén imponálna az utókornak 1 Bocsánatot kérek javaslatomért, mely után vagyok teljes tisztelettel, stb. — Gyászhir. E percben értesültünk s teljes részvéttel közöljük, hogy a sátoralja új­helyi kegyesrendi társházat gyász érte ; t. Dékay Lajos, a főgimnáziomban a matematikának egyik jeles tanára, hosszas szenvedés után Budapes­ten, hová gyógyítani vitték, f. hó 4-én elhunyt. — Bpesten temetik f. hó 5-én a kegyesrendiek sírboltjába. Béke emlékének 1 — Az újhelyi reformátusok legköze­lebbi, vagyis január 9-iki felovasó estéjén nt. Fejes István lelkész, „Ujhely köllőpapja“ tart felolvasást- Ez alkalommal fog szerepelni a ve­gyes énekkar is. Ezeken kivül lesz egy férfi né­gyes is és lesznek szavalatok. — Szilveszteri mulatság. Az újhelyi gyártelepi dal-, zene- és önképzö-kör Szilvesz­ter éjjelén, a gyártelep étkező helyiségében, fé­nyesen sikerült táncestét rendezett, a melyen a kör, változatos műsorral, élénk tetszéssel ős tapsokkal viszonozott hangversenyt is rögtönzött. A rendkívül népes mulatság nagy summát jö­vedelmezett az életrevaló kör javára. — Sulyovszky István búcsúztatása. Sulyovszky István távozása alkalmával a Nagy- mihályi Kaszinó a múlt hó huszonnyolcadikán, a Barnai szálló termeiben, bucsuestét rendezett. A lakomán — Írja a „Z. Q.“ — a melyen díszes hölgyközönség is részt vett az ünneplésből, Po- lányi Géza kir. közjegyző lelkes szavakkal üd­vözölte Sulyovszkyt, és átnyújtotta neki a város közönsége által érdemei elismeréséül a nagy- mihályi elemi iskola szegénysorsu tanulói javára tett és nevéről szóló 1000 koronás örökalapit- vány levelét. Füzesséry Tamás a barátok és tisztelők nevében megható beszéddel búcsúz­tatta a távozót. És részükről emlékül egy pom­pás müvű aranytollat nyújtott át neki. Su­lyovszky könyekig meghatva mondott köszöne­tét a sok megtiszteltetésért. Kérte a közönséget tartsák meg őt továbbra is nagyrabecsült von­zalmukban. Bár pályát cserél, szive és lelke a múlté is és azé lesz mindig, mert boldog öröm­mel él annak a célnak, mely a humanizmus, népnevelés és hitélet zászlaját lobogtatja. Sokáig ünnepelték még a népszerűség legragyogóbb, leg­őszintébb megnyilatkozásával Sulyovszkyt, sok szép pohárköszöntő hangzott cl ért'’. Azután asztalt bontottak és folyt a tánc majdnem a haj­nali órákig. — Tavasz januárban. Újságolni való dolog igazán, hogy az idén csak nem akar tél lenni, amúgy istenigazából. Hónak, fagynak, szánkának, korcsolyának és a többinek, mi a tél szignaturája, se hire, se hanva. Ellenben a gaz­dák szántatnak derűre-borúra (igaz, hogy a fene­ketlen sárnak miatta 4-es és 6 os fogattal) de szántatnak, az orgonabokor rügyet hajtott az őszi vetés arasznyira nőtt. Ha még „orosz Karácsonyra is igy tart, a mi rendszerint csi­korgó hideget szokott hozni, csakugyan ki- tavaszodhatik az idő — januárban 1 — Sorshúzás. Az 1901 év dec. 20 án a kir. helmeezi róm. kát. iskola javára, a nagyin, pénzügyminiszter 70825 számú leiratával engedé­lyezett sorsjáték meg jtése alkalmával a követ­kező számú sorsjegyek huzattak ki: 74. 185. 334 252. 67. 109. 233. 59. 8. 184, 341. 210. 256. 317. 155. 382 310. 320. 235. 269. 389. 126. 358. 363. 162. 303. 225. 169 105 84. 209. 349. 142. 112. 16. I79. 267. 80. 119 115. — Karáosonfa-ünnep Szerencsen.* Mint minden évben, úgy most is szent Kará­cson másodnapján, délután 5 órakor a nagy szálló dísztermében villámos világítás és alka­lomszerű görögtüz mellett oly impozáns, s a mostani fásult hitközönyös világban, Tatár János cukorgyári tanító fáradhatatlan buzgalma folytán a gyári különböző idegen nyelvű mun­kások iskolás gyermekei magyar nyelven, oly lélek és szívre ható magasztos színdara­bot adtak elő, hogy eme „Adám és Eva a pa­radicsomban“ cimü színdarab igen sikerült ügyes eljátszása nemcsak a növendékek, de a zsut- folásig bevonult úri és közrendü nagykorúak szemeiben is sűrűn hozták meg a meghatottság könyeit 1 Említésre méltó, hogy miként minden évben, úgy most is a c.-gyári igazgatóság ne­mes jó szivüségéből a szegény iskolás gyerme­kek 500 korona értékben kaptak a díszes kará- csonfa holmi egyéb apróságain kivül ruhane- inüeket is. Azért áldja, s valóban méltán áld­hatja is a szegény munkás nép az egész gyári igazgatóságot; mórt bizony nemcsak az iskolás gyermekek, de az összes munkásnép és cseléd­ség iránt is nagylelkűen szokott 16—20 ezer korona értékben érdemszerént jutalmat oszto­gatni az évi munkazárás alkalmával. Sajná­lattal merengünk már most azon : mi lesz, hogy lesz, ha Kappel Karoly c. gy. igazgató, ki innen távozni készül, elhagy bennünket ? Csak az el­lensúlyozza e nagy vesztességet: hogy itt ma­rod Váry Rezső c. gy. főhivatalnok a szegény munkások másik nagylelkű embere. Megható volt látni a gyári iskolás gyermeksereg nagy örömét, midőn a sikerült színdarab végével, a nagyszerűen feldiszitett gyönyörű karácsonfa mel­lől kiosztásra került a temérdek apróságon ki­vül a sok szép ruhanemű. Szívből meg is élje­nezte a nagy közönség úgy a derék tanítót, mint magát az igazgatóságot. Egy jelen volt. — Esküvő. Mezei Mór és neje tisztelet­tel tudatják Wolf Adél húgoknak Neuwirth Je­nővel Bátyúban a f. évi január hó 2-án délután 3 órakor megtartott esküvőjét. — Hirten halál. Schütz Sámuel, csizma­dia, hosszas távoliét után néhány hónap előtt tért vissza Amerikából Sátoralja-Ujhelybo. Pénzt azonban mentül kevesebbet hozott, mert, úgy mondják, mód felett italos ember volt. És való­színű, hogy ez is volt végzete, mert a múlt hó 30-ára viradva zsólyomkai lakásán ágyában halva találták. Szivszélütés okozta halálát. Így a sokat hányatott ember minden fájdalom nélkül ment a másvilágra. — A vasúti gyártelep tolvajai. Tavaly történt ugyanilyen tájban, hogy az újhelyi va­súti gyártelepről több száz korona értékű vörös rézdarabokat elloptak. A rendőrség akkoriban a tetteseket a gyártelep körül ólálkodó s ócska vasakat szedegető suhancok szamélyóben kinyo­mozta s őket a kir. törvényszék egy-két-három hónapra el is Ítélte. — Mert a karácsonyi ün­nepek alatt ugyan arról a helyről a honnan a múltkor, ismét elloptak vagy 280 kiló súlyú rezet, a rendőrségnek a tettesek kézrekoritésé- nél nem nagy munkája akadt, mivel azon a nyomon, minta múltkor, csakhamar előkerültek a tettesek. Ribarcsák Miska és Kovács Károly 17 éves dologtalan kamaszok, ugyanazok, a kik tavaly is loptak, a tettesek. A lopást úgy haj­tották végre, hogy a gyártelep deszkakeriíéso alatt, a földet kiásták s az igy támadt nyíláson bújtak be a félszerbe, a hol a drága rezek lá­dákba rakva hevernek. Az ellopott réz nagyobb részét a közeli szalmaboglyába rejtve megta­lálták. Az ügyet a nyomozás befejezése után áttették a kir. ügyészséghez. — Általánosan tudott dolog, hogy mindennemű köhögés ' "’^bninál kiváló jó- hatásu a csukámé-' • Ma egy het<- Foljt

Next

/
Thumbnails
Contents