Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-05-31 / 50. szám

Május 31.

ZEMPLÉN.

3. o-űap

kivándorlás terjedésének meggátlását. A vitatkozás — eleve tudjuk — meglesz. Tüzes, magyaros vita fog ott kikerekedni. Temperamentumos szónoklatokban nálunk sohasem volt hiány. Az is valószínű, hogy életrevaló eszmék is felszínre kerülhetnek a miskolczi kongresszuson. Előtárják a bajokat, melyeket orvosolni kell. Ámbár ehhez nem okvetlen szükséges a kongresszus. A napi sajtó állandóan felszínen tartja e fontos kérdést és például a „Zemplén“ a múltkoriban hozott róla érdekes és tanulságos cikksorozatot avatott toliból. Ismételjük, hiány nem lészen eszmékben, beszédekben, de ismerve azt, hogy nálunk a radikális kivitel mily távol áll az eszmecserétől, ha még az kongresszus alakjában történik is — most eleve remélünk nagy praktikus eredményt, melyet sokan várnak a miskolczi kongresszustól.

*

A múltkoriban együtt utaztam egy hegyaljai földbirtokossal, aki a politikai kérdésekhez nagyon találóan szólott hozzá. Ez kölönben már sajátossága az itteni gazdáknak, akik hires politizálok. A kivándorlásról ezeket mondta az ő egészséges gondolkozó módjával:

— Azért hagyja el ez a szegény nép az országot, mert nem tudja itt a lábát megvetni. Nincs egy talpalatnyi föld, amit sajátjának mondhatna. Pedig arra igyekszik egész életében. Gyűjtögeti a kis pénzét, de nem jut hozzá, hogy földet vegyen. Mert mihelyt valamelyik birtok eladóvá lesz, menten ott terem a föld-hiéna. Nagyon érdekes spécies ám ez. Nem is egy ember, hanem egy szövetkezet. Valóságos maffia. A felszabadult földre rá vetik magukat s hamarosan megvásárolják az egészet. Nem kerül arra sor, hogy az a föld f'eldaraboltassék s több ember részesüljön belőle. A szegény embernek nincs annyi pénze, hogy az egészet megvegye. De nehány holdat szívesen magához váltana. Nem, ezt nem engedik meg nekik. Ez a titkos szövetkezet megveszi az egészet, hogy aztán nyerészkedjen vele. Ezért megy ki a szegény nép Amerikába.

Mi igaz, mi nem, az ilyen titkos földvásárló szövetkezet létezéséről nem volt alkalmam meggyőződni róla. De kétségkívül nem volna érdektelen alaposan végére járni a dolognak.

*

Kalászba szökken a dúsan hullámzó vetés a meleg nap sugarainak hatása alatt. Kedvezőre fordulván az időjárás, immár reménységgel nézhetünk az aratás elé, mely a Bodrogközön általában biztatónak Ígérkezik.

S mivel nekünk mégis csak a jó terméstől függ minden boldogulásunk, hiszszük, hogy annak nvomán jobb korszak elé nézhetünk. Mert az emberi igyekezet nálunk most mindent megtesz a vármegye jóvoltáért, — csak az égiek segítsenek meg bennünket egy kicsinyt.

Milyen más képe van Sátoraljaújhelynek egy nagy színtársulat itt működése alatt 1 Eszmékben gazdagodunk, művészi érzésben fejlődünk, mulatunk, szórakozunk. Ismételnünk kell azt a sokszor hangoztatott dolgot, hogy ilyen művészi fellendülés van hivatva átformálni e város és e vármegye egész kulturális életét. Mindenképp arra kell hát törekednünk, hogy biztosítsuk magunknak a jövőre nézve is e fontos művészi hivatást.

H I R E K.

Nyár.

Felvidék, máj. 29. Megírom hát a nyári versem,

Minden poéta igy csinál:

Az is, kit megcsókolt a Múzsa,

Más meg csók nélkül fabrikál.

Én is csók nélkül fabrikálok:

Hajh 1 drága kérem most a csók!

— Deres bajuszszal archoz érni... ? S működni kezdnek a kacsók.

A nyári ruhát moly lepé be S zálogba übercihered;

Ne félj: mig ez a forró nyár tart Onnan bizony ki nem veszed:

Inkább zsugorgatsz fára, szénre S pénzed nagy rokkra spórolod, Kedves nődnek meg uj muff kéne,

S a kalucsnid is toldozott.

Este a fütött szoba vár rád,

S újságodból azt olvasod:

Hogy a hőmérő egyre sülyed Ismét leszállt vagy hat fokot.

S t,e elmerengsz a tűnt időkről Szörnyen elbusulva magad:

Hogy nem viheted kirándulni Onagyságát s a lányodat.

A fiatalság tönkre téve A majális immár mese;

Csupán aggoktól hallhat róla Késő kor szegény gyermeke.

Fagylaltnak elveszett receptje,

Ha róla kérd a gyermeked:

Busan küldöd a „groszmutter“-hez Hogyha emlékszik: mondja meg.

Tovább nem irok; ez mathezis:

Mi Á-ra áll: az B-re áll

Nem lesz nonsens már — semmi kétség

Nyárközepén a fagyhalál . . .

. . . Ravasz poéta ám kifoghat Abnormis nyáron és télén:

Lám én e hűvös nyári verset Decemberben előveszem . . .- th.

Tanítók gyűlése.

— Saját tudósítónktól. —

Olasz Liszka, máj. 30.

A „Zeroplénmegyei Általános Tanitó-Egyesület alsó-köre“ e hó 27-én tartotta rendes évi gyűlését Olasz- Liszkán. Á gyűlés ezúttal is — mint évről-évre — a tanítók s tanügybará- tok élénk érdeklődése mellett folyt be.

A gyűlés elejétől végig a legszebb rendben, testvéries egyetértésben folyt le. Minden mozzanata, összes ténykedése egy intelligens hivatása magaslatán álló tanítóságról tett bizonyságot. A kör agilis elnöke lelkes megnyitó-beszéddel üdvözölve az egybegyűlt tagokat s vendégeket, örömmel jelenti, hogy a múlt éven Tokajban tartott köri gyűlésünk minden tekintetben a legfényesebben sikerült; egyben ismételten elismeréssel és hálával emlékezik meg Tokaj város magyaros vendégszeretetéről s az izraelita hitközség előzékenységéről. „Nekünk — úgymond — üdítő oázis ez a nagy pusztaságon, melyből uj életerőt, uj lelkesedést meríthetünk, melyet egy szebb, egy boldogabb jövő zálogául tekinthetünk. — Emelkedett szavakkal emlékezik az elmúlt év ránk nézve legörvendetesebb eseményéről:

Az egyéni rátermettség, a sok évi önfeláldozó munkásság, a magyar nemzeti kultúra javáért önzetlenül dobogó honfisziv, elnyeri-e jutalmát? . . . Egy évig kísértett a kétség, reménységünk egy évig lebegett „Mohamed koporsójáéként ég és föld között. Végre megtörtént. Rövidke szó, nekünk mégis egész világ. Másnak talán semmit, nekünk mindent jelent. Beregszászy István kir nan- felügyelő. E név viselőjének örömében osztozunk mi is, e név megszemélyesítőjében öszpontosul mindnyájunk szeretete s ragaszkodása. Isten tartsa meg ez uj díszes állásában igen-igen soká mindnyájunk javára!

Ezután gyakorlati tanítást tartott Kádár Imre o.-liszkai ref. tanító, melynek végeztével a tanítás fölött élénk eszmecsere fejlődött ki.

A pénztárvizsgáló-bizottság jelentése kapcsán, miután kitűnt, hogy igen sokan tagdíjjal még a múlt évre is hátrálékban vannak, a gyűlés ha- tározatilag kimondja, miszerint azok behajtását, az alapszabályok ide vonatkozó §-ának értelmében, a legnagyobb szigorral eszközölteti. Ilodossy Béla egyesületi elnök indítványára

kimondja, hogy a nagyszámmal hiányzó tagokrói jegyzéket terjeszt fel a kir. tanfelügyelőséghez a további intézkedések iránti kérelem kapcsán.

A gyűlés további folyamán három felolvasás tartatott. Sikolya Antal „Az erkölcsi nevelésről általában“ értekezett. Magasröptű felolvasásában különösebben az iskolai tárgyaknak (történelem, földrajz stb.) erkölcsnevelői hatásáról mond figyelemreméltó dolgokat. — Palásthy Kálmán „Az irodalom mint nevelő“ tételről értekezik. Állításait az életből vett példákkal illusztrálja. „Ez elárvult nemzeti ügyünk“ — úgymond — „a tanítóság mentő munkájára vár. Ne mulaszszuk annak megkezdését tovább, mert ütött a tizenkettedik óra.“ — Witt József „Az öröklés és a nevelés viszonyáról“ tartott egy igen tanulságos, alapos tanulmányra valló értekezést. Érdekesen fejtegeti az átöröklés theóriáját. A mű további folyamán azon következtetésre jut, hogy csak a „fiziológiai pszichológia“ tökéletes kialakulásával, midőn majd az élettani s lélektani folyamatok egymásra való kölcsönös hatása, mint nyitott könyv áll a nevelő előtt, lehet biztos paedagógiai tudományról, céltudatos nevelői eljárásról szólani. Abstrakt fejtegetéseit, a metafizikai részleteket az életből vett nagyszámú példákkal igyekezett világosítani.

A felolvasások végeztével a jövő gyűlés helyéül Sátoraljaújhely állapíttatott meg. Végül az elnök, megköszönve a vendégek szives megjelenését, tovább is kitartásra s buzgó- ságra buzdítva a tagokat, a gyűlést bezárta.

Gyűlés után közebód volt a „Magyar vendéglődben, hol lelkes pohárköszöntők s zajos ovációk hangzottak a tanítóság vezérei- s barátiért. Pa- lásthy Kálmán a minisztert, mint a tanítóság jó atyját s szeretett vezérét éltette. Zsák Frigyes az uj kir. tan- felügyelőt, a vármegyei népoktatás nagy reményekre jogosító vezérét, Ilodossy Béla egyes, elnök Ballagi Géza orsz. gyűlési képviselőt, mint nagytudományú férfiút s a tanítóság igaz barátját élteti. Witt József a lelkészekre, György Mózes köri elnök a tanítóságot megjelenésükkel megtisztelt helybeli vendégekre üríti poharát. Ballagi Géza országgy. képviselő a tanítóságért emeli poharát, „mert — úgymond — ő is tanító s ha nem is fungál, ama szélesebb körben igyekszik a magyar néptanítóság ügyének javára lenni.“ Asztalbontás után a tanítóság élénk éljenzése között búcsúztak a vendégek s egy pár kedves óra emlékeivel gazdagodva tértek otthonukba.

Mindnyájunk elismerését s köszönetét kell kifejeznem az o.-liszkai derék kartársak iránt a kifogástalan rendezés — s szives látásért. Úgyszintén a város intelligenciájának, különösebben Éva Lajos gyógyszerész urnák a szives érdeklődésért.

Palásthy Kálmán.

— Személyi hírek. Andrássy Sándor gróf, mint a Gazdasági Egyesület elnöke, Dókus Gyula cs. és kir. kamarás, mint a Gazdasági Egylet választmányi tagja tegnap délután a kivándorlási kongresszusra Miskolczra utaztak, ahonnan holnap este térnek vissza Sátoraljaújhelybe.

— Szerkesztőségünkből. Ifj. Mecz- ner Gyula lapunk főszerkeszjője, tartalékos honvédhuszár hadnagy, ma este 35 napos fegyvergyakorlatra Kassára utazik.

— Széphalmi ünnep. A sátoraljaújhelyi főgimnázium ifjúsága ma délután tartotta meg az Akadémia által rendszeresített szokásos emlékünnepet. Ragyogó tavaszi meleg időben katonás rendben vonult ki zászló alatt dobszóval a nehár” r'r’A'' » kies történelmi hel.yr :ol al Bakr.jsza Andor Vili. o.1 .x jke,

tartotta az ei: :1 >' ' ipta

meg az Ak • >. . adat t irányát.

— Halálozás. Guttman Izrael földbirtokos, mint részvéttel értesülünk, hosszas betegség után meghalt. A köztiszteletnek és becsülésnek örvendett öreg úr halálát fia: Guttman Mór b.-szerdahelyi és lukai földbirtokos s veje Zinner Adolf kereskedő és kiterjedt rokonság gyászolja.

— Lelkészi értekezlet. Áz alsó- zempléni ev. ref. egyházmegye haran- godi körének lelkészei ez évi értekezletüket Gecsey Péter tarcali lelkész meghívása folytán junius 3-án délelőtt Tárcaion fogják megtartani Tóth Lajos sajóhidvégi lelkész elnöklése mellett. Áz értekezlet tárgyai fontosabb egyháztársadalmi kérdések lesznek.

— Cáfolat. Félreértésből származik egynéhány újságnak ama hire, mely lapunkban is megjelent hogy Andrássy Dénes gróf a szalóki ev. ref. templom építésére 600 koronát adományozott volna. Mint illetékes helyről bennünket értesítenek, ilyen segélyezése iránt máig lépés nem tétetvén a jelzett adományozás ténye téves hírforrásból származhatott.

— Iskola-felavatás. Lapunk múlt számában részletesen közöltük az állami elemi és polgári leányiskolák junius 3-án végbe menő felavatási ünnepének programmját. Ezúttal az iskolai gondnokság kérésére csak azt közöljük, hogy akik az ünnepre meghívót elnézésből nem kaptak s arra igényt tartanak, az iránt Vágó Gyula igazgatóhoz forduljanak.

— Nagy beteg számtanácsos. Lakatos Gyula pénzügyi számtanácsos csütörtökön este S. titkár házánál, ahol nagyobb társaság volt együtt, hirtelen összeesett és sajnos: rosszul- léte nem múló baj volt, mivel a gyorsan előhívott orvos rajta féloldali hű- dést állapított meg. A népszerű és köztiszteletben álló számtanácsos állapota még mindig súlyos, kezelő orvosai azonban bíznak abban, hogy nehéz bajából kiépül.

— Supplicatio. Felhívjuk ezennel a nagyközönség és hatóságok b. figyelmét egy körülbelül 20—22 éves fiatalemberre, ki supplicansnak adja ki magát és ilyen cim alatt megsarcolja a könnyen hivő embereket, de semmiféle okiratai nincsenek. Azt mondja, hogy nyolc osztályt végzett Kézsmárkon, de a matúrát — mivel Kézsmárkon nem lehet maturálni — Rozsnyón tette le. A supplicansok korszaka már rég letűnt, pláne az ál-supplikánsoké.

— A Tiszából a napokban a raka- mazi oldalon két oláh tutaj os holttestét húzták ki, amelyek valószínűleg a csapi szerencsétlenségből származnak. A záhony-csapi épülő közúti hid egy része ugyanis a pilléreinél összetorlódott tutajok miatt leszakadt s a tutajos oláhok közül többen odavesztek.

— Egészségügyünk. Szinnáról írja levelezőnk: ^ jó Isten megkönyörült rajtunk és a ragályos betegséget elsöpörte az északi szól. Általában a közegészség most a Krajnyán kielégítő. De a ragályos betegségek miatt hónapok óta bezárt iskolák még most is zárlat alatt vannak nagy örömére az iskolás nebulóknak, mert már most ha kinyitják az iskolákat, úgyse fognak járni az iskolába, itt lévén a nagy szünidő. „Hegyen-völgyön lakadalom, a könyvnek örök nyugalom.“

— Koponyalékelés. Ágcsernyő utcáin dolgozott a vármegye parancsára a falu apraja-nagyja. A férfiak köveket morzsoltak és állították glé- dába az utca során — a menyecskék és leányok pedig, homokot szórtak a köves talapzatra. Folyt a munka serényen, tisztán-szaporán úgy, amint azt csak a tekintetes vármegye tiszteletére megteszi a tisztes magyar ember. Amint azonban elkövetkezett az uzsonna ideje, ki haza, ki a korcsmába széledt el, hogy a bendőcske is megkapja a maga jutalékát. így aztán mi sem volt könnyebb, minthogy Pochody János — a munkafelügyelő és Takács Ignác Sándor —