Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-05-29 / 49. szám

Május 29. ZEMPLÉN. 3. oldal. nyilvántartása, valamint eladás esetén | az állam részére a vásárlási előjog biztosítása iránt való külön törvény előkészítése céljából. Az előmunkála­tok végzésével a múzeumok és könyv­tárak felügyelőségét bízta meg. Á bizottság előadójául dr. Wosinszky Mór archeológust választotta. A mű­tárgyak összeírásához és nyilvántar­tásához a miniszter ezenkívül még egy igen nagy erkölcsi érdeket is kíván csatolni. Ugyanis a műtárgyak tulajdonosai látni fogják, hogy mely műkincsek és műtárgyak, képek, szob­rok, ékszerek, bútorok stb. bírnak értékkel és különös becscsel a magyar állami kulturális érdekek szempont­jából. Ezeket a műkincseket a tulaj­donosaik meg fogják becsülni, sőt a gyűjtő kedv is mind szélesebb körök­ben elterjed. Különös érdeme a kul­tuszminiszternek az, hogy a műtár­gyak gyűjtését mintegy országos, nem­zeti érdekké szándékozik tenni. SZÍNHÁZ. A modell. (Bemutató előadás.) Souppé operett. És ezzel azt hiszszűk, sokat mondtunk. Nagyobb stilü mu­zsika, amely már inkább operai ko­molyságba hajlik. Mint az első ielvo- nás fináléja is. De a lágy angolos divat hatása alatt épp ezért valami nagy si­kert nem vívott ki a magyarországi felírissitése sem. Az egyes szerepei pedig nem voltak képesek annyi nép­szerűséget kivívni, mint amennyi a zene nehezebb karakterét az operettek közönsége előtt legalább könnyebben elviselhetővé tehette volna. Csak ép­pen a modell, a szubrett egyetlen je­lenése, amely az agyoncivilizált ide­gekre számított, volt képes némi nép­szerűséget, egy kevés sikert ha nem is állandósítani, de legalább kivívni. Mikor hire ment Budapesten, hogy a darabban Bárdy Gabi egy pillanatra bár, de egy szál trikóbban, egy lenge kacér lepel gyors lebbenése közben formáinak teljes meztelenségében fog brillírozni, akkor, kezdve a Magyar Fi­garótól — a Balmazújvárosi Híradóig széles ez országban minden újság er­ről a szédítő attrakcióról zengedezett, hol szitkozódva, hol elkábulva. Nos és ebben az attitűdben lehetett látnunk a Modell keddi előadásán iiom/ósy Em­mát, ezt a széditően tökéletes formájú szubrettet. Érthető hát, hogy ily remé­nyek után a színház zsúfolásig meg­telt. Egyéb értéket azonban Komlósy sem tudott adni az előadásnak, Coletta nem az ő szerepe, hacsak a »Csiri­biri‘-dalát nem énekli és oly gyö­nyörű tiszta, erős hanggal, éppen­séggel nem tudott volna felemelegiteni. Vagy valami szintelenség volt a kedé­lyében, vagy a szerep szintelensége okozta, de ez estén — nem volt az a feltétlen hóditó, aki előtt oly spontán érzelemmel hajlik meg mindenki, aki az eddigi estéken látta őt ragyogni a maga igaz mivoltában. Békéd a festőt éne­kelte szépen, Makray minden ötletes­ség nélkül mókázta el a rikkancsot. A legkimagaslóbb volt ma este is Nagy Gyula alakítása. A szalámi gyárost oly erősen jellemző, annyira jóízű és ked­ves invencióval játszta, hogy a legna­gyobb taps őszintén őt illette — leg­első sorban. A két táncosnő egy tánc- egyveleget lejtett gyönyörű precizitás­sal, különösen a kis Nagy Gyuláné. Cyranó de Bergerac tegnapi má­sodik előadásán bérletszüuetben is­mét zsúfolásig megtelt a ház. Ezt nyilván az a hir csinálta, amely Kom­játhy zseniálisán megjátszott Cyranó- járól a lapok utján a vidéket is be­járta. Nagyobbrészt a vidék közönségét láttuk a nézők soraiban. Komjáthy alakítása ma is oly nagyszerű volt, mint a múltkor, a meghalási jelenete talán még jobban, tökéletesebben ki­dolgozott. A tegnapi közönség idege­nebb színezete valahogy nehezebben olvadt fel e gyönyörű dráma első részletein, szellemtől sziporkázó öt­letei nem keltették a színpadot, a szí­nészt tüzelő azt a biztatást, amely a láz hevéből kitörő lángot a múlt­kor oly magasra, a színház sáros falán át majdnem a csillagos égig csapta fel. Az erkély jelenet bűbájos szerelemtől áradozó hangulatában azonban már egybefolyt tegnap is a legboldogitóbb, a legédesebb érzés, amit színházi gyönyör csak nyújthat. Kitörő, óriási tapsviharban üdvözölte nyílt színen Cyranot, amely azután ezzel a lázzal tapsolta végig az estét. Előadás után, amikor pedig rendesen már futni szoktak a nézőtérről, még mindig tombolva ovációval ünnepelte — Komjáthy Jánost. Ma este Tóth Ilona ltoxanja még sokkalta szebb és poé- tikusabb alakítás volt, mint első al­kalommal. Madame Saus Géné ez a nálunk régen és tűrhetően rossz előadásban eljátszott érdekes francia történeti dráma, mely annak idején Párisban a színházi kedélyeket felkavarta szédüle­tesen nagy sikerével és különösen két nagyszerű szerepével Napeleon-nal és Hübscher Aaéá-val, Szombaton este kerül színre. Az első szerep Komjáthy egyik leghíresebb szerepe, a második szerepben pedig Komjáthynét az ő művészetéhez illő olyan pompás szere pében fogjuk látni, amelyről országos színházi körökben is elragadtatással beszélnek. TANÜGY. = Tanitó-gyülés. E hó 21-én gyű­lését tartotta a bodrog-szentesi refor­mátus tanítókor Kis-Tárkányban Szabó Pál ref. lelkész és iskolafelügyelő el­nöklete alatt. A gyűlésen jelen voltak : Bodnár Kálmán alelnök, Kovács Fe­renc vékei-, Csutoros Benő leányvári-, Soltész József ágcsernyői-, Lábas Endre l.-pólyáni-, Nagy Sándor kis- géresi-, Bajkay Imre kir.-helmeczi-, Rozgonyi János bácskai tanítók, a kör rendes tagjai, Gönczy Bertalan jegyző, nemkülönben dr. Klein Simon ágcsernyői lakos, mint vendég. — El­nöki megnyitó és a múlt gyűlés jegy­zőkönyvének hitelesítése után Bodnár Kálmán olvasott fel egy, a földrajz keretéből vett, alaposan átgondolt dol­gozatot, melyért a kör jegyzőkönyvi köszönetét fejezte ki Bognárnak. Ez­után dr. Klein Simon tartott vendég- szerepléséhez tapintattal alkalmazott felolvasást. Tárgyát az oktatás köré­ből vette, éles gúnynyal ostorozván benne a modern oktatás kapaszkodó, strébereskedő és túlterhelő szellemét, melyben a tanulóifjúság, mint valami bölcscsoport oktattatik. Felolvasót lel­kesen megéljenezték. Néhány indít­vány elfogadása után a gyűlés az idő előhaladottsága miatt berekesztetett. Ezután vidám lakomára gyűltek egybe Gönczy Bertalan vendégszerető házá­nál, hol jókedvében sokáig maradt együtt a társaság. Felköszöntőkben sem volt hiány. = Tanügyi látogatások. Homon- náról Írják, hogy e hó 13-tól 17-ig Fekete Jakab maros vásárhelyi fém- és faipariskola igazgató, az ipari köz- oktatásügyi tanács tagja, a tanács kiküldötte s a kereskedelmi m. kir. miniszter megbízottjaként ott időzött s a faipari szak- s az iparos tanonc­iskolában, valamint a felső kereske­delmi iskolában tett látogatásaival szerzett kielégítő s örvendetes meg­győződést a nevezett intézetek éri munkásságának eredményéről. Ezzel a látogatással esett össze Beregszászy István kir. tanfelügyelőnek megjele­nése a különböző intézetekben, me­lyek mindenikében a látottak és hal­lottak felett megelégedését nyilvání­totta. Az itt időző vendégek tisztele­tére a tanári testületek tagjai s rajtok kívül számosán a város értelmisége köréből aztán közös vacsorára jöttek össze. = A sárospataki állami tanitó- képezdében az idei tanév vizsgálatai junius hó 2-ikán kezdődnek és 28-ikán nyernek befejezést. IPAR ÉS KERESKEDELEM. Iparossegédek és tanoncok ösz- szeirása adóügyben. A kereskedelemügyi miniszter ez évi 15299. sz, körrendeleté ezerint, az ipartestületek köteleztettek, hogy az iparossegédeket és tanoncokat — az adóősszeirás és kivetés céljából — munkaadók szerint elkülönítve mutas­sák be. Ezt a rendeletet már hetekkel ezelőtt olvastam, bár a „Magyar Ipar“- nak csak e hó 25-iki száma hozza, de most is minden megjegyzés nél­kül. A többi iparügyi lapok is hozták, szintén megjegyzés nélkül, amiből azt látom, hogy az iparosok védelmére, az iparosok érdekeinek istápolására alapított lapok figyelmét kikerülte az, hogy ez a rendelet egyenesen az ipartestületek ellen, azok meggyen­gítésére és az iparosok s az ipartes­tületek közötti jó viszony megbontá­sára irányul, amely rendeletnek vég­eredménye nem lehet más, minthogy az ipartestületek magukra zúdítsák az iparosok ellenszenvét és őket az ipartestületek ellenségeivé tegyék. Ez ellen lehet az ipartestületek­nek állást foglalni, teljes erővel fel­lépni s ha szükséges, annak megvál­toztatása iránt országos mozgalmat kell csinálni. Mert mit akar ez a rendelet ? Azt, hogy az ipartestület névszerint mu­tassa ki, melyik iparos, hány segéd és hány tanonccal dolgozik, hogy az iparos aztán ennek alapján legyen megadóztatva. Eltekintve attól, hogy az ipartes­tületek a segédek és tanoncok nyil­vántartását nem munkaadók szerint vezetik s igy annak kimutatása, hogy a munkaadóknál hány segéd-munkás van, oly óriási munkát adna az ipar­testületeknek, amelyet ezen önerejük­ből fentartott testületek nem is tar­toznak, még abban az esetben is, ha kimutatnák, ez a kimutatás nem szol­gálna igazságos alapul az adókive­tésnél. Nempedig azért, mert — és ezt a szakminisztériumnál nem tudják — a kisiparosok legnagyobb része segé­det állandóan nem tart és nagy része is, több segédet csak időszakonkint tart, amikor munkájának kelete van. Egyik iparágbeli készítményeknek ta- vaszszal, másiknak nyárba, harmadik­nak őszszel, negyediknek télben van kelendősége s az iparos is ekkor vesz fel egy, vagy több segédet, mig más időszakot segéd nélkül, vagy egy se­géddel húz ki. Az épitő-iparágbeliek télben alig dolgoztatnak, s kőműve­sek, ácsok, lakatosok, asztalosok, bá­dogosok, festők, mázolok egész télen, sőt tavaszon át is alig tartanak se­gédet. No már most váljon igazságos adóalap lesz-e az, ha az előbb felso­rolt iparosok csak azért, mert nyár­ban, esetleg pár hétre nagyobb mun- kájok van és erre több segédet alkal­maznak, több segéd után lesznek adóval megróva? Pedig az adóösszeirást ám nem télben csinálják, amikor a kisiparos nyomorog s amikor az ipartestület sem mutathat ki sok segédet, hanem nyár és ősz folyamán, amikor pár hétre nagyobb a segéd-munkások száma. Ennek az ipartestületi kimuta­tásnak tehát semmi alapja, de külö­nösen igazságos alapja nincs s a kor­mány csak azt az egy célt érheti vele, hogy az iparos idegenkedni fog az ipartestülettől, amely őt a pénzügy- igazgatóság kezére játsza és nem fogja bejelenteni segédeit, az ipar­testületek pedig, akik az iparosok védői tartoznak és kötelesek lenni, a bejelentés elmulasztását nem fogják üldözni s igy az iparügyi kormány egy törvénytelen állapotnak lesz a megteremtője. Ne áltassuk magunkat. Nemcsak a falusi nép, de a kisiparos is retteg mindenféle összeírástól. Még a statisz­tikai összeírásokban is adóösszeirást lát s igyekszik az adatokat eltagadni. A betegsegélyző pénztárak a szövet­kezetek iránt, szintén csak azért vi- soltetnek bizalmatlansággal, mert ott is az adót látják leskelődni. — Az adókivetések ellen országszerte hall­juk a feljajdulást, mely a változott nehéz viszonyok dacára mindig sú­lyosbodik. Hát talán nem is egész I ok nélküli a? ettől való rettegés, ép­pen akkor a mikor egyenesen az adó- összeirás céljaira akarják az ipartes­tületeket felhasználni és az ódiumot az ipartestületekre hárítani. Milyen kedves dolog is lenne az, hogy a mikor a nagy adóval sújtott kisiparos az adókivetés ellen felszól- lal, azt a választ kapja, hogy hiszen az ipartcstületed mutatta ki mennyi sok segéddel, dolgozol, vond őt fele­lőségre. — És milyen békés, milyen angyali állapotok lesznek majd az ipartestületeknél. Hát ez ellen a kormányrendelet ellen, az ipartestületeknek határozott állást kell foglalni. De nemcsak az ipartestületeknek, hanem az országos iparegyesületnek is. Állást kell fog- lalniok azért is, mert az ipartestüle­teknek semmi közük az adóösszeirás- hoz, — az ipartestületek működését, célját és feladatát az 1884 XVII. t. c. tehát országos törvény szabályozza, melylyel ellenkező kormány rendele­tek semmisek és érvénytelenek, s az ily rendeletek teljesítését az ipartes­tületek egyszerűen megtagadhatják. A helybeli ipartestület ez irányban feliratot intéz a kormányhoz és állás foglalásra hívja fel a hazai összes ipartestületeket. Hisszük, hogy az uj minister, a kinek e rendelet kibocsá­tásában semmi része, az iparosok és ipartestületek mellett lesz és nem ellene. (íáthy Géza, a sauj helyi ált. ipartestület titkára. A bor kivétele a megrendelés- gyűjtési törvény tilalma alól. Számos hazai borkereskedő még Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter­hez memorandumot nyújtott be a bornak az 1900. évi XXV. t.-czikk tiltó rendelkezései alóli kivonása vé­gett. A kereskedelmi miniszter a kér­vényt véleményezés végett a keres­kedelmi és iparkamaráknak adta ki és úgy vagyunk értesülve, hogy ezek majdnem egyhangú véleménye a ké­relem teljesítése mellett foglal állást. A bornak a megrendelés-gyűjtési tör­vény tilalma alól való kivételét a vé­lemények első sorban a hazai borter­melés érdekeivel okolják meg; fel­említik továbbá, hogy magánosoknál csak fajborokra lévén lehetséges meg­rendeléseket gyűjteni, a kivitel kre­álása a közönséges borok termelőire és elárusítóira nézve semmi hátrány­nyal nem jár. Végül felhozatik, hogy ha a törvény tilalmát a borra nézve is fentartjuk, ez Ausztriában és más or­szágokban retorziókra vezethet s bor­kivitelünk csökkenését eredményezi. KÖZGAZDASÁG. * A vetések állása. Az állandóvá vált hideg, esős, szeles idő a vetések fejlődését igen hátráltatja. A Bodrog, Latorcza és más vizek mentén levő réteket a viz elöntötte, a mi legelő- és takarmányhiányt okoz. Az elsőbb helyeken a vetéseket is kiáztatta a viz. A buzavetésekben kár nem ész­lelhető eddig, hozassa holdankint 6—8 szem közt váltakozik. A rozs már hányja ki kalászát, a kilátások azon­ban annál gyöngébbek, holdankint 4—6 szem. Az árpa, zab még igen hátra van. Meleg időjárás még igen sokat segíthetne, az bizonyos azonban, hogy egy ideig az aratás késni fog. A repce már elvirágzott, magja érni kezd; ha az idő változik, közepes ter­més várható. A tengeri és bab csak most csirázik. A hideget ezen vetések igen megsinlik. Szőlőt a magasabb he­lyeken már kötözik. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. B. E. A kővetkező ^számban. A mairól lekésett. Színházban, cimü versét, ha olyan na­gyon óhajtja nyomtatásban olvasni a követ kezö számban e helyen buzdításul helyeseb­ben okulásul közölni fogjuk, K. L. A politikai vonatkozásokat is tos- sók megtenni teljes bátorsággal. Nem közölhető : Mindenkije és senkije. (Novella) Almok osókja (Makáma) [ Kiadótulajdonos : Éhlert Gyula,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents