Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-05-24 / 47. szám

Május 24. ZEMPLÉN. záférhetetlen jellem, egy olyan férfiú hunyta be örökre szemeit, akinek egész egyénisége a magyar faj lán­goló szeretetétől és erős szabadelvü- ségétől volt áthatva. (Úgy van! Úgy van!) Horánszky Nándort a keres­kedelemügyi miniszteri székből ra­gadta el a kérlelhetetlen halál éppen akkor, amikor önerejéből küzdve fel magát, végre olyan polcra jutott, amelyen nagy tehetségét a haza ja­vára sikeresen érvényesíthette volna. (Úgy van!) Kimagasló tehetségein kívül jellemszilárdsága, ismert lelkiis­meretességével párosult vasszorgalma és egy küzdelemteljes hosszú pályán szerzett gazdag tapasztalatok folytán joggal nézett az egész nemzet nagy reményekkel és nagy várakozás­sal jövendő működése elé. (ügy van 1 Úgy van!) A sors másképpen határo­zott, lesújtott a halál és elhervasztotta reményeinket, sírba döntve hazánknak e kiváló fiát. Mi pedig Tekintetes Tör­vényhatósági Bizottság! most nem te­hetünk mást, minthogy kivéve részün­ket azon általános fájdalomból, mely Tisza Kálmán és Horánszky Nándor elhunyta alkalmával oly hatalmasan megnyilatkozott, szintén hozzájáru­lunk egy-egy szerény levéllel azon hervadhatatlanbabérkoszorukhoz,ame­lyeket barát és ellenfél egyaránt, melye­ket az egész ország az ő maradandó emlékezeteik közé font. Még más fáj­dalmas vesztességek is értek bennün­ket. Meghaltak: Stépán Gábor, ki mint a közigazgatási bizottságnak sok éven át érdemes tagja a megye ér­dekében tevékenyen működött, So­mogyi Gerő, ki szintén élénk részt vett a megyei ügyekben és végül dr. Lengyel Endre, ki mint lelkes zász­lóvivő a közügyek terén köztisztele­tet vívott ki magának. Indítványozom: adjon a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság az egyes halálesetek felett érzett legmélyebb gyászának jegyző­könyvileg kifejezést és intézzen rész­vétiratokat a hozzá tartozókhoz. (Álta­lános helyeslés). A főispánnak részvétiratok iránt tett indítványait a közgyűlés általános helyesléssel és mély megilletődéssel elfogadván, Meczner Béla emelkedik szólásra és a fentebb jelzett értelem­ben a főispánhoz a megnyitó beszéd hatásaalatt intézett üdvözletét és a heves megyei és aradi átiratok szelle­mében tett hazafias indítványait nagy lelkesedéssel fogadják el. )(A magyar ipar.) Egy törvényhatósági iparpártoló szövetkezet létesítése iránt tett indít­ványra vonatkozólag határozatilag ki­mondja a törvényhatósági bizottság, hogy a magyar ipar pártolását mint első rendű feladatot hazafias köteles­ségének ismeri, a magyar iparnak fej­lesztését és felvirágoztatását teljes ere­jéből előmozdítani törekszik s ez ok­ból a vármegye alispánját, főszolga- biráit és Sátoraljaújhely r. t. város polgármesterét annak hathatós védel­mére, elöbbrevitelére szükséges intéz­kedések lelkiismeretes teljesítésére fel­hívja. Az iparpártoló szövetségnek a törvényhatóság részéről leendő létesí­tése és ennek eszközlése egy bizottság kiküldését a vármegye törvényhatósá­gának úgy törvényes feladata és hatás­köre, mint szervezetére való tekintettel, nem tartja létesithetőnek. j (A járási beosztások.) A járási beosztások általános re­vízió alá vétele ügyében beadott indít ványt tárgyalták utolsónak. Ezt indo­kolván Búza Barna unalmas verklizés­sel főképpen csak a vármegye 30 éves »bűnöse kormányzását igyekezett kang- zatosan kiszínezni. A vármegye törvényhatósága ter­mészetesen elvetette ezt az indítványt a következő helyes megokolással: A mennyiben a jelenlegi járási beosztás, a sárospataki szolgabirói hivatal elha­tározott felállítása, a Bodrogközön még egy szolgabirói hivatal tervezett léte­sítése, a Mező-Laborczon létesíteni elhatározott, de az engedélyezése iránti kérelem felterjesztésének elhalasztása folytán csak az ez évi költségvetésbe felveendő szolgabirói hivatalok fel­állítása folytán a közigazgatás újjá­szervezéséig úgy az adminisztráció­nak, mint a közönség igényének meg­felelő lesz. De a revíziót különben sem tartaná időszerűnek, mert a szin- nai járáshoz tartozó Ungvármegyével határos községek görög katholikus lel­készei a szinnai járás egy részének azon vármegyéhez leendő csatolása iránt a minisztériumhoz már is kérvé­nyeztek, a vármegye alsó részén Bor­soddal határos községeink ismételten tettek kísérletet oda leendő csatolta- tásuk iránt s a vármegyének csak nagy nehezen küldöttségek által sikerült az átkebelezést megakadályozni. Egy ál­talános járási revízió felvetése alkal­mából ezen kérelmek újabban napi­rendre kerülhetnek s a vármegye ki- kerekitését eredményezhetnék, ami pedig a vármegye integritása és adózó képessége rovásán óriási ugrás volna a sötétbe. (A Kossuth ünneplés módozatai.) Azon inditványnyal szemben, mely a Kossuth szobor leleplezésének ünne­pélyét az idei 100 esztendős évforduló ünnepélyével együtt akarta a vármegye kezében összebogozni, a kettős rende­zés szálait egyengetve id. Meczner Gyula elleninditványt tett, amelyről már fentebb is szólottunk és amelyet Mecz­ner szóról-szóra a következőképpen indokolt: Vármegyénk közgyűléseinek jegy­zőkönyvei, e teremnek falai igazolják azt, hogy a nagy embereink iránt tar­tozott kegyelet lerovásában kötelessé­günket ismertük Különösen hazánk nagy fia, vármegyénk nagy szülötte Kossuth Lajos érdemeinek elismerésé­vel, iránta érzett kegyeletünknek adóját leróvni kívántuk vármegyénknek múlt évben hozott azon határozata által is, mely szerint emlékének megyei szék­városunkban szobrot emelünk, s e célra a súlyos közgazdasági, illetve pénzügyi helyzet dacára is 20000 korona tekin­télyes összeget szavaztunk meg, amel­lett vármegyénk kiküldött bizottsága utján mindent elkövet, hogy gyűjtés s más alkalmas módokon oly alapot hoz­zunk össze, mely a dicsőült emlékéhez méltó szobor emelését biztosítsa. (Lel­kes éljenzés.) Igazságosan tehát nem érheti vár­megyénknek közönségét szemrehányás, hogy a kegyelet lerovásában mulasztást követett volna el, vagy hogy kegyele- tes érzelmeinek nyilvánításában elma­radt volna. (Hosszan tartó helyeslés.) Most, midőn hazánk nagy fia 100 éves születése fordulójának vármegyénk által leendő megűnnneplése iránt in­dítványt hallottunk, azon nézetben va­gyok, hogy annak a felvetett alakban való ellenzése vagy pártolása, sem a hazafias, sem a kegyeletes érzelmek nyilvánulásának nem lehet fokmérője s nem graduálhat senkit sem a hazafiság alacsonyabb vagy magasabb fokára. (Úgy van 1 Úgy van !) Vármegyénk közönségének kifeje­zett célja, szándéka volt a szobor le­leplezését nagy hazánkfia századik szü­letési évfordulóján teljesíteni s azt egy országos jelentőségű ünnepélylyel ösz- szekötni. Sajnos, hogy a közbejött kö­rülmények ezt már lehetetlenné tették s ennek folytán annak megtartása a legközelebbi jövőre maradt kötelessé­günkül. A vármegye közönsége által ren­dezendő ünnepet csak méltó diszszel szabad megtartanunk. Miután pedig úgy vagyok meggyőződve, hogy egy kisebb keretben mozgó, de mégis a vármegye nevének tekintélye alatt or­szágos jelentőségűvé emelkedő ünnep­ség ártalmára lenne a szándékolt s legközelebb már bekövetkező nagyobb jelentőségű szobor leleplezési ünne­pélynek : nézetem szerint sokkal he­lyesebbnek mutatkozik az, hogyha vár­megyénk a századik éves születési for­duló megünneplésének rendezését s megtartását a hazafias közönség ke­gyeletének spontán megnyilatkozá- zára hagyja. (Hosszan tartó helyeslés, zaj és ellentmondások.) Ugyanezért bátor vagyok ellenin- ditványomat kővetkezőkben megtenni: Mondja ki a t. törvényhatósági bizottsági közgyűlés miszerint Kossuth Lajos hazánk nagy fia s vármegyénk nagy szülötte születésének századik éves fordulója alkalmas módon leendő helyi megünneplését a közönség ke­gyeletének önkéntes megnyilatkozásá­tól várja s ily rendezendő ünnepélyen, meghívás esetén, küldöttsége által részt fog venni s az önként jelentkező megyebizottsági tagokból alakulandó küldöttségnek vezetésével alispánját már most megbízza. Meczner Gyula elleninditványát, miután az indítványozók névszerinti szavazást kértek, a közgyűlés 95 sza­vazattal 49 ellenében elfogadta. A közgyűlés első napját a főis­pán délben fél 1 órakor rekesztette be, másnap pénteken leggeli 9 órától esti 8 óráig és harmadnapon szomba­ton délelőtt folyamán tartott a gyűlés. Az utóbbi két napról szóló tudósítá­sunkat lapunk keddi száma közli. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Képviselőtestület újjáalakítása Sárospatakon. E hó 21-én választotta Sárospatak közönsége a városi képvi­selőket Barthos József főszolgabíró el­nöklete alatt. Megválasztattak az I. ke­rületben: Pavletics Gyula, Szabó Zsig- mond, Steinfeld Jenő, Reményi Vendel, Kohn József, Csicseri József. — A II. kerületben: Csajka Endre, dr. Mandel Hugó, Meczner András, Molnár János, Neuman Péter, Puza Sándor. — A III. kerületben: Bálint János, Burányik György, Molnár János, Móré István, Nádaskai Mihály, Spisák János, Valter József, Varga István. JEGYZETEK a hétről. # A magyarság, a magyar szelleme, mely diadalmasan foglalja el ez or­szágban az őt megillető helyet, érvé­nyesül immár minden dolgunkban. A sátoraljaújhelyi utca elnevezést is ebből a szempontból tartjuk derék cselekedetnek. Alig tudok várost, amely oly derék magyar nevű utcák­kal dicsekedhetnék, mint most Sátor­aljaújhely. Kossuth, Petőfi, Széchényi, Kazinczy, Deák Ferenc, Rákóczy, Teleki, Bercsényi, Tompa, Kölcsey és még számosán nagyjaink közül jutot­tak egy-egy utcához. De különben a terek s közök elnevezésére is szin- magyar. Alig találni közte idegen nevűt. Ez kétségtelen, hogy erőtelje­sen domborítja ki a város szinma- gyar jellegét. Vajha az emberek, akik a magyar nevű utcákban laknak, szintén a lelkűk mélyéig, mind ma­gyarok lennének. Élve bennünk szent hit e nemzet jövendő nagysága iránt minden igaz magyar ügyet egyesült erővel vinnének diadalra. S a pártos szellem fölött, mely annyiszor gázolt végig ádáz indulatában a béke veté­sein, úrrá lenne az egymás szeretete. Mert csak ebből fakadhat ki jövendő nagyságunk, egységünk s hatalmunk reménye. * Siratjuk a magyar népszellem pusztulását. Erre van is okunk, nincs is. A Bodrogközt a legeredetibb ma­gyar fajta lakja s amint megőrizte egyes dolgaiban jóizü, eredeti magyar­ságát, ép olyan komikus formában fo­f adta be a civilizáció egynémely — ldását. E sorok írója a letelt ünnepeket a Bodrogközön töltötte. Nagy öröme telvén pedig a népszellem tanulmá­nyozásában, ünnep másodnapján be- menve Nagygéres korcsmájába, ahol vidám mulatozásban gyülének össze a falu legényei. No gondoltam, itt már fogok hallani néhány jó magyar népdalt, amely itt termett a „vadvi­rágos réteken“, ahogy nópszinműiróink szokták mondani. Rá is zenditének a legények a nótára, de mekkora leve bámulatom, elszörnyülködésem s cso­dálkozásom, mikor a nagygéresi atya­fiak a Gésák Vun-Chi-jának eme köz­3. oldal. „ ismert kupléját énekelték keserves buzgalommal: ,Csuf, csúf csakugyan a kínai tincs !* Ez pedig való dolog. * Valamelyik tudósunk fejtegette, hogy az időjárás mostani változékony­sága összefüggésben áll a Pelée tüz- hányóhegy borzasztó kitörésével, mely Martinique szigetét rommá tette. Ugyancsak e forrásunk mondja, hogy most az összes kialudtnak hitt vul­kánok is működni kezdenek s talán még Magyarországnak is lehet része egy kis tüz-esőben a tokaj-hegyaljai hegyláncolat révén, amelyet vulkáni­kus eredetűnek tartanak. Persze, az csak olyan szófia beszéd, s mi sem áll távolabb, mint hogy Sátoraljaúj­hely a St.-Pierre sorsára jusson, de mint érdekes fantazntagóriáját a tu­dományos kutatásnak — idejegyeztük. HÍREK. Derül-e még ránk nyár? Kis méhecske miért búsulsz, Mért nem gyüjtesz mézet? Valamennyi virító fa Tündéri igézet. Viritáskor tán a fa is Kedvesebb mint máskor, Nála boldogabb tanyára, Úgy sem találsz máshol. Ne tartson az idő vissza, Melyen most nincs áldás, Sokszor éri jó hazánkat Egy és más kárvallás. — Tavasz végén, nyár elején, Aki tétlen hever, Felebaráti irgalmat Soha nem érdemel. A hideg szél, hosszas eső Mindent visszatartnak, Mégis napok lefolytával Csak a jók aratnak. Ki fog gyűlni a nap fénye, Tudom, jó előre, — S őszre kelve nem lesz puszta Sem sejt, sem a tőke. Ma remény, kétség közt várjuk Derül-e még ránk nyár? Vagy annyi szorgalmunk után Ránk a siralom vár? Teremtményid oh jó Atyánk Védeni sem tudjuk, Napod nélkül a jövendőt Tudod, ki nem bírjuk. Tokaj, 1902. május 20-án. fíönczy Bertalan. — Felavató ünnep. A sátoralja­újhelyi állami elemi és polgári leány­iskolának felavatási ünnepe a jövő junius hó 3-án fog megtörténni. Az ünnepen a vallás és közoktatásügyi minisztert Halász Ferenc min. osz­tálytanácsos fogja képviselni, a ki jun. 2-án délben érkezik városunkba. A miniszter képviselőjét a fogadó bi­zottság élén a vasútnál Székely Elek polgármester fogja üdvözölni. Junius 3-án d. e. 8 órakor az összes növen­dékek saját felekezetűk templomába istentiszteletre vezettetnek. Délelőtt 10 órakor a küldöttség tagjai gr. Ha­dik Béla főispán vezetése mellett az áliami el. iskolába mennek a felavató ünnepre, melynek további sorrendje a következő: 1. Hymnus. Éneklik az áll. el. iskola növendékei. 2. A miniszter ur képviselőjét Dókus Gyula kamarás áll. elemi és áll. polgári leányiskolái gondnoksági elnök a két gondnokság nevében üdvözli. 3. Az állami el. és áll. polgári leányiskola átadása Szé­kely Elek polgármester ur által. 4. Halász Ferenc miniszteri osztályta­nácsos az intézetet rendeltetésének átadja. 5. Az állami elemi és állami polgári leányiskola története Vágó Gyula igazgatótól. 6. Alkalmi beszéd. Elmondja egy állami elemi és egy polg. isk. növendék. 7. Záró beszéd. Tartja Beregszászy István vármegyei kir. tanfelügyelő. 8. Szózat. Éneklik az intézet növendékei. Az ünnepség lefolyása után a két intézet megte-

Next

/
Thumbnails
Contents