Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-05-10 / 41. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902. május 10. 41. (2181.) Harmincharmadik évfolyam. Megjclen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoralja-Ujh.ely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Bíró Pál "dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám árá 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Vdéiykgöés. — május 9. Igen, megjárhatjuk úgy mint az a két legény, ki addig vetélkedett egy szép menyecske körül, mig aztán a harmadik elhódította előlük. így járhatunk majd mi is. Addig addig civakodunk Tokaj és Sátoraljaújhely, a mig a harmadik város elhódítja elölünk nem ugyan a szép menyecskét, — hanem a jól megtermett külföldi vendéglő sókét. De ez aztán a dolog érdemén nem változtat. Amily csúfos szégyenkezéssel vonult félre a két kijátszott legény a harmadiknak győzelemtől sugárzó tekintete elől oly szégyenkezéssel kell majd nekünk is félre vonulnunk, ha a nemzetközi vendéglős kongresszus kiránduló helye majd nem Tokaj sem Sátoraljaújhely, hanem Kecskemét lesz. Arról van ugyanis szó, hogy az a nagy kongresszus, amely Amerika, Anglia, Francia, Német, Spanyol, Orosz és sok más ország vendéglőse révén szerte vi- hetné az egész világba azt az örvendetes valóságot, hogy a Hegyalja újra él, hogy a filoxera pusztítása után mint a poraiból szárnyaló Phönix régi szép múltjának zöld pompájában bontakozik ki minden hegyoldal, hogy aljas rágalom az a külföldi ujságkürtölés, amely mindennapon a Hegyalja feltámasz - hatatlan pusztulásáról beszél. Nos ezt a nagy kongresszust szeptember havában tartják meg. Rövidesen tisztába kell hát jönni A ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Az én múzsám. Ellátogatott a múzsa — Betért hozzám is pár szóra Homlokomat kérte csókra! Oda nyujtám kérő — szóra! Áhítattal — jól fogadtam, Csókjaimért árt nem szabtam, — Ő megcsókolt — én meg vissza, így lettem én kis poéta! Hű maradtál én kis múzsám! Te vagy, — te vagy üdvöm, rózsám, — Ez az illat néha hódit, — De a szava mindig hódit! Azért kérlek Egek Ura! Legyen velem a hű múzsa! Mert „szelleme“ az az elem, Amely nélkül nincs szerelem 1 Múzsám! zengj hát virágokról, — Szerelemről — bánatokról, Ihlet — szellem a te lényed, — Mely boldogít minden lelket!! Lorelei. 0 azzal, hogy hol legyen a kiránduló helyük. Annyira már tisztázódott a kérdés, hogy mivel most két esztendeje Aradon és vidékén a mezőgazdasági erősségünket megmutattuk nekik, most már ne ugyanez irányban, tehát a kecskeméti meghivás révén nem újabb mezőgazdasági irányban, hanem éppen a Hegyalja tönkretett reputációjának visszahóditása érdekében a hegyvidékünk gazdasági erőforrásait mutassuk be nekik. Éppen annak a kongresszusnak, amely a borfogyasztás körül a régi hírnév visszaállításában és a régi kereslet megerősítésében a legközvetlenebb közvetítő lehet. Ennyire tehát a minisztérium előtt, ahol e kirándulás irányítását eszközük tisztában vannak. Már most úgy látjuk, hogy bizalmas befolyásolás révén és újságban is Tokaj apodiktice ragaszkodik ahhoz, hogy1 a kiránduló hely nálok és csakis nálok legyen. Hát tisztelt laptársunknak és e bizalmas befolyásolás lelkes vezetőjének a kerületük tisztelt orsz. képviselőjének mi a legnyugodtabb és a legbarátságosabb figyelmeztetéssel csak annyit üzenünk, hogy ez a köztünk felmerült, de mindkét részről jóakaratu huzavona, igen könnyen eredményezheti hogy a szép menyecskével majd a harmadik legény fog enyelegni. Mindjárt elmondjuk hogy miért? Első sorban is, mert a miniszter még minden ilyes harctéri kérdést úgy oldott meg, hogy a két veszekedő közül egyiket sem akarván magára haragítani, hagyta őket a maguk csinált baján bíbelődni, kénytelen-kelletlen a harmadikhoz szegődött. Másodsorban azért, mert ez a harmadik legény: okos, erőteljes, magyar tempóval dolgozó alföldi fickó. Lám a hires Körös és Kecskemét prototípusa a magyar cíva- kodásnak, de az ilyen dologban a kisebb Körös nem csinál galibát Kecskemétnek. Tudja, hogy a reá háramló magyar előny az ő előnye is. Kecskemét pedig lassan, csendes és erős tempóban vetélykedés nélkül dolgozik a saját érdekében. Mi ellenben, Tokaj és Sátoraljaújhely köpjük a markunkat, egymásféle már-már szikrázó tekintetet lövelve. Pedig hát közös érdekünkről van szó. Nem arról, hogy ez a kongresszus Tokajt az ő kis keretében, vagy Sátoraljaújhelyt a már nagyobb keretében megösmerje. Itt a Hegyalja érdekét kell néznünk. És ennek a kirándulásnak nem is szabad kicsinyesebb céllé törpülni. Mert hisz nem azt akarjuk, hogy ezek a világ minden részéről ősz- szesereglett vendéglősök egyik vagy másik borpiacról ennyi vagy any- nyi bort vásároljanak. Hanem nagy applombbal akarjuk megmutatni, hogy a Hegyalja újra él, virul és szőlőt termel, bort önt kincses hegyeiből, hamisittatlan, szűztiszta kristálynedűt, hogy nem szólnak igazat azok, akik ezeket az angol, orosz, német füleket még most is teleharangozzák — a borpancsolással. Hogy itt uj jövő, uj remény éled. Igen, uj bizalmat akarunk ébreszteni. Akkor pedig nem lehet egy kis keretbe zárkózni, hanem végig kell vezetni ezt a kongresszust az egész Heggalján. Ehhez pedig Mádnak, Tállyának, Tarczalnak, Tolcs- vának, Sárospataknak épp olyan jussa van, mint akár Tokajnak vagy Sátoraljaújhelynek. A kongresszust pedig csak úgy nyerhetjük meg, csak úgy ébreszthetünk bizalmat, ha ezt ilyen nagy stílben csináljuk. Mert győzzön a harmadik, inkább essünk el az egésztől, semhogy nevetséges, kicsinyes, fél- munkát csináljunk. Ha pedig illő stílben akarjuk keresztülvinni, akkor természetesen a megye székhelyéről, ott ahol Zemplénvármegye Gazdasági Egyesülete fogadhatja a kongresz- szust, onnan kell ezt irányítani. Méltó keretben, méltó tisztelettel a megye székhelye illeti meg a külföld vendégeit. A gazdasági egylet választmánya már fel is szólította a várost, hogy a kongresz- szust ide meghívja. De az egyletnek ennél tovább is kell mennie, még pedig addig, hogy tekintélyének súlyával a minisztert ily irányban feltétlenül informálja. Tokaj város agilis és derék vezetőitől pedig, akik tagadhatatlanul példás buzgósággal ütik e téren a vasat, okos és bölcs megfontolást remélünk. Álljunk össze és csináljuk békességben együtt ezt a tervet. Hisz amint illő, hogy a kongresszus fogadtatása itt legyen, végigvezetve azt a Hegyalján, legyen meg az uj jövőnKet szünk“ mondja egy régi latin közmondás. Miért ne hinné el hát az ilyen a fiatal úrnak, aki jó partbiet keres nála, hogy „termete szilfid, arca rózsa, ajkai piros cseresznyék, fogai gyöngyök ! ?“ II. Relatív csúnya hölgyek. „Szépség és fortélyból áll hatalmasságunk!“ mondja Kisfaludy Károly Vilmája. A rut, de eszes nők nem rendelkeznek a mindenhatóság egyik eszközével, azért kapaszkodnak a másikba. Okos nő egyenórtelmü a for- tólyos nővel. Hányszor csodálkozunk, ha szép férfi csúnya nőt imád s csodálkozásunkra rajongva feleli: „Barátom, ő a legszebb nő a világon!“ És ennek a férfiúnak igaza van. Neki a legszebb ez a nő. Mert akinek sikerült a rut arcra lelke bájait ültetni. Aki kicsiny, fénytelen, talán savószinű szemeiben az öntudatos pajkosság, vagy ha tettetve is, a jószívűség lángját birja megpillantani. Akinek nagy duzzadt ajkai vannak, de édes zenéjii beszéddel képes lebilincselni imádóját, vagy elegáns mozdulataival, sikkes ruháival magára vonni figyelmét: az a nő rendkívül bájos, rendkívül kedves és érdekes lehet, s imádója tartja őt a szépek-szépének. Hű?* Lapunk mai iiáma 10 oldal. *"HÉÍ A rút nőkről. Lta: Gál Lajos. Schakspere Lear királya igy fakadt ki: „Ördögben a rútság, mely sajátja, nem oly borzasztó, mint a nőben.“ A rútság alatt itt a nagy britt költő kétségkívül nem annyira az arc és termet hiányait, mint inkább ama démoni roszat érti, mely miatt némelyik nő a romlás szellemévé változik át, s amelynek fészke a gonosz szív és az elfajult lélek. Mert a szívből és a lélekből kell kiindulni a harmonikus szép vagy rút fogalom problematikus megoldásának. Egy bájos arcú, kecses termetű nő, aki reánk nemcsak a külszínnel, de — közelebbről ismerve őt— szellemével, lelki jóságával, nemességével is hatást gyakorol, méltán megérdemli a szép jelzőt. S megfordítva, igazi rút nő az, akinél semmit sem találunk, ami akár lelkünket, akár érzékeinket kellemesen érinthetné. így fogom ón fel a női szépség megítélését és ez okból helytelenítem azoknak a véleményét, akik egy csinos nő alak első látásakor már szépségről beszélnek és viszont rútnak nevezik azt, akit szembetűnő bájakkal a természet meg nem áldott. A szemrevaló szép nőkről ezúttal nem irok. Én a külsőleg csúnya hölgyeknek akarok most nehány sort szentelni. Ezek a hölgyek négy osztályba sorozható k, jelesül: I. Abszolút csúnya nők. Ezek a legszerencsétlenebb teremtmények. Nincs rajtuk semmi szép. Bennük sommmi eszményi. Arcuk kifejezéstelen (úgynevezett „fád.“) Szemeik színtelenek és üresen bámulnak a világba. Beszédjük kellemetlen, rekedt, vagy rikácsoló. Járásuk ügyetlen. Viselkedésük idomtalan. Testük sovány, mint a gereblye, vagy kövér, mint a kemence. Egész lényük visszataszító. Sietünk szabadulni tőlük, nehogy közelebbi ismeretségbe jussunk velők; ami, ha mégis megtörténik, csak növeli a tőlük való idegenkedést és gyakran arról győződünk meg, hogy rútságuk mellett ostoba libák. Önhitt piperészkedők, elbizakodott rövidlátók. Nem látják be rútságukat és bókokra várnak. Önhittségüket a kényszerű udvariaskodás táplálja, amit a modem társadalom minden művelt embertől megkövetel. Színből egyenlő nívóra helyezzük őket a szépekkel. Hamis bókokat kapnak melyeket készpénz gyanánt vesznek. „Amit óhajtunk, örömest elhi
