Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-04-26 / 35. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

Április 26.

gyen mit mutogatni a külföldi vendégeknek — tudóroknak stb. stb. stb.“ — Igen, de ha a szép épületeket mutogatja, mutassa meg a silány tüdőket is!

Azért nem nevezem a kongresszust — kongresszusnak, hanem csak országos bizottságnak.

— április 23.

A képviselőliázban most folyó igazságügyi vita alkalmából a parlamenti ügyvédek, pártállásra való tekintet nélkül akciót inditottak az igazságügyminiszter ellen, mert az igazságszolgáltatást olcsóbbá és egyszerűbbé akarja tenni és illetve javaslatával azt célozza, hogy az igazságszolgáltatás keretében csak annyi közve- titő szakember vegyen részt, amennyi a dolog érdeme szerint szükséges. Értjük az ügyvédek akcióját. Hiszen kenyérkedésről van szó. Különben is az ügyvédség manapság korántsem fizet oly jól, mint csak tiz esztendő előtt is. Az pedig éppenséggel nem lehet vigasz, hogy az általános gazdasági, kereskedelmi pangás szintén egyik oka, hogy az ügyvédek is csak kínlódnak. Nagy hát köztük a mé'tatlankodás, hogy most szükebbre akarják szorítani az ügyvédi képviselet kényszerét és ezzel leszállítani a jövedelmeiket. De az akciójuk módjára vonatkozólag az Esti Újság tegnapi vezető cikkelye a következőket írja: »Mi lesz az országból és a törvényhozásból, ha a mezőgazdák minden pártból szövetkeznek, hogy agrárius-pártot csináljanak, az üzletemberek, hogy kereskedő-pártot, a tartalékos tisztek katona-pártot, a papjai papi-pártot, az újságíró képviselők zsurnaliszta-pártot s az ügyvédek ügyvédi pártot alakítsanak?« — Azután igy végzi: >Mi tudjuk, hogy az ügyvédség a római idők óta nélkülözhetetlen tényezője a jogszolgáltatásnak. Az is lesz mindig. A modern jog nagy tömege és bonyodalmai között ügyvéd nélkül bíróságoknál és hivatalokban senki sem boldogul. De össze kell egyeztetni az állam és az igazságszolgáltatás célját s a polgárok érdekét az ügyvédek méltányos követeléseivel s nem szabad csinálni külön ügyvédi igazságpolitikát.«

Közegészségünk a Krajnyán. Zem- plénvármegye legnyomoruságosabb vidékéről kapjuk ezt a szomorú tudómeg, mert hála isten, hogy a tucat embereken kívül a férfi, az igazi férfi a nőben nem a külső szépséget keresi először. Az igziak azt mondják, hogy szép az a nő, akiben az összhang, a lényének varázsa szép.

A múltkori tárcámról szólva, azt vetették szememre: miért foglalkozom annyit magával szerkesztőm ? így ezen figyelmeztetést szigorúan szem előtt tartva, hagyom magát „hűsűlni békében.“ Csak az a bibéje a dolognak, hogy mint észrevettem, megi nt magamról mertem sokat beszélni. És ez nagy hiba, de mindig jobb szeretem, ha én szólom meg magamat, mintha ezt mások teszik.

De hogy végre az áprilisról is szóljak, Lili Saint-Hypotesével kezdhetném: „Millen idő, millen idő.“ És hogy valami szédületesen szenzációs újság hajhászónak ne mondjanak, mindjárt azzal a megcsontosodott frázissal folytatom, hogy az április „a természet szeszélyes tüneménye.“ Szerintem ez a hónap olyan, mint egy szeszélyes kacér asszony, aki ma az urára szórja napja melegét, mig holnap ismét az ura egét felhők borítják. Ezalatt pedig nap-őnagysága a felhők függönyzete mögött más-felé szórja melegítő sugarait. Miglen aztán a kacér asszonyka melegítő napját a könytől ázó levegő elborítván, derült kedve nyomán házi menydörgések és villámlások is keletkeznek. Majd jön ismét egy gyengéd porfel- leg — rendesen az éj sötét leple alatt

sitást: Nem elég baj, hogy az Amerikába való kivándorlás folyton apasztja a munkaerőt, de a betegség, különösen a ragályos betegség is sok bajt okoz a Krajnyán. Idestova 2 éve már hogy a szinnai járásban, hol ebbe, hol amabba a községbe üti fel a fejét a ragályos hasi hagymáz (tífusz). A múlt évben Csukalóczon, Zuellán grasszált, a folyó évben Pcsolinán és Hosztoviczán. Más községekben is volt egy pár eset, de Pcsolinán oly nagy mérvű volt, hogy amint megkezdődött, múlt év decemberében, csak most kezdett egy kissé szűnni. S dacára hogy úgy a járási orvosi kar, mint a hatóság az intézkedéseket a betegség elfojtásának megakadályozására és megszüntetésére megtette, dacára hogy a megyei főorvos is kint járt, s az ő körültekintő, gondos figyelmességével meggyőződést szerzett a ragályos betegségről, valamint a tett intézkedésekről, a betegség még most sem szűnt meg teljesen. Önkéntelenül merül fel a kérdés, mi ennek az oka? Hát sok oka van, melyekről majd máskor részletesebben szólunk, de legfőbb oka a házak, a lakások piszkossága, a nép tisztátalansága, a nép nembánomsága és a korcsma. Mig az orvosok s a hatóság a lakásviszonyokat a közegészség tekintetéből gyakrabban meg nem vizsgálják s ahol kell, szigorúan el is járnak, mig ragályos betegség esetén a korcsmák nyitva lesznek s a nép, még a ragályos betegségből alig fellábadtak is, egy s ugyanazon pohárkából iszsza a pálinkát és zsúfolva együtt mulatnak a ragályosok az egészségesekkel: addig hiába való az iskolák bezárása, hiába való a karbolozás, hiába való a fertőtle- nitőgép. Kedvünk volna megemlékezni arról is, hogyan történik a falun a fertőtlenítés karbollal és hogyan történik a ruha fertőtlenítése, a fertőtlenítő illetve a bacillust ölő gépben ; de hagyjuk ezt máskorra. Hisz ez talán nem is e rovatba, de inkább a humor rovatába való. Reméljük, hogy a jó Isten megkönyörül rajtunk s járásunkban is teljesen helyre áll a közegészség. Bizalmunk, nagy bizalmunk van Hadik Béla gróf főispánban, aki gondos figyelmét minden bajunkra kiterjeszti és éppen azért nem kételkedünk abban, hogy amenyire csak a mi viszonyaink mellett lehetséges, igyekezni fog e nyomorúságos állapotokon javítani.

— amely aztán ismét minden haragot tovasöpör és egyidőre kisüt ismét a nap — a házi béke csendes, nyugodalmas napja.

Ilyen a mi áprilisunk az ő csalfa napsugaraival — és mégis örülünk neki — főképp mert tudjuk hogy ezzel is közelebb vagyunk az igazi a legédesebb napsugár hónapjához a májushoz. A mily szeszélyesen és szenvedélyesen közeledik felénk, oly lágysággal ölel aztán és mintha lágyan fonodó karjai közt lelkünk is újjászületne. Mintha körültünk a levegő, a madarak ólénkebben csattogó örömdala, mind-mind szerelemről zengene.

Oh hogyan szeretnék ilyenkor az ujjáébredt zöld erdőkben bolyongva árnyas fák lombjai alatt Petőfi, Arany, Kisfaludy, Vörösmarthy, Heine ábrándjairól olvasni újabb és újabb szerelmeket és álmodni egy jobb világról, ahol tisztább az öröm, fenségesebb a szerelem és kevesebb a bánat.

Nos ugy-e bár tudok én is szentimentális lenni, nemcsak amolyan rideg blaustrumpf filozófus amilyennek az eddigi írásaimat mondják. A szerkesztőségtől pedig szives elnézést kérek, hogy bátorkodtam előre már a májusról is Írni valamit. De mikor olyan szeszélyes ez az április. Ilyenkor hát nekünk is elnézi majd ezt a kis szeszélyt ami kedves közönségünk.

A májusi viszontlátásig üdvözli magukat hű munkatársuk.

N. Elza.

A vizsgálat.

Harminchárom, négy, őt és hatodik nap.

— április 25.

Hétfőn a Buza-párt zavartalan bevonulásáról vallanak Buza-párti vidéki választók, kedden nagyobbára szintén ugyanerről. A szerdai napról teljes egészében szóról-szóra közöljük dr. Kossuth János, a zemplón- vármegyei függetlenségi párt elnökének vallomását. Csütörtökön már teljes napon át a szembesítések és az eltérő vallomások felmutatása volt soron, amelyekről részletes tudósításunk névszerint is megemlékszik. A négy napról szóló tuósitás a következő :

*

Hétfőn Marikovszky Kálmán és Sebeök Márton legenyei, Maczkó János és ifj. Maczkó János mikóházai, legifj. Erdey Tamás és ifj. Kozma Antal lad- mócz', Polák János és Czáboczky János borsii, Kassai József és Géresi János szöllőskei, Zádory József és Kis Ferenc csarnahói és Kása János és Csizmadia András nagy-bárii lakos tanú Buza- pártiak egyezően vallják, hogy ők választás reggelén a Buza-pártiakkal vonultak be. Bevonulásuk zavartalan volt, azt sem a katonaság sem senki más nem akadályoz a. Szakái István és Polák Jakab b.-szögi tanuk vallják, hogy Kossuth Lajos kivételével ők heten jöttek be és szavaztak Dókusra. Községükből senki sem szavazott a Buza-pártra.

Kedden Vágó Károly és Szath- mary Imre kistoronyai lakosok egyezőén vallják, hogy a Dókus-pártra jöttek be szavazni, de már a város végén kiszedték tollaikat, mert már a tahidnál köpdöste és piszkolta őket az utcai csőcselék. A Vörös Ökör ostromára vonatkozólag némi időbeli eltéréssel vallják, hogy a kaput kívülről ostromolták és döngették, Búzát ott bent éljenezni nem hallották. Szathmáryt egy sárospataki fiatal ember, ki To- ronyán tanító volt, megszólította a Vörös Ökörben és igyekezett átpártol- tatni a Búza-párthoz. Unghváry István ki Barancsról jött be Dókus-választók- kal látta vál. elnököt az utcán, a mint egy szekérsor előtt, mely a Vadászkürt felé haladt, felemelt kézzel intett, de hogy megfogta volna a gyeplőt azt nem látta. A szekeren veres tollasok voltak, amely azután tovább haladt a Vadászkürtig.

Csizmadia István és Tóth Nagy Ferenc kis-bárii, Petercsák András és Kis Horváth József felső-regmeczi, Petri János és Kiszti Imre kisztei, Majtényi István zempléni, Zubály János baran- csi és Gazdagít Mihály kis-toronyai lakos tanuk, Buza-pártiak a jelzett községből a Búza-párttal jöttek be. Bevonulásuk zavartalan volt, azt sem a katonaság, sem senki más nem zavarta. Szipka János széphalmi községi biró vallja, hogy onnan ketten szavaztak a Buza-pártra, a többiek pedig Dókus- pártiak vagyunk és voltunk. Horcsik János vallja, hogy Széphalom községben csak egy Buza-párti volt és pedig Baluha János kertész.

Szerdán Bodák János, Tussai János, Tussai György és Horosz Mihály szür- nyegi Buza-pártiak, a szürnyegi 18 Buza- párti szavazó zavartalan bevonulásról és a tanyára való akadálytalan beszállásolásukról és leszavazásukról tesznek vallomást. Baluha János mint egyetlen széphalmi Buza-párti vallja, hogy ő egy szekérre felkapva zavartalanul jött be a Vadászkürtbe. Pólyák József és Pásztor János velejtei Buza-pártiak szintén ily értelemben vallanak. Előadják azt is, hogy Koleszár István és Koszturák János velejtei Dókus-plrtiak átjöttek hozzájuk a Vörös Ökörből. Azt mondták, hogy a kőfalon keresztül. Le is szavaztak a Buza-pártra. Kótits László a kásói Buza-pártiakkal jött be, az A akadálytalan bevonu'ásáról és beszállásolásáról tesz vallomást. Három val lomás felmutatása után előadja, hogy ő látta amint választási elnök magukat imregieknek mondó választók szekerére felhágott, de hogy tollat cserélt volna, vagy szavazót húzott volna

le a szekérről, azt nem látta. A két szekér aztán a Vadászkürt elé hajtott.

Deine Mihály, Jesó Mihály és Kacsó Ferenc szürnyegi Dókus-pártiak a bevonulásuk alkalmával a Buza-párti tömeg által őket ért erőszakoskodásokról tesznek erős vallomást.

Fuchs Jenő az alsó és felső berecki és vajdácskái Buza-párt akadálytalan bevonulásáról tesz vallomást.

dr. Kossuth János a függetlenségi párt elnöke szórol-szóra a következő vallomást tette: Én a zempléni függetlenségi párt elnöke vagyok, a választás napján folytonosan a választó helyiségekben, továbbá a Széchényi és Wekerle téren és kivételesen egyik másik mellékutcában megfordultam, főleg azonban a Széchényi és Wekerle téren jártam fel és alá s felhívást is intéztem saját híveimhez az iránt, hogyha a választás napján valami panaszra találnak okot, azonnal hozzám forduljanak. Oly irányú panaszt, hogy a katonai zárvonalak a Buza-párt embereit a bevonulás vagy szavazásban akadályozzák nálam nem tettek. Én személyesen sem tapasztaltam ilyest. Előfordult ugyan, hogy a katonai zárvonal egyeseket szemem láttára át nem bocsájtott, de ezek oly kinézésüek voltak, kikről egyszerű katona is tudhatta, hogy nem választók Nálam oly panaszt sem tettek, hogy a katonai zárvonalak miatt a Vadászkürtbe élelmi szert és italt bevinni nem lehet. Reggel ha jól emlékszem 9 óra tájban megfordultam a Vadászkürtben, ekkor éppen egy szekérről sörös hordókat szedtek le s úgy hallottam, de ezt már nem láttam, hogy erről a. szekérről a Lőwy boltján át szállították be a hordócskákat, mert a kapun nem lehetett. Ugyanekkor láttam, hogy a Lőwy kirakatának üvegtáblája be volt zúzva. A Vadászkürt' ben ekkor semmi különöset nem tapasztaltam, olyan volt a hangulat mint amilyen a tanyákon lenni szokott. Később nem fordultam meg a Vadászkürtben, úgy arról hogy a készlet esetleges elfogyása után zúgolodtak-e a választók : közvetlen tudomásom nincs. Azt halottam a nap folyamán, hogy Dókus-párti kortesek a szomszéd telekről csalogatják ki a tanyáról a Buza- párti választókat. Elmentem személyesen a dolgok állását megnézni — és pedig a szomszédos Petőfi utcai iskola udvarára, — de semmi olyast nem tapasztaltam, mely a hir valódiságát igazolta volna.

Én szintén mozgó bizalmi embere voltam a függetlenségi pártnak, de egyáltalán semmiféle irányban nem voltam korlátozva, bárhol szabadon járhattam, kelhettem. Nálam ily irányban a Buza-párt többi mozgó bizalmi férfiai panaszt nem emeltek a nap folyamán. A magam részéről nem tapasztaltam valami korlátozást a többi bizalmi férfiakra nézve sem. Én a vidéki választók fogadásával és bekiséré- sével nem foglalkoztam, csak szemtanúja voltam egyik-másik bevonulási részletnek. Egyetlen oly esetet sem láttam, hogy a választási elnök szekereket feltaroztatott, az azokon lévő választók toll jelvényeit kicserélte, vagy őket a szekérről erőszakkal lehúzta volna. Egyéni véleményem szerint ez meg sem történhetett, tekintettel arra, hogy a Széchényi- és Wekerle-téren nagy néptömeg volt, amely túlnyomó részben nem választó elemekből és pedig Buza-párti elemekből állott és a hangulat igen izgatott volt, úgy hogy mágam is többször figyelmeztettem a népet, hogy zajjal és lármával nem lehet a küzdelmet kivívni, s többséget nyerni.

A választás napján csak arról hallottam említést tenni, hogy a választási elnök a Vadászkürt előtt egy szekérre felhágott s megnézte a szekeren volt választók tolljelvényeit, amit az egyik ember úgy magyarázott, hogy azért nézte meg, hogy csakugyan Buza-párti piros tolijelvénye van-e, s amellett nincs-e fehér és zöld talu is, a másik meg akképen, hogy választási elnök ki akarta húzni a tollat, Es ezt a jelenetet sem láttam, emlék-