Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-04-24 / 34. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Április 24. A vizsgálat. Harmiiickettedik nap. — április 23. E héten már nagyobbára a szem­besítések foglalják el a vizsgálatot. Van még több tanú, de ezek kihall­gatása már nem sok időt vesz igénybe. A vizsgálat március hó 6-ikán kez­dődött és mint annak idején jeleztük, teljes két hónapot vesz igénybe, mert előreláthatólag a jövő hó elején véget ér. Dobos csendőrszázados és Komá- romy huszárszázados hosszabb vallo­másai után, amelyet ma közlünk, több kisebb, de a vizsgálat eredményére jelentékeny vallomást hallottunk, ame­lyekről következő saámunk tesz majd említést. * Dobos Gyula csendőrszázados a katonai zárvonalra vonatkozólag Bar- thos István honvéd százados katonai parancsnokkal egyezően adja elő a választást előző nap magállapodását és a kordonok felállítását. Ázt a hírhedt jelenetet, mely a tollhuzogatásokról szólt a következőkben adja elő: Reggel 9 óra tájban történhetett, hogy Schmidt rendőrkapitányt láttam a vármegyeházára sietni, rövid időre rá a vál. elnökkel a Széchényi téri szaletli elé jött, a hova a vál. elnök­kel én is oda siettem. A jelzett helyen 3—-4 szekér állott vidéki választókkal, a szekereket nagy tömeg vette körül, s a vita a körül iolyt, hogy melyik párthoz tartoznak a szekereken ülő választók. A vál. elnök az első szekér elé állott, én és Schmidt rendőrkapi­tány oldalvást voltunk, a vál. elnök figyelmeztette az embereket, hogy ne rendetlenkedjenek, engedjenek min­denkit odamenni, ahova akar, a tö­meg azonban nem csak hogy nem en­gedelmeskedett, hanem erővel lea­karták szedni a választókat a sze­kérről. A vál. elnököt a legerősebb szidalmakkal illették, különösen egy bohóc, akit a nap folyamán már öt­ször is leakartam tartóztatni, de min­dig megszökött, a legocsmányabb szi­dalmakkal illette a vál. elnököt, s a helyzet már igen veszélyes volt, az utcai tömeg rendkívül feldühösödve és zajongva szorított b nnünket a szekér köré, úgy hogy a vál. elnököt láttam ve­szélyben forogni, s a csendőröket szán­dékoztam odahívni, egy őrmesternek odaintettem s kiáltoztam, de ő ezt nem hallotta. A köztiemben állókat belém lökdösték, úgy hogy valaki nekem is esett, s kénytelen voltam kardom ki­rántani. A már lentemlitett bohóc a szekérre is felugrott, s amidőn őt a az ön csalfaságáról, nagyravágyó, gazdagságot, jólétet kereső lényéről. Hogy meggyőzzem önmagamat, hogy nem volt érdemes arra az én forró, lángoló szerelmemre. Hogy csapodár lénye másnak a csókja után szomja­zott — akkor — midőn az én szíve­men pihent — nekem esküdött hű­séget ! Az asszony vérpiros lett, majd mély halaványság borította be szép arcát. „Igen Margit 1 te megcsaltál! nem kellett a szegénység, nem kel­lett nagy szerelmem, vágytál rang, név, jólét után 1 Inkább tűzöd annak a mogorva embernek az ölelését s viszonzott csókjait — csakhogy ha­jadban, nyakadon gyöngyök, gyémán­tok tündököljenek. Kacér, hiú asszony vagy! S most szégyenlem, hogy oly őrüíetesen tudtalak szeretni 1“ Az ifjú szeme lázasan ragyogott, forró lehelete szinte égette az asz- szonyt. „Ödön! igy beszélsz hozzám! Elitélsz anélkül, hogy védekezésemet meghallgatnád? Ez tehát az a jó, nemes lelked, melyet úgy szerettem benned? Sértegeted a védtelen asz- szonyt anélkül, hogy a védekezést (meghallgatnád) bevárnád 1“ „Ne szólj Margit! ne magyarázz. Csak azt mondjad, hogy szeretsz még és szeretni fogsz tovább is. Az enyém maradsz, ha más felesége is vagy. szekérről eltávolitandó a szekér túlsó oldalára átmentem, ismét leugrott a szekérről s elvegyült a tömegben. En pár lépést tettem utána a tömegben, de utói nem érhettem, eközben a vál. elnök kiáltozására ott termett a kato­naság é-i pedig először a honvédek, aztán a huszárság, s a rendet helyre állították. Az elmondott jelenet nehány perc műve volt, mindenkinek élete és testi épsége veszélyben forgott, ez volt a legizgalmasabb jelenete az egész napnak, az egyes részleteket pontosan megfigyelni nem lehetett. Azt azonban határozottan állítom, hogy a vál. elnök az én szemem láttára semmi törvénytelenséget el nem követett, a inig én láttam a szekérre fel nem hágott, helyéből el se mozdulhatott annyira körül voltunk fogva, annál kevésbbé húzott le választót szekérről, vagy cserélt tolijelvényeket, ha ily va­lamit tesz, a rendkívül feldühösödött s körülte csoportosult utcai tömeg ok­vetlen széttépte volna. Megjegyzem még, hogy a vál. el­nök szemem láttára terhére szórt tör­vénytelenségek valamelyikét elkövette volna, nyombtn ott hagytam volna őt, mert első sorban a pártatlanságot tartot­tam szem előtt, s ugyanezt adtam uta­sításul a csendőröknek is. Szemtanúja voltam annak is, hogy a Buza-párti érzelmű utcai tömeg, mely nem annyira választókból, mint inkább utcai csőcselékből állott, a nap folya­mán különösen a bevonuláskor oly- foku terrorizmust fejtett ki a Dókus- pártiakkal szemben, hogy ilyet én még soha egy választásnál sem ta­pasztaltam, úgy hogy a Dókus-pártiak valósággal gyászmenetként jöttek be szekérbe rejtett zászlókkal tolijelvények nélkül s azt is láttam, hogy az utcai tömeg nemcsak a Buza-párti, hanem a Dókus párti választókkal bejövő szeke­reket is megrohanta, s azokat huzgálta, megragadta a szekereket, erőszakkal tanyájuk felé vonszolták. Én vagy három-négyszer kisértem a vál. elnököt a vármegyeházáról a városháza felé, s nem volt tanácsos kiséretem nélkül az utcára kimennie, mert még igy is a legocsmányabb szidalmazásnak volt ki'éve az utcai csőcselék, mesterlegények, inasok, cse­lédek, asszonyok részéről, amely kü­lönösen a Széchenyi és Wekerle-teret ezrekre menő tömegben megszállva tartotta. Többször én a vál. elnököt nem láttam a vármegyeházáról eltá­vozni, legalább eltávozását nem vet­tem észre, pedig többnyire a Szé- chen\i és Wekerle-teren tartózkodtam Amikor a val. elnököt az utcán lát­Szólj Margit és ón megbocsátok, sze­relmedért elfeledem hűtlenségedet. Maradj enyém !‘‘ Rövid, keserű kacaj hallatszott Margit ajakáról. „Tehát úgy ismersz engem, hogy a rosszat, a bűnt is feltételezed rólam ! Sohasem szerettél igazán 1“ Dacosan vezette vissza helyére szép táncosnőjét Mocsáry Ödön. A férj komoly arccal takarta be felesége vállait egy selyem sállal, majd karjába fűzve kezét — az ét­terembe vezette. Margit szótlanúl, sápadtan ült a vig, kis társaság kö­zepette. Férje szokatlan jókedvű volt. Szelleme sziporkázása az egész tár­saságot felvillanyozta. A fiatal asszony csodálkozva né­zett a férjére — majd lassankint ke­serűség szállott szivébe. Férje tehát oly közönyösen veszi, hogy itt látja Mocsáry Ödönt. Nem félti őt? Nem gondolja, hogy ez a találkozás veszélyes lehet? S amint a cigány szebbnél szebb dalai felhangzottak — mind nagyobb keserűség gyűlt össze a szép asszony szivében. Egy másik asztalnál Mocsáry fér­fitársaság közepette ült. Csillogó sze­me gyakran tévedt Margit felé; telt, habzó poharát egy mosoly, egy tekin­tet kíséretében az ő egészségére ürí­tette. Majd a cigánynyal az asszony kedvenc dalait. De Margit dacosan tam, illetve vele voltam, a terhére rótt törvénytelenségeknek egyikét sem kö­vette el. A vál. elnököt a fentjelzett eseten kívül nem láttam a vármegye- házáról eltávozni, a vármegyeháza ka­puja elé azonban igen gyakran lejött, hogy ott a népet rendre és csendre intse, e végből több Ízben dr. Fried Lajost is felkérte közbenjárásra, aki mindannyiszor eredménynyel járt közbe. Azután a Vörös Ökör előtt folyó ostromot a következőképpen adja elő : Délután észrevettem, hogy az ut­cai nép a Vörös Ökör felé fut, ma­gam is oda siettem, s ekkor a fél kapu már be volt nyomva, s be is töltötték a fél kapu alját úgy, hogy az ott levő két csendőr segélyével csak nehezen sikerült a beszorultakat szuronyt sze­gezve kiszorítani a kapualjából, ami ha nem sikerül, óriási vérengzés lett volna a vége. A teljes rendet külön­ben a huszárság állította helyre. A za­vargások okául az utcai tömeg azt hangoztatta, hogy Buzapártiakat vittek be a Vörös Ökörbe, a Vörös Ökörben levő Dókuspártiak pedig azt mondották, hogy Gomercsics bohócz és egy má­sik Buza-pártiak bejöttek a Vörös Ökörbe korteskedni, s rá is mutat­tak a bohócra, s a másik emberre. Ekkor a bohócot, ki a zavargások fő­rendezője volt, ismét elakartam fogni, de megint kisiklott s elmenekült. Hogy melyiknek volt igaza a két párt közűi, azt megállapítani nem lehetett. En a napközben többször megfordultam a Vörös Ökörben, de soha Buza-párti választót nem láttam, hogy a kaput döngették vagy igyekeztek volna ki­felé tolni, s ha ilyest tapasz­taltam volna, rögtön intézkedtem volna. Ezt külömben a Vörös Ökör előtt s annak környékén alkalmazott Kovács Buna György őrsvezető s társa is megtették volna. Az lehet, hogy Tóth Lajos gyári munkás mondotta nekem, hogy mi történik a Vörös Ökör­ben, de az valótlan, hogy 10—-15 em­ber nyomta volna be a Vörös Ökör kapuját, mert mikor én odamentem, már százakra menő tömeg állt a kapu előtt. Komáromy huszárszázados, ki vá­lasztás napján a 60 főből álló lovas­ság parancsnoka volt, előadja, hogy a huszárság mindenfelé járőr volt, kor­dont soha nem képezett. A bizalmi férfiak pártkülömbség nélkül szabadon közlekedhettek. A vármegyeház előtt, a Vadászkürtön túlhajtott szekérsor egyikére egy fia'al ember felhágott s egyik rajta ülő ember vállára téve a kezét azt mondta, hogy jöjjenek a Buza-párthoz. Ekkor adta vál. elnök a szegte hátra fejét, szeme hidegen né­zett maga elé, egy pillantást sem ve­tett a szomszéd asztal felé. Endreyék végre hazaértek. A kis szalonban kellemes meleg uralkodott. -Az asszony mégis fázósan húzta össze vállán a gallérját, majd halk köszöntéssel szobájába akart térni. A férj nejéhez lépett, megfogta kezét és halkan kérte : „Margit még egy kis időt szen­teljen egy kis beszélgetésre — most akarnám elmondani, amihez később, holnap nem volna bátorságom. Üljön le mellém édes, ebbe a puha kar­székbe, közel a kályha melegéhez, mert látom, fázik 1“ A fiatal asszony csodálkozva né­zett férjére, ez a komoly hang oly szokatlan volt előtte. Félős sejtelem lopódzott szivébe amint halgatagon he­lyet foglalt férjével szemben. — „Margit! Amivel eddig hite­gettem magam s ami erőt adott a to­vábbi küzdelemre, az a remény volt, hogy szerelmemmel, gyöngédségem­mel, tartózkodásommal önnek a szi­vét idővel meg fogom nyerni. Ma este ez a remény széjjelfoszlott — s most már tisztán látok. Ön sohasem fog engem megszerethetni — bármily igyekezettel is vagyok azon — mert szivéből félévi házasság után sem si­került annak a másiknak a képét ki­szorítanom. De boldognak szeretném legalább önt látni Margit és azért az rendeletet, hogy a szekereknek utat nyissak. A Kossuth utcában egy járőrt és a Dókus-pártiakat kővel dobálták és mindundalan mindenfelé szidalmaz­ták, délután 3—4 óra tájban kapta a jelentést, hogy a Vörös Ökör kapuját betörték, mire 40 Huszárral oda lova­golt. Felolvasás után megjegyzi még, hogy a vármegyeházából vál. elnök egy ízben egy szekérsor felé haladt, a tömeg egészen odanyomta a szekérhez, úgy hogy egész mellé kellett lovagolnia. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( A pót- és utadóiigyekben fel­szólaló küldöttség a vármegye alis­pánjának elnöklete mellett tegnap d. e. ülésezett, mely alkalommal várme gyei pótadó, törvényhatósági útadó és ebadó kivetése ellen, illetve törlése iránt benyújtott felszólalásokat intézett el. )( O.-Liszka kisdedóvóalapja, mely­nek rendbehozásával a vármegyei köz- igazgatási bizottságnak a kiküldöttsége foglalkozott, most már szép vagyoni állapotot mutat; mert az 1901. dec. 31-éig vezetett leszámolás szerint a községi kisdedóvó létesítésére mint halljuk, 8—900 K. összeg kínálkozik. )( Hibaigazítás. Lapunk múlt szá­mában sajtóhiba volt, hogy a vármegye betegápolási alapjából kifizetett gyó­gyítási költségeknek 53°/o-je jutott a törvényhatósági három közkórháznak; mert az a percent csak 33. )( Yárosi közgyűlés. Sátoraljaúj­hely r. t. város képviselőtestülete e hó huszonhatodikán délután fél 3. óra­kor rendkívüli kö/.gyülét tart. A gyű­lés tárgysorozata a következő: 1. Köz­egészségügyi bizottság véleményes je­lentése Kottán György okleveles gyógy­szerész által Sátoraljaújhelyben felá li- tani kért negyedik gyógyszertár tár­gyában. 2. Toronyay Dániel és neje ajánlata a dörzsiki utcában levő há­zok és belhelyök eladása tárgyában. 3. Kérvénye a sátoraljaújhelyi ipartestü­letnek az általok létesített ipartestületi hitel- és árucsarnok szövetkezetnek üzletrész jegyzése iránt. 4. Kérvénye a zemplénmegyei ált. tanitó-egyesület- nek alapítvány tétele iránt. 5. Polgár- mesteri előterjesztés a kataszteri fel­mérések folytán felmerülendő kiadások fedezése tárgyában. 6. Tanácsi javaslat a Spek János barátszeresi lakos belső­ségéből elfoglalt terület kártalanítása iránt. 7. A Chevra-Chadischa egylettel kötött, a köztemetőre vonatkozó szerző­dés pótlása tárgyában tanácsi előter­jesztés az ajánlatom : váljunk el békességgel, jó barátsággal. De hogy a kényelem, jólét, mely­hez már hozzászokott — továbbra is osztályrésze maradhasson, — azt az összeget, melyet esküvőnk napján ön­nek biztosítottam, továbbra tulajdona marad. Ezt önnek édes anyja ked­véért el kell fogadnia 1“ . Margit mélyen hajtotta le fejét, lassan pergett le köny-köny után sze­méből „László, ön nem szeret engem, ha elűz magától 1“ „De igen Margit, — mert szere­tem nagyon végtelenül — azért adom vissza szabadságát, mert akarom hogy boldog legyen! Az asszony felszökött helyéről, letérdelt férje elé, szőke fejét a férfi ölébe hajtotta s mig annak kezét forró kis kezével szorongatta, halkan suttogott: „Ne küldj el László, édes uram 1 Nem akarom azt a boldogságot mely- lyel oly nagylelkűen megkínálsz — a tiéd akarok lenni, igazán a tiéd — a szivemmel, a lelkemmel csak szeress, ne küldj el magadtól 1 A férfi arca fehér lett a nagy lelki vigalomtól a karcsú szép asz- szonyt keblére vonta és szomjas ajak­kal kereste a kicsi száját. „Szeretsz ?* „Szeretlek! suttogta az asszony szőke fejét férje szivére hajtva.

Next

/
Thumbnails
Contents