Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-01-26 / 4. szám
Sátoralja-Ujhely, 1502. január 26. 4. (2144.) Harmincharmadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. EMPLÉN. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN.VÁEMEGYE KÖZÖITSÉGÉHEH ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK I OST 3D E 1ST "^7"^ S .Á. T5,3>T ^ HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. pé mények a kiadóhivatalhoz intézendők. Felhívás a Tokaj-Hegyalja szőlőbirtokosaihoz! Zemplénvármegye gazdasági egyesületének elnöksége a következő lelkes „Felhívás“ közzétételére kérte fel lapunkat: Az a gigászi munka, a mit Magyarország a letűnt évtized alatt szőlőinek felújítása körül végzett, bámulatot kelt mindenfelé. Egy szegény nemzet és egy végzetes sorscsapás által tönkretett még szegényebb birtokos-osztály lett felrázva tehetetlen közönyéből, hogy végső erőlködéssel szerezze vissza apránként azt a nagy nemzeti vagyont, mely csak az imént millióknak adott megélhetést. Összefogott társadalmunk szine-java, a törvényhozás, kormány, hatóságok, a főnemesek és középrend, az egyházi és világi testületek, a munkás-osztály egyaránt,hogy azt a kiszakadt rést, melyen át egy nagy nemzeti vagyon kisiklott kezeinkből — mihamar betömje. A magas kormány nagy arányú akciója, melyet a hitelszerzés és nyújtás, a telepítési akadályok elhárítása, a borhamisítás üldözése s a kedvezőbb bor- értékesítési viszonyok előkészítése terén kifejt, reménynyel tölti el a sziveket. Magyar- ország földig sújtott szőlőbirtokosságának ekképen felcsigázott buzgalma teremtette meg azt a csodát, hogy pár rövid év még — és a filoxera csapást megelőző időszak terméseredményét elérjük. Ugyde ez a képnek csak a tetszetős oldala. A másik oldalra teherszámlánk van felírva, mely Damokles kardjaként függ fejünk felett. S mindnyájan tudjuk, mindnyájan érezzük, hogy ha azoknál a feladatoknál, melyek a szőlő- és borértékesítés útjában álló akadályok elhárítását célozzák, a magyar társadalom nem fog ugyanoly lelkes szervezkedéssel, ugyanoly erélylyel, sőt elszántsággal síkra szállanij: akkor Magyarország telepitő birtokosságának ravatala felett megkondul a halálharang ; akkor Magyarország középosztálya másodízben telepíttetik ki utolsó erőlködése árán szerzett vagyonából; akkor a társadalmi összmükö- dés — mely itt fényes példát alkotott — örökre megbénul s mindenkorra hitelüket vesztik az ébresztő jelszavak, melyekkel társadalmunk vezető egyénei a csüggedést megállítani s a munkásságot cselekvésre birni szokták. Fájdalom, hogy az ország összes hegyvidékei között Tokaj-Hegyaljánkat fenyegeti legjobban a tönkrejutás veszedelme. A borhamisítás és törvény által tiltott borkeverés itt vett legnagyobb hasznot, ide özönlenek be legnagyobb mértékben Olaszország olcsó s tulszeszezett termékei s ennek tulajdonítható, hogy telepítéseink derekán már a hegyaljai termék nem bir elhelyezést lelni és áraink a termelési költségek mértékére sülyedtek alá, — sőt boraink nagyobb része még igy sem talál vevőre. Vármegyei bizottságunk és gazdasági egyesületünk évek óta intézi a felterjesztéseket a magas kormányhoz az ott is fel- ösmert és méltányolt bajok orvoslása végett. Évek óta sürgetjük a bortörvény szigorítását, a borhamisítás lehetetlenné tételét, mely téren már a mi nyomunkon indult államok sikeresen megelőztek bennünket. Évek óta fohászkodunk a 20 arany forintos olaszborvám visszaállítása iránt, mely határforgalmi érdek címén lett 3 frt 20 krajcáros tételre leszállítva. — A nagy politika érdekei magasan vonulnak el fejünk felett, hova jajkiáltásunk fel nem hallatszik. — És e közben napról- napra halljuk, miként csinálják érdekellenfeleink a sajtóban a hangulatot és céljaik elburkolásával miként vetnek fel tetszetős jelszavakat, hogy megtévesszék s egyszersmind megnyerjék velők a közönséget és döntő tényezőket. íme láttuk, hogy a németül szerkesztett „Pester Lloyd“, melyből a külföld a mi viszonyainkat megítéli, már határozott állást foglalt a borházasitásra alkalmas erős olasz boroknak adandó vámkedvezmény mellett, még pedig a kormányt támogató országos párt nevében, s láttuk, hogy a magas kormány szükségét látta a megbízás nélküli szereplést és agitáriót a maga és pártja nevében lecáfolni. Ez okból gazd. egyesületünk szükségét látja annak, hogy hegyaljai szőlősgazdatársadalmunk a külföldi kereskedelmi szerződések megkötésének előestéjén,— tehát immár az utolsó órában — elszánt elhatározással lépjen sorompóba a létét fenyegető ilyen üzelmek ellen és a szakegyesületi működés körét átlépve, a Tokaj-Hegyalja egész bortermelő közönsége egybehivásával tartandó nagygyűlés utján hallassa meg szavát és foglaljon állást a törvényhozás faktorai és a bel- és külföld előtt egyaránt, megragadva igy minden törvényes eszközt és módot arra nézve, hogy a végveszedelmet magáról elhárítsa. De — tisztelt birtokostársak —nem elég ezt a felhívást elolvasni. Nem elég annak alaphangjával együtt érezni, nem elég saját otthonunkban, körünkben, olvasó-egyesületeinkben felőle tanakodni, mert az efajta eszmecserék csak a közkérdések előzetes megérlelésére valók. A megérlelt eszméknek világgá röpitésére népgyülések szükségesek. Hatásuk csak akkor van, ha néptömegek, a birtokos közönség impozáns részének erélyesen nyilvánult közérzése szökell ki belőle. — A vámtarifák s kereskedelmi szerződések kérdése maTokaj- Hegyaljánkra a legfontosabb létkérdés! Ne maradjon otthon senki, a kinek bár csak egy talpalatnyi szőlőterülete van, de támogassa gazdasági egyesületünket abban a törekvésében, hogy ezt a fenyegető veszedelmet elhárítsuk, s az orvoslás módjait megtaláljuk. Jelenjünk meg mindannyian Sátoraljaújhelyben, a vármegye székházában, az 1902. évi február hó 3-án d. e. 9 órakor, hogy kifejezésre juttassuk nézeteinket a fennforgó kérdésben és megegyezésre jussunk az érdekeink megvédésére irányuló további teendőkre nézve ! Hazafias üdvözlettel vagyunk Sátoralja-Ujhelyben, 1902. jan. 11. Andrássy Sándor gróf. a zemplónvárinogyei gazdasági egyesület elnöke. Láczay László dr. a szölószoti és borászati szakosztály elnöke. „Véd- és dac-szöVetsé^!“ Nyílt levél nagjtiszteletü Lőrincz János ág. ev. lelkész úrhoz Mernyik. Varannó, jan. 24. Nagytiszteletüséged, szeretett János bátyám emlékében jelen soraimmal feleleveníteni óhajtom azt a nagy fontosságú jeligét, melyet Zl házánál itt Varannóu a f. hó 22-én hangoztatn méltóztatott, hogy t. i. „véd- és dac-szövetsógetl“ Lehet, hogy annak a mesebeli egérkének, annak a „ridiculus mus“-nak a sorsára jutok mely t. i. úgy jött a világra, hogy „vajúdtak í hegyek.“ De kérdem: ülhetünk-e összetett kézzel, szemlélve a szállongó hópihéket, midőn a honfi vértől áztatott drága magyar Haza minder polgárára annyi munka vár? Egykori kedves tanáromnak, Latkóczy M; hály dr.-nak, egyik ódájából formálok jogcímet sorok megírásához, hogy t. i.: ,A hont szolgálni senki sem késett el, Csak az, ki munkát nem lel, nem kiván! Bársonyban s darócban egyaránt I* A gyenge szőlővenyigét is erős karóhoz k tik, hogy a zord északi szél le ne törje. Én is a hatalmasabb oltalma alá helyezkedem; ne n azért, mintha nem éreznék magamban vaiam lyes erőt, de megtiszteltetés, felette nagy kép lenne reám nézve, ha viharoktól edzett, nagy 1 pasztalásu és tudományu „János bátyám“ oída mellett a közügynek némi szolgálatot tehetn én is abban a „véd- és dac-szövetség“-ben ii toliammal I Program ? Tapétakérdés manapság a mi egész na; környékünkön az amerikai kivándorlás! Mi, kik a néppel oly sűrűn érintkezür . , közelről ismerjük e kivándorlás okát. A pénz - korszakunknak ez a bűvölő mammónja — kisé Ez hajtja, űzi, kergeti Oceántulra szegény hói társainkat. Ha nagykeservesen meg is találj ott a mit kerestek, a dollárokat és pénz; többé-kevésbbó megrakodva ha vissza térn is honunkba: ebből vájjon nem több-e a km', mint a haszon ? Kivetkőzve szelíd polgárias érzés ükből, lágpolgárokká fajulnak az elferdítő szociáíi: tanok hatása alatt 1 Erkölcsük ? Sokkal szegényebb, mint v kiutazásuk előtt! Egészségük ? Ott hagyják a bányák vés sötétjében. Kihasználva erejökből, megfősz egészségöktől jönnek vissza. Ily mihaszna kölcsi és fizikai erővel, mint az övék, bizc.iy nem győzött volna le ellenséget még a nagj Hunyady sem! S ha még azt is tekintetbe vesszük, he mig polgártársaink ott az Oceánontul robo u nak, itt bent a munkaerőben a legnagy* hiány van; s ha minden árnyékát e kivám lásnak, a hátra hagyott háztartás és család jes demoralizációját is stb. mérlegre vetjü : képes-e az amerikai dollár súlya a mérleg i sík serpenyőjét lenyomni? Soha! A. kivándorlás ellensúlyozása? Ha az édes magyar hazánkban teljesi geológiai felvételek térképét (1900. évi Term. Tru Közlöny) figyelmesen szemléljük, vármegyenü azon egy „semmi“ csak egy „pigra mássá“. Pedig Mernyik környékén még a múlt század 70-es éveiben is „h:gany“-t termeltek, méltóztatik tudni. A mernyiki higany-bánya üzemét csakis a szakértelem nélkül való vezetés és a pénz hiánya miatt hagyták abban. Hogy Bánszka hegyeiben kőszén, Dávidvágás hegyeiben vasérc, Zamaté erdeiben „na Remető“ opál s kaolin is akad; hogy Agyagos határában természetes jód- forrás (melyet gyermekkoromban jómagam is sikeresen használtam lábfájásom ellen fürdőnek) Rafajócz községben „csodaforrás“, erdőségeinkben tömérdek fa, kavics, celulóz-gyártáshoz alkalmas anyag van és hogy a járásunkon végigfolyó Tapoly, Ondava a legolcsóbb vizierő; mindezeket csak a vak nem látja . . . ____________ ÜT -A Zemplén mai «srdma ti* oldal*
