Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-04-19 / 32. szám

4. oldal. ZEMP LÉN. Április 19. vagy kifogásolni való állapot találtat­nék, a törvényszerinti intézkedések foganatosíttassanak. — Kinevezés. Az igazságüg.ymi- niszter Szabó Endre miskolczi tör­vényszéki telekkönyvi átalakító dij- nokot a sátoraljaújhelyi törvényszék­hez írnokká kinevezte. — Fősorozás Nagyinihályon. Az ezidei fősorozás április hó 21, 22. és 23-án a Barnai-szálló nagytermében fog megtartatni. — Búcsúztató lakoma. Abból az alkalomból, bogy Dobos Gyula csend­őrszázados Eperjesre áthelyeztetvén, Sátoraljaújhelyből elköltözik, tisztele­tére barátai bucsulakomát rendeznek ma este a Korona-szálló nagyter­mében. — Magyar munkások sorsa Ro­mániában. A mi kedves szomszédál­lamunk Románia, ahol csak szerét ejtheti, kimutatja ellenszenvét a ma­gyarok iránt. így a mi munkásainkkal is nagyon rosszul, embertelenül bán­nak. Napról-napra merülnek fel vitás kérdések a sanyargatott magyar mun­kások és magyarfaló, gőgös alkalma­zóik között. Berladi cs. és kir. kül­képviseletünk figyelmezteti most azo­kat a munkásokat, akik Romániába mennek, hogy még itthon kössenek Írott szerződéseket. Romániába érkez- tük után jelentkezzenek rögtön a leg­közelebbi osztrák-magyar követségnél, amely kellő oltalomban fogja őket részesíteni minden önkénykedés ellen. — Számtalan elismerölevél és azon hiteles orvosi nyilatkozatok, me­lyeket a fővárosi vidéki és külföldi kórházakban folytatott kísérletekről és azok kiváló eredményeiről állítot­tak ki, bizonyítják, hogy a Zoltán-féle kenőcs a csuz és köszvényes bajok biztos gyógyszere. Üvegje 2 kor. Zoltán B. gyógyszertárában Bpesten. —- Pályázati hirdetmény. A sáros­patakiállami tanitóképezdénél az 1902/3. tanéven az első osztályban 27 jótéte ményes hely töltendő be és pedig 9 reg­geli, ebédből, vacsora- és lakásból álló teljes jótéteményes hely; továbbá 9 hely évi 70 K. fizetéssel, 9 évi 140 K. fize­téssel. Az egy koronás bélyeggel ellá­tott folyamodványok a nagymélt. vallás- és közokt. m. kir. minisztériumhoz cí­mezve ez évi május 30-ig küldendők be alólirott hivatalához következő mellékle­tekkel : a) születési bizonyítvány annak igazolásáúl, hogy folyamodó 15-ik évét betöltötte s 18 évesnél nem idősebb ; b) tiszti orvosi bizonyítvány arról, hogy a folyamodó semmi olyan testi fogyat­kozásban nem szenved, mely őt a ta­nítói foglalkozásban akadályozná; c) iskolai bizonyítvány a múlt iskolai év­ről; d) évhaimadi értesítő a jelen is­kolai évről, mely június 30-ig az ezen iskolai évről nyerendő bizonyitvány- nyal egészítendő ki; e) hiteles családi kimutatás a családtagok számáról azok életkoráról s arról, hogy hány van a családiő közvetlen gondozása alatt, hány van távol a szülei háztól, hány és mily mérvű neveltetési költséggel terheli a családíentartót; f) hiteles községi bizonyítvány a szülők polgári állásáról, vagyoni állapotáról, ingatlan birtok-, üzlet-, ipar-, hivatal- vagy más forrásból származó jövedelemről, eset­leg arról, hogy a növendéknek van-e magánvagyona s hova fordittatik annak jövedelme. Szegénységi bizonyítvány csatolása esetén a folyamodvány és mel­lékletei bélvegmentesek. Azon folyamo­dók, kik négy középiskolai osztály vég zéséről szóló bizonyítvány hiányában fel­vételi vizsgálat alapján kívánnak felvé­tetni, junius hó végéig fognak értesit- tetni a felvételi vizsga napjáról, (julius 1 —10.) Sárospatak, 1902. évi ápril 12. Dezső Lajos tanitóképezdei igazgató. Távirati tudósítás. Horánszky keresk. miniszter be­tegsége, mint lapunk zártakor távi­ratban értesülünk, oly válságosra for­dult, hogy az orvosa életben maradásá­hoz már kevés reményt nyújthatnak. Sötét világ az 1801. évi varannói parasztlázadásból. — Egy szemtanú elbeszélése alapján — Irta: Zseltvay Bogdán. — április 17. Abban az időben egészen más volt a képe ennek a vidéknek. Megyei vagy országúiról szó sem volt az egész környéken. Feneketlen sár volt az utak­nak nevezett csapásokon, mocsár büsz- hödt fertőjében állott a sik földek leg­nagyobb része. Aki Varannón az egyik végről a másikra akart eljutni, azt csak a város feletti hegy lejtőjén te­hette meg száraz lábbal. A város ösz- szes intelligenciája; a pap, gyógysze­rész és a postamester. A polgárság közt 3 — 4 ember volt, aki kabátot vi­selt, a többi guba és magas szárú csizmában dicsérte az urat. A falusi nép bocskor és gubába öltözött, hosz- szu hajat viselt, mint ma a máramarosi oláhság. Az akkori Varannó apró kis házakból állott, melyeknek tetején a kémény mellett egy-egy deszka csün­gött egy iakólissal; ide ment fel ugyanis a soros kisbiró, ha valamit tudatni akart a város népével és ösz- szekelepelte a hallgatóságát. Magyar szó ismeretlen volt e pátriában, ékes tót nyelven értettek csak. Itt átengedem a szót Rokiczky Mi­hálynak az akkori legelőkelőbb polgár­nak Varannón, amint ő azt tót nyel­ven valakivel leirattá. »1801. évben amint kiütött a pa­rasztlázadás Zemplénvármegyében, itt a legközelebbi faluban Zamutón, jött a hir, hogy a parasztok ott már meg­ölték a földesurakat, az uradalmi ügyészt és a tiszttartót. Miután pedig én az egész kolera ideje alatt a fele­ségemmel a nagyságos grófnét (gróf Forgach Ilona) őriztem és ápoltam s a mire szüksége volt kiszolgáltam; arra kért engem, hogy tudakoljam meg, mi hir van, mit beszelnek az embe­rek, igy megtudván a zamulói esemé­nyeket, elmondtam neki és intettem óvatosságra. A grólné azonban azt fe­lelte nekem, hogy ő a kastélyából nem mozdul, mert ő nem fél, mert semmi sosszat sem csinált senkinek. Más napra ismét tudakozódtam, nem jő-e valami fenyegető hir. Most meg arról értesítettek, hogy már Mernyiken is kiütött a lázadás, a parasztok 8 urat ütöttek agyon, köztük a papjukat is. E hírrel ismét siettem a grófnéhoz Később egy embert láttam a városban, kit a komiszárius ur és az esküdt kül­dött, megtudakolván, vájjon a zamutói lázadás való-e ? Ez már onnan jött vissza s elbeszélte nekem, hogy a za­mutói kastély szét van rombolva, sőt már Csáklyón is rombolnak a parasz­tok báró Meskóné kastélyában. E hirt azonnal megvittem a grófnénak s kér­tem, legyen óvatos, rejtse el magát e nehéz napokban, menjen el valahová, mert a lázadók több mint bizonyos, hogy eljönnek ide is és betörnek a kastélyába. De a grófné azt válaszolta, hogy ő ad nekik inni-enni, hát nem fogják bántani. Ki is hozatott a pincékből egy hordó bort, egy hordó pálinkát és egy ántalag juh túrót, hogy legyen kézen. S csakugyan alig szállott le a nap, bejött a városba a lázadok csa­patja valami hatszáz ember. A mar­cona alakok egyenest a kastélynak tartottak, s mivel az ajtók zárva vol­tak, vágták ki fejszéikkel, ki ajtót, ki ablakot. Aztán fölvonult a banda a grófnéhoz. Én közöttük bújtam, és igyekeztem velők egyszerre ott lenni, hogy megvédelmezzem a grófnét. A lép­csőkön azonban ott találták az öreg Hef- nert, a szolgát, akit elkezdtek ütlegelni, mire én védeni akartam az öreget, de ők erre elbocsátották Hefnert és engem fogtak el. Mialatt engem vertek, Hefner elillant, bebújt a kemencébe, s ott ült másnapig. Magamnak is sikerült elme­nekülnöm aztán, s elmenvén a laká­somra levetettem ruháimat, s úgy ing­ben és parasztkalapban szaladtam vissza a kastélyba. Ott már a lázadók a grófnét halállal fenyegették ütötték verték, én a mennyire tőlem telt, kér­leltem őket és saját testemmel fedez­tem, hogy a nehezebb ütlegeket elhá­rítsam szegény fejéről, fejsze és kard csak úgy villogott a grófné felett, s minden oldalról jött az ütleg. Jött az­tán egy paraszt vasvillával, s egyenest a grófnéba akarta szúrni azt, a grófné azonban lehajolt egy kissé, s igy a villa a falon levő képbe fúródott, s nekem a kezemet sebesitette meg. A grófné már félhalott volt, bátorítottam, ne hagyja el magát, s támogattam, hogy ne essék le a lábáról. 0 könyör- gött; »Kedves suszterem, ne hagyjon itt, legyen mellettem, legalább maga fogja látni, hogy milyen lesz a halá­lom, és elfogja mondani a gyermeke­imnek.« En avval vigasztaltam, hogy nem hagyom el, a mig meg nem öl­nek, s mindig mellette maradok. »így igy jó suszterem, csak tartsa magát!« mondta ő. Ezt halván a parasztok, ismét engem vettek elő, s kérdeztek, vallattak, hogy miért védem én a gróf­nét, mi vagyok én nála f Én azt mond­tam, hogy a grófné engem kicsi ko­romtól felnevelt és itt tartott, s ezért könyörgök érte. Erre többen azt mond­ták ho^y akkor hagyjanak nekem bé­két, ne verjenek. De aztán megint csak belémkötöttek. Feltűnt ugyanis nekik, hogy a hajam rövidre van nyírva s ezért gyanúba fogtak, hogy én nem kályháfütő vagyok a grófné- nál, de bizonyosan valami tiszt. »Agyon kell ütni a grófnéval együtt.* Később lassan széledni kezdtek a pa­rasztok s a szomszéd Majorócz község felé vonultak. Egy gazember azonban mégis ott maradt, s oda jött a gróf­néhoz két kardot villogtatva a kezé­ben követeite a grófnétól, hogy azon­nal adjon neki ezer forintott, mert különben a fejét levágja, s úgy hordja szerteszét a kardja hegyén. Oly fenye­getően vagdosott a grófné feje felé, hogy végre is megkaptam a kardját, de evvel nagyon megsebesítette a kezemet. A grófné rimánkodott, hogy ezt a bestiát valami módon távo litsam el, de ez nem volt könnyű dolog, mert a gazember csak járt szobáról-szobára, keresve kutatva pénzt mindenütt. Mindig azt hajtotta, hogy a grófné adjon neki rögtön ezer forintot, hogy vehessen magának lo­vat, vagy ökröt, mert ő gazda akar lenni. En azt mondtam a grófnénak, hogy valami utón módon már csak el tudnám távolítani, de félek itt hagyni magára a grófnét, De ő csak biztatott, hogy csak tegyem, ott lesz addig mellette az öreg Demszky. Erre én kezénél fogva levezettem őt a lép­csőkön, azt mondván neki, hogy cim­borái már eltávoztak Majorócz felé Amint a harmadik lépcsőzeten lent voltunk, a gyertyát eloltottam, s ma­gam egy szögletbe húzódtam. Ő ott maradt a sötétben, s kiabált utánam hol vagyok, mért nem megyek utána Csendesen felsompolyogtam a grófné­hoz. Kérdésére, hova vezettem el a parasztot, azt feleltem, hogy az ud­varra. Kért aztán, mennék el Zsalu- zsiczky (bizonyosan lakatos) után, hogy az ajtókat bezárhassuk. E pilla­natban újra ott termett, a két kardos rabló, s káromkodva, egyenesen ne­kem jött, látva a veszedelmes helyze­tet hozzá ugrottam, megragadva őt mellénél ott a grófné szeme előtt a földhöz vágtam s addig kínoztam, mig maga erejéből már nem birt felkélni. Agyonvertem volna a gazembert, ha a grófné nem kérlel.' Levittem aztán őt a kertbe egy diófa alá abban a hiszemben, hogy ott kileheli fekete lel­két. Ez már úgy hajnalhasadta előtt volt, a többi lázadók mind szétmentek már.« Eddig a néhai Rokiczky Mihály elbeszélése nyomán készült irat tar­talma. A következőket már fia: Ro­kiczky Károly varannói iparos elbe­szélése után adom : A jól helybenhagyott delikvenst egy párszor még megnézte a grófné életmentője, de biz’ az eltűnt onnan és később egészen helyre jött. Erre a grófnő megnyugodott, ajtókat kapukat jól bezáratta, nem tudván biztosan merre széledtek a rablók. Újabb fe- nyegető hírre: hogy uj csapatja köze­ledik a lázadóknak, a grófné már maga kérte Rokiczkyt, hogy rejtse el vala­hová, hol élete biztonságban lesz, Ki­vitte hát a Csillag nevű városrész egy ronda kunyhójába, s ott hagyta, maga meg fürkészte az ujibb veszély köze­ledtét. A veszély helyett azonban biz­tos fedezet jött két császári királyi hu­szár képében, kiket Rokiczky ott ta­lált már a piaezon tudakozódva a rab­lás részleteiről s különösen a grófné- ról. Előbb kételkedett valódiságukban és hirt vitt róluk a grófnénak. A grófné meghagyása folytán aztán Rokiczky odavezette a két huszárt hozzá s mi­után meggyőződött a Valóságról a kas­télyba vezettette magát általok s kérte mennének át Csáklyóra, hol még a lázadás javában dúl, s mentenék meg báró Meskónét a parasztoktól. Csák­lyón ez alatt vad borzalommal dúltak a parasztok. Sulyóvszky kisasszonyt, megbecstelenitvén karóba húzták Mes­kóné valahol a mezőn a búza közt talált menedékhelyet, mig otthonát szét- dulták. A huszárok behozták Meskónét Varannóra a kastélyba. Harmadnapra bejött egy század gyalogság s ezek se­gélyével elnyomták a vad vérengzést. A bűnösöket elfogták s hosszabb- rövidebb börtönre ítélték, 12-őt Varannó határában a hegy lejtőjén felkötöttek, ott hagyván undok hulláikat lógni a nép elrettentésére, mig le nem szakad­tak. Varannón a kastély szétdulása mellett még boltot is törtek fel, honnan minden elvihetőt elvittek, vagy a cső­cselék prédájául hagyták. Érdekes s a vadlelkületet jellemző nótával ment egy rudlyói paraszt végső útjára. íme ideiktatom fordításban is: Escsi szom nye kradnul Lyem se budzem ucsicz Robja sibenyicsku Ta me budu mucsicz. Sibenyicska nova Zbileho javora Budze nacze visecz Pupkov szin z Rudlyova. Vlaszi mojo, vlaszi Zo szadlom maszczeni Skoda bi vám bulo Visecz na sibenyi. Vagy : Még eddig nem loptam Csak fogok tanulni Csinálják a bitót Rajt’ fognak kinozni. Te uj bitófácska Fehér jávorfából Fog rajajtad függeni Pupkov fi Rudlyóról. Hajam kedves hajam Hájjal kikenve van Kár volna még neked Függni akasztófán. SZÍNHÁZ. ** Színházi idény. Komjáthy János a debreczeni színház igazga­tója holnapi naptól már előleges szín­házi jelentésben hirdeti, hogy Sátor­aljaújhelyben május hó 12. napjától megkezdi 4 — 5 hétre terjedő színházi idényét. Az ország egyik legjelesebb társulatát foglalja magában a jelen­tésben és lapunkban már előzőleg közölt névsor, mely a magyar vidéki színészet legkitűnőbb erőiből van összeállítva. A jelentés szerint színre kerülnek a következő újdonságok: Kurucz Feja Dávid, Testvérek, Ka­rácsony, Zaza, Uriel Acosta, Cyrano de Bergerac, Pogány Gábor, A ke­gyelem kenyér, Elektra Diaz, Pillan­gó kisasszony drámák és színművek. Aranyasszony, Zsába, Egy görbe nap, Páholy, Nevezetes kastély, Képviselő ur, Névtelen levelek vígjátékok. Ka­talin, Svihákok, Modell, Teréz kapi­tány, Egyiptom gyöngye, Napfogyat­kozás, Felfordult világ, Királyné dra- gonyosa, Cremonai hegedűs, Bar Kochba, Istennő, Bajazzók operettek és operák. Ezeken kívül: Becsület, Ocskay brigadóros, Fauszt (a tragó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents