Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-04-19 / 32. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Április 19. gyaláson tanúként lett kihallgatva. Az államtitkárt reggel a pályaudvar­nál Arnóthfalvy István ezredparancs­nok és Benárd Jenő őrnagy fogadta. Délben a sátoraljaújhelyi zászlóalj teljes tisztikara az ezredparancsnok vezetése mellett díszben tisztelgett a főispán lakosztályában az államtitkár­nál. Ebédre az államtitkár gróf Hadik főispán vendége volt, ahonnan dél­után a főispán kikisérte vendégét a pályaudvarra. Itt ismét megjelent tiszteletére a tisztikar és a 4 óra 2 perckor induló gyorsvonattal vissza­utazott Budapestre. A vizsgálat. — Harmincadik nap. — — április 18. A csütörtöki nap igy a vizsgálat vége felé is egyike a legérdekesebb napoknak volt. Sennyey Géza báró és Bernáth Győző vallomása, melyeket teljes egészükben közlünk, szintén a leginkarnáltabb erőszakoskodásról és megfélemlítésről vallanak. Kozma An­tal a jesztrebi lelkész, akit vérrel is megpecsételtek, előadja azt az ostrom- állapotba illő üldözést, amelylyel őt a féktelen tömeg alkotmányos joga szabad gyakorlatától elriasztotta. — Ugyanerről tesz vallomást isten tudja hányadik elriasztott Dókus-szavazat után Dudás János kis-toronyai gazda­ember is. A vallomások egyébként a követ­kezők : * Sennyey Géza báró: A választás napján a városba jőve tapasztaltam, hogy a bevonuló vidéki választók a csörgői hídtól kezdve a Buza-párti tö­meg folytonos inzultusának van ki­téve, sőt azt is láttam, hogy egy ne­hány szekeret kövekkel is megdobál­tak. A midőn a délelőtt folyamán az utcán mentem az ott összeverődött Buza-párti néptömeg közül felém is ezt kiáltották: »Nézd a báró, a haza­áruló, nincs a ki leverje.« A Búza pár­tiak részéről a bevonulás ideje alatt kilej- tett erőszak hatása alatt a bevonuló Dókus pártiak zászlójukat a szekérbe rejtették és tolijelvényeiket is eltették. Általában a Buza-pártik annyira izga­tottak voltak, hogyha a Dókus párt a legkisebb okot szolgáltatott volna rá — okvetlen nagy zavargás támadt volna. Friedman Lajos vallomásának ösmertetése után vallja tovább Sennyey báró a következőket: Nem felel meg a valóságnak e felolvasott vallomás, hogy én a Vadászkűrtből kiszökött valami választót a Vörös Ökörbe ve­zettem volna, A IV. alatti kérdőpontra És mi a nők címlapja? Az arc és a ruha. Tudják ezt a hölgyek, s igyekeznek is lehetőleg tetszetőssé tenni ezt a cimlapot. Ezért okoz sok fejtörést a férjeknek a divat. Nyilvánvaló dolog, hogy sok nő meghódításához idő, kitartás és egy kis ékesszólás biztos fegyverek. Sőt a könnyebben hódíthatok száma is jó­kora. Hogy mi’y könnyen adja fel a várat némelyik ostromolt hölgy, eléggé bizonyítja Cassanova, aki két hölgyet Grecaurt „Ygreck“ cimü költeményé­nek elszavalásával hódított meg. Szörnyű lehet egy nő szerelmé­nek eredetisége: Valois Margit ólomszelenczékben lakat alatt szoknyájához varrva hor­dozta elhunyt kedveseinek szivét. „A szerelem valódi neve: rabság“ •— mondja Hugo Viktor. Másutt pe­dig igy szól: „Éva bukása abból állt, hogy a tiltott gyümölcsből megenge­dett gyümölcsöt csinált, de a megen­gedett gyümölcsből tiltott gyümölcsöt csinálni, ez a nők valódi diadala “ A mi modern hölgyeink sok ilyen diadallal dicsekedhetnek. Nagy hatalommal rendelkeznek a hölgyek. E hatalomra gondolhatott Petőfi, midőn megírta hogy: „Angyallá az embert, Az angyalt ördöggé, Az ördögöt emberré Könnyen átváltoztatod I“ E hatalmat festi Shakspere, mi­előadja : Én együtt mentem id. Mecz- ner Gyula választási elnökkel a me­gyeházáról a Wekerle térre, ahol akkor a dohánytőzsde tájékán nagy zavargás volt, vagy 10 percig figyelemmel ki sértem a választási elnököt, aki a né­pet csendre és rendre intette, de sem szekeret személyesen fel nem tartózta­tott, választókat le nem húzott, telljel- vényeket ki nem cserélt s meggyőző­désem szerint ilyet nem is tehetett, mert a felizgatott tömeg széttépte volna. Ugyanekkor láttam a jelzett he­lyen Schmiedt rendőrkapitányt, hogy Dobos csendőrszázados is ott volt-e arra nem emlékszem. A választási el­nökön ekkor fekete szalon kabát volt Hogy e jelenet délelőtt hány órakor történt, arra nem emlékszem, de azt tudom, hogy a szavazás megkezdése után röviddel. Csörgő községben Búza párti nem volt, s onnét Buzára-sza- vazni nem is jött be. Bernáth Győző : Én a saját foga­tomon magam jöttem be Jesztrebről a választás napján, reggel körülbelől 8 órakor érkeztem a Rákóczi-utcai hídhoz és tanúja voltam annak, hogy a csörgői utón bejövő Dókus-párti vá­lasztókat az utcai tömeg megtámadta a szekerekre felugráltak, a válasz­tók kalapja mellől a tolljelvénye- két kitépték és a Dókus-párti vá­lasztókat mindenképen piszkolták, leköpködték, én aztán leszállva sze­keremről gyalog jöttem végig a Rá- kóczi-utcán, és tapasztaltam az előbbi­hez hasonló jeleneteket, de itt már katonaság is igyekezett a rendet fen- tartani, a népet a járdára szorította a választók inzultálását megakadályo­zandó, láttam azt is, hogy ruhájok után ítélve úri nők leköpködték a Dókus-párti választókat. A Vörös Ökör előtt láttam, hogy a Buzaisták közül a szekerekre jobbról-balról fölugráltak, hogy azután ezeket a szekereket el is hajtották s a Vörös Ökör elől azt nem tudom, mert én tovább szalad­tam a vármegyeházára. A vármegye- háza előtt találkoztam id Meczner Gyulával, aki velem együtt feljött a vármegyeháza nagytermébe s ott rö­vid idő múlva megkezdődött a szava­zás, alig szavaztak le azonban néhá- nyan valaki azzal a jelentéssel jött a választási elnökhöz, hogy a jesztrebi papot leverték, mire ő az elnökséget Kun Frigyesnek átadta a teremből el­távozott. Én ekkor bementem s a kapu előtt megáivá, láttam a Széchényi és Wekérle-tér tájékán a nagy csődü­letet. Én azután a Vörös Ökörbe men­tem, ahol a jesztrebiek Kozma Antal ottani lelkészre nézve azt adták elő, * S dőn igy szól: »Ezer ölre hajthatsz egy édes csókkal valakit, mig sarkantyúval félölre sem.“ E hatalommal sok nő visszaél. S mig ügyesen a hűség és gyöngéd­ség mázával vonja be tetteit, titok­ban más cégen ama hölgyek kategó­riájába tartozik, akiket illetőleg igy énekel Shakspere: „Van elég (férj), ki nőjét bizva öleli, nem is gyanítva, hogy halas tavát, mikor nem őrzé, megzsilipelék s legjobb szomszédja: „Nyájas“ úr vala, ki meghalászta.“ De hiába is őrizné, mert Shaks­pere szerint: „Asszonyra zárt hiába vetsz, Akit akar bocsát be ós ki.“ Sőt nyíltan kimondja, hogy: „Ha mind, kinek hűtlen a neje, kétségbe kell, hogy essék: az emberi nem ti­zed része csak kösse fel magát.“ Már most méltóztassék elgon­dolni, hogy a britt szellem király ezt jóval két század előtt mondotta; azóta sokat haladt a világ. Ha Shaks­pere most élne, az emberi nemet a kérdéses felkötésre vonatkozólag leg­alább is öt tized részére redukálná, helyesebben felemelné. „A nő számtalanszor, midőn leg­közelebb van hozzád a legmesszebre gondol.“ így nyilatkozik egy becsületes svéd tudós Althing Krisztián. Ez a hogy őt a Búza-pártiak megverték. Ez­után a pap felkeresésére indultam, a Pfeiffer Gyula házánál beszéltem véle, ahol elmondta az esetet, s kijelentette, hogy nem megy szavazni, mert több inzultusnak magát ki nem teszi. Álta­lában tapasztaltam, hogy a Buza-pár- tiak rendkívüli terrorizmust fejtet­tek ki, Dókus-párti válisztok jelvényei­ket beszedték s zászlóikat össze csa­varva mentek az utcára. Magyar-Jesztreb község egészen Dókus-párti volt a Buza- pártnak ebben a községben egy vá­lasztója sem volt, onnét tehát Buza- párti választó Sátoraljaújhelybe nem jött be. Választási elnök kérdésére: Midőn a v. elnök a Széchényi-térre tá­vozott egy ideig láttam a tömegben, de nem láttam, hogy a IV. pontban megjelölt cse'ekmények valamelyikét elkövette volna, sőt oly csődület volt az utcán és izgalom, hogy ha netalán effélét elkövetett volna, a tömeg ké­pes lett volna őt széjjeltépni, — én ez alkalommal a választási elnököt folytonosan szemmel nem tartottam, de messzebbre távozván, az utcai tömeg elfedte őt előlem, de addig, amíg lát­tam, semmi törvénye'lenességet nem láttam. Iíondrát József és Csorba György gazdaemberek vallják, hogy ők mint vitányi Buza-pártiak a vitányiakkal be­vonulva zavartalanul juthattak a Va­dászkürt elé tanyájukra, sem katonaság, sem senki őket fel nem tartóztatta. Szeghet) Benjamin a Buza-párt erősza­koskodásairól tesz vallomást. Kozma Antal ev. reí. lelkész: Én a szürnyegi tanítóval jöttem egy ko­csin a választás napján. A Rakóczi- utcában a sógrom patikája előtt le­szálltam a kocsiról és gyalog mentem a Vörös Ökör elé s ott azt tapasztal tam, hogy a szürnyegi Dókus-párti választókat, akiket ismerek mert hi- veim — a Buza-pártiak megrohanták, s egy szekeret melyen Kacsó Ferenc, Tassonyi Mihály és id. Tassonyi Mi­hály ültek, erővel elakarták vonszolni, a lovakat melyeket a kocsisom tartott — leverték s a földön is húzták, holott a szekérben ülők tilta­koztak ellene, kijelentették, hogy a Vörös Ökörbe akarnak menni, ekkor én is közbe léptem, azonban valaki egy esernyővel fejen vágott úgy, hogy a sérülés vérzeni is kezdett, amire a további inzultust elkerülendő, a hely­színéről eltávoztam s sógoromhoz Ká­dár Gyulához mentem. Oda jött azután Kacsó István a szürnyegi egyházi gond­nok, én a Klein Pál boltját akartam a nevezettnek megmutatni, ahol úgy ő mint a feleségem is templomi asztal­ * tudós valószínűleg maga is „boldog“ öreg férj volt s fiatal neje hímzett papucskákat viselt lábain. A férjes nők ingatagságára utal Shakspere e szavakban: „Asszony tehát megostromolható, Asszony tehát meg is hódítható, Hisz zsilip mellett sok viz lefoly, S nem tudja a molnár, s könnyű dolog Szegett kenyérből lopni egy karajt. Habár Vulkán díszét különb is hordta már. Lám a régiek legalább tapinta­tosabbak, voltak, mint mi va­gyunk. Ők Vulkán díszének nevezték a Vénusz által felrakott szarvakat. Mi csak egyszerűen szarvaknak hív­juk azokat. Tényleg azonban úgy áll a dolog hogy szarvak már a régiek­nél is voltak ós ez vigaszul szolgál­hat sok megcsalt férjnek a modern világban. Hogy szellemileg jóval hátrább vannak mindenkor, mint a férfiak, kétséget sem szenved. Állítja ezt a jeles báró Knigge. De él ez a nép ajkán is ez egyszerű közmondásban: „Hosszú haj, rövid ész!“ * Most pedig tartom a hátamat höl­gyeim! Bocsássanak meg, már csak azért is, mert én a nősülésről senkit le nem beszélek; nem, különösen azért, mert hiszen rég megmondta Shaks­pere : „Nősülés és akasztás sors ha- tárzata 1“ Kissé udvariatlan a britt költő; de ez nem az én hibám terítéket szándékoztak vásárolni. Ka­csó Istvánnal volt még két szürnyegi ember, névszerint Bodáky István és Gönczy István, akik csak a bolt előtt várakoztak amig én Kacsó Ist­vánnal bementem. A néptömeg azon­ban csakhamar körül fogta a boltot s meg kell ölni, fel kell akasztani stb. fenyegető kiáltások hallatszottak, beverték az ablakot a bolt ajtón, s csak a honvéd őrnagy és a katonaság közbelépése mentett ki a veszedelmes helyzetből, a tömeg azzal vádolt, hogy vesztegetek, pedig még a pénztárcám sem volt nálam, mert azt a feleségem­nek adtam át, mikor a Klein boltjába készült. Én szavazati jogom gyakor­lása nélkül, a tapasztaltak folytán megfélemlítve haza mentem. A szürnyegiek megtámadása reggel fél 9— 9 között, a boltbeli jelenet pedig 10— 11 óra között történhetett. Tudo­másom szerint Magyar-Jesztreben Bu­za-párti választó nem volt, onnét senki nem jött be Búzára szavazni. Kozma Antalné a Klein Pál üzle­tében történt támadásra vonatkozólag a Kozma Antaléval azonos vallomást tesz. Sole Adolf arról a szekérvonszo- lásról vallott, amelyet a Buzapártiak, dacára a rendőrkapitány beavatkozásá­nak, erőszakkal a Vadászkürt felé vittek. Borbély János, Szathmáry József és Dudás János gazdák, kik a kis-toro­nyai Dókus-pártiakkal vonultak be, a Buza-párti tömeg szóbeli inzultusairól, fenyegető viselkedésükről egyező val­lomást tesznek. Előadják továbbá, hogy a Vörös Ökör kapujánál szabad volt a ki- és beközlekedés, csak délután kel­lett ügyelni, amikor kívülről , erős os­tromot kezdtek a kapu ellen. Ők a kapu közelében tanyáztak, megfigyelhették. Belül semmiféle Buza-kiáltás nem hal­latszott, csak kívülről éktelen lárma és döngetés, nehánynak sikerült is betolni a kaput, ekkor nagyobb zűrzavar kelet­kezett, amelynek a katonaság közbe­lépése vetett véget. Dudás János elő­adása szerint, őt ez az ostrom annyira megriasztotta; a Vörös Ökörben az asz- szonyok úgy elkezdtek sikoltozni, hogy fogta magát, hazaszökött s szava­zatát le sem adta. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Helyreigazítás. A közigazga­tási bizottság április havi üléséről kö­zölt tudósításunk bevezető részére vo­natkozólag megjegyezzük, hogy a főis­pán a szolgabirói kivatalok vizsgálatára vonatkozólag a közigazgatási bizottság­ban semmi más megjegyzést nem tett, mint hogy Tokajba egy dijnoknak ki­küldése szükséges, a mit a bizottság magáévá is tett. Ugyanabban a rovat­ban folytatólagosan tévesen jegyeztük meg, hogy az ügyhátrálék nőttön-nő, ez ugyanis csak az ügyforgalomra vonatkozik és ellenkezőleg azon örven­detes és ritka eredményt konstatálta az alispáni havi jelentés, hogy végre sikerült elérni, hogy a központban semmi hátrálék nincs. Minthogy ezen fényes siker csak az előadók megfeszí­tett munkája által volt elérhető, a bi­zottság a főispán javaslatára az elő­adóknak egyhangúlag elismerést sza­vazott. )(Nyugalomba vonuló főszolgabíró. Bárczy Benedek, a sztropkai járás fő- szolgabirája, betegségére való tekintet­tel nyugdíjaztatása iránt folyamodott a vármegyei nyugdíjalapra ügyelő választ­mányhoz. )( A vármegye hivatalos lapja ma megjelent 6. számában közli a bába­tartásról szóló szabályrendeletet, melyet a vármegye bizottsága legutóbb tartott közgyűlésén fogadott el. Ez a fontos közérdeket szabályozó vármegye-tör­vénye, mely most került meghirdetés alá, kormányhatósági jóváhagyás után élétbe lép. — a .Hivatalos Lap«-nak ugyanebben a számában van közreadva a cs. és kir. hadapród-iskolákban az 1901 902. év végén megüresedő és az 1902 903. év kezdete előtt betöl­tendő állami alapitványos helyekre vo­natkozó pályázati hirdetmény is.

Next

/
Thumbnails
Contents