Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-04-03 / 25. szám

Sátoralja-Ujhely, 1902. április 3. 25. (2165.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző á fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Jfjilttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Bíró Fái dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi kivándorlásról. Iszákosság. — A régi céhek. Irta Demeter János. A principiális bajok és mulasz­tások mellé egész joggal hozzá vehetjük azon szörnyű pusztítást, melylyel a városokban és falvakban korlátlanul virágzott alkoholizmus, a népet gazdasági fizikai és morális alapjában gyilkos módon rombolta és rombolja. — Ismeretes min­denki előtt, aki a közéletet nem ma­dártávlatból, hanem egész közel­ről megfigyelte, hogy ezen rom­boló kór mindaddig míg a veszély országosan imminens nem lett, mig ennek következtében aztán a korcsmái korlátlan hitel, hatósági körökön belül szabályrendeletileg rendezve nem lett, óriási mérték­ben előmozdította a nap-nap után terjedő szegénység mellett, az amúgy is rosszúl táplálkozó nép körében, az iszákosságot. Egyes körökben meg a virtus-ivás. Ez szülte az adósságot, a minek vége azután demoralizáció, fizikai és morális elsatnyulás, sok helyütt, a tönk, a licitáció s az ősi telek­ből való szomorú exodus. A 70-es évek története köteteket foglal­hatna magában e szomorú histó­riákról. Növelte ezt a nyerészkedésre alapított takarékpénztárak által de- rüre-borura, boldog-boldogtalannak jótállás mellett, törvényes kamatláb hiányában nyújtott uzsora-kölcsön, mely a mámoros parasztot aztán a jégre vitte. A lavinaszerűleg meg­indult árverezés, az ősi telekbőli rengeteg számú kidobatás volt oka aztán, hogy megszólalt a hatalom kezelőiben a lelkiismeret és bekö­vetkezett nagy későn bár, — de az ősi mondásnak egészen odaillően „saját kárán tanúi a magyar,“ — a korcsmái hitel megszorítása, azután a regáleváltsag és Írott malasztkép — mert gyakorlati haszna nincs — a törvényes kamatláb megsza­bása. Ez a proceszus szülte aztán azon óriási elszegényedést, mely egyaránt sújtotta a kisiparost és parasztot. Nagy, mérhetetlen nagy kár volt az iparosokra nézve a régi céhek megszüntetése. De mikor ezt a plutokrácia követelte. Mert bizony a régi céhek mig egyrészt az ipa­rosok testületi szellemét istápolták, addig másrészt minden tekintetben anyagi és morális támogatására vol­tak az egy szakmabeli iparosság­nak. Megszűnvén a céhek — oldott kéve gyanánt széthullott az iparos­ság, tönkre ment a kisipar, amely pedig ha virágzott és élt igazi éle­tet — csak a céhek idejében élt és virágzott. Az ugyanekkor Ausz­triából beözönlő ipartermékek — a vámterület egysége folytán — adták meg a kegyelemdöfést a még hal­dokló iparnak, s lett az eddigi timár, gubás, cipész stb. napszámos, ka­pás, mig aztán a filokszera kivette szájából e silány falatot is és űzte, hajtotta messze, messze: Amerikába. Fájdalom, de cáfolhatatlan való igaz, ma már úgy áll a do­log, .hogy a kisbirtokos paraszt- gazda, sőt az egész birtokos osz­tály 85 pereentje, a sok kötele­zettség mellett, amely rá nehezedik, tulajdonkép már nem is tulajdo­nosa, hanem válójában csak bérlője földjének. S miután a gazdaosztály hanyatlásával karöltve jár a fo­gyasztóképesség nagymérvű csök­kenése, s az iparosok és kereskedők legnagyobb része künn a vidéken a nép között élvén s gyárakban sem kereshetvén kenyerét, teljesen a földművelőkre vannak utalva. Ha pedig a földmüvelőnépnek nincs fogyasztóképessége az ipari és ke­reskedelmi cikkekben : akkor az iparos és kereskedő lakosság leg­nagyobb része is pusztul. Causalis nexus. Az egészséges falusi embe­rek tömege átváltozik ványadt, be­teges és ingerült lelkű munkás- proletár-haddá; meggyökeresedík bennük azon tudat, hogy örömte- len az ő életük és nyomor leselkedik utánuk; s mert az életből csak a maguk keserves fáradozását és sanyaruságát ismerik, a hazaszere­tet szent és magasztos érzése las- san-lassan kihűl és fagypontra száll bennük s helyét elfoglalja az: „ubi lene, ibi patria“ internacionális kozmopolita elve. Belemélyedve a kivándorlási mánia részleteibe, lehetetlen rö­viden fel nem említenem még két erkölcsi indokát e problémá­nak az anyagiak mellett. És itt csak röviden érintem azon lélek­tani, erkölcsi okokat, amelyek ab­ban állanak, hogy az igazságszol­gáltatás szerfölött drága és ne­hézkes ; a polgári perek évek hosz- szu során való húza-vonája, a végrehajtásokkal kapcsolatos igen nagy költségek szintén ezen anyagi és erkölcsi kimerültséget segítet­ték elő, úgy és annyira, hogy a perre utalt, vagy kényszeritett pa­rasztnépnél meggyőződéssé vált azon tudat, hogy a mai jogszol­gáltatás mellett az igazság kere­sése egyenlő az anyagi megsem­misüléssel. És ez fájdalom nem egészen frázis, hanem a keserves tapasztalatok és az élet által iga­zolt valóság. Másik lélektani oka ezen epi­démiának az is, hogy a kultúra terjedésével kapcsolatosan a mo­dern idők szelleme s ebből kifo­lyólag a gyorsan növekedő vá­gyak kielégítése szinte észrevétle­nül módosította, vagy jobban mondva modernizálta ezen néposz­tály szellemét is. A régi eszmék, a régi nyugodt életnézetek helyét leszorította a modern kor bálvá­nya : az anyagi boldogulás még az erkölcsi épség árán is. S mivel en­nek kielégítése a mi viszonyaink mellett lehetetlenné vált, egy-két példa nyomán könnyen és ter­mészetszerűleg talál ki-utat oda, hova vágyai, reményei hajtják s ahol azokat kielégíteni s megvaló­sítani hiszi és reményli. — április 3. A képviselőliáz ma folytatja a költségvetés és pedig a kereskedelmi tárca megszakított tárgyalását. Ezután a ház napirendre tűzi a konverzionális javaslat tárgyalását s ennek idejére a költségvetési vitát ismét megszakítja. Úgyszintén most kerül a ház asztalára az egy hónapos uj indemniti s csak ha ezt elintézte, jut újból szőnyegre a költségvetés. Katonai előléptetések. Beavatott forrásból közük, hogy az idei mujusi katonai előléptetések a magyar hon­védségnél kedvezőbbek lesznek, mint a közös hadseregben. Az 1894-ben kinevezett honvéd főhadnagyok mind századosok lesznek, sőt az 1895-beliek közül is többen. A másodosztályú századosok közül 1900. május hónap­jában kinevezetteknek a fele lesz első osztályú százados. Az országyülési képviselő válasz­tók lb03. évre érvényes névjegyzéké­nek törvény alapján hivatalból fogana­tosítandó kiigazítására a sátoraljaújhelyi választókerület I. küldöttsége kedden kezdte meg működését Ladmócon, mely alkalommal a körjegyzőséghez tartozó Csarnahó, Kis-Bári, Nagy-Bári, Szőllőske, Zemplén és Ladmóc közsé­gek választóinak névjegyzékét igazítot­ták ki. A küldöttség ma és holnap a Sátoraljaújhely vidéki körjegyzőség­hez tartozó Ruda-Bányácska, Hosszu- láz és Borsi községek választóinak név- jegyzékét igazítja ki. Sátoraljaújhely r. t. város választói névjegyzékének kiiga­zítása e hó 5-, 7., és 8. napjain fog a városházán eszközöltetni. A vizsgálat. — Tizennyolcadik nap. — Sátoraljaújhely, ápr. 3. Tegnap szerdán egy heti szünet után Juhász Andor táblabiró újra megkezdte a peticiós vizsgálat folyta­tását. Jól esett egy kis ünnepi pihenő, annál is inkább, mert a közélet egy jó nagyidőre újra szemlélni kényte­len ezt a kicsinyes politikai huzavo­nát. Csak éppen az a vigasztaló, hogy az a végtelen unalom, amely már elölte e politika iránt a legki­sebb érdeklődést is, lassanként éppen­séggel semmi hatással sincs sem a komolyabb társadalom közéletére, sem a rendes folyású egészséges, tisztes irányú és objektiv politikai fejlődésre. A tegnapi napon tett vallomásokról tudósításunk a következő: * Yaszily József szabómesternek nincs közvetlen tudomása a Vadász­kürtben lévő választóknak itallal és éle­lemmel miként történt ellátásáról. Reg­gel 8 óra után a mikóházai Buza-párti választókkal vonult be zavartalanul a Vadászkürtig, ahol a választók mind le is szálltak és a tanyára mentek. Ek­kor hallotta asszonyoktól, hogy a Vö­rös Ökör előtt fogdossák a Buza-párti szavazókat, odament, ott látta vál. el­nököt, amint egy szekeret feltartózta­tott, nem tudja, hogy hová való szeke­rek voltak, ő közbelépett erélyesen, vál. elnök letartóztatással, csendőrka­pitány levágással fenyegette. A másik feltartóztatást is látta a Vadászkürt előtt. De sem azt, hogy az előző, sem azt hogy utóbbi esetnél vál. elnök szavazót húzott volna le szekérről, vagy tollat cserélt volna, nem látta. Huzamosabb ideig, mig csak el nem mullott, szemtanúja volt e jeleneteknek. Bodnár József csizmadia mester 8 szekér zempléni Buza-párti szavazó­val vonult be szintén zavartalanul. A Wekerle-téren volt, mikor választási elnök feltartóztatott egy szekeret, ő erélyesen közbelépett, de mert vá­lasztási elnök onnan elutasította, a Vadászkürtbe ment, ahol másfél órán át várta, vájjon a feltartóztatott szeke­rén lévő négy szavazó oda bp jön-e? De hiába várt. Nem jöttek. És le sem szavaztak Búzára. Táblabiró kérdése: Miután a már említett négy választó nevét nem tudja, s azt sem tudja, hogy mily községből valók, hogyan képes azt állítani, hogy az illetők a Vadászkürtbe nem jöttek be s Búzára nem szavaztak ? Tanu : Én csak azt ál­líthatom, hogy azon másfél óra alatt mig a kapuban álltam, nem láttam. Bár délután 4 óráig a Vadászkürtben volt, azután sem látta őket. Bevonu­láskor a ladmóci Buza-pártiakhoz csat­lakoztak és velők együtt zavartalanul jöttek be. Borsos István cipész csak hallo­másból tudja, hogy a katonai zárvo­nalak miatt ételt, italt nem lehet be­vinni a Vadászkürtbe, s azt is csak hallomásból tudja, hogy onnan éhség miatt valaki kiszökött volna. Borsos Istvánná a neje már többet is és ér­dekesebb dolgokat is tudott mondani. Ö azt is látta, hogy Schmied Lajos rendőrkapitány is feltartóztatott egy szekeret, azt is, hogy egy ősszbeve- gyült öreg úr egy szekérre felállva egyik kalap mögül kihúzva a vörös tollat, helyébe íehér tollat tűzött, még az assszonyoknak is kínálta a fehér talut. Azt nem látta, hogy választót húzott volna le a szekérről. A szekér tovább vonult a Vadászkürthöz. Tanú 16 éve lakik Sátoraljaújhelyben, de nem tud visszaemlékezni arra, vájjon id. Meczner Gyula volt-e a tollat cse­rélgető öreg úr. A Vörös Ökör ostro­mát is hallotta és látta is. Klein Herman kereskedősegéd sem látta, hogy választót húzogatott volna le vál. elnök a szekérről, csak azt látta, hogy egyik szekeret feltar­tóztatva a gyeplőszárat megfogta. Fél 9 órán túl a hirdetmény szerint a sza­vazók a Rieder-ház előtti kordon mel­lett szállottak le. Hogy mily község­beliek szerepeltek az előző és utóbbi esetnél azt nem tudja. A Wekerle-té­ren is látta a szekér feltartóztatását, amely szekér azonban csetepáté után mégis a Vadászkürt felé haladt tovább. Vál. elnök csak akart lehúzni válasz­tót, de hogy tényleg lehúzott volna azt nem látta. Tomka György szabász tesz a kor­Lapunk mai gain» 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents