Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-03-29 / 23. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Március 29. }(usvét. Falkus márc. 29. Feltámadott! Az Ige, az Eszme az Igazság! . . . Feltámadott! Ebben a szóban az egész emberiség sorsa, jövője van kifejezve! Egy uj világ! Mert hisz ebben a szóban rejlik kétezeréves civilizációnk alapja!.. . Feltámadott! Nem-e az emberi nem örök és halhatatlan szabadsága rejlik e szóban? Igen a mai nagy napot méltán nevezhetnék az emberiség szabadsága ünnepének. Hiszen az eszme, igazság diadalának ünnepe a hus- vét. Mély alázattal és vallásos meghatottsággal ünnepli azért ma a keresztény világ Husvét nagy és szent ünnepét. Ünnepi csend váltja fel a köznapi élet örökös zsibaját és a világ üdvözítője felé irányul az egész keresztény világ tekintete. A bűn és a halál megtört e napon. Krisztus ereje áttörte az enyészet birodalmának falait, megrontotta a hamisságot, a bűnt és feltámadt. Egyetlen szó, de mily sokat mond! . . . Mindenki feleszmél és érzi a mai nagy nap mély jelentőségét. És még a leghidegebb keresztény, a legmegátalkodottabb bűnös sze mében is csillog ma a vallásos benső megindulás, a benső hitbeli életnek és érzelemnek egy- egy könnye, egy-egy drága gyöngye. Feltámadt! E szóban rejlik a mai ünnep minden titka és öröme. Ah, mert megmérhetetlen magasság ez, amelyre feltekintünk, mint szédítő, ragyogó napra, melyben egy Isten dicsősége tündököl. Villám ez, mely a pokolba cikkázot- tan reszkettetve sújt alá. Egy hozsannakiáltás, melylyel az angyalok köszöntik az örök Igazságot. Egy örökké élő, halhatatlan varázsige, mely egy uj és szebb világot, uj teremtést hozott létre és alkotott. Egy mennyei édes TÁRCA. A husVét lelke. Irta : Farkas Dezső. Köröskörül nagy csend honolt, Az őrök jártak fel s alá A sir előtt, a melybe’ egy Istent ragadt a vak halál. Csak teste van a föld alatt, S lelke mennybe költözött, Ott lelve tiszta, szent hazát Az ártatlan lelkek között. S a jó Atyát a trón elé Borulva, hosszasan tiszteié, Majd hallva hivó szózatát, Tekintetét rá emelé : » Atyám ! a küldetést, amit Önként magamra vállalók, Elvégezém : áldásodat Munkámra esdi im az ég . . . Atyám 1 fiad könyörg ime’, Az embernek bocsánatot, Fiad, ki mindent megbocsát, Bár ott lent meggyaláztatott. Bocsáss meg jó Atyám nekik, Hisz nem tudják, mit tettenek, Csak elvakult a föld ura, Nem oly rosszak az emberek. A vérből, mely kiontaték, Egy uj világ kap életet, Ez uj világtól jó Atyám, Ne vond meg óh, kegyelmedet!« >A munka, mely most végbement, A megváltás nagy műve volt, A múltból most eltűnt a szeny, Ki lett törülve minden folt. csók, mely az isteni látnokok a patriarchák és próféták-csodaszép költészete szerint a Béke és Igazság ajakán csattan el. Csodálatos szép zene, Ítélet trombitája, melyben az igazak, az üdvözöltek allelujája harsog, a bűn és az elkárhozottak kétségbeesése, hörögve kiáltoz . . . igazi örök tengelye a világnak, fordulópontja a világtörténelemnek; hite, reménye, alapja a keresztény hitnek. A husvét üunepe : az Istenség határtalanul mély szeretetének soha el nem évülő evangéliuma; ez az emberi halhatatlan lélek drága váltságdíjának ünnepélyes ' égi proklamálása; ez egy új, egy boldog mennyország — örökélet, újjászületésnek magasztos nyitánya ! ... Ez a megváltás nagy müvének ünnepies megpecséte- lése, mennyei hazánk alkotmányának isteni szentesítése. Azért a husvét nagy és szent ünnepe: lelkünk örök és halhatatlan életének záloga és reménységünknek horgonya ! Halhatatlan élet! Lelki ébredés é3 újjászületés! Micsoda édes titkos eszmék ! Ezt hirdetik most az ott künn ébredő természet halmai és völgyei; ezt a tavaszi ég derült homloka ; a nagy természet és az ébredő tavasz is erről regél most. Hiszen a természet temploma is épül már az ő romjaiból. Völgy és halom, liget és mező ünnepi szint nyer, virág illatoz, madár énekel, szelíd fu- valom viszi repesve mindenfelé a nagy örömhírt: Ittr a feltámadás ! Itt az élet! Ébredjetek : életre, munkára, dologra! Úgy mint a nagy természetben: „Isten e legszebb templomában“ minden az égfelé vonz, emel: — ott benn a templom orgonája és a hívek éneke, sóhaja, örömkönye, az oltárok gyertyafénye, az ünneplők ünnepi öltözete szintén hirdetik, vallják az De azt a testet, melybe lent Tűrtél, gyötrődtél oly sokat, Hogy majd ne bántsa durva kéz, Hozd fel, kitárva sírodat.« — Mély csend honolt a sir körül, Az éj felén már tu'haladt, S im fény támadt a sir felett, S a széthasadt sirhant alatt. S a holtra kinzott lábra állt, Körülötte fény terjenge szét, Kiszenvedett arca felderült, Áldásra nyújtva két kezét. Az őrök és az asszonyok, Akik körülte áltanak Siratva a kiszenvedőt, Ijedten térdre hulltanak. Szemök a fényre rátapadt, Lelkűk lett szentté általa — S a mint eltűnt kiáltozák: »Feltámada, leltámada!« S a nagykereszt, amelyre őt Gúnyos kacajjal lelvonák, Nagy fényben ég; borzong a nép, S magasba szállnak az imák. S a mint a hajnal felderült A nép tolongva futkosott, Szorongva, kérdve mindenik A másiktól: mi hirt hozott f — Ki kétkedett, most porba hull, Könyörgve, kérve büntetést, Ki hitt, most mindent elfeled, Gyalázatot és szenvedést. — Mindent feled és elvisel, Kinek szivét hit tölti el, Ez ád erőt a bűn felett És jót a földön ez mivé'. örök, az elenyészhetetleu feltámadást. Feltámadás! Reménye egy uj és jobb életnek! egyedül te vagy képes a földi nyomorúságok közepette az igazság, a becsületesség utjáu bennünket megtartani. Te nélküled, — az örök élet nélkül, — talán felesleges lenne jónak, erényesnek, igaznak, nemesnek is lenni. Reményt és hitet önt az a szivekbe, erőt ad a szenvedések elviselésére bátorságot, ha kell — a mártirumságra, Érzi, tudja lelkünk a titkos misztikumot, hogy immár az erény könycseppjei nem hullanak hiába, mert a feltámadt Jézus felcseréli azokat érdemeiért a megdicsőülés drága gyöngyeivel. A magyar nemzet újjászületése, politikai föltámadása szintén e két halhatatlanság: a nemzeti lélek és igazság győzelmét hirdeti. Mert valamit Krisztus az üdvözítő, a Golgothán és Kálvárián keresztül vezette be az egész emberiséget, tisztította meg és emelte fel az Istenhez, úgy a magyar nemzet is egy letűnt ezredévnek annyi gyászszal, vérrel, kinteljes rosz- szal, szenvedéssel átélt és szenvedett Golgothája és Kálváriáján juthatott csak be a nemzeti életnek újjászületése, a nemzeti feltámadás korába. Csak tűrjünk, dolgozzunk serényen tovább. S ha testvérünk, honfitársunk is az, ki halálra visz, s szivünkbe mártja a tőrt, — reméljünk, hogy még van feltámadás, van még uj élet, szebb jobb és fényesebb az előbbinél. Reméljünk is bizzunk nemcsak, de sőt Őröljünk és örvendezzünk, mert a hazugságot bilincsbe verte ma az Igazság, az Eszme! Sursum corda! Demeter János. Naplótöredékek.* S * — A Zemplén eredeti tárcája. — Közli: Elza. Március 10. Saturnus, Mars, Uranus, Jupiter bolygók, hány is van Istenkém?1 Hét! s én ezt mind be magoljam?! A naprendszer, csillag- rendszer, naprendszer csillagrendszer, nap- és holdfogyatkozás, meteóresés, tudja az ördög! Elég az hozzá, hogy gyűlölöm az astronomiát! Pedig ki is adja elő ?! Ő ő ő és százszor is ő az én ideálom : Barna Béla paptanár! Szikár, barna férfi, most vette fel a papi köntöst, s mily fiatal, vájjon mi vihette rá, hogy lemondott a világi örömökről?! No, ha bele is halok, én kifürkészem ennek okát 1 Március 12. Ismét hozzád menekülök Napiócskára, te vagy a világon a legjobb barátom, nem irigykedel, nem rivalizálsz, nem áskálódol ellenem ! Minden keservem, bajom, örömem meghallgatod és mottod, de erősen szem előtt is tartod, hogy „si tacuisses, philosophus mansisses.“ Mig a többi barátnőm, ha hódításom be* Egy igen kedves és bizalmas barátnőm naplótöredékeit fedoztem fel az írásai között és rendeztem el, úgy hogy egy tárca keretében elférhessen. Előrebocsájtom, a nagy- rabocsült szerkesztőségnek, minden gyöngéd célzás nélkül, hogy a kis barátnőm csípős, mint ogy kis doboz „kaviár“ és szellemű pezsgő, akár egy üveg „francia.“ Most szentimentálisán édeskés is lett, mint a Kug- ler cukor. Apropos! a megnyert Kugler pompás jó volt, köszönet, hála, üdv, az egész szerkesztőségnek, Eh», — március 29. Városi és megyei tisztviselők törzskönyve Minden városi és megyei tisztviselő s a segéd és kezelő- személyzet tagja táblázatos lapot kap, melyet ki kell töltenie s az egyes rovatokban felsorolt adatokat okmányokkal tartozik igazolni. A táblázatos lapon kitüntetendő az illetőnek kora, családi állapota, szolgálatba lépésének időpontja, képesítése s az, hogy fegyelmileg volt-e büntetve, stb. E munkálat célja az, hogy a belügyminiszter a tervbe vett államosítás előtt áttekintést nyerjen az ország összes törvényhatóságainál alkalmazottmunkaerő kvalitásáról, hogy előre megállapíthassa kiket vesz át, kiket küld nyugdíjba és mennyire fog rúgni a nyugdíj összege. E törzskönyv elkészítésére sürgősen felhívta a belügyminiszter Zemplénvármegye törvényhatóságát is. A vizsgálat. — Tizenhetedik nap. — Sátoraljaújhely márc. 27. Husvét ünnepén szünetel a sátoraljaújhelyi politikai huzavona végtelen egyhangúsága. Az apró politikai gyűlölködések hetek óta hangzó unalmas furulyaszava elpihent erre a rövid időcskére. Majd kedden újra kezdődik. Addig is a húsvéti szünet előtt tett legutóbbi szerdai vallomásokról a következő tudósításunk számol be: * Jelenek Ádám földbirtokos mint Dókus-párti bizalmi férfi működött az első szavazatszedő küldöttségnél, a vármegyeháza nagytermében. Reggel 8 órakor vál. elnököt már a teremben találta. Azt meg nem figyelte, hogy a vál. elnök a délelőtt folyamán hányszor s mily időre hagyta el a helyiséget. Tanú az utcán meg nem fordult. Mindkét párt bizalmi férfiai egyenlő jogokkal közlekedhettek a szavazóhelyiségben, amely jogot a Buza-pártiak mindig jobban igyekeztek kihasználni, így Rein István, a Buza-párt mozgó bizalmi f rfia karonfogva a szavazó asztalig kisérte a választókat, erre tanú fel is hívta a vál. elnök figyelmét. Veress Károly vasúti vendéglős megfordult délelőtt 11 órakor a Buza- párt tanyáján a Vadászkürtben, panaszkodtak, hogy nem kapnak enni, inni. Mikor én akartam venni sört, a Buza- párt egyik bizalmi férfia azt mondta, hogy nem tudnak semmit kapni, mert szélem el, öröm helyett sírnak, viszont, ha bánatomat panaszlom el, köny helyett rajtuk a káröröm szimpto- mái jelentkeznek. Mert ők a kárörömnél igazabb örömet nem ösmernek. Én biz’ más anyagból vagyok gyúrva, ugy-e Napiócskám?! Nekem egyelőre elég öröm az is, ha a táblán rajzolom a napfogyatkozást s Béla (a napom!) hozzám simáivá, igazgatja a fogyatkozást (ez meg én vagyok!!) Mert mennél jobban perzsel a nap sugaraival, annál jobban fogyom, s olvadok én. Mert „a szerelem visz a sírba“ epeszt, sorvaszt, gyötör! . . . Mert tudod Napiócskám, én 15 éves buksi eszemmel azt képzelem: papnak, apácának, férjes asszonynak, csak a kötelékét szabad szeretni! Mert ha mást szeretne, ments Isten! akkor kötelet kapnának. Ugy-e ?! Március 18. Így nincs semmi reményem, hogy Barna Béla valaha enyém lehessen, hisz ő pap s miattam tenné le a köntöst, mikor már ki is sütöttem, hogy egy épp ily „szőke- fürtü, kékszemü szilfid“ miatt, mint amilyennek engem mondanak, ott hagyta a csinos civil ruhát, s mint „boldogtalan szerelmes“ felváltotta a papi sleppel s Isten szolgájává szegődött. Erős jellem.Viszontszerelemre nem talált s igy elkeseredésében, mint Kart- hausi, mikor már elszánta magát az élettől megválni, meghatva egy zsoltártól megtér, és a költő szavával élt: „csak az önzőnek nincs vigasztalása e földön“ ... így még jobb szeretem őt,
