Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-08-18 / 33. szám

1901. augusztus 18. Melléklet a „Zemplén*1 33. számához. totypja volt Lónyay Menyhértnek. Úgy gon­dolkoztam tehát, hogy politikai levelezéseit, melyekre kiválóképp volt szükségem, a család levéltárában feltalálom, mivel azok mostanig sincsenek kiadva; egyáltalán pedig a Lónyay Zsigmondra vonatkozó adatok összegyűjtésével némi csekély szolgálatot véltem tenni prot. egy­házunknak és a történeti irodalomnak. E nagy ember élete és működése, ugyanis, még most sincs kellően méltatva. De másfelől úgy vé­lekedtem, hogyha e tekintetben célt nem is érek, lehetetlen, hogy kutatásom teljesen eredmény­telen legyen, mert tudtam, hogy a család az első foglalásu családok közé tartozik, tagjai min­dig fontos szerepet vittek hazánkban, az ily csa­ládok levéltárában tehát kell lenni egy csomó történeti anyagnak, talán a becsesebbek közül is. Habár közvetetlen törekvésem célt nem ér is — mint a méh a változatos virágú mezőkről — én is hazatérhetek egy-két virágporral.Úgy gon­doltam végül, hogy e levéltár nincs kiaknázva. Neves történészek, mint Deák Farkas, időztek ugyan Deregnyőn, de, mint tudom, inkább a család körében való szórakozás végett. Tervemet a múlt hetek egyikén valósítot­tam meg s pár napot a deregnyei levéltárban töltöttem, az érdemes család tagjai meg nem hálálható szívességgel nyújtottak eszközt törek­vésemhez. Most, a mikor itthon vagyok és soraimat az én csendes parókhiámon papírra vetem: egy gondolat, egy érzés tölt el, hogy napi szakadat­lan és fáradozó kutatásom nem volt meddő. Köz­vetetlen irányban egy lépésre sem haladtam ugyan, mert a Lónyay Zsigmondra vonatkozókból semmit sem találtam — úgy veszem észre, hogy e férfiú iratai, vagy a leleszi, vagy a pozsonyi káptalan levéltáraiban vannak — de másfelől te­mérdek b. anyagot leltem más irányban, bár bi­zony rövid ott időzésem alatt a levéltárnak csak egy részét kutattam át. Mivel az érdemes grófi család oly szives és oly bizalmas volt irányomban, hogy nem lévén időm az összes anyag lemásolására egész nyaláb iratot bocsátott rendelkezésemre, majd lesz időm — ha Isten éltet — ezeket a különféle folyó­iratokban is közölni. Most csak tájékozásul a deregnyei levél­tár gazdagságára vonatkozólag felemlítem, hogy találtam egy kuruc naplót, melyet egy II. Rá­kóczival és társaival bujdosó hazafi vezetett; kezdődik 1711-től, magában foglalja 7 év esemé­nyeit. Körülbelől 50 iv kézirat. Tudtommal soha sem lett kiadva. Találtam több eredeti levelet II. Rákóczi Ferenctől, Bercsényitől, Lónyay Annától, Kemény erdélyi fejedelem özvegyétől. Galambos Ferencnek, Deregnyő egykori urának, Rákóczi bizalmas emberének több levele jutott kezemhez. Felfedeztem az 1805-iki nemesi felke­lésre vonatkozó több okmányt és levelezést. Művelődés szempontjá ból igen becses számos vég­rendeletet a XVII. és XVIII. századból. Szemere Pál egy érdekes, eddig kiadatlan költeményét, Kazinczy Gábor német leveleit élete végső évei­ből. Budai Ezsaiásnak, a nagy történésznek, egy Lónyay Gáborhoz, Ung és Bereg egykori admi­nisztrátorához, s a sárospataki főiskola főgond­Őfelsége kérdései igen kimértek s ha oly­kor egy-egy kérdezett az udvari boroktól fel­villanyozva talán többet akarna mondani, mint a mennyit lehet, a király tovább lép a követ­kező alakhoz. Az időjárás, a termés, az ország­gyűlési teendők kerülnek szóba. A volt kato­náktól megkérdezi a felség: melyik ezredben szolgáltak? egy-egy nevesebb Írótól; min dol­gozik most ? stb. A király az ebéd utáni szerkelenél még a minisztereivel is csak lappaliákról beszél. A legkorrektebb „gentleman“ Európában, aki maga fölött is tud uralkodni. Mindent a maga helyén tesz, mindent a maga kellő formájában. Egyet­lenegyszer gyanakodtak delegációnális fogadta­tás után, midőn Bánffyval kissé félreállva a társaságtól, hosszasabban beszélgetett s kétszer is kezet fogott vele bizonyos időközökben. — Sokért nem adnám, ha hallhatnám, miről beszélnek, — mondá egy kiváncsi dele­gátus. — Nagy dolog lehet. Később aztán erről is kisült, mi volt: Bánffy kivállogatta nagy firtatásokra. Hát .a király bizony azt kérdezte tőle: — Ön még mindig köhög? — Már én igy köhögök, felséges uram, holtig. — Kívánom, hogy még igen soká köhögjön. Azt se kell hinni, hogy a király kérdé­seire a kérdezettek mindig úgy válaszolnak, a mint a feleletek a lapokban megjelenuek. Sok szellemes mondást gyártottak már utólagos en­gedetem mellett, (H-s.) nokához Írott levelet, mely egyháztörténeti szem­pontból érdekes. A diplomatikai csoport azonban a legbecse- sebb. Okmányok és diplomák vannak száz számra • 1325-től egész korunkig. Itt is számos feljegy­zést tehettem volna; de megvallom, hogy a leg­régibb diplomák olvasása és értelmezése terén nincs elég jártasságom. Majd akad olyan is, a ki e csoportra is ügyet vet. Most, a mikor Zemplénvármegye történetéhez gyüjtetnek az ada­tok, ez anyag felhasználása is megérdemelné a fáradságot.* Végül megemlítem, hogy a deregnyei le­véltár valaha két Ízben is volt rendezve. Talál­tam ugyanis egy egész régi és egy újabb proto- kollumot. Az első kötetlen, az utóbbi két vas­kos kötetben. A protocullum ,,fasciculus“-okra hivatkozik, de sajnos ezek a fasciculusok vala­mely kéz dulásának nyomait viselik magukon, mert a jegyzékből alig találhatók meg az iratcso­mók vagy azok tartalma össze-vissza hányatott. Számos kötetből állanak Graven Lajosnak, az ; egykori lengyel menekült főurnak, később a Ló- ! nyayak jószágkormányzójának lengyelül irt po­litikai kéziratai. Ezekre a lengyel tudományos Akadémia vethetne ügyet. En rendkívül örülök, hogy pár napot kedv­telésemnek szentelhettem, közvetetten forrásból merítvén. Péter Mihály. Vármegyei ügyek. Hadik Béla gróf, mint elnöklő főispán f. hó 12-én d. e. 9 órakor mutatkozott be a t. vármegye közigazgatási bizottságnak. Főispáni elnöki székéből igaz és benső örömmel üdvö­zölvén a kb. tagjait, egyszersmind a közügyek intézésében szives támogatásaikat kérvén : a maga részéről kijelentette a főispán, hogy reá nézve a mai alkalommal kezdődik a munka korszaka, de egyúttal a kötelesség is, hogy a mit székfoglaló beszédében ígért, beváltsa. Tar­talmas, lendületesen elmondott megnyitóját, me­lyet e szavakkal végzett: „Fel a munkára 1“ telke­sen megéljenezték. ,,A vármegye bölcsei és öregei“ együtt a »tekintetes közigazgatási bizottság* nevé­ben Meczner Béla kb. tag válaszolt az elnöki beköszöntőre, szive mélyéből üdvözölvén uj el­nöküket, Hadik Béla gróf főispánt, biztosítván őt mindnyájok támogatásról és arról, hogy a mikor e terem küszöbét átlépik, kint hagynak minden párt- és felekezetbeli elfogultságot; vé­gezetül pedig, élénk éljenzések közt, az ég ál­dását kérte, hogy siker koronázza a kőzügyek körül együttesen folytatandó fáradozásaikat. — Ezután hozzá fogtak a napirendre kitűzött ügyek tárgyalásához. — Már e bemutatkozó al­kalomnál kellemesen tapasztaltuk, hogy az uj főispán szerencsés tapintatu az ellentétes felfo­gások összeegyeztetésében nemcsak, de, mint mondani szokás, erős kézzel tartja az elnöki gyeplőszárakat is. És kifáradhatatlanul. — D. u. V22 órakor jutottunk el az ülés végéhez, me­lyet a főispánnál 20 vendégnek felszolgált ebéd követett. Kossuth-szobor-mulatság. Szinnán — Írja levelezőnk — f. hó 25-én rendezik az első táncmulatságot a vármegye székvárosában fel­állítandó Kossuth-szobor javára. A büvészeti előadás megtartására Tolnai Simon hírlapíró és kiváló szalon-bűvészt, a „Spiritizmus és bűvé­szet“ cimü lap szerkesztőjét, kérte fel a rende­zőség. A tervezett mulatság rendkívül érdekes­nek és vonzónak ígérkezik ; tekintve pedig a cél magasztosságát, bizonyára élénken látogatott is tesz a mulatság és bizonyos, hogy sem er­kölcsi, sem pedig anyagi siker tekintetében nem fog kudarcot vallani a szobor-bizottság fá­radozása. A viravai gk. esperesi kerület pap­sága a papi „corona“ jegyzőkönyvéből kelte­zett, a kerületi esperes, mint elnök és a kerületi jegyző aláírásával ellátott alakban beadványt in­tézett a t. vármegye közig, bizottságához és nagy általánosságban szóba hozván a közmunka-kö­telezettség ledolgoztatása, evvel kapcsolatban a vasárnapi munkaszünet meg nem tartása terén tapasztalható visszaéléseket, nemkülönben azt is, hogy a községekben teljesített körjegyzői privát munkák díjazásánál a vármegyei törv ényhatóság részéről életbe téptetett díjszabások szem elől té­vesztetnek; mindezekért tehát vizsgálat elrendelé­— • Fáradság: mellékes; de a ráérő idó: ez az a- min múlik a dolog. Szerk, sét kérték. Hosszas és ismételten ki-kiujult eszmej csere után, melyben az vitattatott, hogy az egyházi és felekezeti iskolai ügyek tárgyalására’hivatott „gk. esperesi corona“-nak távolról sem lehet jog­köre közigazgatási ügyek tárgyalásával foglal­kozni - elfogadtatott végre a főispán indítványa, hogyt. i. a beadványt aláirt két lelkészt „magán panaszosának tekintették, a vizsgálatot elren­delték s annak foganatosításával megbízták az alispánt, oldala mellé kirendelvén a t. vármegye főszámvevőjét is. Pánszlávizmus, vagy ruténizmus ? Az alispán évközi jelentésében, melyet a f. hó 12-én tartott közigazgatási ülésen olvastak fel, szintén foglalkozott a „Zemplénéből ösmert famózus viravai gk. esperességi határozattal, melyben Felvidéki munkatársunk a pánszláv izgatásnak arcátlanságát látta. Matolai Etele al­ispánunk, ki ezt a dolgot a hivatalos ügyiratok­ból ismeri, nem a pánszlávizmus, hanem csak a ruténizmus tüneteit ösmerte fel a viravai hatá­rozatból, bár akár igy, akár úgy nevezzük is a tünetet, tehetetlen a felett meg nem botrán- kozni. Tartozunk vele az igazságnak és nyil­vánosságnak, hogy közigazg. bizottságunk is az alispán ítélete szerint minősítette az esetet s mint olyat — tudomásul vette. Elvi jelentőségű határozat. A sáros­pataki főiskola tanárai folyamodtak, hogy fize­téseiknek az a része, mely nyugdijaikra levona- tik, mentessék fel a IV. oszt. kereseti adó fize­tésétől. A közig, bizottság f. hó 12 iki ülésén a folyamodásnak helyt adott, a kir. pénzügyigaz- gató ellenben fellebbezett. így a kérdés felett most a közigazgatási kir. bíróság fog dönteni. A közadók befizetése (75,382 K. 12 f.) a f. év július havában annyiból kedvezőtlen volt, hogy 5,409 K. 59 f.-el kevesebb folyt be, mint a múlt évi júliusban. Kevesebb a befizetés (8296 K. 05 f.-el) úgy, is, ha a f. évi jan. hó 1-től júl. 31-ig befizetett 715,989 K. 03 f.-t ha­sonlítjuk össze a múlt év első felében teljesített befizetéssel. A hátrálék azonban most júl. 31-én (1,416,991 K. 04 f.), kevesebb 89,865 K. 64 f.-el mint volt az 1900. évi júl. 31-én. Hátrálékos ebadók. Most, hogy júl. hó 1-ével az ebadó-számadásnak új éve kezdődött az 1900—1. évről befizetetlenül maradt ebadók­ról szóló kimutatásokat benyújtotta alispánunk­hoz a főszámvevő. A hátrálék 1—11. számlán összesen nem kevesebb, mint 17,633 K. 89 f. éspedig: 1. A szerencsi járásban A tokaji „ Az újhelyi „ A bodrogközi „ 5. A gálszécsi „ A nagymihályi „ A varánnai ,, A homonnai „ A szinnai ,, 10. A sztropkai „ .Sátoralja-Ujhelyben l—il. 17,633 K 39 f. Az alispán intézkedett, hogy a tetemes összegre felszaporodott hátráléknak'behajtatásá- ról gondoskodjanak Ujhelyben is a járásokban is az arra hivatottak. Az emberegé*zségügy állapota vár­megyénkben a f. évi július hó folyamán rossza- bodott. Járványban megbetegedett 760 embar, elhalt 182. A fehér papok ,,Fejszés-tanyá“-ján, hol egy fedél alatt nem kevesebb, mint 82 (mondd: nyolcvankét) gyermek szorong,, a vör- heny pusztít. Ugyanott 59 a tanköteles gyer­mekek száma s mert nincs iskola, Helmeczre és Leleszre járnak iskolába, onnan hozták maguk­kal a vörhenyt is. — Az elmebajosok száma vár­megyénkben 315, vagyis minden 8—900 lakos között találtaíik egy elmebajos. Az állategészség július havi állapota vármegyénkben tűrhetően jó volt; Szt.-Márja ha­tárában a kubikosok lovai közt talált takony­kóros lovak kiirtattak. — A főszolgabirák utasit- tattak, hogy a körjegyzőségekhez tartozó kis községekben gondoskodjanak külön külön mar­halevél kezelőkről, megjegyeztetvén, hegy lelké­szek és tanítók a kezeléssel meg nem bízhatók. A közforgalom úgy az állami, mint a törv. hatósági közutakon akadálytalan volt az elmúlt július hó folyamán is egész vármegyénk területén. — A kir. államépitészeti hivatal személyi és dologi járandóságainak évi átalányául 6000 K. összeget hozott javaslatba a közig, bizottság. Elemi károk. Vármegyénk területén eb­ben az esztendőben 23 község szenvedett na­gyobb elemi károsodást. 2477 K 52 f. 1475 K — f. 1762 K — f. 3238 K 28 f. 1953 K 09 f, 940 K — f. 729 K — f. 2489 K — f. 278 K — f. 1024 K — f. 1271 K — f.

Next

/
Thumbnails
Contents