Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-08-11 / 32. szám
Megállók előttöb és elmerengek rajtok . . . s a lelkem megtelik édes fájdalommal, bánatos gyönyörrel . . . Te ház, a melyben valamikor testvérek vig kacaja és a szülők égi boldogsága lakott és te másik ház, a mely csak a szenvedésnek voltál tanúja, — most egyformán üresek, gyászosak vagytok nekem mind a ketten .. . Hasztalan néznek körül a szemeim: sem szülőt, sem testvért nem látok és sohasem is fogok látni a falaitok között. Testvérek és szülők mind-mind sírban nyugszanak Hol, merre? Ki tudDá megmondani!? Hantjaikat nem mutatja jel, nem őrzi kereszt; a mi volt, rég elkorhadt, újat senki sem tűzött a helyébe. Oh, ha tudnám, merre pihentek, de szívesen fölkeresnélek s de szívesen simám ki ott magam! . . . Te gyors, világot beszáguldó szellő, kapd szárnyaidra, vidd magaddal és, ha sirjokra találsz, zokogd el fölöttük bánatom! . . . Te édes templom, a melyben először tanultam meg az imádkozást s a melyben először tört a felhőkön túlra buzgó, énekem, — fogadj ismét szívesen magadba! Akármiben megváltozhattam, de buzgóságban, hitben, istenfélelemben most is a régi vagyok. Egykor megenyhült, megbékült lélekkel távoztam oltárodtól, most nemkülönben megnyugvást lelek előtte. — Szép templom, vajha még sokszor nyújthatnál hívednek vigasztalást! . . . Elemi tanulmányaim szerény iskolája, fölkereslek téged is! A hajdani, barátságos épület vagy mindig s derék, jó tanítóid is ugyanazok. Kellemes gyermekkori emlékek csarnoka és jó mesterek, jó embereim, köszöntelek! Beh örömest volnék még egyszer a növendéketek s beh örömest hallgatnám el még egyszer tanitástokat 1 . . . Távol tőletek s hozzátok közel mindenkor hálás érzéssel gondolok reátok . . . Te kedves temető, bus otthona az elköltözőiteknek, megilletődve lépem át kapudat. . . Fájdalmasan érint, hogy a mióta utoljára láttalak, olyan nagyon megszaporodtak a halmaid. Oh, te telhetetlen, falánk Moloch, mindig éhes gyomor! Alig, hogy jóllaktál és már is kérsz uj étket, uj áldozatot! ... Itt az özvegy anya egyetlen büszkeségének, egy sokat szűkölködött s csak reményben gazdag ifjúnak a hamva pihen, ott egy szeretettel teli anyai és hűséges hitvesi szivet takar rögöd, amott egy legjobb apa, férj és legnemesebb lélek várja méhedben a föltámadást ... És még hányán, hányán aluszszák és fogják aludni kebleden örökké tartó álmukat! ? . . . Mondják : egyik-másik testvérem is itt nyugszik valahol. Talán épp e besüppedt sirhalom alatt, vagy odább azok valamelyikében!? Nem tudom. De bárkire nehezednek is e bedőlt, puszta, sivár hantok, én megsiratom ... És a mint bejárom utolsó zugolyod is és el-elnézem sirdombos meződet, lelkemen az elmúlás fájdalma rezeg át . • . Néma földdomborulataid mindennél hangosabban beszélnek a pusztulásról, az enyészetről. Szobron, kereszten, fejfán: mindenütt e két szót olvasom: „Memento móri!“... Kegyetlen intelem, szomorú valóság! . . . Igen: meghalunk mi is : ki előbb, ki utóbb. Mindnyájunknak kikerülhetetlen, közös sorsa: a megsemmisülés, a halál. Mert a széles, nagy földkerekségen enyészetes, múlandó minden, csak a múlandóság, az enyészet örök ... De nem zavarlak tovább. Porló lakói az enyészeti honnak, áldás reátok és te gyászos temető, béke veled! . . . És most, kedves ismerősök, jóakarók, barátok, rokonok, hadd. legyen szavam hozzátok is! Nyájas, őszinte emberek vagytok, mint a milyenek voltatok is mindig; a lelketek tud érezni, szivetek szeretni s én ezért nem bírlak feledni és ezért kívánkozom úgy utánatok. Úgy, jMint a madár a fészkére, Szomjas vándor hűvös érre, Mint a gyermek anyaölbe* . . . Ah, mit ér a világ minden kincse, fénye, ha csupán hiú önzés, rideg udvariasság és fagyos szeretetlenség jár a kiséretökben! ? Szeretet és jó szív édesítik meg az életet. Ezeket látom, tudom bennetek: ezért szeretlek annyira és ezért olyan határtalan a boldogságom, ha közietek vagyok. Veletek csak örülni tudok, körötökben még a fájdalom is édes, jól eső . . . Ugyde kicsoda mondhatná el és sorolhatná föl mindazt, a miért olyan drága, olyan óhajtya óhajtott vagy nekem, áldott szülőföldem!? Én csak azt tudom, hogy nélküled sohasem ismertem volna meg a valódi örömet és ha te rólad kellene lemondanom, a legszebb örömről mondanék le. Oh, hogy tőled újra meg kell válnom!... Válók, de nem a magam jószántából, hanem mert válnom kell! Dúlt, gyötrelmes kebellel teszek e kénytelenségnek eleget, ámde azzal a kijelentéssel, hogy vessen engem a végzet a sárteke bármely tájára s kénye emeljen föl bár a legmagasabbra, vagy sújtson, tiporjon le a hitvány porig: a szivem érted mindig és mindenütt dobog s az ajkam érted eker imát re- beg! .. , Kerekes Pál. Közgazdaság. Aratók ünnepe. Goethének 2A kincsásó« cimü költeménye ezzel a verssorral végződik: »Vesződséges hetek, vig ünnepek, Legyen a jövő varázsigétek!« Szakasztott e szavak szerint kívánja a földmi velésügyí miniszter mint a gazdasági egylesü- tek elnökeihez intézett leiratában kijelenti, hogy az aratás hetei igy végződjenek : »keserves nehéz munka után vig ünnep.« A gazda, anyagi viszonyaihoz mérten, rendezzen vig ünnepet mindazoknak, kik szántóföldjét megmunkálni, az aratás áldását betakarítani segítettek, az aranymaggal telt ka'ászokat szérűbe hordták. A földmiv. ügyi miniszter e gondolatával csak ősi szokásrhoz vezet ugyan vissza, melyet azelőtt a nagybirtokosok gyakoroltak ; ámde ez a szokás a rómaiak Szaturnáliáirá és Luperkáliáira emlékeztet, azokra a megvendégelésekre, melyekben a földkerekség büs ke leigázói, önmaguk humorteljes ironizálásával, általuk személyesen kiszolgált rabszolgáikat részesítették. Nálunk megetették és leitatták a robotolókát, a munkára kényszeritetteket. Bizonynyal nagy része volt az avitikus .áldomás« ajándékozásában a jószívűségnek és nemes érzésnek is ; de az alárendeltekben, a jóbágyokban ébren akarták tartani azt a tudatot is, hogy mindenben, jóban és rosszban csak az ,urak«-tól függnek. Dicsőséges szabadság- harcunk epokája ezt persze megvá toztatta; megvendégelés helyett pénz- és egyébb ajándék jött divatba, melylyel a munkaadó az aratás befejeztével a kialkudott munkabéren felül a munkást megjutalmaz tu. Ez azonban csak hideg megalkuvás volt a saját előkelő hajlamokkal, leereszkedéssel telt köszönet, melyet alamizsna alakjában adtak, mely a helyett, hogy a szociális közeledést egyengetné, világosan rámutatott a birtok és munka közt tátongó szakadékra. A modern Magyarországba, melyet a törvényes jogegyenlőség szelleme kell, hogy áthasson, az elismerésnek ez a második neme melynél a munkást felemelő mozzanat, a munkaadóhoz való közeledés elesett, s közvetve adott »borravaló« által pótoltatott : épenséggel nem illett bele. A lealacsonyitás,. melyet a korábbi szokás szabadokból és nem szabadokból való struktúrája folytán magában rejtett, el van hárítva már. És miután alkotmányszerűen többé nincsenek »született« urak és »született« szolgák : csak a legjótékonyabb, a legnagyobb mértékben lelkesítő hatása lehet azoknak az aratás régi örömeinek a felújítása, a miket munkaadó és munkás, gazda és arató közösen élveztek. Nemesitő mind a két félre nézva. Az egyik léi mindjobban megérti, hogy csak azt téríti vissza, a mit munkaproduktomokban már kapott; a másik fél pedig emelkedett öntudattal érzi, hogy az emberi méltóság és a gaz dasági önrendelkezési jog teljes értékét kiadják neki. Legőképpen pedig mind a két félnél mindinkább tisztul annak megismerése, hogy a társadalom minden része egyenlő módon csak a munkától függ; hogy az úri kabát, parasztgunya és munkás-zubbony egymásra vannak utalva ; hogy társadalmi ellentétek modern államban nem közvetetten természetes előfeltételekből, hanem túlnyomóan mesterséges és rosszakaratú makinációkból erednek. Ennek ismeretéből pedig, mint egy önmagától kell kiorganizálódnia a munka demokráciájának, mely az egység legerősebb kötelékét csavarja a nemzet köré; a fényes fejlődés és hosszú élet legerősebb biztosítékát nyújtja neki. Igen a magyar népiélek, a magyar parasztosztály jellemének helyes méltatásába nyúlt visz- sza Darányi Ignác dr. földmivelésügyi minister a magyar földön divatját felejtett aratás régi ünnepeinek felújításával, melyek a munka glorifl- kációját kell, hogy képezzék, s ezzel hathatós védelmet teremt az osztályokat egymás ellen Izgató agitáció ellen. Nemzeti kincsásás a földmivelésügyi miniszternek ez a legújabb ténye. A Zemplént ármegyei Gazdasági Egyesület szőlészeti és borászati szakosztálya e hó 16-án délután 4 órakora vármegyeháza kistermében ülést tart. Gazdaközönségünk figyelmébe. A Borsodmegyei Gazdasági Egyesület azon célból, hogy a vármegyei sörarpatermelés fokoz- tassék, a saját kebelében egy sörárpatermelő és értékesítő bizottságot alakított, melynek célja le- end különösen a kisgazdák árpáit összegyűjteni, azt rendesen osztályozni, tisztítani s kiegyenlített állapotban és nagyobb mennyiségben a lehető legjobb áron értékesíteni. A bizottság a rendelkezésére adott árpákat a »Miskolczi Hitelintézet« miskolezi közraktárában fogja kezeltetni, s e célból az intézettel meg egyezésre jött a kezelési költségekre nézve, a melyek a következők lesznek : Beraktározási dij egyszer s mindenkorra métermázsánkint ..............................................4 fillér. Kiraktározási dij egyszer s mindenkorra métermázsánkint ....................................7 » Kiöntés métermázsánkint ......................2 » Külön vegyítés métermázsánkint ... 2 » Fekbér az augusztns 21-iki sörárpavásártól számítva havonkint és métermázsánkint l’/2 ,, Biztosítási dij minden 100 kor. érték után havonkint ..........................................4'|2 » A motorikus árpatisztitó használatáért kalászollóval vagy anélkül, a géphez hordással és elvitellel együtt métermázsánkint . 24 „ A Hitelintézet a raktárában elhelyezett árpákra az élték 70°/o-anak megielelő előleget ad, 6% kamat mellett. A bizottság rendelkezésére bocsájtandó árpák a »Miskolczi Hitelintézet« közraktáraiban Mis- kolczra küldendők a Borsodmegyei Gazdasági Egye-ület árpaértékesitő bizottsága címén, a hol azok bármely napon átvétetnek. A beküldendő árpa az egyesület titkári hivatalához Miskolcz (Vármegyeház) bejelentendő. A Borsodmegyei Gazdasági Egyesület ezen sörárpa értékesítő bizottság alakítása által mó dot óhajt nyújtani a gazdaközönségnek, hogy kisebb mennyiségű, de jó minőségű sörárpáját jó áronétékesithesse. Ä bizottság működése azonban csakis akkor lehet eredményes, ha kisgazdáink azt a saját jól felfogott érdekükben pártolni fogják. Minden egyéb felvilágosítással az egyesület titkári hivatala Miskolcz (Vármegyeház) készséggel szolgál. Városi és községi ügyek. * Valkóvszky Elek Sátoralja-Újhely rt. város pénztárosa Máramarosból, hol négy heti szabadságát élvezte, visszaérkezett és átvette a pénztári szolgálatot. * Versenytárgyalás. Ifj. Meczner Gyula h polgármester, Sátoralja-Ujhely r. t’ város képviselőtestületének határozata folytán a város majorsági beltclkén építendő iroda és raktárhelyiségek munkálatai kivitelének biztosítása cétjából e hó tizenkettedikének d. e. 11 órájára a városi számvevő hivatali helyiségében tartandó zárt és szóbeli ajánlati versenytárgyalást hirdet. * Állami anyakönyvi statisztika. A sátoralja- ujhelyi állami anyakönyvi hivatalnál 1901. aug. 3-tól 1901. aug. 10-ig a) házasságot kötött: 1 pár; b) kihirdettetett: 4 egyén ; e) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 12 esetben; d) elhalálozott: 7 egyén. Vármegyei Hivatalos Rész. 674 sz./főisp. 901. T. Zemplén-vdrmegye főispánjától. Pályázati hirdetmény. A homonnai közkórházban lemondás folytán betöltendő igazgató-főorvosi állásra, a melylyel 1200 korona évi fizetés van egybekötve, pályázatot hirdetek. Pályázni szándékozók fölhivatnak, hogy szabályszerű minősítésüket igazoló, felszerelt kérvényeikot hozzám ezen hirdetmény keltétől számított 30 nap alatt nyújtsák be, mivel későbben érkező folyamodványokat figyelembe venni nem fogok. Sátoralja-Ujhely, 1901. július hó 23. 3-3 gf. Hadik Béla, s., k. főispán, T. Zcmplénvdrmegye igazoló választmányától. 16421/sz. Hivatalos hirdetmény. Az érdekeltek tájékoztatása céljából közhírré teszem, hogy a vármegye igazoló választmánya a vármegye legtöbb adót űzető bizottsági tagjai 1902-re érvényei bízandó névjegyzékének kiigazítása céljából üléseit folyó évi augusztus hó 16-ik napján, esetleg a következő napokon is délután 2 órakor a vármegyeháza kistermében fogja megtartani. Az adóhivatalok részéről a névjegyzék kiigazítása céljából bemutatott kimutatások az 1886 évi XXI. t. c. 25 §-a értelmében betekintés és a netalán szükséges felszólalások megte- hetése végett a vármegye irattárában közszemlére kitétettek. Miről a felvételre jogosultsággal biró legtöbb adót fizetők azzal értesítettnek, hogy a .névjegyzékbe leendő felvétel iránti kérvényeiket írásban, az igazoló választmányi ülés megkezdése előtt adják be, vagy előszóval az ülés folyama alatt annál is inkább tegyék meg igazolt észrevételeiket, mivel az elkésetten beadott, vagy tett felszólamlások figyelembe vétetni nem fognak.
