Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-12-29 / 52. szám

1931. December 29.

I. Melléklet a „Zemplén11 52. számához

Említem, hogy az ok a fogyasztási szövetkezetek egész halmaza.

Nem ismerem ezek ügyét Zemplónvármegye egyéb járásaiban, hanem a bodrogköziben tanulmány tárgyává tettem és ily módon ahhoz a konklúzióhoz juték el, hogy ezek az úgynevezett „fogyasztási“ szövetkezetek bizony egy — krajcárt sem, vagyis két fillért sem jövedelmeznek az illető uraknak ! !

Értem pedig mindazokat, a kiket illet, ösz- szesen és egyenkint.

Mert fenn kell tartaniok egy egész igazgatóságot, felügyelőket, elárusítókat, könyvelőket, helyiséget kell bérelniük és azonkívül a sok „regie“-t fedezniük, mely alatt fűtést, világítást, jégvermet, stb. stb. értünk. És csak ezután következik a — portéka. Ezt pedig, tudtommal, sehol sem adják ingyen.

Az illető birtokosok tehát nem adhatják, következésképp nem is adják oly olcsón a bort, sört, pálinkát, cérnát, tűt, tintát, tollat, túrót, szalámit s tudja Isten mi miodenféle cikket — mint a többi szegény krájzleros, a szegény zsidó „kereskedő.“ — De ha mégis adják, úgy okve- tetlenül veszteséggel adják, vagy pedig ha — a mi sok helyen történik — olcsóbban: akkor roszabb portékát árulnak.

Mi ennek a következése? Mindkét esetben a zsidó boltos tönkremegy, eladja jószántából avagy ellicicitálják a boltját és — — kimegy Amerikába.

Kész a „circulus vitiosus.“

De mi történik a szegény „paraszt“ néppel, mely rákényszerült a fogyasztási szövetkezetben való vásárlásra ? 1

Vagy drágábban fizet, vagy rosszabb cikkeket káp. Előbbi esetben pénzes zacskója megsínyli idővel ezeket az atyáskodó intézeteket; a második esetben rósz petróleomhoz jut, rósz túróhoz, rósz szalámihoz------elrontja a gyomrát,

a rósz petroleamtól fejfájást kap, s igy a mostani influenzás időben okvetetlenül beteggé lesz; ennek következéseként drága orvost kell hivatni, pénzét elkölti — ostobaságokra. Mikor pedig tehenet, lovat kellene vásárolnia: nincs pénz,

nincs marha------kimegy Amerikába. Deduktiv

módon tehát ismét pontosan üt be a „circulus vitiosus.“

Mind e rossznak pedig a fogyasztási szövetkezet az oka.

Tudom, hogy a vevőkön nem lehet segíteni ; ha olyan ostobák, hogy nem segítenek magukon, hadd élvezzék a szövetkezet „előnyeit“.

De mit akarnak a szegény falusi boltosoktól — miért teszik tönkre őket, hiszen oly jámborok ők, hogy minden kapacitálás dacára, is — a kormánypártra szavaznak. A zsidó embernek ugyanis az okos szokása van, hogy mindig a hatalomhoz húzódik 1 „Schmáh Jiszruélt“ kiált, ha „onnan“ le akarja teríteni egy ügyes, „negyvennyolcas“ kortes az ő kormányhű, buzgó békét.

Távol áll tőlem a gondolat, hogy itt, a nyilvánosság előtt — pláne a vármegye hivatalos lapjában — politizáljak. Rég el van feledve az ádáz harc. Minek a sebeket újra felszaggatni ?

Csupán az illető körök kiváló figyelmébe

Ezüstfeje Volt . . .

— A »Zemplén« eredeti tárcája. —

Nincs az a karácsonest, hogy eszembe ne jutna Budapest székesfőváros egyik külső területének bizonyos palotája, melynek exotikus etiketjei közé tartozik az is, hogy a vendégre zubbonykát erőltetnek — ha fázik, ha nem.

Miképp hoztam össze földi bolyongásaim közepette e két olyannyira külömböző fogalmat: szent Karácson ünnepe és egyoly kastély közt, hol a kényszer-zubbony a szives magyar vendégszeretet netovábbja?!

Nagyon egyszerű története van. Természetesen utazás alatt történt a dolog. Azért mondom, hogy természetes, mert utazás alatt sok természetellenes dolog történik, a természetellenes dolgok hihetetlenek, a hihetetlen dolgokhoz nehéz tanút kapni, nekem meg nincs szükségem tanukra. Ez azt hiszem ragyogóan tisztn logika. Mert ha az olvasó tanukkal bizonyítja be, hogy mi igaz, mi nem igaz a tárcákban: akkor az már$kuriális képviselői mandátumtárgyalás, nem irodalom.

Kérem, mindjárt a tárgynál leszünk.

Tehát vasúti kaland. Ézekkel is úgy vagyunk, mint a dorozsmai atyafi, ki bejövén Szegedre, kulacsot lát a kirakatban. Nézi, nézi, de aztán fejcsóválva megy tovább.

— Lám-e, úgy el néztem azt a kulacsot, hogy azt hittem cipő, pedig hát sajt.

A vasúti kalandok is, hol azok, hol nem azok. Mert vannak olyan vasúti kalandok, melyektől sokat várunk, az eredmény azonban — kiábrándulás; és vannak olyanok, melyek nagyon csendesen kezdődnek, de a végük — nyakajánlom soraimat és szerencsétlen hitsorsosai- mat, kik ma-holnap koldusbotra jutnak és, itt hagyva szegényes portájukat, a kincses Amerikába fognak átvitorlázni.

Pedig igaz, hű, derék magyar emberek ők, igen derék hazafíak!

Csupán egy a bajuk : hogy mindig a hatalomhoz húznak és hiszékenyek.

Klein Simon dr.

Vármegyei ügyek.

Hadik Béla gróf főispánunk a karácsom ünnepeket bátytya, János gróf családja körében töltötte, onnan Budapestre útazott, a honnan csak a jövő hó 2-án, vagy 3-án érkezik vissza székhelyére.

Matolai Etele alispánt, mint minden év első napjának reggelén, most is új esztendő napján d. e. V

2 10 órakor „in corpore“ felkeresi a tiszti kar, élén a rendszerint való főjegyzővel, a ki tolmácsolni fogja mindnyájoknak legőszintébb jókivánatait az új esztendőre.

A gyámpénztári könyvelői állás megüresedvén, a betöltésére hirdetett pályázat lapunk mai számának „Hivatalos Rész“-ében olvasható.

Közpénztáraink vizsgálatához tegnap d.

e. kezdett a pénztárvizsgáló küldöttség. Lapunk zártáig észrevétel nem merült fel.

A pót- és utadóügyekben felszólaló küldöttség Matolai Etele alispán előlűlése mellett tegnap d. u. tartotta ez évben utolsó ülését, mely alkalommal a beadott felszólalások elintézést nyertek.

Hírek a nagy világból.

Bolgárországban a kormány megbukott. A nemzeti nagy kölcsön ügyében leszavazta az országyűlése. A kölesön felvételére szavazott 76, ellene szavazott 79 képviselő.

Dál-Amarika két köztársasága, Csile és Argentina között, határkérdés miatt, ádáz háborúság van kitörőben. A vezető államférfiak Angliát kérték fel, hogy békés utón igazítsa el közöttük a háborúságot. Ánglia már útnak is iditotta hadi hajóit.

Dét-Afrikában a búrok között úgynevezett „békepárt“ alakult és az ángol seregek védelme alá helyezkedett. Az utóbbi napokban már erős csete-paték folytak a békülni és harcolni akaró búrok között.

Hírek az országból.

Uj főrendek. Széli Kálmán miniszterelnök előterjesztésére kinevezte a király örökös főrendekké Czorda Bódogot, a kir. kúriának *

leves. Az enyém körülbelül a két fajnak összekötő vasúti hídja, mert nincs benne kiábrándu- dulás, de meg lármásan is kezdődött.

Mert van nekem egy botom. Egy sétabot. A feje ezüst, teste vastag nád, hossza 89 cm. Egyébb személyazonossági bizonyítékai nincsenek. Ezt az ezüstfejü botot vittem én egykor haza apámnak, kriszkindli gyanánt. Abban a korban voltam akkor, midőn a deákból kezd — semmi lenni. Matura előtt állottam. Mert csakis ha az osztályvizsga, az Írásbeli, a szóbeli, no meg a búcsú muri retortáin keresztül gyúródott az a gyerek, akkor lesz csak belőle az igazi semmi melyből ép, úgy lehet piszkos szén, mint csillogó gyémánt,

*

December 24-ének délutánján tehát, a sok mindenféle titkos mamai megbízatások teljesített tárgyainak pontosan számbavett csomagjaival együtt, kis metropolisunk jámbor vicinálisára szálltam.

A szakaszban csak egy úr ült. Ez az úr nagyon sötét úr volt, mert azonnal a gőzfűtés emeltyűjét fogta szó nélkül kezelés alá; hol jobbra, hol balra nyomogatta azt, de dűlőre nem tudott jönni. A kíváncsiság nem hagyott nyugton : mit akar most ez az ember elérni, hideget vagy meleget? Egy fizetőpincér nonsalánszával ugrottam oda:

— Hideget vagy meleget parancsol uram?

Á sötét úr sötét tekintettel mért végig a

sötét szakaszban és sötéten szólt :

— Meleget adjon 1

— Mártással, vagy a nélkül ? akartam mondani, mert ezt olyan kedvesen tudja kérdezni a Trubákovics vendéglő pincére. A sötét

nyugalmazott második elnökét, — Semsey Andor nagybirtokost, — Müller Kálmán orvo,sta- nárt és Kornfeld Zsigmondot, a Magyar Általános Hitelbank elnökigazgatóját.

Bubics Zaigmond kassai püspök azt indítványozta a püspökök tanácsában, hogy a pápa jövő évi jubileoma alkalmára Magyarországból összegyűlendő „Póterflllérek“ 70%-át adják a magyarországi katolikus tanítók árvaházára és csak 30%-át küldjék el a pápának.

Berecz Károly, a hazai szépirodalom veteránja, 80 éves korában, hosszas szenvedés után, meghalt Miskolczon. Mert karjának bénasága miatt kardot nem foghatott, 1848-ban tollal szolgálta a haza szent érdekét. Azért — áldás emlékére!

Zsidó gimnáziom létesül s már legközelebb Budapesten. A célra eddig közel két millió koronát gyűjtött a pesti izraelita hitközség.

Különfélék.

T. olvasóinknak boldog uj évet kívánunk !

— Királyi adományok. Őfelsége a király, kabinetirodája utján és főispánunk ajánlatára, Ohidy Lajos s.-pataki lakos és Fedor István porubkai tanító részére 30—30 korona legkegyesebb adományt küldött,

— Kinevezések. A. közoktatásügyi minister Bartkó Kamilla, Bogdánfy Malvin és Szí- gethy Lidia tanítónőket a sátoralja-ujhelyi áll. polg. leányiskolához rendes tanítónőkké nevezte ki. Gratulálunk!

— Áthelyezések. A miskolezi 10-ik m. kir. honvédgyalogezrednek Sátoralja-Ujhelyben állomásozó 5-ik zászlóaljától Remenyik Pál főhadnagy Miskolczra és Rába István hadnagy Egerbe, Kiszely Aladár főhadnagy pedig Egerből Sátoralja-Ujhelybe áthelyeztettek.

— Uj doktor júrisz. Bánóczy Kálmán, városunkban a felserdült jogásznemzedéknek egyik kimagasló alakja, ifjú barátunk, e napokban a jogi tudományok doktorává avattatott a kolozsvári tudományos egyetem jogi karán. Gratulálunk!

— Uj évi gratulációk megváltása.

Zemplén-vármegye területén lakó jóbarátainknak és jóismerőseínknek uj évi gratulációkat mi postán nem küldünk; e helyett a póstabólyegek árát a Sátoralja-Ujhelyben munkáló„árvasegélyző és jótékony egyesület“ pénztárának ezennel fölajánljuk. Jó barátaink és jó ismerőseink tehát a B. u. é. k.-ós biliéták helyett a „Zemplén“ utján fogadják tőlünk az 1901. évre legőszintébb jóki- vánatainkat. Legyenek szerencsések, megelégedettek, boldogok! Sátoralja-üjhely, 1901. dec. 28. Bihary Emil, Haraszthy Istv., Kovács Endre ig„ Korbély Géza á. e. leik., Kádár Gyula gyógysz., ,özv. Liszy Edéné, Obláth Mór dr., Reichard Ármin, Schön Hugó dr., Szokolay Érni], Sebők A. dr. törzsorvos, Thoman D. dr., Veres Károly és a lap szerkesztősége és kiadó- hivatala részéről Dongó Gy. Géza és Éhlert Gyula.

úr elhelyezkedett, lábait az átelleni ülésre tette, rám nézett sötéten és kérdé:

— Miért nem fütyül már ?

— Kérem! szívesen. — És fütyültem . . .

— Jájjáj ! hisz’ nem uraságod, hanem a masina. Én nem tudom, ha már valamit föltalálnak, miért nem találják löl alaposan ? Itt van Stephansohn is föltalálta a masinát, de miért nem adta ki azt is parancsba, hogy mindég menjen ám. Nem virtus gőzmasinának lenni, ha meg-megáll, hogy ittasson. Gőz! hát ha gőz, hát gőzöljön is. Kár, hogy magyar találta föl ezt is.

De már ezt nem hagytam szó nélkül, hiszen szakmámba vágott. Épp tegnap feleltem a gőzből „physicae professor“-rom jóvoltából — szekundára. Már pedig a jó deák azt a leckét, melyből ma secundázott, mindég tudja — másnap.

— Uraságod, vágtam szavába, a tévedések vígjátékénak moliéri vonását illeszti bele nemzeti nagylétünk nyulat nem szült párducos keretébe. (A magyar irodalomból jelest vittem akkor haza). Stephanson angol teknikus volt, a gőzt azonban sem ő, sem magyar ember nem találta föl, hanem James Watt, szintén angol ember. Azonban ő is csak a gyakorlati életbe vitte át a gőz erejét, lényegének valódi fölismerője, Anthimius, a VI. században élt római alkimista volt. Ez az Anthimius hadi lábon élt Justinia- nus császárnak egyik udvari tudósával, Zénóval, a miért Anthimius következőképp boszan- totta meg Zenót. 550 körül a római birodalom több helyén földrengés volt érezhető. Erre számított Áthimius. Pincéjében erős vaskádakat állított föl, megtöltötte vízzel, tetejüket pedig légmentesen elzárta. A kádakból vastag csövek;