Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-12-22 / 51. szám
Nagy, igazán dicső ünnep, a melyen az egész világegyetem vallomást tesz arról, hogy e nap senki, másé, csak Istené, csak a Megváltóé. A templomokban ismét zeng az ének, a hatalmas tornyok harangja újra megkon- dul és hivó szavára a templomokba özönlik újra a tömeg. Az ablakokból kimosolyog a Karácsonfa sok pici lángja, terített asztaloknál őrvend az emberiség kicsinye és nagyja. Hadd örvendjenek, mulassanak az ártatlanok Jézuskával; hadd erősödjék a gyermeki szív a hit, remény és szeretet igazságaiban ; hadd fürödjek meg a bűvös-bájos szent Karácsonest aranyos illúzióiban, hogy legyen majd mire építenie egykori boldogságát. (Falkus.) Demeter János. Vármegyei tisztújító közgyűlés. Sátoralja-üjhely, dec. 18. A cim, hogy „tisztújító“ igaz, de hogy újított volna is: az nem áll. Sőt annyira nem újította meg a volt tisztikart, hogy, egynek kivételével, a ki minden áron menni akart, meg- marasztotta újabb hat évre egytől-egyig mindazokat, a kik voltak az elmúlt hat éves szolgálat folyamán. Jó Mikes Kelemen „Törökországi Levelednek valamelyikét igy végzi: „Vagyok, a ki voltam és leszek, a ki vagyok.“ Ugyanezt körülbelül elmondhatja magáról Zemplénvármegye tisztikara is a ma lezajlott, (helyesebben mondva: gyorsan, mert négy óra alatt lepergett) tisztújitás után — megújulva maradtam a régi 1 . . . De, hogy történeti sorrendet kövessünk, igy ment végbe ez a XX. századbeli első tisztújító közgyűlés: * Hadik Béla gróf főispán d. e. pár perccel 9 óra után lépett a székház ősi termébe, hol a bizottsági tagok már feles számban várták a közgyűlés megnyitását. Á mint belépett, minden oldalról harsány „éljen“-ekkel köszöntötték. — Elmondván rövid, de lendületes és tartalmas beszédét, melyben felhívta a vármegye atyáit, hogy az őseiktől reájok maradt nagyfontosságu jogot, a tisztválasztás jogát, szabadon gyakorolják, a közgyűlést megnyitottnak jelentette ki. Mire : Matolai Etele, a külsejével ugyan öreget mutató, de lelkületét tekintve fürgeifju alispán, a saját és a tisztikar nevében hivataláról leköszönvén : a közbizodalnm irányából ezelőtt hat évvel nekik oda nyújtott megbízatást a tekintetes törvényhatóság bölcs rendelkezésére visz- szabocsátotta, — egyben pedig a vármegyének aranyba vésett pecsétnyomóját a főispánnak átnyújtotta. Most a kijelölő bizottság megalakítása következett. A főispán ajánlatára közfelkiáltással beválasztattak a kandidáló bizottságba: Mailáth József gróf, Mauks Árpád és Nagy Barna bisem kellett volna azt az ő szép, édes, ideges feleségét igy elhagyni menni I Úgy vágyódik utána, nem tud beletörődni az elvállásba. Az igaz, hogy törvény és világ előtt ők úgyis férj és feleség, ha külön is élnek. Hátha ő tenné meg a békéltető lépést s a férfi büszkeségét alázná meg? Itt laknak egy városban, szeretik egymást, vágynak egymás után s a dac, a két büszke, sértődött lélek makacssága nem engedi, hogy feledjék a kemény, heves szókat . . . Győry idegesen kezdte a kandalló parázs tüzét fejpiszkálni. Nem volt megelégedve önmagával. U az idősebb, a komolyabb, neki kellett volna elnézőnek lennie a gyerek-asszonynyal szemben! S a mint a férfi tovább szőtte gondolatait és mind világosabban kezdett lelkében derengeni az a tudat: hogy ő volt a nagyobbik hibás,-------lassankint igen melegnek kezdte találni a kandalló tüzét. Oda lépett Íróasztalához. A zöld ernyővel mérsékelt lámpafény egy nagy fényképre esett. Szőke, ifjú, mosolygó asszonyt ábrázolt a kép. A férfi szilaj szenvedélyességgel ajkaihoz vette felesége fényképét-------majd lehajtotta fejét az asztalra és száraz szemekkel zokogott. Siratta az ő boldog, kedves családi életét, mely soha sem jön többé vissza! . . . * Az ajtó most felnyílt és azon egy ifjú nő lépett be. Hosszú köpeny takarta alakját, fejére selyem sál borúit. A mint nesztelenül belépett és a férfit az Íróasztalra hajtott fejjel meglátta hidegtől kipirult arca megsápadt és ajkai megremegtek. Köpönyegét, a sált, a szőnyegre ejzottsági tagok, — ugyanoda tagokul kineveztettek a főispán részéről: Andrássy Tivadar gróf, Farkas Róbert dr. és Z. Moskovitz Géza biz. tagok. — A tisztújító közgyűlés idejére jegyző- kül helyettesittettek: Dókus Gyula volt főjegyző és Mizsák István volt tiszti főügyész. A kijelölő bizottság tanácskozásra visszavonulván, erre az időre d. e. V2l0-kor a közgyűlés felfüggesztetett. Negyedóra múltán a közgyűlés ujból megnyittatván, jelentette a főispán a kijelölő küldöttség határozatát, hogy t. i. az újra pályázott régi tisztviselők valamennyien kijelöltettek (Nagy éljenzés). Azonkívül tudatta, hogy a „fiatalok“ is, névszerint Bessenyey Zenó dr., Bajusz Zoltán dr., Durcsinszky Gyula, Bencsik Béla és He- ricz Márton, közig, joggyakorlók mind az öten és a felsorolt egymásutánban jelöltettek (Éljenzés). Végre köztudomásul adta a főispán, hogy a kijelölő bizottság határozatához képest, mivel újabb pályázók csak is a szolgabirói állások elnyeréséért jelentkeztek, a „fiatalok“ . .,(Felkiáltások : Maradjanak a régiek----------Éljenek a volt szolgahirák------) Szavazás előreláthatóan lesz (Újra hosszasan és lelkesen éljenzilc az eddig volt szolgabirákat és kívánják, hogy maradjanak, mint voltak------Az elnök csenget . . .) tehát gondoskodni kell szavazatszedő küldöttségről is. Jelentette egyben a főispán, hogy a 14 szolgabirói állásra ugyanannyi csoportban fog történni a szavazás. Az A—M-ig szavazók küldöttségének tagjai lettek, Ballagi Géza dr. elnöklete mellett, Görgey Pál és Hornyay Béla dr. (később helyette: Kincsessy Péter). Az N—Zs-ig szavazók küldöttsége pedig. Farkas Róbert dr. elnöklete mellett Mauks Árpád és Szerdahelyi Vince biz. tagokból alakult meg. Ezek elrendezése után d. e. 10-kor kezdődött a tisztújitás. Mikor előadta a közgyűlés elnöke, hogy az alispáni állásra csak egy pályázó van, Matolai Etele . . . elementáris erővel tört ki a lelkesedés, szűnni alig akaró éljenzés. A mi ujból tombolt, midőn mondotta a főispán: .... Tehát alispánná közfelkiáltással újra megválasztatott Matolai Etele! Ki is hivatali esküjét —■ az eskü szövegét szép érces hangjával utánamondván az előolvasó főjegyzőnek — nyomban le is tette és meghatottan köszönte meg az osztatlan nagy bizalmat, mely- lyel őt a t. vármegye közönsége immár heted ízben, hetvenen jóval felül járó kora dacára (Egy hang: Öreg ember nem vén ember!) újabban is kitüntette (Hosszantartó, igen lelkes éljenzés.) Mély háláját ismételve, a főispánhoz fordult és kérte, hogy őt eddig tapasztalt bizalmában és kegyességében megtartani és támogatni méltóztassék. (Meg-megujuló, hosszantartó éljenzés.) Következett a rendszerint való főjegyzői szék botöltése. Közfelkiáltással és igen szives éljenzés közt újra megválasztatott Dókus Gyula, — ki is a 32 éves szolgálat méltánylásául irányában oly szépen megnyilatkozott közbizodalmát hálás szavakkal viszonozta. És igy tovább, vagyis „közfelkiáltással“ újra megválasztatott a jegyzői kar, a tiszti ügyészet, a vármegyei árvaszéknek eddig volt minden egyes tagja, mindenik névnél, mikor mondotta a tette és csendes léptekkel közeledett az ura felé. És midőn hozzá ért, és a férfi még sem vette őt észre, szenvedélyes mozdulattal átkarolta a Győry Ödön nyakát. A férfi felrezzent, midőn felesége puha kezét vállán érezte. Majd magához ölelte az asz- szonyt és hosszú, forró csókot nyomott a piros ajkakra, majd reszkető kezekkel simogatta a selyem-hajat. Valerie szólalt meg először. Könyes volt a szeme, bánatos a hangja. —- Ödön! Visszafogadsz még egyszer magadhoz ? A dalliás férfi felemelkedett. Mélyen hosz- szan nézett az asszony megsápadt arcába, lesoványodott termetére. Nyolc hónapig nem látták egymást és ez idő alatt mily változás történt feleségével. Gyöngéd szánalom lopódzott a férj szivébe, ismételten magához vonta nejét, miközben szeretettel suttogta: —- Édes Valii! Az enyém vagy újra s most már soha sem hagyjuk el egymást kicsinyes, gyermekes dacból. Most az asszony kezdett beszélni. — Tudod Ödön, jöttem volna mindjárt másnap vissza, de Tilda, az a csúnya, okoskodó Tilda, azt hajtogatta, neked kell jönnöd érettem, te sértettél meg engem, nőibüszkeségemet nem szabad megaláznom.-------— Pedig, Istenem, de nagyon vágytam utánad, úgy hiányzott csókod, ölelésed. Azt az egész gyerekes históriát el is feledtem. Tilda nem eresztett. De ma este, midőn a karácsonfát meggyújtották és Tilda gyerekei nagy zajjal, örömkiáltással körülugrálfőispán, hogy „közfelkiáltással megválasztottnak kijelentem,“ újfent harsogott az „élien!“ Közfelkiáltással választották meg újra, illetve marasztották hivatalaikban további hat évre a főpénztárost és a tiz járás főszolgabiráit is. Kézfeltartással kijelentett többség választotta meg pénztári ellenőrré Schön Miksa gyámpénztári könyvelőt Rimay Lehel alszámvevő- vel szemben* * a nyugalomba vonulásra vágyott Klimó Menyhért pt. ellenőr helyére. Több változás aztán a tisztikarban nem is történt. Ezután következett a volt szolgabirák és az áspiránsok, régiek és újak, csoportos választása. Az I. csoportban kanditáltattak Mándy István, a régi szolgabiró, melléje a fentebb már megneveztük „fiatalok.“ Közfelkiáltással megválasztatott: Mándy István. Hasonlóképp a II. csoportban: Császár Pál, a régi, a III. csoportban : Fischer Lajos br. a régi, és igy továbbá a régiek, — névszerint a IV. csoportban: Fsépy Zoltán, az V.-ben: Bajusz Andor, a Vl.-ban: Malonyay Tamás, a VIL-ben : Gortvay Aladár, a VHt.-ban : Bernáth Béla, a IX.-ben : Bárczy Gusztáv, a X.-ben : Jelenek Gyula, mindannyian a „fiatalok“ neveinek felemlitése mellett közfelkiáltással. A XI. csoportban következett Lantos János, a régi szolgabiró ; a kinek népszerűségét azonban — minthogy az ellenpárt szavazást kért — már össze kellett mérnie a „fiatalok“ közül Bencsik Béla közig, joggyakorlóval. Áspiráns fiatal társai ettől a „csoportétól visszaléptek, fen- tartván erejüket és áspirációikat a még hátralévő a a XII.—XIV. csoportbeli alkotmányos küzdelemre. Midőn megkezdődött volna az urna-harc, Ballagi Géza dr: biz. tag — midőn a percekig tartott zajgástól szóhoz juthatott — azt indítványozta, hogy a szavazás processusnak megrövidítése érdekében a XI.—XIV. csoportra kumu- latire rendeltessék el a szavazás. — Mizsák István „ad hoc“ főjegyző a kumulativ módszert törvénybe ütközőnek tartván: ment, mint indult a dolog, vagyis a főispán d. e. VH1 kor elrendelte, hogy a Lantos- és Bencsik-párt mérjék össze erőiket. — A szavazásnak egy óra múlva az lett az eredménye, hogy leadatott összesen 246 szavazat és az összetűzésből a Lantos neve került ki győztesen 48 többséggel. A XII. csoportban Dobé István, a régi, kapott ellenfelet Durcsinszky Gyula tb. szol- gabiróban. (A többi négy fiatal visszalépett.) A szavazatok többsége Dobénak kedvezett, mert a beadott szavazatok összeszámlálása után kitűnt, hogy a Dobéra esett 116 voksban a többség 26. „Pro consolatione“ felemlítjük, hogy az And- rássy-grófok (Géza, Gyula, Sándor és Tivadar) mind a négyen Durcsinszkyra adták szavazataikat. Hátra volt még a XIII. és a XIV. csoport; minthogy azonban a „fiatalok“ most már mindannyian visszavonultak a küzdőtérről: Somossy Sándor és Horváth István szolgabirák szintén közfelkiáltással marasztaltattak meg újabb hat évre hivatalaikban. Az ekként végbe ment tisztujitásnak utolsó aktusa volt az, hogy Harsa Ferenc árvaszéki első ülnököt kiáltották ki az árvaszék helyettes elnökévé. * A kinek, hogy igy’továbra is meg maradt a szám- vevőségnéi, gratuléliink. Szerk. Folytatás as I. mellékletei!. ták azt, nem bírtam ki tovább. Visszaemlékeztem a mi tavalyi, kedves karácsonesténkre. És köpenyegemet felvettem, hozzád visszajöttem, ide a mi kis .fészkünkbe . . . Győry Ödön feleségét az ablakhoz vezette. A szemközt fekvő emeleti lakásban még ragyogó pompában állott a karácsonfa. A nagyobbik gyermekek egy képeskönyv nézésébe merültek el, a kicsi baba meg az est örömétől, izgalmától elfáradva a nagy karosszékben elaludt, az egyik kezecskéjében ostort, a másikban egy báránykát szorongatott és édesen mosolygott álmában. A fiatal házaspár egymás mellett ült, kéz kézben feküdt és szemük boldogan pihent három szép gyermekükön. Majd az illatos, ragyogó fenyőfára néztek és szeretettel összemosolyogtak. A béke, a szeretet angyala vette körül ezt a kicsi, boldog családot. * Győry Ödön még mindig ott állott az ablaknál és nézte ezt a szép képet. De már nem egyedül s nem szomorú szívvel. Ifjú felesége erősbödött, tisztult szerelemmel állott mellette, puha karjai átfonták nyakát és a szemek, azok a mélységes, bűvös szemek, boldog sejtelemmel, gyöngéd szeretettel merültek a férj sötét szemeibe. A szobában setét volt, de künn a hideg éjszakában a csillagok fényesen, biztatóan ragyogtak ... A szeretet angyala Győry Ödönt és ifjú nejét Karácson szent estéjén ujból erős, szoros lánccal fűzte egybe egy egész hosszú életre.
